Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-04 / 279. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 4. Megbillent koronák SIDÓ H. ZOLTÁN A cseh belpolitikai válság padlóra küldte a cseh koronát, csu­pán a központi jegybank hathatós beavatkozása mentette meg egyelőre attól, hogy a német márka hivatalos árfolyama 20 korona fölé kússzon. Értékvesztése olyan jelentós, hogy je­lenleg a szovák korona az erősebb. Mielőtt valaki kárörvendő­en nyugtázná e tényt, és elégedetten dörzsölné kezét, hogy lám, Václav Klaus mintagazdasága csődöt mondott, jó, ha eszébe jut: a cseh omlás Szlovákiát is maga alá temetheti. Szlovákia kivitelének közel 30%-a Csehországba irányul, és napjainkban a két korona közötti árfolyamváltozás eredmé­nyeként exportunk megdrágult. Ez hosszabb távon óhatada­nul piacvesztést eredményezhet. Ráadásul a honi külkereske­dők jelentós része a két ország közötti kereskedelemből szár­mazó bevételét cseh koronában tartotta, vagyis most nagyot buktak a valutaspekuláción. Végezetül nyugati szomszédunk belpolitikai válsága fékezi a nyári katasztrofális árvíz miatt már úgyis lassuló gazdasági növekedés ütemét, s ez negatívan hat legfontosabb külpiacunk felvevőképességére. E három té­nyező pedig összességében Szlovákia gazdaságát is kedvezőt­lenül befolyásolja. A szlovák korona a napokban a cseh korona hatására a meg­szabott lebegtetési sáyján belül a devalvációs zónába került. Ez nem csupán a két ország gazdasága közötti szoros összefo­nódásra mutat rá, hanem arra is, hogy milyen gyenge lábakon áll a nemzeti fizetőeszköz. Az egyik országos gazdasági napi­lap nemrégiben összevetette Szlovákia és azon országok leg­fontosabb pénzügyi mutatóit, melyek az utóbbi hónapokban, években jelentősen devalválták fizetőeszközüket. A kép riasz­tó. A Szlovák Nemzeti Bank egyelőre minden tőle telhetőt megtesz a szlovák korona stabilitása érdekében. Azonban fegyvertárában csak monetáris eszközök vannak, a működé­sét szabályzó új, de rosszabb törvény elfogadását, a belpoliti­kai helyzet változását nem tudja érdemben befolyásolni. Ezért nem kizárt, ha az 1998-as parlamenti választások patt­helyzetet hoznak, ha eluralkodik a belpolitikai válság, akkor a szlovák korona is zuhanórepülésbe kezd. JEGYZET Kagylót ­Moszkvában HOLOP ZSOLT Felröppent a hír, hogy múlt héten a kormánygép is felröp­pent, és Vladimír Mečiar nem a pöstyéni iszapban dagonyá­zott, hanem Ivan Lexával Moszkvában járt. A hírt hiva­talosan cáfolták, így biztosat nem lehet tudni, mert amerre Mečiar jár, ott nemhogy új­ságíró nem terem, de fű se nő. Tehát a röpülés vagy igaz, vagy nem - ennyit lehet fele­lősségteljesen állítani. A baj az, hogy mindig úgy esik, hogy ami jobb lenne, ha igaz lenne, az nem, és ami nem, az igen. Ez csak annyira zavaros, mint a miniszterelnök pénteki rádióbeszédei. Akárhogy is erőltetem, nem ugrik be, hogy Václav Klaust vagy Horn Gyu­lát - hogy a környéken ma­radjunk - azzal gyanúsították volna, hogy Ivan Lexával, vagy nélküle, de titokban Moszkvába repült, vagy hogy valaki megkérdezte voina, hol is vannak a kormányfők, mert Homot a horvát tengerparton látták kagylót gyűjteni, Klaust meg Moszkvában hógolyózni. Ha Mečiar elrepült Moszkvá­ba, ezt több okból tehette. Például a karácsonyi ajándék­vásárlást intézte a GUM-ban. Ez ellen szól, hogy Lexát vitte magával, akinek köztudottan rossz az ízlése, elég megnézni a nyakkendőit, de vásárolni azért vásárolhatott, mert a szovjet adósság