Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-27 / 296. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 27. Jön a Megászloválc? VENDÉG KOMMENTÁR Egy tiszteletreméltó magyarországi pályatársamat legutóbb a japánok „géplénye", a tamagocsi ihlette írásra. Engem pedig a Megaszlovák! A tamagocsi egyébként, ha esetleg valaki nem ismerné, tenyérnyi számítógép, olcsó játék... Gyerekeknek. Miniátűr képernyőjén csibe, kutya, macska,-sőt hajói tudom csecsemő „képében" jelenik meg tulajdonosának, akinek a játék indítógombja megnyomásától kezdve gondoskodnia kell róla. A játék lényegéből eredően a megfelelő gombok nyomkodásával kell etetni itatni, sőt: játszást és szeretetet is igényel. Ha meghatározott időközönként nem elégíted őt ki, akkor game over lesz az eredmény, vagyis elpatkol... Nem tudni, hogy Mečiar kapott-e tamagocsit karácsonyra. Az viszont holtbiztos, hogy Ő a váratlan megoldások, a meglepetések embere. Egyáltalán nem lenne tehát csoda, ha a privatizáció során a mamelukjai által behajtott pénzekből a jövő évi választások kampánycsendjében Megaszlovák elnevezéssel kerülne tömegével olcsó tamagocsi a piacra. A választópolgár megnyomná egyetlen gombját, s úgy dőlne belőle etetés, itatás és nyakló nélkül a híg igazság, mint ahogyan Mečiar öregasszonybűvölő pozsonyi nagygyűlésein, avagy hetente megtartott hegyibeszédei során volt szokás. Megerőszakolt költségvetés, zsivány privatizáció, NATO-sipirc, bankcsődök, emberrablás, keresztapa-kivégzések ide vagy oda, mindjárt szép és az evidenciával ellentétben Szlovákiában habostorta lesz az élet. Mehet az ellenzék Magyar Koalícióstul a sóhivatalba. Persze azért van még egy apró műszaki probléma addig. Az nevezetesen, hogy a legheroikusabb nemzeti nekibuzdulások ellenére nem sikerült még Szlovákiában sem föltalálni a perpetuum mobilét. Azaz minden bizonnyal előbb-utóbb lejár majd a Megszalovák is: game over, vagyis vége lesz a játéknak! Arról nem is beszélve, hogy akadnak vásott kölykök, akik egyre sokasodva abból űznek sportot már most, ki tud minél előbb és minél több tamagocsit kivégezni. A Megaszlovák esetében talán az is elég lesz, ha nem akad rá vevő, avagy a kutya sem hallgatja majd meg... Barak László JEGYZET Megfakult fény GÖRFÖL ZSUZSA Már a betlehemi karácsony sem az igazi. Michel Szabbáh latín pátriárka, a palesztinai keresztények szellemi vezetője az idén is december 24-én délután megérkezett Jézus Krisztus szülővárosába. A város határán, Ráchel sírjánál, amely a zsidók zarándokhelye, Betlehem polgármestere, a római katolikus Hanna Nászir üdvözölte őt, betlehemiek és külföldi zarándokok sorfala között vonult a Jászol térre, a Születés bazüikájához. A bazilika melletti Szent Katalin-templomban celebrált éjféli misét, amelyen részt vett a palesztin elnök és keresztény családból származó felesége is. Minden annak rendje-módja szerint zajlott, mégis szembetűnő volt: megfakult a betlehemi csillag fénye. Egykoron a város lakosainak 80 százaléka volt keresztény, ma a kb. 40 ezer ember közül már csak 7500 Jézus követőinek a száma. A zsidó állam és a muzulmán szélsőségesek kettős szorítása a legtöbb palesztinai keresztényt emigrációba kényszerítette. S ahogy távolodik az 1993-as békeszerződés megvalósításának reménye, úgy fogyatkoznak tovább. Hiszen a zsidó állam makacs elutasításának következménye a muzulmán szélsőségesek erejének és befolyásának növekedése. Ez az oka annak is, hogy idén külföldről