Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-02 / 277. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 2. PÁKOZDI GERTRÚD Vladimír Mečiar harmadszori kormányra kerülése idején megígérte választóinak, hogy hozzájárul a szlovákiai tőkésréteg kialakulásához. Ezt az ígéretét a miniszterelnök ötven százalékra be is váltotta. Gyárak, gyógyfürdők, állami gazdaságok kerültek előre kiszemelt tulajdonosok kezébe - úgyszólván jelképes áron. Sokan lettek így egyik napról a másikra újgazdagok, éspedig olyannyira azok, hogy talán még mind a mai napig maguk sem hiszik el, hogy azok. A bérből és fizetésből élők zöme általában beletörődően veszi tudomásul az új tulajdonosok színre lépését. Hiszen valakinek működtetnie kell a gyárat, a gyógyfürdőt, az állami gazdaságot... És éppen itt a bökkenő. Újgazdag tulajdonosunk - és itt nem arra az „újgazdagra" gondolok, aki saját, korábban szerzett szerény vagyonát is kockára téve vágott bele valamibe, és lett sikeres vállalkozó - mintha nem tanulta volna meg, milyen felelősséggel is jár a privatizált gyár, mezőgazdasági üzem stb. működtetése. A könnyen óriási vagyonhoz jutottak nem kis hányada azt gyorsan megtanulja, hogyan veheti ki belőle részét személyi vagyonának gyarapítására, azt azonban mintha nem is ambicionálná, hogy a vállalatot nyereségessé tegye. Rossz gazdálkodásuk beszédes példája többek között az a hatalmas adóbevétel-hiány, amely éppen a jogi személyek „kategóriájában" gyűlt össze. Ők mindössze 41 százalékban teljesítették a folyó évre tervezett jövedelmiadó-kötelezettségüket. Magyarán: nincs akkora jövedelmük, amekkorával az állami költségvetés összeállítói kalkuláltak. S mintha az államnak nem is volna érdeke, hogy „újgazdagékat" valódi tőkésmagatartásra kényszerítse. Adót, vámot enged el nagyvállalatoknak, mintegy feloldozást adva ezzel rossz gazdálkodásukra. S amíg személyi vagyonuk gyarapítása lesz számukra az elsődleges, nem pedig az, hogy esetleg új esztergagép kerüljön az üzemcsarnokba, addig szinte fölöslegesnek tűnik a munkáspártiaknak a milliomosok megadóztatására kidolgozott javaslata. Igaz, néhány százmillióval ezzel is gyarapodhatna az államkassza, de mi ez ahhoz az összeghez képest, amelytől azáltal esik el, hogy újgazdagék - miután a maguk részét kivették belőle, majd a csőd szélére sodorták - elkótyavetyélik a kezükbe került vagyont? JEGYZET KOMMENTÁR Újgazdagból tőkés Kínos ügy FODOR GYÖRGY A Cseh Köztársaság számára a lehető legrosszabb időpontban robbant a kormányválság - és a lehető legkellemetlenebb körülmények között. Václav Klaus kormányfőnek szombaton lóhalálában kellett hazautaznia Szarajevóból, s még haza sem ért, kormányát Prágában már „halottnak nyüvánították". Olybá tűnt, hogy váratlan eseményről van szó, pedig Klaus távozása hónapok óta a levegőben lógott. Csehország akárcsak Magyarország és Lengyelország - kritikus hónapok elé néz: bizonyítania kell NATO- és EUalkalmasságát, s ehhez elsősorban hitelképességét, gazdasági és politikai stabilitását kell demonstrálnia. Ehhez képest Klaus már tavaly csak egy eleve ingatag kormánykoalíciót tudott összekalapálni, az ország gazdasági mutatói egyre romlottak, hitelképessége romlott, a külföldi befektetők idegesek lettek, s kritizálta a NATO is. Klaus, a rendszerváltó korszak legrégebben hivatalban levő miniszterelnöke nem tudott és nem tud veszíteni. Miután befejezett tény lett, hogy kormánya bukik, tegnap még mindig arról beszélt, hogy „távozása nem olyan lépés, amely hasznára válna az országnak". Ráadásul valamiféle összeesküvéselmélettel állt elő, nem sok szót vesztegetve a korrupciós botrányra vagy saját felelősségére. Kínos ügy, amely más közép-európai országra sem vet jó fényt. A küldetéstudattal megáldott (megátkozott) vezető jó szándékkal is tud kárt okozni: csak érdemeiről beszél, de képtelen venni a kalapját, ha eljön az ideje. Az efféle magatartás a posztkommunista országok általános politikai kultúrájáról sem alakít ki jó képet. És még nincs vége, mert Klaus pártjának elnöke akar maradni, márpedig ha ő elnök marad, akkor az eddigi koalíciós pártokból aligha alakulhat új stabil kormányzat. Az ilyen politikai örökmozgó azonban nem működik sokáig Közép-Európában sem. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őraünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ OLVASÓI LEVELEK Búfeledtető esztrádműsor November 22-én délután a gyerekeknek, este pedig a felnőtteknek mutatták be a vezekényi Csemadok"-tagok az Asszonyuralom című esztrádműsorukat. A mindkétszer zsúfolásig megtelt művelődési ház nézői élvezték a kitűnő jeleneteket, táncokat, dalokat és verseket. A műsorban immár hagyományosan helyet kapott a tizenéves korosztály is. Külön köszönet illeti azokat a pedagógusokat, például Karika Tibort és Szvitek Gizellát, akik fáradságot nem ismerve betanították a műsort, amelynek láttán a nézők minden bújukat-bánatukat elfeledték. Vajda Sándor Vezekény Pitcairni hírmorzsák Nem is olyan régen jelent meg az Új Szó hasábjain egy kis írásom Boldog emberek szigete címen, melyben Pitcairn sziget híreiről számoltam be. Most megint új hírekhez jutottam. Miként élnek jelenleg a Bounty lázadó hajó tengerészeinek az utódai? Jelenleg annak örülnek, hogy sikeresen folyik a patkányok tervszerű kiirtása. Szeptemberben mérnök érkezett a szigetre, aki a sziget egyeden településéről, Adamstownból a kikötőbe vezető egyeden út rekonstrukcióját dolgozza ki, emellett a kisebb repülőgépek és helikopterek számára alkalmas leszállóhelyet tervezi (jelenleg csak hajóval van összeköttetése SLOVENSKÁREPUBÜKA Kommentárban mutat rá Roman Hofbauer, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom parlamenti képviselője Magyarország euroatlanti migrációs törekvéseinek „valódi indokaira". Meglátása szerint Budapest a NATO- és az EU-tagságot minimum a bécsi döntéssel kijelölt határok felújítására, optimális esetben pedig a lengyel-magyar határ létrehozására akarja felhasználni „Az integráció a szomszédok pozitív hozzáállása nélkül elérhetetlen Magyarország számára, ezért Budapest látszatra támogatja Szlovákia integrációs törekvéseit is, hogy viszonzásul szintén pozitív hozzáállást kapjon. Viszont annak érdekében, hogy Pozsony mégis kiszoruljon az integrációból, beépített, ötödik hadoszlopként használja fel a Magyar Koalíciót és már az ötpárti SZDK-t is" - véli Hofbauer. Mindennek bizonyítására sorolja fel a budapesti magyar-magyar csúcsnak, illetve a „szlovákiai magyar irredenták" komáromi találkozójának záródokumentumait, továbbá hogy Ján Lángoš, a Demokrata Párt elnöke autonómiát ígért a magyaroknak, hogy Duka Zólyomi Árpád nyilvánosan bevallotta, az SZDK odaígérte a magyaroknak a kulturális és az iskolaügyi tárcát, és hogy Duka Zólyomi, illetve Ján Čarnogurský kereszténydemokrata pártvezér a Páneurópai Unió egyik tanácskozásán éppen Habsburg Ottó mellett ült. PRÁCA A lap kommentárja szerint a szlovák-magyar határ módosításától való görcsös félelmet csakis Szlovákia európai integrációja szüntetheti meg. A szerző a szlovák és a szlovákiai magyar publicisták hét végi, somorjai szemináriumán elhangzottak elemzése kapcsán szögezi le ezt. Megállapítása szerint a magyar autonómiától való mérhetetlen rettegés szétoszlatásában semmilyen észérv és magyarázat nem segíthet. Éppen azért az egyeden megoldás a közös Európa, amelyben a határok fokozatosan elveszítik jelentőségüket, és semmi értelme módosításuknak. Hibaigazítás Hétfői számunkban jelent meg Tóth Mihály Prágai alternatíva című kommentárja, amelyben a kézirat hibás átírása miatt az utolsó bekezdés 4. mondatában értelemzavaró, az eredeti mondandóval ellentétes szöveg jelent meg. A mondat helyesen így hangzik: „Nem a véletlen műve, hogy a rendszerváltás után, egyetlenként a volt szocialista