Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-06 / 255. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 5. KULTÚRA 3060 6 A Kelet mássága is befolyásolta a Nyugat zenéjét. Közép-európai szerzők a szlovák fővárosban Kortárs zenei fesztivál Pozsony. Szemben a Po­zsonyi Zenei Ünnepségek­kel, amelyen a klassziku­sok csendülnek fel a fővá­ros hangversenytermei­ben, Pozsony a kortárs ko­molyzenének - az avant­gárdnak - is otthont ad a MELOS-ÉTOS elnevezésű zenei rendezvényen. ­TALLÓSI BÉLA Ez, ahogy a műfajjelölő alcím is pontosítja, nemzetközi kortárs zenei fesztivál, és november he­tedikétől tizenhatodikáig tart. Hazai nagy- és külföldi, illetve honi kamarazenekarok szólal­tatják meg mai szerzők műveit. Mi több, esetenként maguk a ze­neszerzők is részt vesznek a hangszeres előadásban. Lesz a felcsendülő zeneművek között olyan is, amely kimondot­tan erre a fesztiválra született, olyan is, amelynek évek óta hú­zódik a bemutatója, s most végre elhangozhat. De lesz olyan alko­tás is, amelynek két évvel ezelőtt Muzikológiai szimpó­ziumot is tartanak a fesztivál keretében. a Melos-Étos fesztiválon tartot­ták premierjét, s olyan sikere volt, hogy az idén felújítják. A szerzők között szerepelnek né­met, osztrák, ukrán, cseh, ma­gyar (Szemző Tibor), francia és első alkalommal horvát művé­szek is. Az egyes kamaraegyütte­sek, mint az osztrák Wien 2001, a francia Ensemble 2e2m, a hor­A Melos-Etos '97 kortárs zenei fesztivál plakátja vát Acezantez, a cseh Agon Orchestra vendégszereplése pe­dig bizonyára nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy a pozsonyi rendezvény felzárkóz­hasson a régió legjelentősebb kortárs zenei fesztiváljához, a Varsói Őszhöz. Szerdán, november 12-én zajlik majd a fesztivál egyik felettébb érdekesnek ígérkező hangverse­nye, a Musica Danubiana, amely, ahogy a címe is utal rá, a közép-európai régió szerzőinek alkotásaiból válogat. S ha már szóba került Közép­Euróba, említsük meg a Melos­Étos kísérőrendezvényét, A kor­társ zene Kelet és Nyugat között elnevezésű nemzetközi muzi­kológiai szimpóziumot, amelyen a régió szerzői, zenészei, zenetu­dósai tartanak előadásokat a té­mában. A magyar előadók: Ha­lász Péter, Tallián Tibor, Vikári­us László, Farkas Zoltán. A szak­mai tanácskozásnak, amely tize­dikétől tizenkettedikéig tart, a Zichy-palota ad otthont. Ide is mindenkit szívesen várnak, aki szeretne közelebb kerülni a kor­társ zenéhez. Az előadásokat szinkrontolmácsolással hallgat­hatják az érdeklődők. Arra a kérdésre, kell-e ma Kelet és Nyugat kortárs zenei világá­nak különbségeiről beszélni, mi több, tanácskozást tartani, a szakember igennel válaszol, mondván, a kortárs zene fejlődé­sében mindenképpen meghatá­rozó, nyomot hagyó volt a vas­függöny megléte. A negyven év alatt tájainkon más tónusokkal született és szólalt meg a kortárs zene. Nem utolsósorban, Kelet mássága is befolyásolta a Nyugat zenéjét. Több helyszínen zajlanak a hangversenyek: a Moyzes­teremben, a Prímási palota tü­körtermében, a Szlovák Rádió kettes stúdiójában, a Szlovák Fil­harmónia koncerttermében, il­letve az Istropolis színháztermé­ben. A század magyar Ijrájának legjobbjait szólaltatta meg Útkeresések a '90-es évek cseh fotóművészetében Vojtech Kondrót Bethlen Gábor-díjáról Messzi világok a lábunk előtt E. FEHÉR PÁL Huszonöt éves volt Vojtech Kondrót, amikor első kötete, a Prázdniny šestnásťročného 1965-ben megjelent. Figyelmet keltett. Már akkor lehetett tud­ni, a friss diplomás matematika­és fizikatanár az új szlovák köl­tészet egyik legérdekesebb egyénisége lesz. Második köny­ve azonban már fordítás volt, a Most cez Dunaj 1968-ban látott napvilágot és a szlovákiai ma­gyar költők antológiája volt. A magyar klasszikusok később kö­vetkeztek: Kassák, Weöres, Ba­bits, Illyés, Nagy László, Tóth Árpád... Azért idéztem fel a pá­lyakezdést, mert jelképesnek érzem Kondrót ifjúkori válasz­tásait: új utakon kívánt haladni akkor is, amikor kortársai élet­érzését szólaltatta meg és akkor is, amikor hidat akart építeni a Dunán. Tudatos volt ez - ma mái tudható -, hogy Kondrót akként kívánta otthon érezni magát hazájában, hogy együtt adott hangot szlovák honfitár­sainak és a szlovákiai magya­roknak. Többször méltatták már Kondrót mesterségbeli tudását: azt a hatalmas felkészültséget, amellyel a század magyar lírájá­nak legjobbjait megszólaltatta anyanyelvén. Felesleges lenne elismételni mindezeket az érve­ket. Talán csupán annyit érde­mes felidézni a korábbi méltatá­sokból, hogy Kondrót doctus poeta volt eredeti verseiben és nem is lehetett más fordítóként. Ahogy eredeti verseiben beépíti, például, Tóth Árpád tátrai ver­seit, ugyanúgy igyekszik a szlo­vák költészet általános hullám­hosszára hangszerelni a magyar költőket. Aki csak átlapozza Kondrót fordításköteteit, tud­hatja, hogy Nagy László és Illyés Gyula esetében, például, idézi a korábbi szlovák tolmácsoláso­kat és mintegy vitázik neves elő­deivel, például Emil Boleslav Lukáč-csal. Mindent felhasznál, ami a költői hagyomány része, s közben újítani akar: a jobb meg­értés szellemében. S miért hallgatnék arról, hogy a körülmények sohasem voltak kedvezőek Kondrót műfordítói tevékenységének kibontakozá­sához. 1989 előtt és után - saj­nos - mindenkor akadtak ele­gen, akik a szlovák költészet és szellemi élet erdetiségét azzal a távolsággal próbálták mérni, hogy milyen messzire sikerült a magyar kultúrától elszakadnia. Ez, természetesen, ostoba, de felelőtlenül felkapott idea volt és az, bizony, manapság is. Kondrót azonban tudta és tudja: a világirodalom egységes folya­mat és a nemzeti sajátosságok kibontakoztatása nem egy má­sik irodalommal, szellemi élet­tel szemben képzelhető el (hi­szen ez egyenlő lenne az ön­csonkítással), hanem a lehetsé­ges rokonságok felfedezésével, a kölcsönhatások elismerésével. Puskin egyszer azt mondotta, hogy a műfordítók a művelődés postalovai. Azaz biztosítják a közlekedést, ami egyet jelent a közelítéssel. És enélkül sem a kultúrák, sem a nemzetek kö­zött valódi megértés nem létez­het. Örülök Vojtech Kondrót, régi jó barátom Bethlen Gábor-díjá­nak, amit kedden vehetett át Budapesten. Ráadásul Göröm­bei Ándrás társaságában, aki nem utolsósorban a szlovákiai magyar irodalom kutatásáért Tamási Áron-díjat kapott. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Három önálló kiállí­tással van jelen Csehország a Fo­tóhónapon. Kezdjük a sort A ki­lencvenes évek cseh fotóművé­szete című tárlattal, amely az Umelecká beseda kiállítóte­remben látható november 8-tól december 9-ig. Messziről érke­zett hozzánk a kollekció: Skóci­ából, a Fotofei's '93-ról indulva többek között Londonon és Lisz­szabonon keresztül tért haza, Prágába, ahol tavaly némileg át­rendezve Biztos pontok és útke­resések a kilencvenes évek cseh fotóművészetében címmel mu­tatták be a várban. Ezúttal, a szlovákiai bemutatóra ismét igazítottak az anyagon: újdon­ságokkal bővítették, és cseh ál­lampolgárságú szlovák művé­szek munkáival egészítették ki. A tárlaton idősebb és egészen fi­atal alkotók fényképei is látha­tók. Jaromír Funke (1896-1945) fényképeinek bemutatásával a cseh fotótörténethez nyúltak a rendezők. Funke a két háború között nemcsak a cseh, hanem a szlovák fotóművészetre is irány­adóan hatott. Tudván ezt, a po­zsonyi Városi Galériában nyílt Funke-kiállítással olyan tükör tárul a szlovák fotóművészet elé, amelyben az a gyökereit, előképeit, útkereséseit is fellel­heti. Funke, a cseh avantgárd fo­tográfus egyébként gyakorta méretik meg európai kontextus­ban, hiszen fotográfiái rendsze­resen jelen vannak Nyugat-Eu­rópa kiállítótermeiben. Jaromír Funke fotói december 11-ig lát­hatók a Pálfly-palotában. Milyen a magyar főváros az ide­gen, cseh fotográfus szemével? Olyan, amilyen Josef Moucha Budapest, 1986 (H) című felvé­telén. De Josef Moucha, akinek kiállítása a Cseh Központban látható mától november 28-ig, felvételeivel elhozta Pozsonyba Prágát is 1987-ből, illetve New Yorkot 1995-ből. Josef Moucha, a világutazó a nagyvilágot tárja a szlovák főváros közönsége elé. (tallósi) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A velencei kalmár (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Mirandolina (14.30) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Olivér! (10) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Összeesküvés (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Összeesküvés (am.) 15.15,17.30, 20 KASS A ÚSMEV: Bean (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Összeesküvés (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A pénz beszél (am.) 15.45, 18,20.