kevés zarándok érkeztett a Szentföldre. Hiszen még abban sem lehettek biztosak, nem követnek-e el az iszlám szélsőségesek valahol egy merényletet, amire Izrael ismét a palesztin területek zárlatával válaszol. Az idén volt rá példa elég, így főleg most, az ünnepek táján újra előtérbe kerültek az aggodalmak: mi lesz 2000-ben, a Megváltó születésének jubeleumi évében, amikor a pápa is a Szentföldre készül? Lesz-e mód a méltó ünneplésre, s lesznek-e olyan bátrak a keresztények, hogy ide zarándokoljanak? Pedig az idei év ideális lett volna a megbékélésre: egybeesett a Karácsony és a Hanukka, a zsidók nyolcnapos örömünnepe, s már december 31-én megkezdődik a Ramadán, a muzulmánok szent hónapja. Ez a ritka egybeesés csak évtizedek múlva fog megismétlődni. Csak az isten tudja, mi lesz addig... mm Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače; Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Jenő, vége a karácsonynak, ne bízzál hát abban, hogy a politikusok legalább a tévében szeretni fogják egymást... (Szalay Zoltán karikatúrája) Nem biztos, hogy mindig azt tesszük, amit az adott pillanatban tennünk kellene Händel és korunk Georg Friedrich Händel temérdek energiát fordított arra, hogy híres operaszerzőként ismerje meg a világ. Élete során 40 dalművet írt, ezek azonban többségükben vagy megbuktak, vagy be sem mutatták őket. PETŐCZ KÁLMÁN Mindazonáltal Händel a zenetörténet, ezen belül a barokk korszak egyik legnagyobb zeneszerzője. De azon művei tették híressé, amelyeket mintha csak mellékesen vetett volna papírra. Ezek az alkalmi művek - oratóriumok, motetták, orgonaversenyek, tűzijáték- és vízizenék, concerto grossók - a zeneirodalom gyöngyszemei közé tartoznak, és mindennapi felüdülést jelentenek annak, aki hallgatja őket. A szlovákiai politikai színtér szereplői is mintha Händel örökének nyomában lépkednének. Óriási energiákat fordítanak presztízsvitákra, álproblémák „megoldására", küldetésszerepük hangsúlyozására, egyszóval olyan dolgokra, amelyekből az átlagembernek mindennapi haszna nem származik. De míg Händelnél az, amit ő „mellékterméknek" szánt, megörvendeztette a hallgatóságot, addig ugyanazt a jelenlegi szlovák politika melléktermékeiről elmondani nem, vagy csak nagyon ritkán lehet. Vegyük például a Szlovák Demokratikus Koalíciót. Fél évig küszködött azért, hogy a Magyar Koalícióból kicsikarjon egy mondatot, amellyel az lemond az etnikai elvű területi autonómiáról. Mindezt azért tette, hogy a szlovák választópolgárok szemében jó színben tetszelegjen. A nyilatkozat végül megszületett, ám a szlovák tévé jól „kiszúrt" az SZDK-val, mert az autonómiáról való lemondásról az eseményről szóló tudósításban egy árva szó sem esett. A kormánykoalíciót támogató és állami tévét néző állampolgárok mit sem tudtak meg tehát az SZDK eme nagy „győzelméről". A Markízát néző, illetve a Twistet és a Szabad Európát hallgató szlovákok nagy részének pedig eddig sem volt különösebb baja a magyarokkal. Vagy pedig: a költségvetésről szóló vita kellős közepén az ellenzék hetekig azzal foglalkozott, kicsoda is Blažena Martinková, a kormányfő új tanácsadója. Eközben olyan költségvetést fogadott el a parlament, amely romba döntheti az országot, és amelynek „áldásos" hatását minden, havi bérből, nyugdíjból vagy munkanélkülisegélyből élő ember a saját bőrén fogja megérezni. A Magyar Koalíció is rengeteget dolgozik. Csak nem biztos, hogy mindig azt teszi, amit az adott