Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-16 / 289. szám, kedd

2 TÉVÉ ÉS RÁDIÓ/VASÁRNAP ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 13. KOMMENTÁR Fehér bolsevik TÓTH MIHÁLY Számos bátor és vájtfülű politikai kommentátor megjósolta, hogy a hét országra szóló botrány ellenére a Polgári Demok­rata Párt (ODS) kongresszusán pártelnökké újraválasztják Václav Klaust. E jövendőmondás megfogalmazásához csak egy mákszemnyivel kellett több bátorság és vájtfülűség, mint mondjuk 1975-ben ahhoz, hogy az akkori ügyeletes jólértesültek azt jövendöljék: a CSKP legközelebbi kongresz­szusán a pártaktíva ismét Gustáv Husákot emeli pajzsra. Egyetlen politikai hírmagyarázó sem akadt, aki arról futtatott volna eszmét, hogy milyen következményei lehetnek Klaus újraválasztásának. Ilyen hosszú országlás után az lett volna természetellenes, ha a szavazás nem elsöprő győzelemmel végződik Klaus számá­ra. Vajon elképzelhető, hogy Mečiart a tőle fogant garnitúra nem választja meg a mozgalom élére? Akkor is megválaszta­ná, ha - rég volt elődjéhez hasonlóan - mondjuk elzálogosíta­ná a szepességi városokat. Legkésőbb egy éven belül előreho­zott választásokat tartanak Csehországban. Minimális bátor­sággal és a prágai politika műhelytitkainak ismerete nélkül is megjósolható, hogy ha csak csoda nem történik (értsd ezen: Klaus kibújik a bőréből), a volt miniszterelnökkel az élen in­duló ODS majdnem úgy leszerepel, ahogy teszem azt az MDF is leszerepelt Magyarországon. Szociálpszichológusok a meg­mondhatói, hogy sem emitt, sem amott nem az elszegényedés miatt fordultak el az emberek a rendszerváltó párttól, hanem a rendszerváltást vezénylők dölyfössége miatt. Klaus soha nem volt tagja kommunista pártnak. És mégis, mintha mást sem olvasott volna soha, csak Sztálint és Husákot, olyan meg­rökönyödéssel szónokolt annak a lehetőségéről, hogy Csehor­szágban esetleg megvalósul a politikai váltógazdaság, és meg­történhet, Zeman szocdemei kerülnek kormányra. E tekintet­ben az ODS botrány után újraválasztott elnöke eredményesen meggyőzte legközvetlenebb híveit személyének nélkülözhe­tetlenségéről. Az előrehozott választásokon majd elválik, mit szólnak mindehhez a szavazófülke magányában töprengő ál­lampolgárok. Mint minden polgárosodásra hajlamos ország­ban, az emberek zöme Bohémiában sem szereti a dölyfös po­litikusokat. JEGYZET Nem tudják eltitkolni VRABEC MÁRIA A kormányfő kiadta a paran­csot, hogy a kormányülések után nem lesz sajtótájékozta­tó, sőt a kormánytagok és a felelős beosztásban lévő álla­mi hivatalnokok bizonyos la­pok munkatársait külön sem tájékoztathatják. Szerezzék be ezentúl az információkat úgymond „alsóbb szinteken". Nem lepett meg a dolog, már csak azért sem, mert mindezt a hűséges csinovnyikok régesrég alkalmazzák a gya­korlatban. Igaz, némelyikük igencsak kifinomult módsze­reket alkalmaz az elutasítás­ban: fontos tárgyalásra, ha­táridős munkára, halasztha­tatlan szolgálati útra hivat­kozik, aztán megad egy idő­pontot, amit az utolsó pilla­natban lemond. Aztán van a bizonytalan típus, aki inkább azt mondja, hogy „az üggyel kapcsolatban nincs elég in­formáció a birtokában, de majd utánanéz és visszahív". Amire halálunk napjáig vár­hatunk... Az utóbbi