Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-11 / 259. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 11. i m KOMMENTÁR Elfelejtett falu PÁKOZDI GERTRÚD Innét is, onnét is hallja az ember: fizetési nehézséggel küsz­ködik a helyi mezőgazdasági szövetkezet, úgy kaparják össze az alkalmazottak bérére a pénzt. Majd óhatatlanul következ­nek az újabb elbocsátások, jóllehet a mezőgazdaságból élők száma több mint a felével megcsappant a nyolc évvel ezelőt­tihez képest. Szakértők szerint ez még nem a mélypont, az ágazatban további elbocsátásokkal lehet számolni. Akik ma­radnak, kapják (ha kapják) az országos átlagkeresetnél mint­egy egyötöd résznyivel alacsonyabb bért. Mégis maradnak, hiszen a mezőgazdasági körzetekben a munkaképes lakosság általában nem válogathat úgy az álláskínálatokban, mint a nagyvárosok környékén élő. Az ágazat helyzete közben egyre romlik, s mind nagyobb a fa­luról hallatszó segélykiáltások száma. A földművesek anyagi gondjaik megoldását sürgetik a kormánytól, Hiszen miközben úgyszólván szüntelenül drágul a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szer, a gépekről már nem is beszélve, a földmű­ves egyre kevesebbet kap az általa megtermelt javakért. Érvel a szövetkezet: képtelen készpénzben fizetni a gázolajért, a ve­tőmagért, képtelen bért fizetni alkalmazottainak, ha nem lát pénzt a felvásárlónak leszállított gabonáért, ha nincs, aki meghitelezze az őszi vetés költségeit. Érti ugyan az őstermelő a gabonafelvásárló panaszát is, hogy csődbejuthat, ha drága hitelre vásárol terményt, miközben gyakran maga is hiába vár a pénzére. A körbetartozás súlyos terhét is nyögő ágazat szá­mára sovány vigasz az a miniszteri érv, hogy főleg azok a gaz­daságok vannak nehéz anyagi helyzetben, amelyek bevételé­nek nagyobb hányada növénytermesztésből származik, mondván: a tejért és húsért folyamatosan fizetnek a felvásár­lók. Közben azt is elismeri a miniszter, hogy a pénzügyi pia­con uralkodó áldatlan helyzet teszi lehetetlenné még azoknak a megoldási lehetőségeknek (zöldhitelek, váltók stb.) az érvé­nyesítését is, amelyek legalább némi enyhítést kínálnak a tár­ca anyagi gondjaira. A parasztember pedig, aki joggal érzi úgy, hogy megint a falun csattan az ostor, mint a múltban nemegyszer, abban reménykedik, hogy ha az ég csatornái mellett valamilyen módon megnyílnak a bankok „csatornái" is. Úgy érzi ugyanis, hogy ha az ágazat még sokáig vergődik a pénztelenség hálójában, lassan felőrlődik. HMM! Parádés bemutató VOJTEK KATALIN Megijedt a hatalom. Félelme óvintézkedésekre késztette. A nagygyűlés ideje alatt köte­lezően megtartandó munka­értekezletek átlátszó ürügyé­vel bezárta az iskolákba a ta­nítókat, mint holmi vásott nebulókat, hogy ne hallat­hassák hangjukat a tünteté­sen. Elkobozta a nagygyűlés helyszínén felszerelt mikro­font. Péntek délelőtt a Duna­szerdahelyi Járási Hivatalban nem akadt felelős beosztott, aki felvette volna a telefont, és válaszolni mert volna az újságíró kérdéseire. De ami a legjobban elárulta félelmü­ket, az volt, hogy bezárkóz­tak a járási hivatal épületébe, mint egy erődbe. Az emeleti ablakok lehúzott redőnyei­nek rései közül kandikáltak ki azokra, akiket állami hiva­talnokként szolgálniuk kelle­ne, a javukra munkálkodni. Minden tőlük telhetőt meg­tettek a tiltakozó akció meg­hiúsítására. Bevetették a szo­cializmus évtizedei alatt elsa­játított ócska praktikák egész sorát. Már rég nem tárulkoz­tak ki olyan leplezetlenül, mint most, amikor bezárkóz­tak. így csak az csukózkodik be, aki fél, mert rossz a