Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-22 / 294. szám, hétfő

6 KULTÚRA ­OKTATÁS ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 22. A pedagógusszövetség olyasmit tud, amit rajta kívül jelenleg az országban senki Ki akadályozza a pedagógus munkáját? SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei (19) POZSON Y HVIEZDA: Reszkessetek betörők 3 (am.) 13.30,15.30,18 Zsa­ruk földje (am.) 20.30 OBZOR: Herkules (am.) 15.30 Bean (am.) 18, 20 MLADOSŤ: Lotrando és Zubejda (cseh) 15.30 CHARLIE CENTRUM: Herkules (am.) 15.30, 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Álljon meg a nászmenet! (am.) 17, 20.30 Mikrokozmosz (fr.) 19 A kapcsolat (am.) 20.30 Az akasztott ember háza (jug.) 19.30 Száll a kakukk fészkére (am.) 19.15 ­KASS A DRUŽBA: Herkules (am.) 15.30, 17.45 Az ötödik elem (am.) 20 TATRA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPI­TOL: Herkules (am.) 14, 15.45 Apák napja (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Reszkessetek betörők 3 (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Pret-a-porter (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Reszkessetek betörők 3 (am.) 17, 19 LÉVA - SLOVAN: Rómeó és Júlia (am.) 19 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Lotrando és Zubejda (cseh) 16.30, 19 NAGY­KAPOS - ZEMPLÉN: Tűzhányó (am.) 18 Csölösztő, Kormorán Szálló, 1998. január 17. II. Újévi Fórum A honi magyar értelmiség mint­egy 120 fős csoportjának 1997 januárjában Csölösztőn tartott találkozója kinyilvánította a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum megalakításának fontos­ságát, és szellemi energiáink egyesítésének, gondjaink tudo­mányos igényű felmérésének, a jogérvényesítő magatartásfor­mák kimunkálásának időszerű­ségét. Az időközben már intéz­ményes kereteket öltött SZMÉF 1998. január 17-én a Somorja melletti Kormorán Szállóban egynapos találkozó keretében ­ezúttal már a hagyományterem­tés szándékával -megrendezi a II. Újévi Fórumot! Program 9.00 Érkezés, bejelentkezés 9.15 Megnyitó (Fóthy János, Miklósi Péter) 9.30 Visszapillantó (12 hónap gyorsmérlege - Miklósi Péter) 9.40 Ön-ismeret (Az identitá­sunk és mai gondjaink néhány aspektusának tudományos fel­tárását ígérő munkacsoportok témagazdáinak ismertetői ­Bauer Edit, Erdélyi Géza, Gyur­gyík László, Liszka József, Lampl Zsuzsa, Miklós László, Pálházy Béla, Tóth Károly) 10.30 Szünet 10.45 Közmorfondírozás (A szlo­vákiai magyar nem humán értel­miség helye és szerepe - Felveze­tők: Lampl Zsuzsa, Flórián Ká­roly, Kiss József, Zalabai Gyula) Budapest. 1999 nyarától Bálint András tölti be az új Nemzeti Színház igazgatói tisztjét. Addig miniszteri főtanácsosként látja el az új nemzeti teátrum építésével, társulatszervezésével kapcsola­tos teendőket - közölte Magyar Bálint művelődési miniszter szombati sajtótájékoztatóján. Magyar Bálint kifejtette: Bálint Andrásnak és csapatának pályá­zata igényes és tudatos művésze­ti építkezést, ízlésbeli kiegyensú­lyozottságot, korrekt társulatépí­tést, nyitott színházi működést vázolt fel. A tárca vezetője hang­súlyozta: az ország első számú színházának egyszerre kell erős, állandó társulatot foglalkoztatni, és megfelelni a magyar színját­szás művészeti