Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-22 / 294. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 22. KOMMENTÁR Budapesti féltégla TÓTH MIHÁLY Ismét végéhez közeledik a budapesti parlament megbízatási időszaka, és megint csalódottan kénytelenek megállapítani az országhatár mindkét oldalán élő demokraták, hogy a törvényhozók még nem fogadtak el jogszabályt, amely szavatolná a kisebbségek parlamenti képviseletét. „Csalódott demokratákon" nem azokat értem, akik a szlovákiai politikai életnek bármelyik tartományában literszám ontják a könnyet a magyarországi szlovákok nemzeti létének sanyarúsága miatt, miközben vagy burkoltan, vagy demonstrálva sokallják a szlovákiai magyarok jogait. Nem is azokat tekintem demokratáknak, akik Magyarországon politizálva minden alkalmat megragadnak a trianonozásra, a nemzet évszázados sérelmeinek felhánytorgatására, miközben (szintén burkoltan vagy demonstrálva) éberen figyelik, a Természet milyenre sikerítette a másik magyar állampolgár orrát, bőrének színét. Szlovákiai magyar kisebbségiként nem Slota, nem Slobodník és nem a hozzájuk hasonlóak kedvéért reklamálom a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének törvénybe iktatását. Egyszerűen a jó ízlés követelménye diktálja, hogy megvalósuljon, amit a magyar alkotmány is előír, illetve amit közvetve mindazok a politikusok, publicisták, jogászok követelnek, akik igényt támasztanak a Magyarországgal szomszédos országban élő magyarok egyenjogúsítására, bizonyos vonatkozásokban pozitív megkülönböztetésére. Azt írom: közvetve. Ugyanis akik akár szolid érveléssel, akár mellüket féltéglával verve jogokat követelnek a csallóköziek, a mátyusföldiek, a gömöriek stb. számára, azoknak arról sem volna szabad megfeledkezniük, hogy az ilyen követelés csak akkor hiteles és etikus, ha kimondásakor teljesen végiggondolják, nem egyoldalú hazabeszélésről, netán kétes tisztességű politikai tőkekovácsolásról van-e szó. Bizonyos szempontból szerencsés helyzetben vannak a szlovákiai magyarok; képesek voltak saját politikai pártok kialakítására. A magyarországi szlovákok (ezúttal ne vizsgálgassuk, hogy miért) annyira megfogyatkoztak, hogy parlamenti képviseletük csak pozitív diszkriminációval lehet. A mellüket féltéglával verő budapesti hazafiak nem azt vizsgálják, hogyan lehetne, hanem azt bizonygatják, miért nem lehet. JEGYZET Bennünk a Megváltó SZILVÁSSYJÓZSEF Szombaton zuhogott az eső, mintha tisztára akarná mosni azt a sok szennyet, amit ránk zúdítanak. Zuhogott az átok a Beruházási és Fejlesztési Bank pozsonyi székháza előtt azokra a csalókra, akik tisztességes emberek összekuporgatott pénzét herdálták el: „Szép kis ország! Rezešék magánrepülőn járnak a tengerparti magánvillájukba, én meg már lassan a villamosbérletet sem tudom megfizetni!" Idegeinket az úgynevezett Černák- ügy is borzolja. A múlt héten a rendőrség elfogatóparancsot adott ki ellene, mert az alvilág főkolomposának tartja, akit súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak. Egy napig semmi eredmény, aztán a gyanúsított fényes nappal egyedül masírozott be, a rendőrök szemébe röhögött, a nyomozótiszt pedig a Markíza nyilvánossága előtt hebegte, hogy „ön nincs letartóztatva, uram". Eltelt még negyven óra, amíg végre Trencsénben vizsgálati fogságba helyezték. Cinkosait még szerdán elkapták, aztán terhelő bizonyítékok híján szabadlábra helyezték őket, majd péntekre hirtelen annyival okosabbak lettek, hogy már őket is letartóztatták. Kész röhej. Dühöng az egyszerű rendőr, mert már belezavarodik abba, hogy kit szabad letartóztatni, és kit kell futni hagyni. Dühöng a polgár, mert biztonsága, nehezen megkeresett pénze egyre nagyobb veszélybe kerül a morális és gazdasági csőd felé sodródó rezsimben. Csak a miniszterelnök ragyog, és közhelyeket gagyog azoknak, akik még mindig hisznek neki. Jó, hogy itt a karácsony. Talán legalább néhány órára kizárhatjuk családi fészkünkből ezt az undorító közéletet. A Megváltót várva talán rádöbbenünk arra, hogy ő végül is bennünk szunnyad. Jövőre mi válthatjuk meg ezt az országot, hiszen voksainkkal úgy seprűzhetjük ki ezeket a hitvány percemberkéket, mint Jézus a kufárokat. