Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-07 / 256. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 7. Nagy Erdélyi Kalap TÓTH MIHÁLY Amióta Romániában 1996 őszén kisebbségi magyar politikusok bevonásával alakítottak kormányt, Szlovákiában a demokratikus személyiségek legbátrabbjai nem győzik hangsúlyozni, hogy nálunk is a balkáni ország gyakorlatához igazodva kellene rendezni a magyarkérdést. Hogy a Mečiar vezette koalíciónak mi erről a véleménye, azt mindennél jobban tükrözi, hogy tavaly ősz óta teljesen megszűnt a Pozsony és Bukarest közötti politikai ingajárat. A szlovák és az újonnan megválasztott román kormány elnöke más-más „vércsoportba" tartozik. A szlovákiai magyar politikusok eddig csak úgy általánosságban tartották követendőnek, ami Bukarestben történt. Ez némileg természetes is, hiszen a nacionalista koalícióval szembeni megméretésre csak jövő ősszel kerül sor. Mind a sajtóban megjelent politikai megnyilvánulások (és elhallgatások), mind más jelek alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy nem minden szlovákiai magyar politikai vezető egyformán híve annak, ami az RMDSZ és a választásokon győztes • román demokratikus erők viszonyának alakulásában történt. Ahogy közelednek a választások, egyre sürgetőbb az RMDSZ példája követésének konkretizálása. Tegnap végre napvilágot látott egy konkrét elképzelés. A lényege: az erdélyiekhez hasonlóan a szlovákiai magyarok is állítsanak államfőjelöltet. Az önálló magyar elnökjelölt állítása az a teendő, amire a legkevésbé van szükségünk. Csáky Pál egy az egyben le akaija koppintani az RMDSZ megoldását, fejébe akarja csapni az Erdélyi Kalapot, de nem számol azzal, hogy ez a kalap számunkra több okból is „vállban szorító fejfedő". Arról most hadd ne essék szó, hogy nem akarás kérdése, nem a „szegénységi bizonyítvány" kiállításától való félelem kérdése, hogy legyen-e magyar elnökjelölt. Ez egyszerűen tények kérdése. Persze kapásból fel lehetne sorolni a hazai magyarok közül legalább egy tucatnyit, akinek lenne kurázsija indulni. Csakhogy más a merészség, és egészen más a rátermettség. Romániában a választók a magyar elnökjelöltet minősítették a legkulturáltabb kandidátusnak. Nálunk ez már csak azért sem ismétlődhetne meg, mert nincs az a szlovák demokrata, aki elhinné Duraynak, Bugárnak és Nagynak, hogy külön magyar elnökjelölt állításával az ellenzéket erősíti. JEGYZET Lóra, magyar! POLÁK LÁSZLÓ Lovas nemzet a magyar, mondjuk magunkról, persze ez inkább a múltunkra vonatkozó megállapítás. Hisz lovon jöttünk hont foglalni, lovon portyáztuk be fél Európát. Az eddigiekből egyértelműen kitűnik, hogy én büszke vagyok a történelmünkre, pedig tele van Moháccsal, Világossal meg Trianonnal. De mégis az enyém, s ez Slotának és Slavkovskának nem tetszik. Sőt a legnagyobb kormánypártnak sem, mert hivatalos szócsövében bennünket következetesen szlovák magyaroknak vagy hogy egészen pontos legyek, slovenský Maďari-nak hív. Ami fából vaskarika, de ez manapság normális. Persze nem vitatom, hogy vannak kettős identitástudatú emberek, akik mondhatják, hogy ók egyszerre szlovákok és magyarok, na de egy hatszázezres népcsoportot elnevezni ezzel a fejtetőre állíton jelzős szerkezettel meglehetős zagyvaság. Mert ha igaz, hogy van szlovák magyar, akkor az elementáris logika szabálya szerint van szlovák szlovák is, csak ezt valahogy Zelenayová asszony meg Slobodník úr - akik hol publicisták, hol képviselők - nem használják. Tény, hogy én a magyar történelmet tartom a magaménak, s nem zavar, hogy az összefonódott a szlovák szlovákok történelmével (na, már én is kezdem!). Ezért tartom lovas nemzethez tartozónak magam, igaz, életemben ha háromszor lovagoltam, amelynek mindig az lett az eredménye, hogy utána két hétig állva ültem. Ám ez sem riaszt vissza attól a felkiáltástól, hogy: lóra, magyar ! Mindegy, hogy szlovák magyar vagy magyar magyar, de igenis tessék a nyeregbe pattanni. Most már kicsit unom, hogy unió, választási párt, közös lista. Tessék szépen zárt ajtók mögött megegyezni és kirukkolni. A tíz százalékkal lehet