időben azok is elszaporodtak, akik szinte semmiben sem érzik magukat kompetensnek, pe­dig a munkaköri beosztásuk szerint annak kellene lenni­ük. Az előbbieknél már csak azok agyafúrtabbak, akik in­kább betegállományba vo­nulnak, valahányszor valami történik a „házuk táján", mintsem hogy olyat mondja­nak, ami könnyen az állásuk­ba kerülhet. Mindent össze­vetve, ezek után sokkal egy­szerűbb lesz a dolgunk. A fel­sőbb szinteken most már minden kínos magyarázko­dás nélkül csukódhatnak be a párnázott ajtók, maradhat­nak süketek a telefonok. Mi meg majd az alsó szinteken próbálkozunk. Ki-ki a lapja pozíciójának megfelelően ­mondjuk a portán vagy a fű­tőházban. Valahogy mégsem keseredtem el ettől a ránk váró információínségtől. „Gyengécske újságíró az, aki csak azt írja meg, amit a ha­talom készen szervíroz neki". - mondta egyszer Moldova György. Meg azt is ő mondta, hogy „hímek azt nevezzük, amit el akarnak titkolni. Min­den más csak hirdetésnek számít egy újságban." A jó új­ságíró pedig ezután sem elégszik meg azzal, hogy hir­detéseket vessen papírra. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nem tudom teljesíteni azt a kérésed, hogy nyerjétek meg a jövő évi választásokat, mert én csak egy karácsonyi ponty vagyok! ( Szalay Zoltán karikatúrája) Nyolc évet kellett várni Szlovákiában az újabb fontos dokumentumra Ami közös érdekünk A Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Ma­gyar Kezdeményezés nagy vihart kiváltó 1990-es kö­zös nyilatkozata után Szlovákia magyar és szlo­vák demokratáinak majd­nem nyolc évet kellett vár­niuk egy hasonló doku­mentumra. GYUROVSZKY LÁSZLÓ A Szlovák Demokratikus Koalí­ció és a Magyar Koalíció most aláírt közös nyilatkozata az utóbbi évek egyik legjelentő­sebb politikai egyezsége. A csak­nem egy évig tartó tárgyalások eredetileg a Magyar Koalíció pártjai és az akkor formálódó hármas szlovák csoportosulás pártjai közt kezdődtek, éspedig a magyar pártok kezdeménye­zésére. Négy szakcsoportban, a A kisebbségek jogállá­sa fokozatosan rende­ződni fog. belpolitika, a külpolitika, a gazdaságpolitika és a kisebbség­politika területén szerveződtek meg a tárgyalódelegációk, s jú­nius végéig lényegében befeje­ződtek a munkálatok. Kiderült, hogy az első három területen nincs túlságosan nagy eltérés sem a pártprogramok, sem pe­dig a szakértők és a politikusok véleménye között. Egyetértés alakult ki arról is, hogy egy vá­lasztások utáni közös kormány esetén mit kellene tenni, s mi­lyen sorrendben. Ha röviden kellene jellemeznem az első há­rom szakterület tárgyalása so­OLVASÓI LEVELEK Reklámok özönében Kassán nagyon megdöbbentő az a valóság, hogy a helyi közle­kedés autóbuszainak, s méginkább a villamosainak ab­lakai belülről úgy tele vannak ragasztva röplapokkal és szóró­lapokkal, hogy az ablakon át a szó szoros értelmében - a hely­zet kilátástalan. Valamelyik reg­gel a kilences számú kétkocsis rán elért dokumentumot, akkor egyértelműen leszögezhető: az akkori Kék Koalíció és a Magyar Koalíció pártjai egyértelműen piacorientált és polgári jellegű Szlovákia jövőképét vázolták fel. Ebbe a vízióba a később be­kapcsolódott zöldek és szociál­demokraták jóvoltából ugyan bekerült néhány baloldali jelle­gű megfogalmazás és