Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-13 / 287. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 13. VENDÉGKOMMENTÁR Csapdahelyzetben Arra már most mérget lehet venni, hogy Mečiar és Slota a jövő évj választási kampány ' során lobogtatni fogja az úgy nevezett magyarkártyát. Egy cseppet sem fognak finomkodni, bevetik nehéztüzérségük minden bűzbombáját, Bőstől Nagymaroson át viszszakanyarodnak Trianonig, talán egy egész évezredig, miközben irredentizmussal, autonómiával és Durayval riogatják majd a szlovák közvéleményt. Amikor aláírták a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció közös nyilatkozatát, akkor éppen a szlovák ellenzéki vezetők érveltek úgy, hogy ezzel a dokumentummal éppenséggel megnehezítik Mečiarék helyzetét, hiszen fehéren feketén olvasható, milyen szerződést kötöttek a magyarokkal, akik lemondtak az etnikai elvű autonómiáról.. Én ennek ellenére úgy látom, hogy az aláírók besétáltak Mečiar csapdájába. Ó ugyanis az együttműködés tényével fog manipulálni. Miként Slota is. A nacionalisták Szlovákiában - ugyanúgy, mint az egész világon - nem saját választási programjukat népszerűsítik majd, hanem ellenségképeket festenek, a lehető legsötétebb tónusokkal. Célpontjuk a magyar politizálás, a szlovák demokratikus ellenzék és a közös nyilatkozat lesz. Ezért kellett volna szerintem a közös nyilatkozat aláírásának az időpontját a választások utáni időre halasztani. Ha ugyanis nem a nacionalisták győznek a soron következő választásokon, akkor nem tudom elképzelni, hogy a hazai magyarok ne kerülnének kormányzati szerepbe. Nagyon sok szlovák emlékszik még ugyanis arra, hogy 1989 novembere után már működött ilyen kormánykoalíció. Akkor persze Mečiar még legalábbis a tévében - Jozef Markuš ellen érvelt. Jól tudom, hogy sok politikus és közéleti személyiség idehaza és külföldön üdvözölte az aláírás tényét. Jómagam nem ezt, hanem az időpont megválasztását kifogásolom. Abban viszont mindannyian egyetértünk, hogy végül is az aláírók politizálása dönti majd el, hogy aggodalmaim mennyire voltak helyénvalóak. A szerző a Szlovákiai Újságírók Szindikátusának az elnöke. JEGYZET Szavazni tudni kell SIDÓ H. ZOLTÁN Tegnap délben mintegy étvágycsinálóként a parlament meggyőző többséggel elfogadta az 1998-as állami költségvetés törvénytervezetét. Amint az várható volt, a DSZM képviselői egy emberként mellette szavaztak, ráadásul példásan, valamennyienjelen voltak e jeles aktusnál. A kormánykoalíciós partnerek már nem voltak ennyire állhatatosak, Ján Slota és Jozef Prokeš (mindkettő SZNP) nem bukkant fel a teremben. Ezzel mintegy jelezték: az igaz, hogy a számukra hirtelen fontossá vált területek, a mezőgazdaság, a hadsereg és az oktatás többletforráshoz jutottak, de nem annyihoz, amennyit szerettek volna. A Munkásszövetség számára túl nagy falatnak bizonyult a költségvetés problémaköre, képviselőik alig szóltak hozzá. Bár a jövő évi büdzsé mindennek nevezhető, csak a párt által állítólag képviselt munkásság érdekeit tükrözőnek nem, mégis lelkiismeret-furdalás nélkül megszavazták. Annak ellenére, hogy jövőre drágul a telefon, és az általuk hangoztatott ún. milliomosadó még csak terítékre sem került. Ján Ľupták a négy napig tartó költségvetési vita során csupán tegnap hívta fel magára a figyelmet, amikor is pompás szellemi pengeváltásba keveredett a „lázadó" Miroslav Kočnárral. A költségvetésre igennel szavazók névsorában felbukkant Rudolf Filkus újdonsült parlamenti alelnök neve is. A korábban DSZM-párti, majd DU-képviselő jelenleg függetlenként?) az őt hatalomba emelőknek tetszően viselkedett. Mellőzte a megszokott professzori stílusú, elegáns, a tényeken alapuló érvelését, a költségvetés gyenge pontjainak kivesézését. Hallgatott, és igennel szavazott. És az ellenzék? A költségvetési vita során hiába rukkolt elő észérvekkel jobbító javaslatokkal, a kormánykoalíciós szavazógép minden józan módosító indítványnak pirosat mutatott. Az 1998-as költségvetést elfogadták. A jól végzett munka után Sergej Kozlík pezsgőre invitálta a képviselőket, jövőre pedig mi, polgárok a költségvetés méregpoharát kapjuk. És üríthetjük fenékig. