Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-06 / 255. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 6. KOMMENTÁR Mi 26? Es mi 12? SZILVÁSSY JÓZSEF Ami eddig is nyilvánvaló volt, azt tegnapelőtt a szlovák kor­mány is egyértelműen kimondta: nem hajlandó megalkotni a kisebbségek anyanyelvének hivatali használatát szabályozó törvényt. Magyarázatként összetákolták azt a memorandu­mot, amelyben azt bizonygatják, hogy Szlovákiában nincs jo­gi vákuum, mert úgymond huszonhat törvényes norma ren­delkezik a kisebbségek jogállásáról, tizenkettő pedig az anyanyelVhasználatuk jogáról. Tárgyilagos szakemberek téte­lesen kimutatták, hogy ez nincs így, s az európai intézmé­nyek szakértői is ugyanerre a következtetésre jutnak, ha elemzik a dokumentumot. Ez a kormány nem mondott le ar­ról, hogy anyanyelvünket teljesen kiszorítsa a dél-szlovákiai hivatalokból és az ottani közéletből. Ezt napjainkban kínos volna ilyen nyíltan deklarálni, ezért találták ki a memorandu­mot, amely időhúzásként, a lényegről elterelő manőverként egyaránt megfelel. Dušan Slobodník, sőt a kormányfő is gyak­ran kérkedik azzal, hogy a finnországi svédeket és a dél-tiroli német ajkúakat követően a szlovákiai magyaroknak van a leg­szélesebb körű joguk. Ez a nyelvhasználatot illetően egyértel­mű hazugság, hiszen például Hollandiában már a fríz is hiva­talos nyelv az egyik tartományban, Belgiumban idestova két évtizede a vallon régió tíz önkormányzatában a német az első számú hivatalos nyelv, Romániában pedig néhány hónapja rendezték a magyarok és más kisebbségek hivatali anya­nyelvhasználatijogát, méghozzá szóban és írásban, vagyis minden beadványra olyan nyelven kötelesek válaszolni, ami­lyen nyelven fordultak a hatósághoz. Most sem érdemes siránkozni, sérelmeinket szajkózni. Most is cselekedni kell. A Magyar Koalíció szakértői mielőbb megfele­lő szakmai szinten elemezzék a memorandum hibáit, mellé­beszéléseit, s erről a legrövidebb időn belül tájékoztassák a külföldi partnereket. Önkormányzatainknak pedig ma még van lehetőségük arra, hogy helyi érvényű rendelkezésekkel védjék a hivatali kétnyelvűség elvét. Ahogy azt más sok he­lyen megtették. Politikusaink, a jövő évi választások során pe­dig mindannyiunk feladata olyan szlovák kormány hatalom­ra segítése, amely nemzetállami elmeszülemények erőszakos valóra váltása helyett európai értékrendet vall és érvényesít nemzetiségi kérdésben is. JEGYZET Ki kell mondani! VOJTEK KATALIN Az igazgató úr racionális, gyakorlatias ember, igazi ho­mo pragmaticus, s mint ilyen, ésszerűtlennek tartja és ezért nem szereti a kétes kimenete­lű csatározást. Nem csodál­koztam, amikor kérdésemre, ott lesz-e az egynyelvű bizo­nyítványok ellen tiltakozó nagygyűlésen, kitérően vála­szolt. Aztán hosszú fejtege­tésbe kezdett arról, hogy nincs jogi fogódzó, nem léte­zik paragrafus, amely megvé­dené a kétnyelvű bizonyít­ványt kiadó pedagógust és az azt átvevő diákot a büntetés­től. Itt egyedül a törvénymó­dosítás segítene, és az a tör­vényhozás, nem pedig a pe­dagógusok vagy a szülők dol­ga. így hát az igazgatók nem tehetnek mást, mint hogy en­gedelmeskednek a törvény­nek. Jogi szempontból töké­letesen igaza van, ha abból indulunk ki, hogy a törvény­hozás célja az állampolgár rosszindulatú szekálása és jo­gainak értelmetlen korlátozá­sa. És igaza van logikai szem­pontból is, amennyiben logi­kailag indokolható a kétnyel­vű bizonyítvány betiltása. Ám a törvényhozás célja nem a