lágerben, Csehországban jött létre olyan, a nevében is szociáldemokrata párt, amely összehasonlítható a nyugat-európai szocdem pártokkal." Olvasóink szíves elnézését kérjük. Új-Zélanddal). Ugyancsak szeptemberben látogatott a szigetre a francia tengerészet egyik hajójának legénysége, és a helybeliekkel röplabdázott. Októberben egy kenti rendőrtiszt látogatta meg a szigetet, s hat hétig a helyi rendőrt oktatta modern rendőri ismeretekre. Szintén októberben kilenc pitcairni tért haza új-zélandi gyógykezelésről. Nem tudom, ki mennyire, de én irigylem a szigetlakókat, akik csupán ilyen apró-cseprő ügyekkel vannak elfoglalva. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová-Oblazov Erőt kell gyűjtenünk a cselekvéshez, ha mielőbb emberhez méltóan akarunk élni - Most nyomjuk, ahogy csak tudjuk, mert jövőre ki tudja, itt leszünk-e még a választások után... (Szalay Zoltán rajza) A királynő bakancsai A világ akkor működik a tökéleteset megközelítő módon, ha benne a dolgok a helyükön vannak, és ha az iparkodó egyedek természetűknek megfelelő tevékenységet folytatnak. A királynő és a király helye például a trónuson van. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Országunkban a dolgok nincsenek a helyükön, s az iparkodó polgárok nem folytathatnak a nekik megfelelő helyen tudásuknak megfelelő tevékenységet. Nálunk a trónuson nem királynő vagy komoly erkölcsi tartású arisztokrata ül, hanem meglehetősen közönséges erkölcsök alapján cselekvő, sokszor köztörvényes múlttal és jelennel rendelkező egyének. A polgárság és az értelmiség, a jogaikat ismerő állampolgárok újra valósággal osztályellenségnek számítanak, üldöztetéseknek vannak kitéve, alkotmányos jogaik gyakorlásának a követelése sokszor felmondási indokként szerepel. Tetteik felett a legsötétebb bűnök elkövetésének alapos gyanúját magukon viselő egyének- ítélkeznek, és tartanak erkölcsi prédikációt. Nálunk a törvénytisztelő demokratikus ellenzékkel rokonszenvezők nemhogy a trónusra, de még a trónus közelébe sem juthatnak, a polgárok, a citoyenek képviselőit legszívesebben a parlamentből is kizárnák a hatalmon levők. A király nálunk szemetet hord, és latrinát tisztít, miközben a trónusokat legtöbbször a csőcselék bitorolja. Nem mintha a nálunk most uralkodók nem volnának a hatalom gyakorlására teremtve, nem mintha a parancsolgatás nem volna lételemük. Azonban a köztisztség viselésének, a hatalom csúcsain való életnek az a gyakorlata, melynek ma tanúi Sokszor felmondási indokként szerepel. vagyunk, nem a polgári demokráciába, hanem a harmincas és ötvenes évek szovjet időibe való. Nálunk a királyi család helyén titkosszolgálati ügynökök, segédrendőrök és volt sztahanovisták trónolnak, szemébe nevetnek a világnak és az őket választó tömegeknek egyaránt. A trónus körül bizánci félhomály, a teremben bűz uralkodik. Ebben az országban, melyben élünk, a rend felborult, a királynő bakancsot árul. Ha végre emberhez méltó módon akarunk élni, erőt kell gyűjtenünk, véget kell vetnünk az önsajnálatnak, a gyökeres változástól való félelemnek. Rendet kell teremtenünk magunkban, közvetíen környezetünkben és az országban egyaránt. A királynő, akinek természetétől fogva az a rendeltetése, hogy másoknak utat mutatva és támaszt jelentve saját magát is boldoggá tegye, nos ez a királynő foglalkozhat akár bakancskereskedelemmel is. Ebben az esetben azonban lényétől eltérő tevékenységet fog folytatni, nem szabadítja fel a benne rejlő lehetőségeket, nem tesz eleget saját belső igényeinek, és nem lesz boldog. A királynőnek nem bakancsok társaságában, hanem a trónuson, párja mellett van a helye. Sorsa csak így lesz teljes. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. Evról évre nagyobb az érdeklődés az adventi tárgyak vására iránt, amelyet a Hradec Králové-i Keletcsehországi Múzeumban rendeznek. Felvételünk a vásáron készült. (ČTK-fotó)