számolni. Sőt, lehet, hogy többel is. Mert én már maszek alapon kampányolok, és konkrét segítséget, szavazatokat ígértek. Nem fogják elhinni: szlovák szlovákok. w Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (523834 ]) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - poliu'ka - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Képviselő úr, lehet, hogy az alkohol árt az egészségnek, de ne feledje: ez a mostani politizálása viszont tönkreteszi a jellemét! (Gossányi Péter karikatúrája) A média ne a feszültség szítására törekedjék, hanem tényszerűen tájékoztasson Mi pozitív külföldi példákra hivatkozunk Ha egy angoltól megkérdezzük, vajon vannak-e Angliában kétnyelvű bizonyítványok, az olyan, mint hogyha egy eszkimótól kérdeznénk, van-e jégszekrénye, vagy pedig ha a Szaharán bolyongó beduintól tudakolnánk, van-e esernyője. PETŐCZ KÁLMÁN Az eszkimónak nyilván nincs jégszekrénye. Minek is volna, ha az örök jég országa veszi körül. A beduinnak sincs esernyője, mert a Szaharában sohasem esik az eső. Ám a szlovák állami tévé riportere nem zavartatja Ne demagógia terjesztésével foglalkozzék. magát, és szent ártatlansággal, de kitartóan többször is nekiszegezi az angol parlamenti képviselőnek a kérdést: vannak-e Angliában kétnyelvű bizonyítványok? Eközben a hanglejtéséből világosan érzékelhető, hogy voltaképpen ezt kérdezi: Ugye, hogy nincsenek? Az angol többszöri unszolásra végül kiböki: Nincsenek, tényleg nincsenek. Minek is volnának, kinek is volnának, ugyan milyen más nyelven íródnának? Hiszen Angliában nem élnek nemzeti kisebbségek. Ezt OLVASÓI LEVELEK A sport és a szégyen Távol áll tőlem a sport világa. A zselizi fittness-világbajnoknő, Major Tímea teljesítményére sem figyeltem volna föl, ha az Új Szó október 27-i számában nem láttam volna azt a fotót, amelyen a szlovák kormányfő pajkosan hancúrozik Tímeával és érmes társnőjével, a pozsonyi világbajnokságot követő banketten. Bármenyire furcsán hangzik is, ez már poaz utóbbit azonban már nem mondja, talán csak gondolja. Angol úriemberként csupán arra válaszol tömören, amit kérdeznek tőle. Nosza, a riporterünknek nem kell több. Megkommentálja az esetet tisztességesen. Lám, lám, a demokrácia bölcsőjében, Angliában sincsenek kétnyelvű bizonyítványok, ezek a fránya magyarok meg állandóan jönnek a kétnyelvű bizonyítványok elismerését sürgető irredenta követeléseikkel. Ezen a helyen, sajnos, mást nem tanácsolhatunk a szóban forgó riporternek, mint hogy kérdezze meg a belgiumi németeket is (megtudhatná, hogy ott egynyelvű - német nyelvű! - bizonyítványokat osztanak a német ajkú nebulóknak), vagy a finnországi svédeket, vagy a dél-tiroli németeket. Mindenhol számára rendkívül meglepő dolgokat tudna meg. De hogy riporterünknek ne kelljen olyan meszszire utaznia, azt is tanácsolhatnánk neki, hogy kérdezze meg akár a magyarországi szlovákokat. Máshol, más helyzetben természetesen mást is fogunk javasolni - azt, hogy a közszolgálati média ne demagógia terjesztésével foglalkozzék, hanem tárgyszerűen és tárgyilagosan tájékoztassa az ország népét a történésekről. És hogyha a szlovák-magyar viszonnyal foglalkoznak, akkor sokkal több időt szenteljenek annak pozitív oldalainak bemutatására, mint a feszültségek szítására. Például Iitikum. A sport nemzeti presztízs kérdése, ezért a vezető politikusok szívesen fotóztatják magukat bajnokok társaságában. Ennek ellenére elgondolkodtat az említett fotó, ugyanis hol a határ? Vagyis az, hogy milyen nevelést, tartást adunk gyermekeinknek. Ha szemrebbenés nélkül olyan politikusokkal fraternizálnak, akikkel tisztességes személy már kezet sem fog. Major Tímeát feltehetőleg senki sem világosította föl, kivel is „enyeleg" a fotóriporterek kedvéért. Edigi életéből tehát nem hozott semmit, ami figyelmeztetné, medlegközelebb majd adjanak hírt arról, ha Muzsla vagy valamelyik más község polgármestere összehoz a falujában egy találkozót, amelyen egy szlovákiai szlovák, egy szlovákiai magyar, Mi mindig pozitív példákkal érvelünk. egy magyarorszagt magyar es egy magyarországi szlovák település képviselői nagyon jól megvannak