lelki­ismerete. Akinek nincsenek érvei a partneri dialógushoz, mert csak egyetlen argumen­tációt ismer: a megfélemlí­tést és büntetést. Ostromálla­potra rendezkedtek be irodá­ikban az állami hivatalno­kok, mint egy ellenségtől kö­rülzárt város lakói. Mert szá­mukra a jogai mellett kiálló polgár ellenség. Pedig min­den óvintézkedésük fölösle­ges volt. A több mint ezer fős tömeg úgy viselkedett, ahogy egy érett, ereje és igazsága tudatában lévő ember visel­kedni szokott: méltósággal. A tiltakozók a jogtudatnak és a demokrácia melletti elköte­lezettségnek olyan fokáról tettek tanúbizonyságot, ami­lyenről az adóikból fizetett állami hivatalnokok álmodni sem képesek. Mégis köszönet illeti a hatalom képviselőit; amiért ország-világ előtt be­mutatták, milyen kevés kell ahhoz, hogy megijedjenek. Bár ha jobban belegondo­lunk, nem is olyan kevés az, amitől félnek: a szólás- és gyülekezési szabadság, az al­kotmányosság, a polgári jog­egyenlőség. Egy szóval - a demokrácia. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (S238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szlovákiában érvényes az alkotmányos jog, csak a gyakorlása válik lehetetlenné Megszegett ígéretek II. A ballada a 12 kőművesről szól. A Memorandum 12 törvényről, csak sokkal rosszabbul van megírva. A ráépített állampropagan­da azonban éppúgy össze­omlik, mint az elátkozott fal. BAUER EDIT A 12 törvény 7 jogot volna hiva­tott biztosítani. Ezek közül a memorandum az első helyen említi az államnyelv elsajátítá­sánakjogát, melyet maga az al­kotmány biztosít. Az anyanyelvi műveltség jogát az alkotmá­nyon kívül törvény is garantálja, „nemzeti fejlődésünk érdekei­nek megfelelő mértékben". Más törvényes szabályozás hiányá­ban azonban arról, hogy mi szolgálja a kisebbségek nemzeti fejlődésének érdekeit, s honnan meddig tart az a megfelelő mér­ték, melyen belül az anyanyelvű oktatás ezt az érdeket szolgálja, a törvény értelmében egyedül az oktatási miniszter dönt. Anél­kül, hogy bármiféle jogszabály kötelezné arra, hogy az érintet­tekkel akár csak konzultáljon. S hogy mit gondol minderről az éppen hivatalban lévő miniszter asszony, arról az eltanácsolt di­ákok és a az eddiginél is keve­sebb bérért dolgozó pedagógu­sok tudnának hitelesen nyilat­kozni... A törvény szerint ugyancsak jo­gunk van a keresztnevek és ve­zetéknevek használatára is saját anyanyelvünkön. Hogy a gya­korlatban ez mit jelent, arról ta­núskodik a Markíza bemondó­nőjének esete Milan Ferkóval. Ennek meg az a tanulsága, hogy a jog addig érvényes, amíg nem ütközik a szlovák grammatika szabályaiba. Az információhoz való jog gyakorlati alkalmazása éppen most került veszélybe. A kisebbségi kultúrákon kipróbált gazdasági ellehetetlenítés úgy látszik, eléri a sajtót is, miköz­ben maga a jog érintetlen és sér­tetlen marad. A hivatalos nyelvhasználatot szabályozó jogerejű rendeletből OLVASÓI LEVELEK A bürokraták paclcázása Napra, órára pontos idézést kaptam örökségi ügyben. Igen ám, de a hivatalban a HATA­LOM az előszobában székel. Másodikok voltunk a sorban, de mindenféle ügyeskedők surran­tak be előttünk. Másfél órán át néztük a galambházat, majd amikor megjelent az ajtóban a hivatalnok, a lányom bátorko­dott megkérdezni, minek írnak mindjárt négyet is találtak a szorgalmas elemzők, hogy a vé­gén még megtoldják egy nem­zetközi egyezménnyel is. Az al­kotmány, amint azt az alkot­mánybíróság ismételten meg­erősítette, a kisebbségi nyelvek alkalmazását a hivatalos kap­csolatban ahhoz a feltételhez köti, hogy legyen olyan törvény, mely ennek részleteit