cél, azon­ban a közös nyilatkozat jellege nem változott. Ez megfelelő ala­pot nyújthat egy sikeres válasz­tás utáni közös kormányprog­ram kialakítására. Mint az a közvélemény előtt is ismeretes, a legnagyobb vitát a kisebbségpolitikai fejezet, illet­ve a preambulum autonómiával foglalkozó része váltotta ki. A megbeszélések a Kék Koalíció ötpártivá való bővülése, a zöl­dek és a szociáldemokraták be­lépése után rekedtek meg. Bizo­nyos ponton még az is kétséges­sé vált, hogy az újonnan alakult SZDK talál-e magában elegendő politikai szándékot a magyarok­kal való közös nyilatkozat alá­írására és a velük való együtt­működés nyilvános vállalására. A magyar pártok végül leszögez­ték, hogy az együttműködés ide­je alatt nem fognak törekedni etnikai elvű területi autonómiá­ra, ezzel is segítve a Szlovák De­mokratikus Koalíciót a magyar­ellenes propaganda miatt meg­félemlített, s ezért ingadozó vá­lasztók megnyerésében. Látni kell ugyanakkor, hogy a felek a területi elrendezés esetén az ön­kormányzatiság és a szubszidia­ritás elvéből indulnak ki, s hogy az SZDK kötelezettséget vállalt egy, a kisebbségekről szóló al­kotmánytörvény, valamint a je­lenlegi alkotmány által előírt egyszerű törvények megszava­villamos ablakain az egyik olda­lon 32 - annyi mint a Piatnik kártya - reklámfelragasztást számoltam meg. Gondolom, a másik oldalon is volt legalább ennyi. Az utasok már alig tud­nak az ablakon kinézni és eliga­zodni, hogy hol is kell kiszállni­uk. Szokták mondani - a megfe­lelő helyekre megfelelő embere­ket. Azt hiszem, ez a reklámok­ra is érvényes - ezeket is a meg­felelő helyekre és arányosan kell elhelyezni, hogy a feliratok, plakátok a kilátást ne akadá­lyozzák. Mert a helyzet nem zására. A kisebbségpolitikai rész az eddigi megállapodásokat rögzíti, és az oktatásügy terén a kisebbségi középiskolák rend­szeréig sikerült eljutni. A felek a tárgyalások folytatásában egyeztek meg, s ezek alapjául a kisebbségi nyelvek chartájának szövege szolgált és szolgál a jö­vőben is. Amennyiben tehát a választások után az SZDK és a Egy leendő kormány­program alapjait ké­pezheti. Magyar Koalíció közösen tud kormányt alakítani, várható, hogy a kisebbségek jogállása fo­kozatosan rendeződni fog. A kö­zös nyilatkozat aláírása végül arról tanúskodik, hogy az SZDK­n belül a polgári irányzat vált erősebbé. Látnunk kell azon­ban, hogy a Magyar Koalícióhoz fűződő politikai kapcsolatuk ma még eléggé törékeny jellegű, s nem lehetnek illúzióink az SZDK belső egységét illetően sem. Mégis: olyan dokumentum látott napvilágot, mely bizonyos mértékben jelentősebb mint az 1990-ben aláírt VPN-FMK kö­zös nyilatkozat, mivel a mostani közös kormányzati szándékkal alkotott, konkrét tennivalókat tartalmazó, a pártok választott szerveiben többszörösen meg­tárgyalt és jóváhagyott szöveg, s mint ilyen, egy leendő kormány­program alapját képezheti. Éz pedig alapvetően egybevág a polgári Szlovákia és a szlovákiai magyarság alapvető érdekeivel. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke ideális akkor, amikor még a vil­lamosból is rossz a kilátás. Iván Sándor Kassa Híres a színházunk Gyakran előfordult, hogy a ko­máromi Jókai Színház előtt el­haladva látom, a más vidékről érkezett, diákcsoportokat szállí­tó autóbuszból tódulnak ki a gyerek-színházlátogatók. Úgy látszik, örömmel vesznek részt SME „Spóroljanak a villanyárammal, jól zárják be az ablakokat és ne telefonáljanak" - ajánlotta az ál­lampolgároknak röviddel a jövő évi költségvetés elfogadása után Arpád Matejka képviselő, a DSZM alelnöke. Szerinte a szlo­vákiai életszínvonal emelésének egyik alapfeltétele a politikai stabilitás, és ez a költségvetés megszavazása után már adott. „Továbbra is szocializmust épí­tünk, a költségvetés több mint 60 százalékát közfogyasztásra fordítjuk; a fejlett államokban ez csak mintegy 36 százalékot tesz ki, a többi pénzt fejlesztésre fordítják" - mondta Matejka. Ar­ra a kérdésre, egyetért-e azzal, hogy ha a privatizáció során az állami vállalatokat nem mélyen áron alul adják el, akkor maga­sabb lehetne a költségvetés be­vételi oldala, Matejka azt vála­szolta: Hülye lennék, ha azt mondanám, hogy nem. PRÁCA A lap kommentárja szerint nor­mális politikai viszonyok közt egyáltalán nem lehetne „tiszta dolognak" nevezni azt, hogy Michal Kováč államfő megszün­tette a nyomozást a Technopol­ügy valamennyi gyanúsítottja, köztük saját fia ellen. Ugyanak­kor rámutat, hogy Michal Kováč ügyében öt éve folyik nyomo­zás, eddig nem bizonyította senki bűnösségét, tehát úgy kell rá tekinteni, mint Szlovákia va­lamennyi eddig büntetlen állampolgárára - ifjabb Michal Kováč ártatlan. Viszont az is tény, hogy ezt a botrány egyér­telműen politkai célokra hasz­nálták fel a kormánybarát mé­diumok, a büntetőeljárásban résztvevő szervek pedig lehetet­lenné tették, hogy Németor­szágba utazzon, ahol szintén fo­lyik nyomozás ebben a csalási ügyben. Kováč útlevelét bevon­ták, arra hivatkozva, hogy bün­tetőjogi eljárás folyik ellene, s így megfosztották attól a lehe­tőségtől, hogy Németországban tisztázhassa magát. „Michal Kováč élete végéig sem mossa le magáról, hogy ebben az ügyben nem köztársasági elnökként, hanem apaként cselekedett, de elmondhatja magáról, hogy köztársasági elnökként leg­alább egy politikai botrányt megszüntetett a választások előtt álló Szlovákiában. Egy vi­tatható megoldást választott a létező valamennyi rossz megol­dás közül" - véli a lap. PRAVDA A lap rossz viccnek tartja Vladi­mír Štefko elnöki szóvivő azon kijelentését, hogy a Technopol­ügy gyanúsítottjai ellen folyó el­járás megszüntetése megakadá­lyozza, hogy a választások évé­ben ezt az ügyet bárki politikai célokra használhassa fel. „A Technopol-ügyet már 5 éve vizs­gálják eredmény nélkül, viszont a köztársasági elnök politikai el­lenfelei szemrebbenés nélkül sértik meg az ártatlanság vélel­mét és nem kímélik az apát sem. Politikai célokra használták fel az ügyet, és semmi kétség, hogy ezután is így tesznek majd." a közös előadásokon, és szerin­tem a tanárokat is dicséret illeti, hogy a diákoknak lehetővé te­szik a kultúra szeretetét. Múlt­koriban a magyarországi Komá­romban voltam egy ismerősöm­nél, aki szintén tanárnő, és ő is arról beszélt, hogy gyakran át­sétálnak a Duna-hídon, és részt vesznek az előadásokon. Lám, milyen híres a színházunk, most már akadályok nélkül a határon túliak is rendszeresen átjárhat­nak művelődni. Hostina Irén Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents