Új Szó, 1997. december (50. évfolyam, 276-299. szám)

1997-12-11 / 285. szám, csütörtök

2 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK ÚJ SZÓ 1997. DECEMBER 12. KOMMENTÁR Pofon Bukarestben SZILVÁSSY JÓZSEF A román szenátus keddi szavazása után újra rádöbbenhettünk arra, hogy a posztkommunista országokban nagyon sokan szavakban, pártprogramjukban demokratának kiáltják ki magukat, ám tetteikkel ezt igencsak kevesen igazolják. Bukarestben tavaly a kormánykoalíció képviselői közül szinte mindanynyian demokrata álarcot öltve jórészt elfogadták a Romániai Magyar Demokrata Szövetség cselekvési programját, amely ezáltal a kormányprogram szerves része lett. Ideiglenes jó modorukat elsősorban nemzetközi összefüggések befolyásolták. Amikor aztán megszületett a madridi döntés, s miután már szinte biztos, högy Bukarest nem lesz azok között, akiket az Európai Unió elsőként hív meg a tagfelvételi tárgyalásokra, előjöttek a farbával: megszegve a kormányprogramot, sőt még a legújabb koalíciós egyezséget is, sokan közülük úgy szavaztak, mint a nacionalista-soviniszta román ellenzék: ennek következtében a földrajzot és a történelmet továbbra is csak románul szabad oktatni a nemzetiségi iskolákban, s kizárták annak lehetőségét is, hogy magyar tanítási nyelvű egyetemi kart vagy felsőoktatási intézményt lehessen alapítani. Ezzel arcul csapták a demokratikus játékszabályokat, s még inkább gyengítették a súlyos szociális gondok miatt amúgy is ingatag kormánykoalíciót, amely a nacionalistáknak tett elvtelen engedményekkel igyekszik javítani pozícióin. Ebben a feszült helyzetben még nagyobb a tétje az RMDSZ e hétvégén összeülő kisparlamentjének, amely a kormányból való kilépés vagy a bennmaradás problémakörében dönt majd. Most fölerősödik azoknak a hangja, akik ellenezték az RMDSZ kormányzati szerepét, szinte már nemzetárulónak bélyegezve meg azokat, akik a kompromisszumkeresést, a türelmes tárgyalást, tehát a bölcs szövetségi politikát tartották célravezetőnek. Ebben a súlyos helyzetben sem szabadna megfeledkezni arról a súlyos történelmi tanulságról, hogy nacionalizmusra nem célszerű hasonló indulatokkal válaszolni. Ugyanakkor az is igaz, hogy fabatkát sem ér az a szövetség, ahol az egyezséget szüntelenül balkáni módon értelmezik, vagyis folyamatosan megszegik. Ma csak annyi bizonyos, hogy az RMDSZ súlyos taktikai és stratégiai dilemmákkal kénytelen szembesülni. Vigyázó szemünket szombaton mi is Kolozsvárra vetjük, mert számunkra sem közömbös és mindenképpen tanulságos, hogy miként dönt a Szövetségi Képviselők Tanácsa. JEGYZET Havel mondhatja GÖRFÖL ZSUZSA Azok után, ami az elmúlt hetekben Csehországban történt, már pontot kellett tenni, el kellett indulni az új kormány megalakulása, a választások óta alaposan megváltozott erőviszonyok és prioritások tisztázása felé. Ezt a feladatot vállalta magára Václav Havel: kimondta a keserű igazságokat. Beszédében többször használt nagyon éles kifejezéseket, sarkos megfogalmazásokat, amit azután Klaus és elvbarátai keményen fel is róttak neki. De lehet-e virágnyelven beszélni arról, hogy az emberek már torkig vannak a politikával, mivel úgy látják: csak azoknak megy jól, akik lopnak és csalnak? Van-e líra abban, hogy a vezető politikusoknak - bár szentnek mondják magukat maguk felé hajlik a kezük? Nem szolgálta az ország javát a cseh kormányzat gőgje, sem az a fölényeskedés, ahogyan a többi posztkommunista országgal, főleg a visegrádiakkal szemben