központja fel­adatkörének is. Minderre biztosí­ték a Radnóti Miklós Színház ed­digi működése, Bálint András igazgatóságának tizenkét eszten­deje. Magyar Bálint a november 4-én 11.45 Vita 13.30 Ebéd 14.30 Tükör-kép (A szlovákiai magyar oktatásügy múltjáról és realitásairól. Felvezetők: Bauer Edit, Dolník Erzsébet, Erdélyi Géza, Gyurgyík László, László Béla, Szigeti László. Vendége­ink: a Szlovákiai Értelmiségi Fó­rum - Fórum inteligencie Slo­venska tagjai) 15.45 Könyvbemutató (Csicsay Alajos, Hodossy Gyula) 16.00 Szünet 16.15 Vita és szabad fórum 18.25 Zárszó 18.30 Fogadás Tisztelt Hölgyem, Tisztelt Uram! Amennyiben részt kíván venni rendezvényünkön - az ét­kezési költségeit fedezzük -, kéljük, 1998. január 12-éig írás­banjelezze szándékát az SZMÉF ügyvivőjének (Miklósi Péter, Konventná 17, 811 03 Bratis­lava), vagy faxon: 07/5311 216. Sajnos, útiköltséget nem tudunk téríteni. A távolabbról érkezők­nek, kedvezménnyel járó ön­költségen, január 16-ára és 17­ére szállást biztosíthatunk a ren­dezvénynek otthont adó szállo­dában. Ezt az igényt is kérjük je­lezni. Az SZMÉF ügyvivői testülete Az II. Újévi Fórum médiapartne­rei: ÚJ SZÓ, VASÁRNAP, SZA­BAD ÚJSÁG meghirdetett nyílt pályázaton való részvételre tíz közismert színházi szakembert kért fel. A pályázatra négyen jelentkeztek. A szakmai bizottság - Inkei Péter helyettes államtitkár elnökleté­vel - Ascher Tamás és Bálint András szakmai tervezetét ter­jesztette elő. A testület munkájá­ban részt vett Császár Angela és Kállai Ferenc is. Bálint András beköszöntőjében úgy fogalmazott: a rendkívüli ki­hívást az jelenti, hogy az új Nem­zeti Színház minden munkatársa valóban az ország legjobbja le­gyen. Elképzeléseiről szólva kifej­tette: a színház munkáját a nyi­tottságnak kell jellemeznie stílu­sában, a művészek szerződtetésé­ben, illetve meghívásában és a közönséggel való kapcsolatában egyaránt. A nemzeti teátrumnak természetesen a hagyományőr­zés is feladata, vagyis a magyar és az európai klasszikus örökség fel­vállalása, ápolása. (MTI) VOJTEK KATALIN Dolgozni akar a tanár címmel reagált Domsitz Jenő somorjai pedagógus Sidó Zoltánnak, a pedagógusszövetség elnökének november 25-én lapunkban kö­zölt írására. Már maga a cím is elgondolkoztató: azt sugallja, hogy a tanár tanítana, ha hagy­nák, ha valaki nem akadályozná abban, hogy ne csak akarjon ta­nítani. A szövegből az is kiderül, ki az, aki akadályozza őt munká­jában. Természetesen nem azok, akik törvényekkel és rendeletek­kel megtámogatott, mestersége­sen kreált akadályokat gördíte­nek a szlovákiai magyar nyelvű oktatás útjába, hanem a magyar nyelvű oktatás érdekeit védő pe­dagógusszövetség, amelynek pe­dagógusunk még azt is a szemére veti, hogy miért csak 2 ezer tagja van. „Kis létszámú bázisnak" ne­vezi ezt a tagságot, holott a 2450 szövetségi tag az országban mű­ködő 3500 magyar pedagógus több mint kétharmadát jelenti. Domsitz megrója a pedagógus­szövetséget, amiért „görcsösen érdekvédelemmel akar foglal­kozni", ugyanakkor azt tanácsol­ja neki, hogy „legfeljebb tiltakoz­zék az egynyelvű bizonyítvá­nyok, pedagógiai dokumentáció, mozgóbérelvonások miatt". Úgy látszik, nincs tisztában azzal, hogy ez a „legfeljebb" nem más, mint