Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-23 / 295. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 3540. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZ OM BA T fl G A sókszelőcei László István, édesanyja és felesége vall arról, mit jelent számukra az igazi szeretet - ünnepen és hétköznapon A szívükkel látók A mai rohanó világban egyre több a kesergő em­ber. Nem tudunk felemel­kedni a bennünket érő ki­sebb-nagyobb bosszúságo­kon, sérelmeken, nem tud­juk élvezni az élet apró ­örömeit. Az már végképp nem jut eszünkbe, mekko­ra érték a saját, s szerette­ink egészsége. PÉTERFI SZONYA Erre csakis azok gondolnak, akiktől a sors megtagadta. Még­sem csüggednek, megpróbálnak teljes értékű életet élni. Úgy, mint a sókszelőcei László István és felesége. - Csecsemőkoromban, három hónaposan szürke hályogot tá­volítottak el a szememről. Az or­vosok azt állították a szüleim­nek, hogy nem lesz semmi ba­jom. Megvakultam - közölte tár­gyilagosan a negyvenéves férfi. - Ennek ellenére korai gyermek­koromról szép emlékeket őrzök. Szüleim szeretetét, gondosko­dását felnőtt fejjel tudom csak igazán értékelni. Ötévesen vi­szont sokk ért: anyuék beadtak a lőcsei vakok-és gyengénlátók intézetébe. - Tudtuk, hogy bár fájdalmas és nehéz lesz, mégis el kell válnunk a fiúnktól. Kizárólag az ő érde­kében, hiszen idehaza mire ta­níthattuk volna? - vetette közbe Pityu nyolcvanesztendős édes­anyja. Nem tagadta, hosszú hó­napokig éjjel-nappal síró kisfia hangját hallotta. Mégis kemény maradt. - Annak kellett lennem. A fiam beilleszkedését nehezí­tette, hogy idegen nyelvi közeg­be került. Nem értette szegény­kém a szlovák szót, Lőcsén vi­szont alig beszélt valaki magya­rul. Furcsa vágy Börtönbe a hideg elől Párizs. Franciaországban az idei tél, az átlagosnál hűvösebb, ned­ves idő főként a hajléktalanokat sújtja. Egyesek egyéni megoldásokai próbálkoznak, mint például Olivier Ferry. A Vogézek térségében élő 27 éves munkanélküli, hajléktalan fia­talember a hideg beálltával úgy döntött, hogy a telet inkább a börtön melegében vészeli át, mintsem kinn fagyoskodva. Több helyi rendőrőrsöt is felke­resett kérésével, de mindenhon­nan rövid úton kidobták. Ezt kö­vetően már nem „elszállásolási kérésével", hanem kitalált tol­vajlási-rablási történetek elő­adásával kérte, hogy a hatósá­gok szíveskedjenek őt három­négy hónapra börtönbe zárni. Mindhiába: a francia közrend éber őrei átláttak a meséken. Jobb ödet híján a legutóbbi nagy havazás alkalmával Olivier Ferry szétvert egy rendőrségi riasztó telefont, mintegy 3 ezer fraknyi kárt okozva. Gyorsított eljárással állították bíróság elé. A per vé­geztével a bíró kijelentette: „Ön veszélyes játékba kezdett. Ha va­laki börtönbe akar vonulni, ha nem is azonnal, de időnként meghallják hangját. Ön a telet akarta, de megkapja a tavaszt, a nyarat is". S bár az ügyész „csu­pán" nyolc hónapi elzárást java­solt, a szigorú bíró ezt még há­rom hónappal megtoldotta. A börtön meghitt melegére vágyó iatalember így elvben csak 1998 vége felé szabadul - a következő tél kezdetekor... (PAN) - Hálás vagyok a szüleimnek ezért is. Megtanultam a Braille­írást, elvégeztem az alapiskolát, majd folytattam tanulmányai­mat az ottani ipariskolában. Saj­nos - vagy szerencsére (?) - a kosárfonás nem vonzott, nem kötött le, nem érdekelt. Abba is hagytam, váltottam, tanulmá­nyaimat Prágában folytattam. Telefonkezelői nemzetközi for­galmi végzettséget szereztem. Pityu elmondta, hogy az igazi gondokkal akkor szembesült, amikor el akart helyezkedni. Po­zsonyban talált volna munkát, ám szülei féltésből nem enged­ték el a fővárosba. Végül a helyi szövetkezet telefonközpontjá­ban alkalmazták, ám előbb ta­pogatókkal látták el a közpon­tot. Munkahelyére hol az édes­anyja, hol az apjá kísérte el, ho­lott önállóságra vágyott. - A vakok-és gyengénlátók szö­vetsége sokféle tanfolyamot, összejövetelt szervezett, ezekre édesanyám kísért el. Nagyon él­... a férjemet naponta elkísérem a munkahe­lyére. veztük a közösséget, tanulás mellett mindig jókat