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sV Valahogy bírd ki, Jenő! Hiszen tudod, hogy amíg vásároltunk, ellopták az autónkat! (Szalay Zoltán karikatúrája) Karácsonykor ki merjük mondani: a szeretet az, ami a hétköznapokon hiányzik A szeretet esélye Karácsony, egy szó, amely nem hagy hidegen egyetlen embert sem. Üzenetet hordoz, megszólít mindannyiunkat; némelyikünknek a gyerekkort idézi fel, másoknak talán a tavalyi, tavalyelőtti évet. CSÁKY PÁL Anyánk képét talán, aki megsütött, megfőzött mindent karácsonyestére, majd ünneplőbe öltözve várta, hogy együtt legyen a család. Gyerekkori karácsonyok képét, amikor a lassan leszálló téli estében együtt vártunk az ünnepi harangszóra. A csendben hulldogáló hóra is emlékszünk olykor, amelynek pelyhei aurát vontak a homályos utcalámpák köré; az elcsituló forgalom, az elülő zajok, az emberi magábaszállás percei is kitörölhetetlen emlékek. Földig görnyedő anyánk képe is az, Régi ünneplésekre emlékszünk, vissza nem hozható arcokra. amint a csendbe behasító harangszó szavára térdre omlott, és mélyen meghajolva imádkozni kezdett. A gyermeki ijedtségre is emlékszünk bizonyára, amellyel hozzáfutottunk, és kérleltük, keljen fel a fagyos kőről, a figyelmeztetésre, nehogy megfázzon a dermesztő hidegben. A kérlelő tekintetre is, amellyel maga mellé szólított bennünket, a bizonyosságra is OLVASÓI LEVELEK Gyerekvállalás és szegénység A sajtó, a rádió, a televízió gyakran közül statisztikai adatokat, amelyekből megtudhatjuk, hogy előbb-utóbb fogyni kezd hazánk lakóinak száma. Ennek okát vizsgálva nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy megállapíthassuk: az a bérből élő család, amely ma több gyereket vállal, a gyermekáldással egyidejűleg a szegénységet is vállalja. Az 1989-es novemberi bársonyos forradalom reménynyel kecsegtetett. Anyagi gondjaink megoldását, az az arcán, amellyel elmondta: ma a világ legnagyobb csodája történik, s azt térden állva, kellő alázattal kell fogadni. Az értetlen gyermeki tekintet is felsejlik előttünk bizonyára az évente elismételt mondat hatására: minden évben, minden karácsonykor újból megtörténik a világ legnagyobb csodája? Az Élet megszületése az a csoda, amely előtt lecövekel értelmünk, ez előtt a misztérium előtt állunk értetlenül létünk kezdte óta? Vagy talán éppen a tavalyi, tavalyelőtti Szenteste él bennünk a legélesebben, amelyet szeretteink közül azzal töltöttünk el, aki ma talán már nincs közöttünk? Netán régi ünneplésekre emlékszünk ilyenkor, vissza nem hozható arcokra, feledhetetlen tekintetekre, az örökkévalóságba költözött szeretteink emlékére? Ne tagadjuk: valami belénk nyilall ezen az estén, talán némi fájdalmat, talán boldogságot, talán olthatatlan vágyakozást sugall. Mi ez az érzés? Visszavágyódás a védett, gondtalan gyerekkorba, vagy valami romantikus elvágyódás egy sohasem volt, sohasem lesz világ gondtalanságába? Vagy csupán reagálás legtöbbször durva, érzéketlen, gondjaival naponta megpróbáló világunkra? A válasz sokrétű lehet, s teljessége bizonyára mindannyiunk esetében más és más. A közös nevező azonban ugyanaz: itt élünk, a roppant világmindenség egyik porszemnyi sarkában, talán egyedüli civilizációként a világmindenségben, emberek. Érezzük, tudjuk, létünkkel nem sáegyetemes szabadságjogok gyakorlását, a kisebbségben élő nemzetiségi és etnikai csoportoknak a többségi nemzettel azonos jogok élvezetét biztosító emberséges életet vártuk tőle . Sovány vigasz számunkra az a valóság, melyet napjainkban magunk körül látunk. A néhány magas rangú, vezető poszton lévő ember hazugsággal felérő, látszatmegoldást szajkózó, semmin sem változtató kijelentése senkit sem bűvöl el. Sajnos, a munkanélküli vagy a szociális segélyből tengődő számos ember nyomorgásra ítéltetik, hiszen a „nincsent" nem lehet megenni, sem tízóraiként becsomagolni gyermekeinek. Ne ámítsák üres fárkodhatunk kielégítő módon. A csodát, amit megőrzésre kaptunk - az életünket - nem becsüljük kellőképpen, irányában rablógazdálkodást folytatunk. Hétköznapjainkban hatodrangú problémákkal múlatjuk az időt, sokszor ok nélkül megalázzuk, megtiporjuk egymást. Ám lelkünk legmélyén nagyon egyedül érezzük magunkat. Ez a hiányérzetünk ilyenkor, karácsony táján csúcsosodik ki, ilyenkor talán ki Ne tagadjuk: valami belénk nyilall ezen az estén. is merjük mondani, amiről oly gyakran megfeledkezünk: a szeretet az, ami a hétköznapokban oly sokszor hiányzik az életünkből. A szeretetet vágyjuk és óhajtjuk fokozottabb módon ezen az ünnepen. A szeretet kiteljesedését sugározza felénk a jászolból előnyúló gyermeki kéz, a szeretet megjelenésének reményét hordozza az éj sötétjét felhasító üstökösfény. A szeretetet jeleníti meg az az igyekezetünk is, hogy ilyenkor - ha csak lehet - megajándékozzuk egymást. Egy jobb énünk tolakodik előre: örömet akarunk szerezni, s ettől humánusabbnak, emberibbnek, egy picit talán halhatatlanabbnak is érezzük magunkat. A szeretet esélye az, amely utánozhatatlan melegséget kölcsönöz ennek az ünnepnek. A szerző a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke. frázisokkal a létminimum alatt élő tömegeket azok, akik a „politikai fordulat átmeneti lehetőségeit kihasználva" ma milliós, sőt milliárdos vagyont tudnak a bankszámlájukon. Ma már a vallásos ember sem éri be az égi manna ígéretével, hiszen mindenki nem majd, hanem most szeretne jól élni. Téglás Ferenc Sárkány A zselizi kórház falai között Ismert tény, hogy a zselizi kórházra is kevés pénzt fordítanak. A lepusztult, omladozó falak szorongóbbá teszik a beteTALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER .ZEITUNG Zdenka Kramplová külügyminiszter asszony meggyőződésének adott hangot, hogy Szlovákia bekerülése az európai uniós tagjelöltek második csoportjába sikert jelent. A svájci lapban megjelent interjújában Kramplová hangot adott ama feltételezésének, hogy Szlovákia belső fejlettség tekintetében alig különbözik a többi jelölttől, mindazonáltal szükségesnek látta, hogy fejlődjék hazájában a politikai kultúra. Kramplová szerencsédennek minősítette Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnöknek egy kormánypárti gyűlésen tett nyers kijelentéseit. Mint mondta, figyelembe kell azonban venni, hogy csak egy sportcsarnokban tartott tömeggyűlésen hangzottak el. A szlovák-magyar viszonnyal összefüggésben sajnálkozását fejezte ki, amiért Budapest - mint mondotta - a jelek szerint egyre inkább a Szlovákia déli részén élő kisebbségek helyzete szempontjából ítéli meg a kapcsolatokat. LESOIR Egész Európa haszonélvezője azoknak a politikai és katonai reformoknak, amelyeket a NATO-csatlakozás reményében hajtanak végre számos keleteurópai országban - vélekedik Javier Solana. A NATO főtitkára a belga lapban megjelent írásában sikerévnek minősítette az ideit. Hozzátette, ideje, hogy új elemzést készítsenek azok, akik néhány éve azt jósolták: a hidegháború végeztével a NATO napjai meg vannak számlálva. Az év legfontosabb eredményének Csehország, Magyarország és Lengyelország csadakoztatásának eldöntését minősítette. LipOVÉ NOVINY Josef Tošovský, a kinevezett cseh kormányfő nagy-britanniai ténykedése a 80-as években egész sor kérdést vet fel, mert nem tudni bizonyosan, hogy az akkori banki szakértővel nem vette-e fel a kapcsolatot a volt kommunista titkosszolgálat írta a lap. A jegybank volt elnökének negatív átvilágítási bizonyítványa van. Tošovskýt 1989ben nevezték ki a Živnosténská Banka londoni kirendeltségének igazgatóhelyettesévé, s mint köztudott, a csehszlovák titkosszolgálat a külföldön dolgozó állampolgárokat rendszeresen felhasználta információszerzésre. Ám hozzáférhető információk szerint Tošovskýt a titkosszolgálat soha nem ellenőrizte. Arra a kérdésre viszont, hogy Tošovskýt kellett-e ellenőriznie a titkosszolgálatnak, a cseh titkosszolgálatok mai vezetője nem adott egyértelmű választ. - Nem... Ha úgy két évvel korábban nevezték volna ki arra a tisztségre, akkor a válaszszal nagyon óvatos volnék, de 1989 második feléről van szó, s igen valószínűtlennek tartom ezt a változatot - mondta. geket, szerencsére a rideg falak mögött egészen más kép fogad. A kórházban ugyanis kitűnő orvosok, nővérek, ápolók dolgoznak, akik családtagként kezelik a beteget. A betegnek máris fél gyógyulást jelent a szeretetteljes légkör, a helyhiány miatt most név szerint fel nem sorolható lelkes személyzet. Itt, ebben a kis kórházban tudják, hogy szeretet nélkül semmire sem megyünk. Éppen ezért fájó, hogy mennyire mellőzik a kórházat: talán érdemes volna a környékbeli települések polgármestereinek felemelniük szavukat az érdekében. Hajtman Kornélia Nána