egymással, még ha nem értenek is mindenben egyet. Mi, szlovákiai magyar politikusok is gyakran hivatkozunk külföldi példákra. A különbség Slobodník, Hofbauer stb. közt és köztünk pusztán az, hogy ők mindig negatív példákat hoznak fel, és állandóan azt bizonygatják, miért nem lehet valamit úgy megoldani, ahogy a magyarok akarják, mi ellenben mindig pozitív példákkal érvelünk, és azt keressük, hogyan lehet egy problémát úgy megoldani, hogy az a szlovákoknak és a magyaroknak egyaránt jó legyen. Ez viszont már nem kizárólag a jogértelmezés, hanem a politikai kultúra és a jóindulat kérdése. Ezeknek az erényeknek, sajnos, a jelenlegi kormánykoalíció híján van. Bízunk benne, hogy az ellenzék nincs. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. dig mehet el emberi méltósága, tartása elvesztése nélkül. Ez elsősorban nem az ő hibája. Ez valahol mindannyiunk mulasztása, amely a szégyenbe torkollik. Balassa Zoltán Kassa Vereség és vicc A napokban lejátszott labdarúgó-világbajnoki pótselejtező, konkrétan a magyar-jugoszláv találkozó 1:7-es végeredménye ugyan lehangoló, de máris TALLÓZÓ PRAVDA „Kifogásaim, fenntartásaim vannak az újságírókkal szemben; megaláztak, dehonesztáltak engem. Be kell keményíteni, erélyesebben kell fellépni velük szemben, hogy úgy írjanak, ahogy kell. Nem úgy, ahogy mi akarjuk, hanem ahogy a nép akarja. Az újságok ne a reklámokból éljenek, hanem olyan színvonalas dolgokat írjanak, amit a nép elvár - válaszolta Ján Ľupták pártelnök arra a kérdésre, hogy a Munkásszövetség támogatja-e azt a kormányjavaslatot, amely a 23 százalékos áfa-sávba sorolja át a lapokat. - Sok lapot Nyugatról fizetnek - folytatta Ľupták -, hát tessék, csak dotálják őket, de egyetlen nyugati vállalkozó sem fog veszteséges lapot kiadni. A mi lapunk, a Munkások hangja nem közöl annyi reklámot, mégis létezik. Kínlódjon a többi lap is. A kormányjavaslatot támogatjuk" - nyilatkozta a Munkásszövetség elnöke. SME Vannak-e már saját választói az ötpárti Szlovák Demokrata Koalíciónak? - teszi fel a kérdést a lap kommentárja. A koalíció öt pártjának szimpatizánsai többé-kevésbé egyként az új politikai szubjektumra szavaznának, viszont az SZDK azzal a nem titkolt szándékkal jött létre, hogy maga mögé állítsa azokat, akik még nem döntötték el, kire szavaznak. Ez eddig nem sikerült, a koalíció támogatottsága nagyjából megfelel az öt pártot támogatók összességének. Biztató jel viszont akad. Az SZKD szóvivőjévé választott Mikuláš Dzurinda népszerűsége a legutóbbi felmérések szerint elérte a 13 százalékot, viszont júliusban csak az 5-7 százalékos sávban mozgott. .hospodárske NOVINY „Szlovákiát sok mindenért lehet bírálni, de nemzetiségi politikájáért aligha" - írja a cseh lap pozsonyi tudósítója, a szlovák kormánypártokéihoz közel álló nézeteiről ismert Oldrich Zábojník. Kifejti, a mikroszkóp alatt vizsgált szlovák nemzetiségi politika egy állandóan használt bot a kicsi és sebezhető országgal szemben. Brüsszel legutóbb azért feddte meg a szlovák kormányt, mert kisebbségi nyelvtörvény helyett memorandumot fogadott el, holott az felhívja a figyelmet arra, hogy a kisebbségek nyelvhasználatát 26 jogi előírás szabályozza. „Bár a magyarokat senki sem bántja Szlovákiában, nem lehet elmondani, hogy parlamenti képviselőik azon fáradoznának, hogy hozzájáruljanak az ország politikai stabilitásához. Például sosem találtak okot arra, hogy hivatalosan is hűségüket fejezzék ki az önálló Szlovákia iránt. Ellenkezőleg: a lenézés és a pökhendiség jellemzi őket" - olvasható a cikkben, amely elüt a prágai sajtóban a szlovákiai magyarságról eddig közölt kommentároktól. viccek kedvenc témája. íme az egyik: Két focirajongó beszélget a Budapesten lejátszott magyar-jugoszláv vb-pótselejtező után. Az egyik kérdezi: „Mit gondolsz, hogyan fog elbúcsúzni Csank János szövetségi kapitány a válogatott tagjaitól, ha az MLSZ vezetőivel történt egyeztetés után lemond a kapitányi tisztségéről?" Mire a másik: „Nem is sejtem." „Hát odaáll a fiúk elé, és eldalolja az ismert nóta kezdő sorát: »Mához l:7-re már nem leszek itt...«". Vanda Károly Ipolyszalka