szórakoz­tunk. Kilencvenben édesapám agyvérzést kapott, ezért a követ­kező évi tértájékozódási tanfo­lyamra egyedül utaztam. Ke­mény próbatételt volt, de nem esett bajom. Új barátaim lettek, a két hét alatt együtt sírtunk, együtt nevettünk. Talán ott kezdtem el foglalkozni azzal, mi lesz velem, ha végképp egyedül maradok. Sok világtalan tár­samhoz hasonlóan olykor bi­zony rámtört a depresszió, s le­küzdése nagy erőfeszítéssel járt. Mint mindenki, gondoltam a nő­László István és felesége sülésre, csak azt nem tudtam, hol keressem a páromat-vallot­ta mosolyogva. A kis család számára az édesapa elvesztése nagy csapást jelen­tett. Pityu ismét édesanyjával utazott a tanfolyamokra, ren­dezvényekre, de sok időt töltött rádiózással, magnózással és persze olvasással is. A tavalyi pszichorehabilitációs tanfolyam fordulatot hozott az életébe. - A társalgóban magyar szóra lettem figyelmes. A hang irányá­ba mentem, illedelmesen bemu­tatkoztam és beszélgetni kezd­tünk. Nemsokára éreztem, tud­tam, hogy megtaláltam életem párját, Juliskát. - Pityu nagyon közvetlenül vi­selkedett, udvarias és kedves volt. Főleg azután, hogy anyu­kám elárulta neki, hogy magá­nyosan élek, nincs senkim - ve­tette közbe a társalgást addig csendesen figyelő feleség. Az események gyorsan követték egymást. Pityu elutazott Imreg­re, hogy megismerje Juliska csa­ládját, ezt követően a keletiek látogattak Sókszelőcére, mert látni akarták, hova is kerül a lá­nyuk. Mindkét család elégedett volt, a szerelmesek 1996. no­vember 30-án megtartották az esküvőt. - Juliskám szülei, rokonai na­gyon rendes becsületes embe­rek, örülök annak, hogy elfo­gadtak. Boldog vagyok, hiszen van társam, akit nagyon szere­tek, becsülök. Remélem, mellet­tem ugyanezt érzi az én kis fele­ségem is - simogatta meg Juliska arcát. A feleség sem tagadta, hogy bár sokat gondolt a férjhezmenetel­re, nem hitte, hogy párja lesz. Kiskorában többször agyműté­ten esett át, ennek következté­ben látása megromlott. - Szüle­im, családom éppen ezért féltet­tek, elképzelni sem tudták, ho­gyan boldogulok nélkülük. De itt Sókon Pityu és az anyuka megkönnyítették a beilleszke­dést. Együtt főzünk, én vásáro­lok, mosok, takarítok, elvégzem amit kell. És persze a férjemet naponta elkísérem a munkahe­lyére. Miután Pityu hazatér, pihen egy (Somogyi Tibor felvétele) kicsit, majd rádiót, tévét hallgat, számítógéppel dolgozik. Amióta megnősült, mondja őszintén, kevesebb könyvet olvas, ám az újságjait rendszeresen lapozza. Olykor tangóharmonikázik, Ju­liska pedig énekel. - Azt szerettem volna, ha Pityu megtanul zongorázni, de nem volt kedve hozzá - „panaszolta" a mama. - Nem úgy volt. Én szerettem volna zongorázni, főleg slágere­ket, viszont untam a skálázást. Prágából hazatérve önerőből, hallás után megtanultam tangó­harmonikázni. Tavaly kará­csonykor kis házikoncertet tar­tottunk, én játszottam, az én ara­nyom pedig dalolt. Az idei kará­csonyunk is biztosan gyönyörű lesz, hiszen mi tesszük azzá. A fa alatt ajándék is lesz, s azt is tud­juk, hogy a keleti „Jézuska" sem feledkezik meg rólunk. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire boldog vagyok, hogy egymásra találtunk, s szeretjük egymást. Most már egyáltalán nem szá­mít, hogy világtalan vagyok. Mi Juliskával a szívünkkel látunk. Jordániában a legolcsóbbak a karácsonyfák Angol konyhát a parlamentbe! Az élő fa kész kincs Puding előnyben PANORÁMA-HÍR Amman. Az idén Jordániában érdemes beszerezni karácsony­ra a fenyőt, ott a legolcsóbb. A kormány ugyanis úgy döntött, hogy ingyen osztja a fákat a la­kosságnak. Nem holmi népszerűséghajhászás vezérli a jordán kormányt az akcióban hanem, hogy megakadályozza Pavarotti Mostarban Új zenei központ Mostar. Zenei központot ava­tott fel vasárnap rövid mostari látogatása alkalmával Luciano Pavarotti, a világhírű olasz teno­rista. A fiataloknak szánt köz­pont építési költsége 3 millió dollár volt, amelyet jórészt az operaénekes állt. Az avatáson Pavarotti mellett más zenei vi­lágsztárok is részt vettek, mint például Bono, a U2 zenekar frontembere. Pavarotti