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra -(5238313), Sidó H. Zoltán-gazdaság-(5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mai helyzetkép. (Lehoczki Károly rajza) Nemcsak a hatalom képes súlyos erkölcsi károkat okozni, hanem a közöny is Negyvenöt év után... December 5., péntek, komáromi Jókai Színház, valamivel 15 óra után. Kezdődik az ünnepi gyűlés abból az alkalomból, hogy negyvenöt évvel ezelőtt, 1952. október l-jén alakult meg a színház, pontosabbanjogelődje, a Magyar Területi Színház, egyszersmind rajtolt a második világháború utáni hivatásos szlovákiai magyar színjátszás. BODNÁR GYULA A bársonyos benyomást keltő színházterembe lépve megdöbbenek. Nemhogy foghíjas a nézőtér, egész sorok üresek. A magyarországi, valamint a hazai szlovák és magyar protokollvendégeken, a színház néhány művészén, alkalmazottján, háromnégy újságírón, színikritikuson kívül úgyszólván senki. Születésnap ünneplése, ünnepi gyűlés - ez? A szlovákiai magyar nemzeti kisebbség ünnepnapja?! Tudom, hogy nem pártkongresszusra, nem társadalmi szervezet közgyűlésére jöttem, mégis, mégis... Lemegyek az elMinden új nap felér egy színházalapítással ső sorig, hátha onnan, lentről több embert mutat a kép, de nem. Ott tartanánk tehát továbbra is, ahol a hetvenesnyolcvanas években voltunk, amikor a szlovákiai magyar irodalmi-művészeti-szellemi élet képviselői közül legfeljebb elvétve lehetett látni valakit a komáromi színház és a kassai Thália bemutatóin, noha egyikmásik premier színháztörténeti eseménynek ígérkezett, vagy politikainak, ami azokban az időkben nem semmi volt? Ott tartunk. Igaz, ez nem bemutató, OLVASÓI LEVELEK A jó példa is ragadós A rendszerváltás után, amikor megnyíltak a nyugati határok, az utazási irodák egynapos bécsi társasutazásra invitálták az utazni vágyókat. Az alkalmat kihasználva 1989 decemberében én is útra keltem. Máig nem felejtettem el, hogy Bécsben egyszerűen nem tudtunk betelni a gyönyörű látnivalókkal. Az autóbusz ablakából csodáltuk, hogy miLelkes Magda és Ferenczy Anna, akik a színház alapító tagjai közé tartoznak. (Dömötör Ede felvétele) „csak" a színház születésnapját ünnepelnénk. A bemutató este lesz, Szabó Magda Kiálts, város! című drámájának díszelőadása. Kiálts, színház! - mondanám, kiáltsd, hogy nemcsak a hatalom gyilkol téged, hanem a közöny is, de hát ez most itt ünnep, meg aztán amúgy is elég nagy a hangzavar manapság, máshol, más körül. Persze az évtizedes tapasztalatok nyomán sejthettem volna, hogy ez lesz itt, bár igazán még akkor sem gondoltam, amikor közvedenül a kétnyelvű ünnepi gyűlés előtt a társulat egyik legrégibb, máskor mindig vidám tagjával beszélgetve, keserű, keményen vádoló szavakat kellett hallanom. Akik a határon innen és túl a nemzeti kisebbség érdekében szónokolnak, azok közül az urak közül hányan fordultak meg ebben a színházban, és vajon fel tudnának-e sorolni tíz szlovákiai magyar színészt? kérdezte enyhén demagógiagyanúsan, de ez most mellékes. - Csoda, hogy ide jutottunk?! Ezek után jött Németh Icának, a színház megbízott igazgatójának ünnepi beszéde. A legszomorúbb ünnepi beszéd, melyet valaha hallottam. Maradjunk lyen takarosak a községek házai, milyen rend honol, a házak kapuin ádventi koszorúk lógnak, és az udvarok fenyőfái milyen ízlésesen vannak feldíszítve. Bécsben pedig a kirakatok ragyogása, bő kínálata vakított el bennünket. A felcicomázott utcák, a karácsonyi kivilágítás híven tükrözték a közelgő ünnep meghittségét. Mindez nekünk akkoriban úgy tűnt, mintha mennyországban jártunk volna. Azóta eltelt néhány esztendő. Szerencsére úgy tűnik, hogy a jó példa is ragadós, ugyanis ha körülnézünk városunkban, akkor már itt is széazonban a jelenlétnél. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy a színház csak ennyi embert hívott meg, gondolván esetleg arra, hogy a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tud többet vendégül látni. Végül is mindegy, hogyan történt ez az egész, nem is érdekel, az sem, hogy egy színházteremnyi embernek jutott volna-e ünnepi falat a svédasztalnál, mely egyébiránt bizonyos időkben felejthető. A támogató lelkek sokasága, íróink, képzőművészeink, tudósaink, civil szervezeteink képviselőinek, a szlovákiai magyar szellemi-művészeti élet élcsapatának jelenléte mindennél többet jelentett volna, különösen abban a helyzetben, melyben ma a Jókai Színház is leledzik, jogalanyiságától megfosztva, tengetve az életét. Nem véletlenül mondta Németh Ica: „Minden új nap felér egy színházalapítással." Szomorú ünnepi beszédét azzal fejezte be, hogy: „Amíg itt vannak a színészeink, van, aki játsszon a közönségnek, és amíg közönség van, a színház nem halhat meg." Csak ne hagynánk magára, mint most is! A szerző újságíró. pen rendezett kirakatokkal találkozunk, és a belváros utcái is hangulatosak. Végre nem csupán Nyugaton, hanem nálunk is hangsúlyt fektetnek az esztétikus látványra! Hostina Irén Komárom Nyugdíjasok találkozója Községünkben december 7-én kedves ünnepségre került sor. A helyi önkormányzat a művelődési házzal karöltve megrendezte a nyugdíjasok találkozóPRAVDA Vladimír Mečiar miniszterelnök szerdán este mintegy 3000 kérdést kapott a polgároktól, ám nem válaszolt, sőt nem is olvastak fel neki egyetlen olyan kérdést sem, amely az országunkban fényes nappal folyó tolvajlásról és korrupcióról szólt volna - állapítja meg írásában a lap főszerkesztője. Mečiar - folytatja a szerző - csaknem két óráig előválasztási kampányra használta ki a közszolgálati SZTV-t. „Hogy is másként: alaposan leköpdöste ellenfeleit, nemcsak az ellenzék soraiból, hanem a koalícióból is, és természetesen nem felejtette el megdicsérni saját magát és mozgalmát." Annak ellenére, hogy a stúdióban senki sem tanúsított ellenállást, Mečiar talán kétszer is felpaprikázódott. Valamit összehordott arról is, hogy még nem tisztázta magában a kérdést, induljon-e a következő választásokon, vagy letöltse-e mostani megbízatási idejét. Beszéd közben még azt is odavetette, hogy a DSZM választási kudarca esetén távozik a politikából. „De hát ismerik a kormányfőt: még a legnagyobb kudarcot is sikerre fordítja" vélekedik a szerző. SME A miniszterelnök az utóbbi időben láthatóan elhanyagolja kormányfői feladatait - szögezi le a lap, rámutatva arra, hogy Vladimír Mečiar már másfél hónapja „gyógyfürdői páciensként" végzi munkáját. A televízióban be is jelentette, mivel foglalatoskodik: azon töpreng, maradjon-e a politikában vagy sem. Nem rejti véka alá, azért fontolgatja távozását, mert megbántva, sértve érzi magát... A szerző szerint az ellenzéki politikusok bántották meg, s azért érzi sértve magát, mert senki sem kelt a védelmére. A miniszterelnök szavaiból kitűnt, nemcsak a „hallgató egyházi képviselőkre", a szlovákiai értelmiségre haragszik, hanem a polgárokra is. A DSZM elnökét mélységesen megbántotta, hogy az emberek nem őt támogatják, bár megérdemelné, hanem az ellenzék, mindenekelőtt az SZDK felé hajlanak, amely ezt a támogatást nem érdemli meg, hiszen a „megtestesült rosszat" képviseli. Mečiar haragszik a választókra is, mert azt gondolja, nekik mindig, minden körülmények között védelmezniük kellene őt. S mivel úgy érzi, ez nem így van, szemrehányóan megjegyezte: „Szlovákocskák, hallgattok?" Milyen kevés elegendő ahhoz, hogy a szlovákok, a régi és derék nép képviselői, akiket a kormányfő annyira szeret, „szlovákocskákká" váljanak! jegyzi meg a lap. LI DOV É NOV j N Y A cseh lap felkérte olvasóit, nyilvánítsanak véleményt arról, kinek a helyzetértékelése jár közelebb az igazsághoz: Havel elnöké vagy Klaus kormányfőé. Az eddig beérkezett 982 válasz közül 719 olvasó Klausnak, 263 Havelnak ad igazat. ját. A polgármester üdvözlő szavait követően méltatta az idősebb korosztály áldozatos, munkában eltöltött életét. A szórakozáshoz a jó hangulatot az érsekújvári Duó Plusz zenekar biztosította, és a karácsonyi hangulatnak megfelelően a Csendes éj c. örökzöld melódiával kezdte műsorát. A nagyszerű zene, a bájos énekesnő dalai és a műsorvezető humora igazán kellemessé tette a délutánt, ráadásul a nyugdíjasok ajándékcsomagban is részesültek. Németh Lajosné Jóka Ján Füle