tetemes, és Mečiar minden pénteken ke­veri a Jézuskát meg a géppus­kát. Aztán felkereshette a messze földön híres orosz ter­mészetgyógyászokat is, de ez ellen meg a rengeteg kor­mánynyilatkozat szól, hogy Mečiar makkegészséges. Ezt bizonyították a Viktor Klímá­val folytatott tárgyaláson ké­szült felvételek, a gyors kopa­szodásnak indult fej, a felpüf­fedt, vörös arc. Persze lehet, hogy csak a kamera torzított, és az életben nem néz ki ilyen jól. Az is lehet, hogy Blažena Martinková mindenes ingye­nes tanácsadó egyszerűen klí­maváltozást javallott az oszt­rák kancellár után. A sajtóiro­da tegnap tette közkinccsé, hogy Michal Kováč államfő egyik utolsó keleti útjára ké­szül, karácsonykor Kassára lá­togat. Ha Mečiar elrepült Moszkvába, remélhetőleg ne­ki is ez volt az egyik utolsó ke­leti útja. Egy kormánygép fel­szállásáról legalább száz em­ber tud. Ha valaki látta Moszkva felé repülni az OM BYO jelzésű kormánygépet, és azon nem Michal Kováč ült (Lexával), akkor nagy a való­színűsége, hogy Vladimír Mečiar volt az. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://viww.voxnova.sk/ Képviselő úr, írtam a Mikulásnak, hogy hozzon önnek ajándékba egy kis politikai kultúrát! (Gossányi Péter karikatúrája) Ľudovít Kubáni a hajbókolás nélküli szlovák-magyar kézfogásra szólított fel Visszaköszön a múlt Testvérnek nevezte a ma­gyarokat, talán egyedüli­ként a Š túr-iskola második nemzedékéhez tartozó szlovák írástudók közül Ľudovít Kubáni. KISS JÓZSEF Ezt a tényt viszont ugyancsak megkerülte a róla szóló összeál­lítás, mely a szlovák televízió irodalmi hagyományápoló soro­zatában, a Trezorban többszöri ismédés után a napokban újból képernyőre került. A tragikus sorsú Ľudovít Kubáninak meg­egyezést kereső és kompro­misszumra kész irodalmi-embe­ri megnyilatkozásai tulajdon­képpen nem is kaptak különö­sebb szerepet a televíziós jellem­képben, a hangsúly arra helye­ződött, hogy reményei mennyire eleve hiábavalóak voltak. Szó sem esett például az Eötvös Jó­zsefhez írt verséről, melyben térdre ereszkedés nélküli kéz­nyújtásra szólítja fel szlovák vé­reit. Megfellebbezhetedenül mindenek felett álló történelmi intelemként hangzottak el vi­szont Jozef Škultétynek negyven éwel későbbi szavai, miszerint Ľudovít Kubáni tévútra került, Testvérnek nevezte a magyarokat. amikor elhitte, hogy az akkori elnemzetietlenítésben mindenre képes magyarokkal bármiféle szövetség is köthető. A szigorú ítélethirdetés akkor valóban a szlovák nemzeti emancipációs küzdelem nyomasztó kilátásta­lanságát tükrözte. De vajon mi­nósíthetó-e csak történelmileg behatárolt mércékkel a magyar­szlovák közeledés súlyos ellent­mondásokkal terhes szorgalma­zásának kudarca? A társadalmi­politikai állapotok akkori fő sod­OLVASÓI LEVELEK A reklámok szerepe Az Egyesült Államokban élő is­merőseim hazalátogatásaik al­kalmával mindig hoztak nekem ottani magyar lapokat. Magyar Életet, Egyenlőséget, Új Hídfőt. Eleinte csodálkoztam, hogy minden oldalon reklámba ütkö­zöm. Ismerőseim megmagya­rázták, hogy a reklámok tartják el a lapot. Mára nálunk is ez a helyzet, a reklámok szerepe vi­tathatatlan. Erre mi történt? A kormány éppen a reklámok el­len akart büntetőhadjáratot in­ra talán végképp hatálytalanítot­ta a mind magyar, mind szlovák oldalon, úgymond, elváráside­genként fogadott reagálásokat? Az adás készítői ehhez hasonló kérdések felvetődésével nem na­gyon számoltak. Mind a magán­életet, mind pedig az irodalmi jelenlétet tekintve