szabályoz­za. A helyzet ebben az esetben leginkább a csalimeséhez ha­sonlít. Ilyen törvény ugyanis a szlovák jogrendben nincs. A szorgalmatos elemzők is csak négyet találtak, de az mind bíró­sági eljárásra vonatkozik. Azt je­lentené ez, hogy a nemzeti ki­sebbségekhez tartozók mind bű­nözők, és nem is kerülnek más hivatalos szervvel kapcsolatba, csak a bíróságokkal, bűnüldöző szervekkel vagy kivételes eset­honnan, meddig tart a megfelelő mérték. ben az alkotmánybírósággal? Ezt talán bölcs kormányunk sem gondolhatja komolyan. Ugyan döntését november negyedikén, nem pedig április elsején hozta. Talán át kell rendezni a naptárt, és november negyedikét kell majd a bolondok napjának nyil­vánítani. Az azonban megjegyzendő, hogy a memorandumnak ez a része tartalmazza az Európai Emberi Jogok Egyezményének megfelelő rendelkezéseit, me­lyek nem kisebbségi jogokat tar­talmaznak, hanem általános emberi jogot, s éppúgy vonatko­zik egy hottentottára, mint rám. A célja pedig az, hogy mindenki emberséges elbánásban része­süljön, ha ellene eljárás folyik bármilyen ország területén. Hottentották volnánk netán sa­ját szülőföldönkön? A memo­randum értelmében így ponto­san annyi jogunk volna, mint bárkinek, aki éppen erre téved, és netán bíróság elé kerül. Nézzük az utolsó részt. Ha a nemzetközi dokumentumok több jogot bitosítanak a törvé­nyekkel szemben, akkor elsőbb­séget élveznek az alkotmány 11. cikkelye szerint abban az eset­ben, ha ratifikálásra és kihirde­tésre kerültek. Bölcs kormá­nyunk a memorandum végére csavarosan beiktatott két doku­mentumot, melyek önállóan sem ratifikálásra nem kerültek, sem a törvénytárban nem jelen­tek meg. Az ENSZ kisebbségi jo­gokról szóló deklarációjáról és az Európai Biztonsági Értekez­let koppenhágai dokumentu­mairól van szó. Tévedés vagy mulasztás volna, hogy nem tesz említést a szlovák-magyar alap­szerződésről, mely ezeket a do­kumentumokat két másik tekin­télyes társukkal együtt beemeli a belső jogrendbe? Véletlennek tekinthető, hogy kimaradt az alapszerződés 15. cikk, 2. be­kezdésének g/ pontja, mely biz­tosítja a szabad nyelvhasználat jogát -, igaz, ez is a belső jog­rendre hivatkozva, de ugyanak­kor a nemzetközi egyezmények­ből adódó kötelezettségvállalá­sokra való tekintettel? Véletlen, hogy kimaradt a memorandum­ból a keretegyezmény, mely feb­ruár elsején végre hatályba lép? Mint ahogy csodák, ilyen vélet­lenek sincsenek. Csak mulasztá­sok. Akkor pedig dilettánsok döntenek rólunk, az országról, s ami a legrosszabb, gyerekeink esélyeiről is. Nyilvánvaló lesz ez a címzetteknek is. Nem a hazai kisebbségeknek. Azoknak mind­ez már úgyis régen nyilvánvaló, és különben is, a kormány velük még csak nem is levelez. S eb­ben az esetben az sem vigasztal, hogy a szlovák politikai repre­zentáció ismét, kb. nyolcvanhe­tedszer válik nemzetközi nevet­ség tárgyává. Sokkal inkább ag­gaszt az, hogy marad az abszurd drámába illő állapot, amiről az alkotmánybíróságnak az a véle­ménye, hogy ugyan az alkotmá­nyos jog érvényes, csak éppen a jogosultak számára válik a jog gyakorlása lehetetlenné... A szerző a Magyar Koalíció parlamenti képviselője. Elem­zésének első részét tegnap kö­zöltük. az idézésre pontos időt, ha nem tartják magukat hozzá. Amikor végre bejutottunk, a hölgy leszidta és kizavarta őt azzal az indokkal, hogy majd hívja, ha szükség lesz rá. Nem volt rá szükség. Az ügyintézés gyorsan ment, nyomban kifizettem 700 koronát. Bűbájos társadalom ez. Mindennapos szórakozássá vált a hatalmaskodás, a másik fél megalázása. Aki reklamál, annak kívül tágasabb. Állítólag emelkedik az ügyintézések díja. És a színvonala? Szeretném hinni, hogy mire a lányom inté­zi majd az én hagyatékomat, ki­megy a divatból ez a „standard feletti" viselkedésmód. Győri Sarolta Szepsi Nyugdíjasok találkoztak Az idősek hónapja alkalmából október 23-án Deménden 160, hatvanöt éven felüli nyugdíjas találkozott a művelődési ház ban, ahol a községi hivatal ve­zetősége a hagyományos nyug­díjas-találkozót tartotta meg. Stutika Gyula polgármester ün­PRACA Vladimír Mečiar egészségi álla­pota tabutémának számít, ha­sonlóan, mint ahogy a kommu­nista időkben a szovjet vezetők egészségi állapota. Ezért törté­nelmi jelentőségűnek tekinthe­tő már az a múlt heti hivatalos bejelentés is, hogy a kormányfő egy hónapig Pöstyénben kúrál­tatja magát. Mečiar is csak em­ber, így beteg is lehet, és éppen az a misztifikáció embertelen, hogy ót minden kór elkerüli. Már tavaly nyáron elhangzottak találgatások a betegségéről, ezeket soha senki nem cáfolta meg azóta sem - emlékeztet a lap kommentárja. A szerző rá­mutat, hogy ha például Václav Havel cseh államfőt kórházba szállítják, a nyilvánosság ponto­san tudja, hogy szövődményes tüdőgyulladása van. Michal Kováč államfő gyűgyi gyógyke­zelését jó előre bejelentette az elnöki hivatal, maga Kováč saj­tótájékoztatókat tartott kezelé­se alatt. Ezzel szemben Mečiar kúrálásának hivatalos indoklá­sa ezúttal is az, hogy a kor­mányfő erőt gyűjt a jövő évi vá­lasztásokra, mostjs azzal hülyí­tik a népet, hogy regenerálód­nia kell a választási kampányig. „Mečiar kicsit korán kezd ké­szülődni választási vereségé­re" -jegyzi meg a lap. NOVÝ ČAS A napokban dörgedelmes röpla­pokat találtak postaládájukban Pozsonyligetfalu lakói. A névte­lenül, Isten nevében szóló „egy­házi propagátor" belpolitikai kérdésekkel és az ellenzéki la­pokkal foglalkozik kiáltványá­ban. „Tudatosítsátok, hogy az Isten is tiszteletben tartja a megválasztott kormányt, ti ma­gatok is tiszteljétek, és imád­kozzatok érte és a parlamen­tért. Imádkozzatok a ellenzé­kért is, hogy békében munkál­kodjék, ne feszültséget szítson. Mečiar a szívén viseli a szlovák nemzet sorsát,' tiszteljétek őt. Aki nem ismeri el Mečiart, nem jól látja a dolgokat, vagy az el­lenzéki sajtó befolyása alá ke­rült. Felebarátaim! Aki népe ér­dekei ellen cselekszik, az való­ban sajnálatra méltó. Ne vásá­roljátok azt a szemetet, amely a tieiteket feketíti be" - tartal­mazzák a röplapok. LIDOVÉ NOVINY Szánalmasnak ítéli a vasárnapi NATO-népszavazást megelőző magyarországi kampányt a cseh lap. Rámutat: bár minden par­lamenti párt támogatja a csatla­kozást, a kampányt elsősorban a takarékosság jellemzi, mert állítólag üresek a pártkasszák, viszont a parlamenten kívüli kommunista és ultranacionalis­ta ellenzék Thürmer és Csurka vezetésével szinte erejét meg­haladó ellenagitációba fogott. A felmérések szerint az ellenkam­pány nem jár sikerrel, de a csat­lakozás támogatóinak aránya érzékelhetően alacsonyabb, mint a nyári hónapokban volt, ezért a népszavazás eredmé­nyének megjósolásában min­denki óvatos. nepi beszéde után a szlovák és a magyar alapiskola tanulói lép­tek fel: szép szavalatokkal, tán­cokkal és énekszámokkal kö­szöntötték a nyugdíjasokat. Ez­után következett a nyugdíjasok megajándékozása. Mindnyájan egy doboz csokoládé karácsony­fadíszt és egy pár meleg zoknit kaptak a községi hivatal dolgo­zóitól, majd a művelődési ház tanácstermében frissítőt szol­gáltak fel. Ezeket a deméndi 19 magánvállalkozó adományaiból készítették. Belányi János Deménd

Next

/
Thumbnails
Contents