érdekvédelem. „Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, de át­menetileg tegyünk engedménye­ket, arra gondolva, hogy a vá­lasztásokig a túlélés a fontos" ­írja. De mi van, ha a választáso­kon a jelenlegi garnitúra győz? Akkor „átmenetileg" a következő Mindennapi harcainkban gyakran fel sem fogjuk, mi vagy ki ellen harcolunk va­lójában. ZALABA ZSUZSA Gyermek és felnőtt egyként tu­datosítja az igazságtalanságot, s közben mégis épp passzív hoz­záállásával válik részesévé a ne­gatív történéseknek - vallja Vaj­da Barnabás, a Galántai Nyolc­éves Magángimnázium tanára. - Soha nem szabad odáig hagyni fajulni a dolgokat, hogy az em­ber kezelhetetlen indulatait be­levigye a munkájába, s azok for­málják a munkája során hozott döntéseit. Leginkább a gyereke­kért aggódhatunk, hiszen jelen­legi helyzetünkben nagyon is érezhetjük, hogy számos rende­let, törvény inkább ellenünk, mintsem értünk szól. Hogyan lehet a gyermekeket e negatív lépések kivédésére nevelni? Lehet-e őket egyálta­lán a mai Szlovákiában életre nevelni? - Már-már azt kéne mondanom, aligha. Mégis azt vallom, hogy higgyenek a tudásban, abban, hogy mindig érdemes tanulni, a munkájukban és önmaguk érté­keiben! Végtére is nem a kor­ruptság elsajátításának módsze­reit kell követniük, nem lehet céljuk a törtető, gátlástalan ér­vényesülés és karrierépítés. Bel­ső meggyőződésem azt diktálja, hogy sokkal mélyebb dolgokra neveljem a kisdiákjaimat. Olyan tisztánlátást próbálok beléjük ültetni, ami talán nem mutatko­zik meg a vizsgafeladatok meg­oldásában, de a későbbi életük­ben annál inkább a javukra vá­lik. Nem válnak manipulálha­tókká, a jellemükben elferdíthe­tőkké, nem engedik, hogy elta­possa őket a privitimizmus, hogy jogaikat, érdekeiket csor­választásokig tegyünk engedmé­nyeket? S ha az azt követő vá­lasztásokat is megnyeri? Lesz még miből engedni? Egyáltalán: lesz túlélő? Domsitz szerint a magyar oktatás védelme „nem­csak a magyar pedagógusok fel­adata. Feladata ez minden ma­gyar anyanyelvű polgárnak, még azoknak is, akik szlovák oktatási intézményben taníttatják gyer­meküket". Több mint naivság fel­tételezni, hogy az a szülő, aki a saját gyermeke számára nem tar­totta fontosnak a magyar iskolát, annak védelmében bármit is haj­landó tenni. „Nem hiszem, hogy saját magán kívül másnak van-e erkölcsi joga elmarasztalni a pedagógust azért, hogy állami alkalmazott­ként teljesíti azokat a normákat, amelyeket a hatalom jogi formá­ban is megfogalmazott." Ezt az a pedagógus mondja, aki „dolgoz­ni akar". Bizonyára csak tanítani, letudni a tananyagot, nevelni nem. Mert ha ennek szellemében óhajt nevelni, nemhogy egy gye­reket, de még egy kaktuszt sem bíznék rá. Az idézett mondat ugyanis az opportunista szervi­lizmus legfrappánsabb megfo­galmazása. Aki ezt vallja, min­denfajta hatalom ,jogi formában is megfogalmazott normáit" haj­landó „teljesíteni", csak hogy túl­éljen. Ezt vallották a német fasiz­mus ma Schreibtischtäter néven emlegetett kiszolgálói is. Állami alkalmazottként ők is „csak" a törvényeknek engedelmesked­tek, olajozott csavarként bizto­sítva egy embertelen rendszer működését. S ha már a fasizmus­nál tartunk; Skutnabb Kangas, a kisebbségek nyelvhasználatának bítsa a törvényhozók bürokra­tizmusra