viselkedett. És kétségkívül helyénvaló - ezt itt, Szlovákiában is nagyon jól tudjuk - a büszkeség jogosságának megkérdőjelezése, ha az csak a makrogazdasági mutatókon alapul, s nem a kisemberek életszínvonalának pozitív változásain. Havel egyik drámájában azt írta, az igazság nemcsak az, amit kimondunk, hanem az is, hogy milyen körülmények között, kinek és miért mondjuk. Az államfő kedden hű maradt a drámaíróhoz, és saját krédójához híven járt el. Ezért volt hiteles. Ha valami felróható neki, hát csak a késlekedés. Hamarabb több lett volna, bár meg lehet érteni, hogy voltak olyan hetek, amikor jobban érdekelte őt a saját lázgörbéje, mint a társadalomé - legalábbis orvosi utasításra. Persze mindig akadnak fanyalgók, akik egy ilyen beszéd után azt mondják: szép, szép, de hát mi köze van a politikának az erkölcshöz? S valóban: Havel, a politikus ezzel a beszéddel sokat ártott magának, kockáztatta újraválasztását, amely már január 20-án esedékes. Viszont Havel, az ember, az író ismét bizonyította hitelességét. Ha nem választják újra, azt Csehország bánja. Sőt - nem csak Csehország! Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Ftirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Hé, jóember, ha már belepottyant a vízbe, nem fogna nekem egy pontyot? A karácsonyi piacon kevés lesz belőle, meg drága is lesz! (Gossányi Péter rajza) Az anyanyelv használatának a joga a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik Felhívás a cselekvésre Nem tudok nyugodni, amióta elolvastam Sidó Zoltánnak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökének írását (Új Szó, nov. 25.). Áldatlan oktatáspolitikai helyzetünkben javaslatot tesž a cselekvésre. Találóan az egyént szólítja meg. Engem! Valamennyiünket, Téged is tisztelt pedagóguskollégám. Mi az, amit javasolsz, amit magad is felvállalsz? KOVÁCS PÉTER Szövetségünk elnökének szinte minden sorával egyetértek, mégis hozzáteszem: nincs, nem lehet konfliktus a szövetség vezetői, az egyeztető tanácsok és a tagság többségének véleménye között. Legfeljebb a szövetségen kívül maradt pedagógusok, illetve a legpasszívabb tagok berzenkednek. Lélekben azonban mindenki egyetért a kétnyelvű bizonyítványok és iskolai dokumentáció ügyében és abban is, hogy ez csak egy része az ellenünk indított folyamatos támadásnak. Ezért biztatnunk kell a Biztatnunk kell a határozatlanokat. határozatlanokat és csüggedőket, az eltévelyedetteket pedig a győzelem érdekében vissza kell térítenünk a közös utunkra. Mert az anyanyelv használatánakjoga a legalapvetőbb emberi jog. Nemzetközi szerződések és alkotmányunk is biztosítja. Azok az utasítások és intézkedések a törvénysértőek, amelyeket nem ilyen szellemben adtak ki. Az anyanyelv szabad használatának jogáról és a gyermekek teljes anyanyelvi művelődéséOLVASÓI LEVELEK Volt egyszer egy néptanító Az elmúlt hetekben Eberhard községi hivatalának nagytermében tanító-diák találkozóra került sor. Az 1950 és 1958 között alapiskolás egykori tanulók vendégül látták a 86 éves Balogh Aladárt, községünk egykori lámpását-néptanítóját, aki nyolc éven keresztül felejthetetlen pedagógiai tevékenységet végzett e Pozsony közeli községben. Diákjai és a falu örökre a szívébe zárta a pedanek jogáról pedagógus semmilyen körülmények között nem mondhat le. Küzdelmünk egy olyan harc, amelyben nem lehet és nem szabad veszíteni. Sajnos, ezt a jogot és küzdelmet is, mint mindent a világon, el lehet árulni, fel lehet adni, le lehet róla