Ladislav Kubáni alakja kockázatos játék­ra kényszerítő kegyeden kor ál­dozataként elevenedett meg a szlovák televízió képernyőjén, a dokumentumok tükrében. Ko­rán, alig 38 évesen érte az értel­meden halál: heves kártyacsata közben a saját sógorától, gyer­mekei keresztapjától kapott kés­szúrás végzett vele. S ez a tragi­kus végű kártyaszenvedély szol­gáltatta az ösztönzést a forgató­könyvíró számára ahhoz a kép­zettársításhoz, melyet Škultétyval szembeni némi ma­gyarázatként - Kubáninak egy, közvedenül a halála előtt írt le­veléből vett sorok indítanak el. Kubáni ebben mintegy önmar­cangolóan beismerő szemrehá­nyásokat tesz magának, hogy nehéz anyagi helyzetében, öt­gyermekes családapaként verse­ket küldött a Ján Bobula által szerkesztett Slovenské noviny­nek. A lap az 1861-ben elfoga­dott szlovák Memorandum au­tonómiaprogramjának - mely egyébként nem a különválás je­gyében fogant - elutasító, a Szlovák Nemzeti Párt politikájá­val szemben álló újszlovák isko­la fóruma volt. A levélben han­got kap a beígért honoráriumról megfeledkezőkkel szembeni megalázó kiszolgáltatottság. S az az érzés, hogy egyszerűen ki­használták. Ennek alapján a te­levíziós portré kommentárjából mintha az tűnne ki, hogy Kubáni együttműködési készsége - nyil­ván a szlovák-magyar megegye­zésért síkraszálló műveit is bele­értve - csak az önmaga értéké­nek tudatában levő alkotómű­vész irodalmi érvényesülési vá­gyának tudható be, mely mögött dítani, reméljük, a tiltakozások meghátrálásra késztetik a dön­téshozókat. Hostina Irén Komárom Furcsa logika Azt gondolná az ember, hogy a hatalmaskodók számára a legutóbbi 3-4 évben ellenünk (a nemzetiségiek ellen) hozott megalázó intézkedések kielégü­lést eredményeztek. Azt hihet­nénk, hogy az acsarkodás már nem fokozható. Azonban ke­serű szájízzel kell tudomásul vermi, hogy ez nem így van. A napokban sok vita folyik a jövő évi költségvetésről. A „nemze­ott munkált a nyeréshez szokott kockázatvállaló játékszenvedély is. Vagy netalán: önmaga meg­játszása. Kubáni levelezéséből alighanem feltárulnak az akkori malomkövek között őrlődő, nemzeti közösségéért aggódó, de a megalkuvástól is ódzkodó szlovák alkotó értelmiségi gyöt­relmei. De hogy meghasonlott volna önmagával? Letagadhatatlan tény, hogy a magyar-szlovák összefogás mellett kiálló, Jósika Miklós mű­veivel rokon Valgatha című be­fejezetlenül maradt történelmi regényén akkor is dolgozott, amikor az osztrák-magyar ki­egyezést követően több szlovák társához hasonlóan elvesztette korábbi, a Bach-korszak idején (...) a szlovák alkotó értelmiségi gyötrel­mei. betöltött hivatalnoki állását. S nemigen vetette vissza, hogy tu­dott róla: Bobuláék - ahogy Szarka László problémaérzé­keny monográfiájában olvasha­tó - csak a magyar minisztériu­mok előszobájáig jutottak el. Azt viszont már nem élte meg, hogy Bobula mint vállalkozó vé­gül is a magyar kormányzat ki­szolgálójává vált. A sorsnak Ľudovít Kubánival szembeni kihívásaibem mintha csak visszaköszönne a múlt, mintegy tükröt tartva a mai szlo­vákiai magyar politizáló értelmi­ségi elé. S ebben megjelennek a körülötte levő, Kubáni korából ismert prototípusok is. A szlo­vák-magyar közös múlt és jelen minden gondjával együtt elvá­laszthatadanul összefonódik. Még véletlen történelmi össze­játszásokban is. Történelmi kuri­ózum? Kubáni az osztrák-ma­gyar kiegyezést megelőzően Gömörben, Mács József szülőfa­lujában, Bátkán volt köijegyző. tiek" nagyobb részt követelnek a hadseregnek