jogszűkítés, és még nem akadt ember, aki logikailag elfogadható érvekkel képes lett volna megindokolni a kétnyelvű bizonyítványok be­tiltását. Törvénymódosításra azonban aligha hajlandók azok, akiknek minden tehet­ségük a jogcsorbító törvények kiagyalásában merül ki. Nem azért gyártogatták őket olyan nagy gonddal, hogy önszán­tukbóljottányit is változtas­sanak rajtuk. Valóban lehe­tetlen helyzet. De lehetetlen helyzetből csak a lehetetlent is megkísérelve lehet kitörni. Ölbe tett kézzel nem. Az em­beriség egész története ezt bi­zonyítja. Nevezetesen azt, hogy a törvényt csak a ha­szonélvezői hirdetik szent­nek, a károsultak ámítására. Mert törvényt bármilyet lehet alkotni. Zsidótörvényt is. Ami szent és sérthetetlen, az a jog. Jog a fölösleges korlátozások­tól, gonosz és esztelen teher­tételektől mentes, emberibb és szabadabb életre. Persze ez a jog nem hull az ölünkbe, tenni is kell érte valamit. Pél­dául elmenni holnap a Duna­szerdahelyi Járási Hivatal elé, s ott mindezt elmondani. Vi­lágosan és egyértelműen. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Hiába rémítgetsz, én semmitől sem ijedek meg, ha a hatalmam megőrzéséről van szó. Különben ha kell, hát rákenem a szakszervezetekre, hogy bölcs és tévedhetetlen kormányom miattuk kénytelen kel­lemetlen döntéseket hozni... (Szalay Zoltán karikatúrája) Az alkotmánybíróság indoklásában is egyértelműen utalt a jelenlegi joghézagra Valójában csak nyolc Harminchárom jogszabály helyett már csak 26 elő­írást emleget a szlovák kormány kedden elfoga­dott memoranduma. FEKETE MARIAN „Ezek közül a nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó személyek anya­nyelvének használatához való jogának szabályozásával 12 nor­ma foglalkozik, és ezek megha­tározó részei a jelen memoran­dum függelékét alkotják" olvas­hatjuk a dokumentumban. Elte­kintve attól, hogy tizenkét jog­szabály helyett 14 jogszabályból idéz (ami megbocsátható vétek, hiszen a kormány szakértői nem matektanárok, hanem in­kább jogászok és közgazdász­ok), a kormány szakemberei ál­tal összeállított „törvénytár" egészen hiteles módon ábrázol­ja, mit is értenek itt kisebbségi nyelvhasználati jogokon. Első­ként idézik az alkotmány 34. cikkének második bekezdését ­mintegy bizonyítandó, hogy jo­gunk van az államnyelvet elsa­Öt év múltán sem léte­zik ilyen törvény. játítani. Ez a rendelkezés tétele­sen azt mondja, hogy „a nemze­ti kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó polgárok­nak a törvény által szabályozott feltételek mellett, az államnyelv elsajátításához való jogon kívül szavatolva van a/ a nyelvükön való művelődés joga, b/ nyelvüknek a hivatalos kap­csolatokban való használatának joga. c/ a nemzeti kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő OLVASÓI LEVELEK Itt a választási kampány A szlovákiai politikai színtéren zajló események egyértelműen arra mutatnak, hogy bár nem hi­vatalosan, de már megkezdődött a választási harc. Minden párt és mozgalom igyekszik megtalálni a számára legkedvezőbb válasz­tási esélyeket biztosító alternatí­vát. A Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalom például a válasz­tási törvény olyan módosítását szeretné elérni, hogy az a lehető ügyek megoldásában történő részvételhez való jog." Az anyanyelvi művelődéshez való jog reális voltát igazolva a memorandum idézi az alap- és középiskolák rendszeréről szóló 1984. évi törvényt és egy 1991. évi, tanfelügyelőségről szóló mi­nisztériumi rendeletet. A