épülő, embertelen jog­szabályzata. Demokratikus gon­dolkodású, önmagukat becsülő, ám másokat tisztelő, önálló ma­gyar ifjúságot kell nevelnünk! Rá kell vezetnünk gyermekein­ket az életképességre! Tudniuk kell döntéseket hozni az életük­ben, és ragaszkodniuk kell a meghozott döntéseikhez! Meg kell tanulniuk kiállni az igazsá­gaik mellett! Hogyan őrizheti meg a diák az önazonosságát a mai viszo­nyok között? Kialakulhat-e benne egyáltalán a demokra­tikus gondolkodás alapcsírá­ja? - A fák nem nőnek az égig, nem ijedhetünk meg az ideiglenes döntésektől, állapotoktól. Örök értékeinket, hovatartozásunkat nem befolyásolhatja egy pilla­natnyi, ám hosszadalmasnak tű­nő, értékromboló igyekezet. Nem győzöm hát hangsúlyozni: nem a mának tanulunk! Nekünk kötelességünk másnak, tole­neves kutatója azokat a kiszorító praktikákat, amelyeket a hata­lom a nyelvtörvényre hivatkozva a szlovákiai magyarság nyelve ellen alkalmaz, nyelvi fasizmus­nak minősíti. Illyés Gyula pedig így sommáz: „A fasizmus tömör megfogalmazása ma tán így hangozhatnék: fasiszta az, aki a maga nyelvi, nemzeti közössé­gének több jogot szán, akár erő­szakkal is, mint a többinek." Hogy mit mondott az emberte­len törvényekről 2 évezrede Szo­phoklész az Antigonéban, hadd ne idézzük, hisz egyetlen szülő sem kívánja a pedagógustól, hogy Antigonéként feláldozza magát. Azt viszont elvárja, hogy ott legyen a kétnyelvű bizonyít­ványt követelő tüntetésen, főleg ha hatalmi szó, fenyegetés sem tiltja a részvételét. Távolmara­dása egyértelmű üzenet a hata­lomnak, hogy zavartalanul foly­tathatja nyelv- és identitáspusz­tító szalámitaktikáját, ő nem fogja akadályozni, kint csak a szülők tiltakoznak, de azoknak bent az iskolában úgysincs sza­vuk. Domsitz, aki élesen bírálja a pe­dagógusszövetséget, amiért el­nöke nyilvánosan bevallotta, hogy bizonyítványügyben na­gyobb összefogást, egységesebb kiállást feltételezett a pedagógu­sok részéről, „alternatív cselek­vési programok, szakmai jövő­kép" kidolgozását sürgeti. Nyi­tott kapukat dönget. Mert a pe­dagógusszövetséget lehet sze­retni és nem szeretni, bírálni, akár szidni is, csak egyet nem le­het elvitatni tőle: hogy olyasmit tud, amit rajta kívül ebben az or­szágban jelenleg senki - pozitív, ránsnak, kulturáltnak, elitnek lenni! Egy fiatal tanár hogyan tud tiszteletre, tartásra és demok­ráciára nevelni tőle alig pár évvel fiatalabb diákokat? - A tanítás lényegét abban lá­tom, hogy ráébresszem diákjai­mat arra, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Mindig tudniuk kell, mit szabad és mit nem szabad tenniük, ten­nünk. Az alapszabály: tisztel­nünk kell egymást és egymás ér­tékeit! Tisztelni kell minden ember identitását, kultúráját, világnézetét és hitvallását! Ugyanakkor vállalnunk kell ma­gyarságunkat és össze kell tar­tanunk! Mindig is elszomorí­tott, hogy a szlovákiai magyar­ság szétzilált, nincs kellő belső tartása és strukturált élete, ke­vés köztünk az igazi szakember. Statisztikák szerint a szlovákiai magyarságnak csupán két szá­zaléka használta ki azt a lehető­séget, hogy nevét átírassa ma­gyarra, Karol helyett ismét Ká­megvalósítható programot adni. Ráadásul olyat, amely azonnal és bárhol megvalósítható, rövid időn belül érzékelhető