pillanatban tennie kellene. Egy fontos, az EU-nak szánt dokumentum például mintha csak úgy mellesleg születne meg, néhány A magyaroknak csupán a 70 százaléka szavazna a Magyar Koalícióra. nappal a postázás végső határideje előtt, miután egy vagy két ember megírta, megunva az illetékes szerv tétlenségét. Rengeteget beszélünk arról, milyen fontos a jövő évi választás. Hosszú hetek tárgyalásai után végre talán elérjük, hogy a közös (ún. választási) párt bejegyzésére sor kerüljön. És ez még mindig csak az elképzelhető választási törvénymódosítások egyikére való felkészülést jelenti (ha 15 százalékra emelnék a bejutási küszöböt a hármas koalíciók számára). Néhányan úgy képzeltük, hogy már a tél folyamán megköttethetne a választási szerződés és megkezdődhetne az MK közös kampánya - azzal a céllal, hogy az eddiginél jobban megmagyarázzuk az embereknek a jogaikat, kötelességeiket és a választásokon való teendőket. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a magyaroknak csupán a 70 százaléka szavazna a Magyar Koalícióra. Ami pedig a választásokkal kapcsolatos teendőket illeti, a májusi referendum megmutatta: problematikus helyzetekben nagy szükség van (vagy lenne) arra, hogy a pártok szakértői szoros kapcsolatban legyenek a helyi szervekkel és jogi tanácsokkal lássák el őket. Ez viszont a népszavazás alatt - az MPP szakértői tanácsadásán kívül - nem nagyon működött. Mintha többen a „nagy dobásra", az egyszeri nagy sikerre várnának, hogy majd egyszer lesz autonómia, meg egyetem, meg soksok állami támogatás, de eközben napról napra csúszik ki a talaj a lábunk alól. Pozitív jövőképet, reményt a szovákiai magyaroknak és általában Dél-Szlovákia lakosságának csakis kormányzati pozícióból nyújthatunk - egy olyan kormány tagjaként, amelyet Szlovákia állampolgárainak többsége és a nemzetközi közvélemény is elismer. Ám erre a feladatra komolyan kell készülnünk, komolyabban, mint eddig. Ha nem, akkor továbbra is csak sopánkodhatunk, hogy ezek a szlovákok sem kezelnek bennünket egyenrangú partnerként, és ők is csak azt lesik, mikor és hol lehet velünk „kiszúrni". Karácsonykor sokszor felcsendült a tévében, rádióban Händel talán legnagyobb művének, a Messiásnak egyik részlete, a Halleluja. De jó volna, ha minden, a demokráciát tisztelő és igénylő ember megfogadná: a következő hónapokban mindent megtesz azért, hogy a jövő évi választások után együtt énekelhessünk halleluját. A szerző az MPP alelnöke. TALLÓZÓ DIE PRESSE Huber Pirker osztrák európai parlamenti képviselő szerint az Európai Unió illetékesei egyre inkább attól tartanak, hogy a keletés közép-európai országokkal együtt a helyi maffia is belép az unióba. Pirker nyilatkozata szerint Ausztriát és Németországot veszélyezteti a leginkább ez a biztonsági probléma. A szervezett bűnözés elterjedt egész Kelet-Európában, s a veszélyt Brüsszelben is felismerték. Ezért a tagjelöltek az EU-tól jelentős anyagi támogatásban részesülnek. Pirker információi szerint Közép- és Kelet-Európában öszszesen 8000 bűnöző csoport tevékenykedik, s a munkamegosztás egyre tökéletesebb. A lap szerint Lengyelországból szállítják tovább a lopott autókat, Csehországban állítják elő a hamisított dokumentumokat, Szlovákiában és Magyarországon találhatók az embercsempészek átmeneti állomáshelyei. Pirker tudni véli, hogy Szlovákiában vannak a kábítószerraktárak is, ahonnan kis mennyiségekben - sokszor az embercsempészés áraként - viszik át a