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Az ötödik elem (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Miért nem kutya a macska? (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Kutyaévek (cseh) 17.30, 20 ZSELÍZ ­SPUTNIK: Al Pacino - III. Richárd (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Basquiat (am.) 16.30, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az ötödik elem (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nadja (am.) 16.30,19 (Nem csak) hosszú, téli estékre Madách kalendárium ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Sokszínű, tartalmas olvasniva­lót kínál a közelmúltban megje­lent Madách kalendárium. Az előttünk álló esztendő jelentős évforduló jegyében telik majd: ezt jelzi a címlap is, melyet Pető­fi Sándor és Szendrey Júlia port­réja díszít. Az 1848/49-es sza­badságharc szlovákiai emlék­műveiről M. Nagy László képri­portja nyújt áttekintést. Jubiláló írók, költők (többek között Grendel Lajos, Monoszlóy De­zső, Ardamica Ferenc, Dénes György, Cselényi László) művei­ből állt össze a kalendárium iro­dalmi anyaga. A százötven éve született Halász-Hradil Elemér munkásságáról olvashatnak Hushegyi Gábor Az elfelejtett festőművész című írásában. A budapesti Balázs Ferenc Inté­zet és a Szepsiben székelő Spectator Társadalomkutató Műhely arra kereste a választ a szlovákiai magyarság körében, hogy előny vagy hátrány-e a ma­gyar iskola. A kutatás eredmé­nyeiből ad rövid ízelítőt Mé­szárosné dr. Lampl Zsuzsanna kutatásvezető. Egészségügyi kérdésekkel, a he­lyes életmóddal foglalkozik a Fitt élet. Magyar (Kamarás Iván) és kül­földi sztárok (Brad Pitt, Demi Moore) életébe is bepillantha­tunk. Interjút közöl a kalendári­um a „magas, szőke férfival": Pierre Richard-ral Szabó G. László beszélgetett. Csinipapák­ról, vagyis az apaszerepet gya­korló, vonzó filmcsillagokról szól Tallósi Béla írása. A kínálatnak azonban koránt sincs vége: divat, konyhasarok, kertészkalendárium, horosz­kóp, vidám írások, érdekességek a sport világából, rejtvények találhatók a Madách Kalendári­umban. Nem feledkeztek meg a szerkesztők - Ozsvald Zsuzsa és Varga Erzsébet - a legkisebbek­ről sem: klasszikus és mai szer­zők műveiből válogattak, verse­ket és meséket, (mislay) Ingmar Bergman legújabb filmje Zajongj, és játszd a bolondot Jaromír Funke avantgárd kompozíciója (Archív felvétel) MTI-HIR Ingmar Bergman svéd filmren­dező legújabb filmjét szomba­ton mutatta be a svéd televízió. A „Larmar och goer sig till" va­gyis „Csapj zajt és tettesd bo­londnak magad" című filmben Bergman a rendezés mellett egy elmegyógyintézeti ápolt szere­pét is játssza. A most 79 éves művész 1993 nyarán írta a film forgatókönyvét, amelyet „szo­rongásai gyümölcsének" nevez: „Biztos voltam benne, hogy ez lesz az utolsó forgatókönyvem. (...) A halál közvetlen előérzeté­ben éltem. De nem engem vitt el, hanem a feleségemet." A művész utolsó felesége, Ing­rid, aki negyedszázadon át társa volt, 1995 májusában hunyt el. A többi Bergman-filmhez hason­lóan a valóság és az álom válta­kozó képeiből összeálló alkotás címét Shakespeare Macbeth­jének egy sora sugallta. A törté­net az 1920-as években játszó­dik, Bergman anyai nagybátyjá­nak, Carl Aakerblomnak az éle­tét mutatja be. Ez a különös fel­találó, aki már a Fanny és Ale­xander című Bergman-alkotás­ban is megjelent, hosszú idősza­kokat töltött elmegyógyintézet­ben. Az újságírókat általában elhárí­tó Bergman ez alkalommal haj­landó volt a TV kamerái előtt családjáról és munkáiról beszél­ni. Elismerte, hogy hanyag apa volt, és nem nagyon törődött nyolc gyermekével, hangsúlyoz­ta azonban, hogy az idő múltá­val egyre fontosabbak számára ők is, unokái is. „Szeretnék a gyerekeim barátjává válni, s ahogy öregszem, egyre varázs­latosabbnak látom magam körül az unokáimat."

Next

/
Thumbnails
Contents