mondani, vagy egy tál lencséért el is lehet adni. Ha pedagógusként magunk mondunk le róla, nem ragaszkodunk hozzá láthatóan, akkor senki sem tudja megvédeni. A szülők és politikusok sem. Ha mi, az értelmiség legszélesebb, minden községbenjelen levő rétege elbizonytalanodunk, ezzel a jövőt illetően a szlovákiai magyarság lába alól húzzuk ki a talajt. Anyanyelvünkért, alkotmányos jogainkért a szülőkkel karöltve nekünk, pedagógusoknak is hallatni kell a szavunkat. Biztatásunkkal, segítségünkkel szervezzenek a szülői tanácsok tiltakozó gyűléseket. Félúton pedig ne álljunk meg. Tudjuk, mi a helyzet a közelgő félévi bizonyítványosztás előtt. A tavalyi iskolaév végén 290 iskolából 106-ban adtak ki kétnyelvű bizonyítványt, 65-ben máig nem írták át azokat. Ez nem kevés, ha tudatosítjuk a hatalom megtorló intézkedéseit, amelyekkel képes megosztani a tanítóságot, egymásnak ugrasztani az egyébként békés embereket. Van ahol csak az igazgatók mozgóbérét vonták meg, másutt a teljes tantestületét. Megint másutt bérelvonással büntették az igazgatót és a kétnyelvű bizonyítványokat kiállító osztályfőnököket, de az igazgatóhelyettes és a nem osztályfőnök pedagógus mozgóbérét meghagyták. A hatalom bizonytalan és fél. A Pozsonyi Kerületi Hivatal a középiskolák igazgatói közül Popély Gyulát váltotta le. Az alapiskolák igazgatói közül a Szenei Járási Hivatal, nyilvánvaló felsőbb utasításra, egyedül engem. Tehették ezt azért is, mert körzetünkben telgógia napszámosát. Felemelő és szívet gyönyörködtető érzés volt találkozni a korát méltósággal viselő öregúrral a ma 50-60 éves egykori tanítványainak. A találkozón újra diákoknak éreztük magunkat. Ezen az emlékezetes estén egyikünk sem volt mérnök, orvos, tanár, vállalkozó vagy szakember, csak diák és tanító. A vén diákok könnyes szemmel hallgatták a tanító úr frissen előadott, a hitre és nemzeti öntudatra építő gondolatait. Élményekben gazdagodva és lelkiekben felfrissülve távoztunk a találkozóról. Hazamenet azon gondolkodtam, hogy hol vannak most jesen magunkra maradtunk. Áldozatvállalásra pedig szükség van. Erről szól a Remény című katolikus hetilap teljes 47. száma, megéri elolvasni. Nem szabad, hogy hitünket szegjék a kuvikhangok, amelyek ilyen sarkított helyzetekben mindig hallhatóvá válnak. Mert legkönnyebb egyéni, személyes felelősségvállalás nélkül szidni mindent és mindenkit, parlamenti képviselőinket, a magyar nyelvű hazai sajtót, a rádió maInkább lemondanak az európai csatlakozásról. gyar adását, a Csemadokot, a Pedagógusszövetséget. Különösen pedig azokat, akik valamit vállalni mertek. Már csak az hiányzik, hogy magunk hangoztassuk, micsoda „standardot meghaladó" jogaink vannak. A pedagógusainkat egzisztenciájukban fenyegető hatalom bekényszerítette iskoláinkba a politikumot. Milyen oktatáspolitika az, amely bünteti az anyanyelvéhez hűségesen ragaszkodó s diákjait, kollégáit is erre biztató pedagógust? Bátorságra és összefogásra van szükség, nem szabad a küzdelembe belefáradni. Akkor sem, ha a jelenlegi arrogáns kormányhatalom nem engedélyez kisebbségi nyelvhasználati törvényt, inkább lemond az európai csatlakozásról, sújtva ezzel minden polgárát. Ez lesz a veszte. Tiltakoznunk kell tehát, higgadtan, kulturáltan, minden lehetséges jogi eszközt, az utcai tüntetést is felhasználva. Fogjunk össze és tartsunk ki. Előbbutóbb minden politikai erőszak, diktatúra megbukik. A szerző szenei magyar tannyelvű alapiskola leváltott igazgatója. és vajon