Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-30 / 298. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 30. KOMMENTÁR Spájzi statisztika PÁKOZDI GERTRÚD Az újságolvasók zöme amikor azt mérlegeli, hány liter tejet, hány kiló lisztet, húst vásároljon, vagy ilyenkor, év vége közeledtével hány üveg pezsgőről gondoskodjék a szilveszter éjszakai koccintásokhoz, akkor aszerint dönt, hogy mennyi pénz lapul pénztárcájában, s abból a napi élelmiszeradagon kívül még mi mindenre kell, hogy fussa. Ki kell fizetnie a számos szolgáltatási díjat, be kell fizetnie a különböző jogcímen kirótt adókat, a lakbért, a fűtési díjat stb. És a kisember fizet. S mivel a pénz romlik, mindig mindenért úgyszólván hónapról hónapra többet kénytelen tartalékaihoz nyúlni, ha még egyáltalán van tartaléka. Az igaz, hogy valamelyest emelkedett átlagkeresete, nyugdíja, segélye (attól függően, hogy statisztikailag a lakosság mely csoportjába sorolják éppen), de korántsem olyan mértékben, amilyenben az árak lódultak meg.. Nem figyel a napi közgazdasági fejtegetésekre, az állami költségvetés körüli vitára, így arra sem nagyon, hogy a kormánykoalíció mely pártjának szavazatai döntik el a nagygazdaság (hivatalosabban: a makrogazdaság) mutatóinak jövőbeli alakulását. Hallja ugyan a miniszterelnök érvelését, hogy Szlovákiában már évek óta alacsonyabb az infláció, mint a környező országokban, ami tényszerűen igaz is. Azt viszont inkább érzi, mint tudja, hogy ezt az inflációt nem kezelik valami jól, mert a maga kisemberi szintjén korántsem tapasztal olyan fejlődést, amely közelebb vinné őt a megígért svájci életszínvonalhoz. Vladimír Mečiar és csapata a szlovákiai gazdaságot jellemezve továbbra is pozitívumokról beszél, s nem akarja belátni, hogy csökkenő tendenciát mutat a gazdasági fejlődésben meghatározó szerepet játszó hazai kereslet, hogy nincs pénz fejlesztésre, hogy a külföldi tőke továbbra is elkerüli az országot. S miközben a kormány az ország erején felül költekezik, nem jut elég pénz az egészségügyre, a lakásépítésre, a mezőgazdaság kellő támogatására, a korona stabilitásának megőrzésére. És ami a legrosszabb: reális a veszélye, hogy - választások évébe lépvén - a kormány olyan látszatmegoldásokhoz folyamodik még a rendelkezésre álló rövid idő alatt, amelyek levét (és ez semmiképpen sem pezsgő lesz) elsősorban a kisember issza meg. JEGYZET sHS Szempontok GAÁL LÁSZLÓ A csíkszeredai önkormányzati találkozón hat ország magyar polgármesterei adták át egymásnak tapasztalataikat. Kárpátalján egy polgármester-helyettes például olyan havi fizetést kap, ami nálunk a minimálbérnél is kevesebb. És nem ritka, hogy akár hónapokig nem kapnak ilyen kevés pénzt sem... Az egyik házigazda, Gyimesközéplok polgármestere elmondta, hogy a községnek nincs szolgálati gépkocsija. Merthogy sem engedély, sem pénz nincs rá. A községi önkormányzat tagjai a saját gépkocsijukon kénytelenek járni. Legalábbis a hét alkalmazott közül az a négy, akinek van saját gépkocsija. Mert itt az autóbuszjáratok is ritkák, a konferencia két napja alatt is több lovas fogattal találkoztunk, mint autóbusszal, de még a tehenes fogatok is gyakoribbak voltak. A benzinköltséget viszont csak akkor számolhatja el, ha a község határán kívülre kénytelen utazni. - Akkor meg mi a galiba? A faluban elvégre gyalog is járhat a polgármester, nem esik le a korona a fejéről - gondolhatná egy magunkfajta községi lakos. Igen ám, csakhogy Romániában a község nem ugyanazt jelenti, mint nálunk. Ott egy községnek, öt-hatezer lélekszámú területi egység számít, ami akár kilenc-tíz települést is magába foglalhat. A fentebb említett községben például a legtávolabbi település 22 kilométerre felszik a községi központtól, a község útjainak hossza pedig 102 kilométer. Ha azt nézzük, hogy nálunk egy nagyobb község akár két szolgálati kocsit is megengedhet magának, vagy ha a kárpátaljai fizetésekre gondolunk, akkor úgy tűnik, mintha nem is volna okunk panaszra. Ha azonban olyan szempontból nézzük a dolgot, hogy egy svájci község csupán a szemétfeldolgozásra többet képes költeni, mint egy ugyanolyan nagyságú felvidéki község teljes évi költségvetése, akkor már egészen más fényben tűnik fel a helyzetünk. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (52383) 3), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Mii ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Az időd lassan lejár. Szedelődzködj, és tűnj el az összes szennyeddel! (Szalay Zoltán karikatúrája) A legközelebbi tárgyalás után már csak két hónap marad a megegyezésre Ez még türelemjáték Fordult a kocka vízlépcsőügyben. A kilencvenes évek elején Magyarországon az illetékesek a teljes elutasítás kényelmes karosszékéből szemlélték a Szlovákiában arról zajló ádáz vitát, hogy mi is legyen a megkezdett beruházás sorsa. TUBA LAJOS Most viszont a Dunától délre forró a helyzet, miközben Pozsony egyelőre csak derűsen szemléli az eseményeket. A Balatont is többéves küzdelemmel rendbe tevő Nemcsók János viszont keményen állja a hazai sárdobálást, s ehhez megvan a megfelelő politikai háttere is. Legalábbis Horn Gyula a parlamentben nagyon keményen visszautasította a kilencvenes évek elejének stílusát idéző vádakat. December elején ehhez a pozícióhoz megteremtették a tömegbázist is. Az érintett Duna-szakasz 48 községének részvételével településszövetséget hoztak létre, amelynek a véleménye jelentősen befolyásolhatja a magyar taktika alakítását. Nemcsók tudja, mit tesz. A szigetköziek már többször hangosan kinyilvánították, mit gonPeter Baco legutóbb is kényelmes kivárásra játszott dóinak azokról, akik korábban évekig meghatározták a magyar vízlépcsőpolitikát. Ami pedig az alsó szakaszt illeti, Vargha János, a Duna Kör vezetője évek óta nem mer elmenni Nagymarosra, lakossági fórumra. Nyilván nagyon jól tudja, miért. A szigetközi községeket tömörítő szervezetnek mosys nehezen lehet majd bemagyarázni, hogy kétoldalas alibijavaslattal ki lehet lőni a szlovákok alól a lovat. A magyar sajtóban megjelent anyagok alapján ugyanis kiderült, hogy a Nemcsók által átadott három javaslat közül az OLVASÓI LEVELEK Tiszteletlen jókívánság Tiszteletlenség volt az Új Szó részéről, tiszteletlenség a számarányának megfelelő parlamenti képviseletet választott szlovákiai magyar nemzeti kisebbséggel szemben és az Új Szót 1950 óta előfizető családunkkal szemben is az az arculcsapásként ható jókívánság", amely a lap december 22-i számának Idillikus kép - madártávlatból. egyik, a WWF által jegyzett viszszatöltéses megoldás mindöszsze két oldal terjedelmű, és csak jelszavakra korlátozódik. A második, a holland szakértők által kidolgozott sarkantyús tervezet jó vitaalapként szolgálhat. Igaz, a legtöbb szakértő szerint valóra váltása nagy költséggel járna, és csak egy-két évtizedre enyhítené a folyószakasz gondjait. Marad a harmadik, vízlépcsős megoldás, amellyel kapcsolatban máig sem teljesen tisztázott, hogy Nemcsók János miért éppen ezzel a kétduzzasztós változattal rukkolt elő. A december 15-i budapesti tárgyaláson a szlovák küldöttség nem adott egyértelmű választ a két héttel azelőtt kapott három magyar javaslatra. Nemcsók János magyar küldöttségvezető viszont arra kérte kollégáját, hogy legközelebb, január 12-én egyértelműen nyilatkozzon. Ez érthető, hiszen Peter Baco legutóbb is a kényelmes kivárásra címoldalán jelent meg. A nevében magyar szót bitorló hosszú nevű párt jókívánságáról van szó, amely a szlovákiai magyarság fokozatos likvidálását programszerűen végrehajtó kormánypárt fizetett bérenceként nyilván mindent meg tud fizetni, ezek szerint az Új Szót is le tudja fizetni. Egy ilyen hirdetés sokat hozhat a konyhára. A magamfajta esetleges tiltakozók száját meg be lehet fogni valamilyen „függetlenségre" hivatkozva. Csakhogy a szlovákiai magyarság egyetlen közvéle(Archív felvétel) játszott, de ezt már nem tarthatja sokáig. Március 25-én lejár a hágai bíróság hat hónapos határideje, és ha addig jottányit sem enged az 1977-es megoldásból, akkor nehezen hitetik el a bírákkal, hogy jóhiszeműen tárgyaltak. Ha viszont felvetődik az alsó szakasz kompromiszszumos megoldásának vagy a nullszaldós pénzügyi elszámolásnak a témája, az könnyen Slovákiában is hasonló belpolitikai kardcsörtetést válthat ki, mint amilyet az elmúlt hetekben Magyarországon tapasztalhattunk. Ezenkívül Baco az érintett lakosság felé sem ereszkedett le, még a legkisebb gesztus szintjéig sem. Ez azonban már jórészt politikai kultúra kérdése. Persze az is megeshet, hogy Mečiar politikusaként nem teheti meg, hogy az arrafelé lakó emberekkel tanácskozzon. A szerző a Magyar Polgári Párt önkormányzati titkára. mény-formáló napilapja nem lehet „független", nem adhat teret olvasói és végső soron saját maga ellenségeinek. Vagy igen? Böszörményi István Losonc Félresikerült ünnepély A karácsonyi ünnepek előtt színvonalas kulturális műsorral egybekötött összejövetelt rendezett idősebb polgárai számára a sárói községi hivatal. Habár SME Nincs irigylésre méltó helyzetben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, ugyanis a Szlovák Demokratikus Koalíció megalakulását követően a közvélemény-kutatás alapján a választási támogatottsági listán a 2. helyre szorult. A mozgalom alelnöke szerint ez igen különös jelenség, mert a DSZM támogatottsága ugyan csökken, ám tagbázisa növekszik. Ezzel Matejka akarva-akaratlanul sokat elárult. Összefoglalta azt, ami a mozgalmat az 1994-es hatalomra jutása óta jellemzi. Az államigazgatásban végrehajtott tisztogatás, az új területi-közigazgatási felosztás - amely lehetővé tette a hűségesek megjutalmazását -, az egyes régiók megkaparintása, a kormányzás e formája számára nélkülözhetetlen. Egyszerűbben fogalmazva: napjainkban ismét előnyössé vált egy bizonyos politikai szubjektum tagjának lenni. A múltban ez a kommunista párt volt, ma a DSZM. PRÁCA Szlovákiában jelenleg 330 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, ami 12,6 százalékos munkanélküliséget jelent. Segélyre mintegy 80 ezer személy jogosult, ebből 38 285 a nő (48%), 1 858 a frissen végzettek száma (2,3%), 721 a fiatalkorú (0,9%), és 4 200 a csökkent munkaképességű (több mint 5%). A munkanélküliek több mint fele, pontosabban 53 százaléka nő. PRAVDA Miroslav Maxon pénzügyminiszter-jelölt a lapnak adott interjújában kifejtette, nincs oka feltételezni, hogy a Beruházási és Fejlesztési Bankéihoz (IRB) hasonló problémák jelentkeznek más pénzintézetekben is. Szerinte a hazai kereskedelmi bankok élén álló vezetők szakmai felkészültségüknek köszönhetően nagyobb nehézségek nélkül oldják meg azokat a problémákat, amelyekkel az IRB nem tudott megbirkózni - éppen vezetésének nem éppen magas szintű szakmai hozzáértése miatt. NÁRODNÁ OBRODA „Miként jellemezné háztartása pénzügyi helyzetét?" - tették fel a kérdést egy közvélemény-kutatás során Szlovákiában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában az USIA intézet munkatársai. Hazánkban a megkérdezettek 41 százaléka kedvezőnek, 57%-a rossznak ítélte a helyzetet. Arról, hogy háztartása anyagi körülményei jók, a csehek 54, a magyarok 31%-a van meggyőződve, az ellenkezőjéről a csehek 45, a magyarok 68%-a. A kérdésre, hogy az elkövetkező öt évben milyen irányú változásra számítanak pénzügyeiket illetően, Szlovákiában a megkérdezettek 31%-a azt válaszolta, hogy lényeges, illetve enyhe javulást vár, 44 százaléka szerint nem történik változás, 21 százalékuk viszont anyagi helyzete romlására számít. a résztvevők többsége magyar nemzetiségű volt, az ünnepi beszéd elhangzásakor ezt nem vették figyelembe. Emiatt elég sokan szomorúan távoztak, és többségük ki sem vette részét az ünnepséget követő szórakozásból. Ideje volna már megszüntetni ezt a részrehajlást. A közeljövőben az önkormányzatba és a falu élére olyan személyeket kell javasolni és választani, akik nem csupán egy nyelven üdvözlik az egybegyűlteket. M. E. (A cím a szerkesztőségben)