határsértők a kábítószert a nyugat-európai célországokba. NEUE Z Ü RC H ER ZEITUNG „Öt hónappal a magyarországi választások előtt úgy tűnik, hogy a jobboldali liberális fiataldemokratáknak sikerült megszerezniük a vezető szerepet a magyar ellenzéki pártok között. Ugyanakkor a szocialisták, akik továbbra is a szavazás legesélyesebbjei, kihasználják a kormánypozícióból adódó taktikai előnyüket, habár a stílus időnként az 1989 előtti időkre emlékeztet" - írta elemzésében a svájci lap. Budapesti tudósítója szerint a frontok egyre jobban láthatók, hiszen az 1994 óta kormányzó koalíció folytatni akarja a kormányzati együttműködést, az ellenzék pedig két szövetségből áll. Orbán Viktor Fidesz-elnök pedig nemrég kijelentette, hogy el tudja képzelni a békés egymás mellett élést a kisgazdákkal, és a fiataldemokraták mára már kimerítették a szövetségpolitikai lehetőségeiket. A lap megállapítása szerint a Fidesz új szövetségesei nem nehézsúlyúak, de valószínűleg hoznak néhány százaléknyi szavazatot. DER STANDARD A NATO üdvözölné, ha Ausztria a jövő évezred elején a szövetség keleti bővítésének második körében kulcsszerepet játszana - tudta meg az osztrák független lap legmagasabb brüsszeli NATOkörökben. Értesülése szerint a NATO-körök nem tartják reális elképzelésnek, hogy Ausztria esetleg egyedül is csatlakozhatna a szövetséghez, de szerintük a második körben Ausztria mellett Szlovénia, Románia, sőt esetleg Bulgária felvétele szóba kerülhet. Az osztrák „tanácstalanság" láttán ezen NATO-körök arra utaltak: a bővítés második hullámáig még van elég idő arra, hogy az osztrákok elgondolkodjanak azon, mit tegyenek. MHIHIHaMIIIMH OLVASÓ] LEVSLfiK Segítenek magukon Deménd község polgárai nem támaszkodhatnak a mezőgazdasági üzemekre, mert a volt mezőgazdasági szövetkezet a nyolcvanas években beolvadt az akkori Ipolysági Állami Gazdaságba. Deménd község ennek ellenére megél, úgy segít magán, ahogy tud. Az óesztendőben a faluban befejezték az autóparkoló építését, körülötte szép parkot létesítettek. Az igaz, hogy a díszfákat a tolvajok és randalírozók megdézsmálták, illetve tönkretették, ezért az épen maradtakat áthelyezik a falu temetőjébe. Az alapiskola volt étkezdéjének három helyiségét átalakították, és most a testépítők használják. A villanyhálózat korszerűsítése 4,5 millió koronába került, vagyis: megoldották minden család, háztartás villanyvilágítását. A község kasszájából 50 ezer koronát fordítottak az óvoda tatarozására, s 20 ezer koronába került a szélvihar által megrongált ravatalozó javítása. A művelődési ház mellett új teniszpályát építettek, tavasszal a fiatalok már birtokba is vehetik a sportlétesítményt. A jövő évi tervek is merészek - 1998-ban pl. kiépítik a víz- és gázvezetéket. Mgr. Belányi János Deménd Bagoly mondja verébnek... Bagoly módja verébnek, hogy nagyfejű - a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom úgy nyilatkozott, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció veszélyezteti az ország jövőjét. Csak nevetni tudok ilyen kijelentéseken. A DSZM nagyon téved, ugyanis a feltételezett „veszélyforrás" célja a következő: a szlovák nemzet jogai mellett fontosnak véli a nemzetiségi jogok szavatolását is. Ellenben a DSZM-nek „köszönhetően" az ország lemaradt az EU- és a NATO-csatlakozásról. Tehát a DSZM önmagában keresse a hibát és ne másokban, ez a mozgalom tehet az ország elszegényedéséért és a hibás gazdaságpolitikáért. Vajda András Szete