ered­ménnyel, s még csak különösebb anyagi ráfordítást sem igényel. A pedagógusszövetség programja így foglalható össze: demokráci­ára nevelés és minőségi iskola. Előadásain, kommunikációs tré­ningjein, nyári egyetemein már évek óta tálcán kínálja azokat a technikákat, melyek segítségé­vel e két jelszó megvalósítható. S ha somorjai pedagógusunk részt vett volna legutóbbi, Komárom­ban rendezett konferenciáján, megjegyezte volna, hogy míg a diktatúra az emberi passzivitás­ra, addig a demokrácia a cselek­vésre épül. S az utóbbi nem azért működik Nyugaton jobban, mert ott belátóbbak a kormányzatok, hanem mert a civil társadalom azonos célt követő tagjai egy­mással összefogva olyan erővé tudnak válni, amely képes nyo­mást gyakorolni a döntéshozók­ra. Persze, az embereket meg kell szólítani, rá kell vezetni őket arra, hogy azonosak az érdekeik, s azokért érdemes egyeztetett módon, közösen fellépni. Min­dig van lehetőség a cselekvésre. Természetesen a passzivitásra, a túlélésre való berendezkedésre is, de ez még sosem vezetett eredményre. A demokrácia nem adomány, amely ölünkbe hull akkor is, ha semmit sem teszünk érte. De jobb alternatíva nincs, csak rosszabb. Ezért kell a de­mokráciára nevelést már az isko­lában elkezdeni. Hogy hogyan? Részletes tájékoztatás a pedagó­gusszövetség rendezvényein. Csak el kell rájuk menni. roly, Zuzana helyett Zsuzsanna lehessen! Akkor miért magyar­kodunk annyira? Verjük a mel­lünket, de a következményeket nem merjük vállalni?! Nincs bennünk közösségi érzés, sejtel­münk sincs a kollektív életér­zésről. A diákjaimnak épp ezt szeretném megadni. Nem csak az osztályban kell elfogadniuk egymást, hanem a megpróbál­tatásokkal teli életben is! Kará­csony előtt ellátogatunk az öregotthonba, hadd beszélges­senek a gyermekek az idős em­berekkel, ez is az élet része, tud­nunk kell egymásról, egymás fájdalmairól... Kötelességünk foglalkozni a tőlünk ötven-hat­van évvel idősebb emberekkel is, csak így működhet egy nor­mális, emberközpontú társada­lom. Megdöbbenve tapaszta­lom, hogy országunkban meny­nyire figyelmen kívül maradnak az elesettek, a fogyatékosok és az idős emberek. A fogyatéko­sok legtöbbje még az utcára sem mer kimenni, mert tolóko­csival a mi járdáinkon, köz­utainkon és üzleteinkben csak kínkeservesen tud közlekedni. Nyugaton a zebrán való átkelés­nél hangjelzővel ellátott szema­for segíti a vakokat, errefelé pe­dig semmi és senki nem könnyí­ti meg tájékozódásukat. Nálunk nem azért nem látni a sok el­esett és szerencsétlen embert, mert nincsenek, hanem mert a társadalom egyszerűen nem ve­szi őket emberszámba, nem szá­mol az igényeikkel, szükségle­teikkel. Sok mindennel nem tö­rődik a jelenkor, de a jövő nem­zedékét nevelő pedagógusnak kötelessége tájékoztatni az u­tánpótlást az emberközpontú életmód, a demokratikus gon­dolkodás elsajátításának szük­ségességéről, az identitásmeg­őrzés fontosságáról. Elitté kell válnunk, hogy változtassunk!" Legyen nyitott és mégis hagyományőrző Új Nemzeti Színház „Az alapszabály: mindig tisztelnünk kell egymást és egymás értékeit..." A tisztánlátás átültetése Vajda Barnabás (balra) Mikó püspök úr társaságában (Tóth Lehel felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents