Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)
1997-12-17 / 290. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 17. KOMMENTÁR A feledékenyek PÁKOZDI GERTRÚD Áldását adta a költségvetésre a parlament többsége anélkül, hogy figyelembe vett volna az ellenzéki padsorokból érkező bevételnövelő és kiadás-ésszerűsítő javaslatokból akár egyet is. Némileg változtattak ugyan a kormány költségvetési tervezetén (persze nem ellenzéki javaslatokra), így az eredetileg tervezettnél néhány százmillióval többet kap a védelmi tárca, az oktatásügy, a mezőgazdaság. A miniszterek tehát elégedettek. Még a szlovák nemzeti párti miniszterek is, akik nyilvánvalóan annak fejében kaptak „valamit", hogy engedtek korábban hangoztatott költségvetés-ellenes álláspontjukból. Ján Ľupták, a másik kormánykoalíciós partner viszont ezúttal is hű maradt önmagához, következetességét ismételten a parlament folyosóján felejtette. A szavazógomb nyomogatásakor ugyanis a munkáspárti képviselő már valószínűleg egyáltalán nem gondolt a munkásokra, már nem látta úgy, hogy például a telefon- és telekommunikációs szolgáltatások magasabb adósávba sorolásával az általa képviselt nem éppen vékony lakossági réteg sokat veszít. A plusz 16 százalék adó ugyanis óhatatlanul beépül e szolgáltatások és a többi termék fogyasztói árába. Megfeledkezett Ján Lupták arról az ígéretéről is, hogy a parlamentben megnevezi azokat a nagyvállalatokat, amelyek adóját oly nagyvonalúan elengedi az állam. Arról nem is szólva, hogy az adóelengedésben részesülők sok egyéb kedvezményt is kapnak, és ezek nyilvánvalóan nem gazdasági, hanem politikai indíttatásúak. Persze az állam adópolitikája nemcsak abból áll, hogy behajtsa a törvényből kifolyólag neki járó pénzt. Az is a feladata (volna), hogy megfelelő adópolitikával hatékony beruházásokra, állandó fejlesztésre ösztönözze a vállalkozói réteget, elősegítse - például a könnyűiparban - a foglalkoztatást szolgáló szerkezetváltást. Erre is ígéretet tett az immár három éve hivatalában levő kormány, de minden jel arra vall, erről is megfeledkezett. Ennek árát pedig ha azonnal (értsd: a választások évében) nem is, de hosszabb távon mindenképpen megfizetjük. JEGYZET Kinek kell iszapfürdő? SIDÓ H. ZOLTÁN Látványosan meghátrált a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. A parlament tegnapi ülésének legfontosabb programpontját, a Szlovák Nemzeti Bank működését szabályzó, a Kozlík vezette pénzügyminisztérium által kidolgozott törvénytervezetet levették a napirendről, és a róla szóló vitát jövőre halasztották. A DSZM nem szokott csak úgy megfutamodni, nem szokott csak úgy gyengébbnek mutatkozni a kormánykoalíciós partnereivel szemben. Most azonban, hogy a Szlovák Nemzeti Párt hirtelen teret adva a józan közgazdasági érveléseknek, és tőle szokatlanul ésszerű argumentumokkal támadja a törvénytervezetet, és védi a meglévő, a feladatnak megfelelő jegybanki törvényt, a vezérlő mozgalom kellemetlen helyzetbe került. A higgadt, szakmailag megalapozott érveléssel szemben mit sem használ a sportcsarnokbeli hőzöngés. Az ellenzék és Vladimír Masár jegybanki elnök szintén világos érvelését könynyen elengedhették a fülük mellett, bízva a parlamenti matematikában, a többségi szavazatok súlyában. Most azonban az SZNP jó taktikai érzéssel a szlovák korona szilárdságának, a megfékezett inflációnak védőangyalaként szintén a törvénytervezet elfogadása ellen szállt síkra, így odalett a szavazógép lehengerlő fölénye. Hiába, a nemzetiek megérezték, vígan karakánkodhatnak, mivel a pöstyéni iszapban hetek óta hempergő pártelnöke nélkül a DSZM ellenállása megtörhető. A DSZM a törvénytervezet révén a nemzeti bankkal akarja megfizettetni a növekvő költségvetési deficitet, ám ezáltal meglódulna a infláció, meginogna a korona. Ennek következtében a gyakorlatilag egyetlen még hatékonyan és eredményesen működő állami csúcsintézet kerülne lehetetlen helyzetbe, tenné tönkre eddigi ténykedésének gyümölcsét. Vagyis a pénzügyminisztérium a tervezettel nem az egyre nagyobb hiányt termelő éves költségvetéseknek, hanem a Szlovák Nemzeti Banknak rendelt el iszapkúrát. Micsoda tévedés! Az iszapkúrát a még gyógyítható, ám recsegő-ropogó költségvetésnek kellene szánni. Bár nem biztos, hogy segít rajta, elég csupán a DSZM elnökére gondolni... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa • 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava -'Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nemrég én még ördög voltam, de a privatizációban szerzett vagyon révén sikerült megváltoztatni az arculatomat... (Gossányi Péter karikatúrája) Szlovákia polgárai jövőre dönthetnek integrációs esélyeink jelentős javulásáról Mégsem kiközösítés Az Európai Unió luxemburgi csúcstalálkozójával befejeződött az a küzdelmes és bonyolult folyamat, amelynek végén nyilvánvalóvá vált, hogy az előttünk álló évtizedekben milyen módon és mely államokkal kerül sor a jelenleg tizenöt tagállamot számláló politikai és gazdasági közösség bővítésére. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Ezzel egy időben módfelett nehéz időszak kezdődött az Európai Unió történetében, mert nemcsak a posztkommunista államok fokozatos integrációja a tét - amit az EU vezető szerveinek igen körültekintően kell végrehajtani -, hanem a bővítéssel együtt járó belső átalakulás és reformok is felelősségteljes és bonyolult feladatok elé állítják a már jelenleg is összetett mechanizmussal működő államközösséget. Már Milyen gazdasági és társadalmi átalakulásra képes ötödízben kerül sor bővítésre, és ez a jelenlegi a legnagyobb tehertétel, hiszen tizenegy társult tagállam vár bebocsáttatásra. A koppenhágai kritériumok (1993) ugyan nagyon egyértelműen megszabják a felvétel elkezdéséhez szükséges tárgyalások elengedheteüen feltételeit, ám mégsem könnyű feladat a tagjelölt államok felkészültség szerinti osztályozása. Amellett, hogy az EU az elmúlt évek alatt a lehető legnagyobb támogatásban részesítette a társult államokat, szigorúan ellenőrizte, hogy milyen gazdasági, politikai Hol voltak a tanárok? 1997. december 10-én Szencen a járási hivatal épülete előtt tiltakozó nagygyűlés volt a kormány megtorló intézkedései ellen. Azon intézkedések ellen, amelyek nagymértékben sújtják a szlovákiai magyar pedagógusokat, a magyar tannyelvű iskolákat. Mint a nagygyűlés egyik résztvevője és társadalmi átalakulásra képes a tagságra áhítozó ország, illetve mennyire teremti meg a szilárd és tartós demokrácia feltételeit. A luxemburgi csúcs, vagyis az Európai Tanács döntését az Európai Unió legfelsőbb irányítói és döntéshozó szerveinek értékelése, továbbá határozata előzte meg. Az EU kezdeményező, végrehajtó testülete, az Európai Bizottság az Agenda 2000 című terjedelmes dokumentumban értékelte az EU jelenlegi állapotát és a tagjelöltek felkészültségét, egyúttal ajánlást tett az államok sorrendjére. Az EU legfelsőbb törvényhozó szervének határozatát megelőzte az Európa Parlament Külügyi Bizottságának igen szigorú állásfoglalása. Mielőtt sor került volna az EU csúcstalálkozójára, összeült a Miniszterek Tanácsa, amely az Európai Unió legfelsőbb politikai döntéshozó szerve. Itt meg kell említeni, hogy az EU törvényhozói tevékenysége különbözik az egyes országok parlamenti gyakorlatától. Az EU-ban a Miniszterek Tanácsa az Európai Bizottsággal és az Európa Parlamenttel együttműködve hozza meg azokat a jogszabályokat, s csak ezt követően hoznak végleges politikai döntéseket. Az állam- és kormányfők luxemburgi csúcstalálkozójának döntése ismert. Békés, kompromiszszumos, de igazságos határozatnak nevezhető. Jövő évben, március 31-én mind a tizenegy társult állammal formálisan megkezdődik az Európai Unió bővítési folyamata, de valójában az intenzív felvételi tárgyalásokat csak hat állammal indítják meg, már áprilisban. A többi állam is a jelöltek közt marad, és az Európai Bizottság minden év végén majd értékeli, hogy az előírt feltételek teljesítésében milyen mértékű a fejlődésük. Az szomorúan vettem tudomásul, hogy a helyi gimnázium tanárai közül csupán egyetlenegy tanár vett részt a megmozduláson. Rájöttem, hogy naiv voltam akkor, amikor örültem az új igazgatónő megválasztásának. Azt hiszem, ő is a régi szokásokat követi. Talán kicsinyes gondolkodása révén ő is arra szólította fel a diákokat és a tanárokat, hogy nejelenjenek meg a tiltakozó nagygyűlésen? Ha a pedagógus nem tiltakozik, és nem emeli fel a szavát, annak ellenére, hogy értékelésben a diszkrimináció nélküli megkülönböztetés elve érvényesül. Mečiar kormánya - annak ellenére, hogy programja szerint is egyértelmű feladata az európai integráció, és a lakosság többsége is várva-vátja az EU-tagságot - amit csak lehetett, mindent elrontott. Így Szlovákia a legtöbbet bírált, a legproblematikusabb államként az utolsó helyen kullog. Úgy tűnik, mintha Szlovákia számára kedvező volna a luxemburgi döntés. De ez csak annak a kormánykoalíciSzlovákia valamennyi polgára számára reális remény ónak a véleménye lehet, amely nem tudta és nem akarta teljesíteni az EU által megkövetelt feltételeket, viszont ennek ellenére sem lett végleg kiközösítve a bővítés folyamatából. Erről találóan nyilatkozott A. Óostlander, az Európa Parlament raportőre: „...a jelenlegi kormány jelenti az akadályt az Európa felé vezető úton. Változtassák meg a véleményüket, vagy váltsák le a kormányt". Vagyis az ET döntése egyúttal Szlovákia valamenynyi állampolgára számára reális reményt is jelent. Ám csak akkor, ha a jövő évi parlamenti választásokon olyan demokratikus erők kerülnek hatalomra, amelyek felelősségük teljes tudatában hozzákezdenek a koppenhágai kritériumok következetes teljesítéséhez, a valóban demokratikus jogállam építéséhez. S akkor az euro-atlanti integráció Szlovákia számára is sokkal elérhetőbb közelségbe kerülhet, mint napjainkban. A szerző a szlovák parlament és az Európai Parlament közös bizottságának a tagja. róla van szó, akkor a szülőktől a többi magyar testvérünktől mit várjunk? Szene (A cím a szerkesztőségben) Második alkalommal Immár második alkalommal szervezték meg találkozójukat a kéméndi nyugdíjasok. 1997. december 6-án, szombaton délután 16 órától a helyi művelődési házban ismét találkoztak, SME Vladimír Mečiar kormányfő igyekszik saját győzelmeként feltüntetni a luxemburgi csúcs EU-bővítéssel kapcsolatos döntését - írja a lap kommentárja. A szerző szerint Szlovákiára nézve valóban születhetett volna sokkal kedvezőtlenebb döntés is, ami Európa ajtajának bereteszelését jelentette volna, de ez nem azt jelenti, hogy a lehető legrosszabb elkerülése máris sikervolna. Szlovákia az egyetlen posztkommunista ország, amelynek csatlakozási esélyei csökkentek az elmúlt években, a többiek megőrizték vagy megerősítették pozícióikat. „Hogy a katasztrófát elkerültük, az egyáltalán nem a kormány érdeme, sőt... Ez annak köszönhető, hogy az európai politikusok különbséget tettek az ország kormánya és népe közt. Ennek iga zolására elég két kijelentést idézni: A mérföldkőnek számító döntések meghozatalakor nem a kormányra, hanem a népre kell gondolni - mondtá a luxemburgi miniszterelnök. Kohl német kancellár ehhez azt fűzte hozzá: A döntés nem a szlovák vezetés sikere, hanem felhívás számára, hogy a demokrácia és a jogállamiság játékszabályai szerint cselekedjen. PRAVDA Hétfőn a lap szerkesztőségének vendége volt Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, és egy órán át válaszolt az olvasóik kérdéseire; ezekből válogattunk. Feltételezhetően roma nemzetiségű telefonálóknak válaszolva Slota elmondta: a vasárnapi Lépések c. tévéműsorban Víťazoslav Móric képviselővel „egy kicsit elszaladt a ló", amikor a roma nemzetiségű személyek bűnözési hajlamairól beszélt. Az SZNP elnöke bocsánatot kért Móric kijelentései miatt, elmondta, számára nem a bőr színe a mérvadó, hanem hogy ki milyen értékeket teremt a társadalom számára. A zsolnai városi hivatal kb. ötven romát foglalkoztat, s jómaga is elmenne bármilyen roma rendezvényre, ha meghívnák. Az EUcsatlakozásra vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban elmondta, ha Szlovákia belépne az Unióba, nagyon gyorsan elveszítené déli területeit, amelyeket már így is a magyar kisebbség tart a kezében, ellenőrzi az államigazgatást, az önkormányzatokat, a rendőrséget, már csak az oktatási és kulturális tárca hiányzik nekik, amiket éppen most ígért oda az SZDK. Egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy rendőrségi kihallgatás vár rá, mert Duray Miklós feljelentette a magyar nemzet gyalázása miatt, de ő továbbra is meggyőződéssel vallja, hogy a magyar nép Európa szerencsétlensége, ez a megváltoztathatatlan véleménye. Szerinte megalapozott az a kérdés, hogy a szlovákok miért nem szavaznak az SZNP-re, ha Dél-Szlovákiában rossz nekik a magyarokkal együtt élni, és hogy a magyaroknak miért van tízszázalékos parlamenti képviseletük. elbeszélgettek, és egy kicsit szórakoztak egymással a falu nyugdíjasai. Köszönet érte a szervezőknek, a községi hivatalnak, a polgármesternek és a helyi óvodának. Az óvoda csemetéi kis műsorral is szórakoztatták a jelenlevőket, ráadásul apró ajándékaikkal még meg is lepték őket. A kellemes hangulathoz hozzájárult az érsekújvári Duó Plusz együttes is. Jövőre a szervezők remélik, hogy a nyugdíjasok újból viszontlátják egymást. Ondró Ernő Kéménd