lesznek-e még ilyen néptanítók. Nagy János Eberhard Elmaradt segélynyújtás Nemrégiben otthon rám tört a rosszullét. Lányom talált rám, és a szomszédba rohant segítségért. Szomszédasszonyom rendes volt, és elment a második szomszédban lakó gyermekorvoshoz segítségért. Élve a szabad orvosválasztás adta lehetőséggel, én nem ehhez az orvoshoz tartozom, megjegyzem, a TALLÓZÓ SME Gustáv Krajči belügyminiszter mindent megtesz annak érdekében, hogy főnöke kedvében járjon, tetteiben nem gátolja sem a józan ész, sem az erkölcs, sem a törvények - írja a lap kommentárja, majd Krajči hétfői kijelentésére emlékeztet, mely szerint „Michal Kováč ismét amnesztiát akar hirdetni, elnöklése alatt már vagy hatodszor, de eddig valamennyi rendelet személyes érdekeit szolgálta. Senki másnak nem adott amnesztiát, csak azoknak, akik kapcsolatban álltak fiával." „Egy belügyminisztertől elvárná az ember, hogy különbséget tudjon tenni az amnesztia és a kegyelem közt. Michal Kováč egyetlenegyszer hirdetett amnesztiát, ezenfelül 60 személyt részesített kegyelemben. A Technopol-ügy két gyanúsítottja ellen megszüntette a vizsgálatot, és kegyelemben részesítette ifjabb Michal Kováč elrablásának koronatanúját, a még mindig külföldön bujkáló Fegyveres Oszkárt." A lqp-.arra figyelmeztet, hogy nem az államfő vitt politikumot a Michal Kováé-ügybe, nem ő váltotta le a nyomozást végző vizsgálótiszteket, és a bűnüldöző szervek sosem bizonyították, hogy neki köze lenne a Technopolügyhöz. Az állami szervek nem tudnak ifjabb Kováč ellen sem vádat emelni, de útlevelét sem hajlandók visszaadni, hogy a német hatóságok előtt tisztázza magát. „Az államfő komoly dilemma előtt áll. Kegyelmet adhat fiának, aki így kiutazhatna Németországba, és ott bíróság elé állhatna, de ebben az esetben hatalmas politikai viharral kell számolnia. Ha nem részesíti kegyelemben, kiteszi őt a belügyminiszter kénye-kedvének, aki Mečiar harmadik kormányzása idején a titkosszolgálattal együtt a társadalom réme lett." LIDOVÉ NOVjNY A prágai lap szerint a cseh-szlovák külügyminiszteri találkozó elhalasztása természetes és logikus következménye azoknak a legfelsőbb szinteket is elérő erős érzelmi-hangulati tényezőknek, amelyek az utóbbi időben Prága és Pozsony kapcsolatát jellemzik. A jelek arra mutatnak, hogy az ötéves válás óta ebből nő ki a legkomolyabb válság, amely sokára csöndesedik csak el. A konfliktus - immár hagyományosan - a szlovák „térfélen" gyökerezik. „A dolog lényege, hogy Mečiar választásokra készül, és nem áll érdekében, hogy akár déli, akár nyugati irányban felmelegítse a szomszédi kapcsolatokat. Az integrációs csőd után ugyanis a rosszindulatú szomszédokon, a magyar kisebbségen és a labilis makroökonómiai mutatókon kívül nincs semmilyen aduja, amit választóinak felmutathatna. Ennek következtében Szlovákia kapcsolatai környezetével a következő hónapokban programszerűen romlani fognak" hangsúlyozza a cseh lap. fogorvost kivéve más orvos nincs a faluban. Szomszéd asz szonyomnak a „doktor úr" azt mondta, nem ér rá, vigyen be a férjem (aki abban az időpontban éppen dolgozott) az ügyeletre, vagy hívjuk ki a körzeti orvost. Annak idején az autóvezetői tanfolyamon azt tanultam, hogy karambol esetén köteles vagyok megállni és elsősegélyt nyújtani. Az elsősegély nyújtásának kötelessége viszont nem vonatkozik az orvosra? Talán azért döntött így a doktor, mert sértve érzi magát, amiért gyerekeimet más orvoshoz viszem? (Teljes cím a szerkesztőségben)