és az iskola­ügynek. Ami az utóbbit illeti, rendjén volna, ha nem olyan szándékkal történne, amilyen­nel szánják. Nem arról van szó ugyanis, hogy az oktatásügy fel­lendüljön, hanem csupán arról, hogy meg ne haljon. A meg­újulás nem fontos. Kiemelten fontos viszont, hogy a dél­szlovákiai községekben kisis­kolák (osztályok) létesüljenek azzal a céllal, hogy megszüntes­sék a „többségi nemzet gyerme­keinek ázását-fázását, utaz­tatását", mert azt mégsem le­het, hogy egy demokratikus országbanf?), ahol a nemzetisé­gek standard feletti jogokat él­PRAVDA A csehországi belpolitikai ese­mények láttán az is nyilvánvaló, hogy nálunk a jelenlegi kor­mánykoalíció annyi rosszat okozott, hogy már régóta el­vesztette annak esélyét, amikor még valamiféle becsülettel és erkölcsi tőkével távozhatott vol­na a színtérről. Elrontott min­dent, amit elronthatott, a gaz­daságtól kezdve egészen az EU­integrációig. Bármilyen kor­mány következik is utána, nem lesz irigylésre méltó helyzet­ben. A legszomorúbb az egész­ben az, hogy minden erejét a teljhatalom megtartására össz­pontosítja. Ennek érdekében felhasználja a megfélemlítést, a korrupciót és az erőszakot. SME Ma Szlovákiában csak nagyon kevés vagyonos mondhatja el magáról, hogy nem érinti őt az alvilág terjeszkedése. A legma­gasabb maffiakörök kiteijesztik a befolyási övezetüket, és ehhez az alvilág szolgáltatásait is igénybe veszik. Felmerül a kér­dés, hogy miért nem képes az állam és a rendőrség minden­nek elejét venni. A válasz nem egyszerű, de mindenképpen tény, hogy a döntő pillanatok­ban az állam nem volt képes gá­tat vetni a szervezett bűnözés­nek, sőt a privatizációs politika megváltoztatásával ideális mű­ködési körülményeket terem­tett a működéséhez. A kiválasz­tott körre korlátozódó titkos osztogatás ideális lehetőség a többszintű irányítású bűnban­dák kialakulásához. PRÁCA Érdekes, hogy Szlovákia déli te­rületeinek elszakításától éppen a Tiso-féle szlovák állam hívei óvják az országot, pedig éppen cikkor csonkították meg Szlová­kiát nemcsak délen, hanem északon is. Ezért furcsa, hogy éppen ók, például a sekulei ter­rorista-tanfolyam végzettje ijesztegeti a szlovákokat a ma­gyar irredentizmussal. Ezért is jó, hogy az SZDK egyezményt írt alá a Magyar Koalícióval. Mert várható volt, hogy a kor­mánykoalíció előhozakodik egy állítólagos titkos szerződéssel, amely szerint az SZDK megígér­te volna, hogy Szlovákiát újra Szent István koronája alá ren­deli. NOVÝ ČAS Tizenhárom és fél évet kapott a tizennyolc éves garamszent­kereszti Roman Bien, aki tavaly novemberben 194 késszúrással ölt meg egy negyvenéves pozso­nyi vállalkozót, aki stoposként vette fel őt és társát a gépkocsi­jába. Két éwel fiatalabb tettes­társa, Dušan Blaho 8 évet ka­pott, és kábítószer-elvonó kú­rának kell alávetnie magát. Blaho a bíróság előtt megbánást tanúsított. Az ítélet ellen a tár­gyaláson senki sem fellebbe­zett. veznek, saját hazájában a több­ségi nemzet gyermekei a műve­lődés megszerzéséért utazza­nak. Az iskolaügynek kért nagyobb költségvetési összeg indoklása nem arról szól, hogy minden olyan községben, ahol hiányzik a kisiskola, az oktatási nyelvtől függedenül nyíljon egy, hanem csakis a többségi nemzet gyermekei számára jöjjenek létre kisiskolák. Fur­csa logika ez és visszataszító. Ugye, hogy lehet fokozni a nemzetek közötti gyűlölködést, acsarkodást és megalázást? Mert az „emberi" ostobaság ha­tártalan. Varga Frigyes Nagymegyer

Next

/
Thumbnails
Contents