avatási beszédében re­ményét fejezte ki, hogy a bosz­nia-hercegovinai város új létesít­ménye a béke ügyét is szolgálja majd. A tenorsztár nevét viselő központban több stúdió és egy zeneiskola működik mostantól. Az épületet a Neretva-folyó part­ján, a muzulmánok lakta ne­gyedben emelték. (MTI) az erdők esztelen pusztítását. A fa - mármint az élő - igen nagy kincs a közel-keleti országban, amelynek területe nagyrészt si­vatag. A nagylelkű faajándéko­zás persze nem túl tömeges, mi­vel Jordánia 3,8 millió fős lakos­ságának csupán 3 százaléka ke­resztény, jóllehet mind több más vallású is megünnepli a ka­rácsonyt. London. A brit parlament honyatyái megnyerték a kony­haháborút: sikerült elérniük, hogy a jövőben angolosabbá váljék a kínálat az ebédlőben, amely - a képviselők szerint ­mindinkább európai étteremre kezdett hasonlítani. Főképp a konzervatív, Sir Teddy Taylornak köszönhető, aki tün­tetéssel fenyegetőzött, ha nem kerül sor az egzotikus fűszerek és szószok visszaszorítására és a pudingok előretörésére. (PAN) HOROSZKÓP | NAPTÁR December 23 EGY GONDOLAT Költő csak az lehet, akit a természet erre teremtett. Martín Opitz NÉVNAP Viktória A latin eredetű név jelenté­se győzelem. Ma köszönt­sük Dagobert, Dagomér, valamint Nadežda nevű is­merőseinket is! MAI ÉVFORDULÓINK 400 éve született Martin Opitz német költő. Szép­irodalmi alkotásai is érté­kesek, ő írta az első német opera szövegkönyvét. 25 éve hunyt el Andrej Tupoljev orosz mérnök. A leghíresebb repülőgépter­vezők egyike volt, már a harmincas években jól sike­rült konstrukciókkal ala­pozta meg a hírnevét. Több mint száz géptípust készí­tett, a legnagyobb sikert az 1955-ben konstruált TU 104-essel aratta, mert az volt az első valóban meg­bízható sugárhajtású repü­lőgép. Nnyolcvanévesen még ő irányította a TU 144­es szuperszonikus utasszál­lító próbagyártását. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! Ma ünnepli 50. születés­napját Piros Ildikó színész­nő. 60 éves Maja Komorowska lengyel színésznő. Ma ün­nepel még: Edita Gruberová (1946) szlovák operaénekesnő. Angelo Kelly (1981) ír pop­zenész, a Kelly Family éne­kese. NAPI VICC Két barátnő beszélget. - Persze, hogy nem tudtam ellenállni Pityunak. Hiszen egy nercbundát ígért kará­csonyra. - Na és végül megkaptad azt a nercet? - Hát persze. És most nem győzök takarítani a kis dög után. A híres tenor (Archívum) Kos: Kezdenek felgyorsul­ni az események. Le­het, hogy épp szere­lem szövődik Ön és valaki kö­zött. Ez nem baj, csak lássa, miről is van szó. Bika: Vállaljon el egy meg­bízatást, ami jó em­berismeretet és kom­munikációs készséget feltéte­lez. Most remek döntéseket hozhat, ha jól kipiheni magát. Ikrek: Nyerhet egy anyagi ügyben, amiről már majdnem elfeledke­zett. A jelek szerint hamaro­san komoly summát zsebelhet be, csak legyen óvatos. Rák: séget rendez. Mindenképpen menjen el. Legyen egész nap jókedvű. Oroszlán: Szívességet tesz vala­kivel, ki ezt sose felejti el. Élvezze a kapcsola­tait. Este menjen el egy kelle­mes helyre, de ne maradjon túl sokáig. Szűz: Ragaszkodjon az igaz­sághoz és legyen be­csületes. Ne akarjon senkit se átrázni, amikor meg­próbál eladni valamit. Készüljön az ünnepekre. Mérleg: Mielőtt aláír egy üzleti szerződést, ellenőriz­ze, hogy minden rend­ben van-e. Az egész ügynek rejtett buktatói is lehetnek. Az óvatosság nem árt. Skorpió: kat". Fektesse be a pénzét rö­vid távra, és ne féljen kockáz­tatni. Nyilas: Ártatlan hazugságok­kal, füllentésekkel szeretne kikeveredni valahogy egy kellemetlen helyzetből, amit nem is Ön okozott. Korán menjen aludni. Bak: Ma jelentős lépésre szánja el magát. Meg­érett az idő arra, hogy új otthonba költözzön vagy felújítsa a jelenlegi házát vagy lakását. Vízöntö: Tegyen eleget a köte­lességeinek, ugyanak­kor legyen bátorsága nemet mondani az olyan kér­désekre, amelyeket nincs ked­ve teljesíteni. Halak: Gyarapítsa a vagyo­nát. Fektesse be és ka­matoztassa a megspó­rolt pénzét. Este menjen el va­lahová, és érezze nagyon jól magát.

Next

/
Thumbnails
Contents