ki­sebbségi nyelvek hivatalos kap­csolatokban való használatának jogával kapcsolatban viszont gyakorlatiag csak bírósági eljá­rási törvényekre tudnak hivat­kozni (azaz a bíróságokról és a bírákról szóló törvényre, a Pol­gári perrendtartásra, a Büntető perrendtartásra, valamint az al­kotmánybíróságról szóló tör­vényre). Ezek a törvények azonban nem a nemzeti kisebb­ségek nyelvhasználati jogait szavatolják. A bíróság előtti anyanyelv-használati jog állam­polgárságra, való tekintet nél­kül elismert, nemzetközi doku­mentumokkal szavatolt jog. Ezt nem az egyes államokon belül kisebbséget alkotó nemzeti kö­zösségek érdekében találták ki. Itt olyan jogról van szó, amelyre a szlovák nemzetiségű államalkotó polgár, de más is bátran hivatkozhat a világ leg­alább 150 országában, ha bíró­ság elé akarják állítani, ha ott pereskedni akar, stb. A kisebb­ségi állampolgár hivatalos her­cehurcái során ritkán kerül kap­csolatba a bíróságokkal, ame­lyek egyes tapasztalok szerint olykor sokkal inkább tisztelet­ben tartják, mondjuk, egy török kamionsofőr jogait, mint a hazai kisebbségekhez tartozó polgá­rokéit. Akik viszont sokkal gyak­rabban kerülnek kapcsolatba a közigazgatási vagy az önkor­mányzati szervekkel. Sokkal gyakrabban szorulnak rá arra, hogy ilyen esetekben használják az anyanyelvüket a „hivatalos legnagyobb parlamenti képvise­letet biztosítsa neki. Nem egé­szen egy évvel a választások előtt igazán nem tisztességes do­log a választási törvény módosí­tása. Annyi bizonyos, hogy a ki­sebb pártok parlamentbe való bekerülésének ideje immár leál­dozott, az ország jövőjét 3 vagy 4 nagyobb politikai tömbbe tö­mörült koalíció fogja meghatá­rozni. Ez a jelenség a politikai élet kikristályosodásához vezet, a választópolgár számára pedig áttekinthetőbb kínálatot nyújt. A nagykoalíciók megalkotásának fontosságát a jelenleg ellenzék­ben lévő pártok már felismerték, érintkezés" során. A kormány által is idézett alkotmányi ren­delkezés szerint ehhez joga van. De ez a jog őt „a törvény által megállapított feltételek mellett" illeti meg. Ám öt évvel az alkot­mány elfogadása után sem léte­zik ilyen törvény. így aztán két­séges, hogy ezt a jogát valóban érvényesíteni tudja-e a kisebb­ségi állampolgár. Ha ugyanis ez az alkotmányos jog megilleti, akkor sem tud élni vele, mert nincs törvény, amely szabályoz­ná a joggyakorlás, a .joggal való élés" feltételeit, módját. Éppen Ezt a jogát valóban ér­vényesíteni tudja-e? csak az elmúlt hetekben szögez­te le a szlovák alkotmánybíró­ság, hogy elvben jogunk van az anyanyelvünknek a hivatalos kapcsolatokban történő haszná­latához, de nem szabad elvár­nunk azt, hogy a hivatalos szer­vek is használják az anyanyel­vünket a velünk fenntartott hi­vatalos érintkezés során. Ha bárki elolvassa az alkotmánybí­róságnak az államnyelvről szóló törvény ügyében hozott határo­zatának indoklását (márpedig ezt külföldön is tanulmányozni fogják), észre kell vennie, hogy az alkotmánybíróság ismételten is utal arra a joghézagra, az al­kotmány által „szavatolt" ki­sebbségi jogok törvényi szabá­lyozásának hiányára, amelyet a kormány a keddi memorandu­mával próbált tagadni. És egyál­talán, a memorandum címzett­jeinek rá kell majd jönniük, hogy a kormány által említett 26 vagy 12 (esetleg 24) jogsza­bály közül mindössze nyolc fog­lalkozik a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogaival. és életre hívták a Szlovák De­mokratikus Koalíciót. Ezt a pél­dát a Magyar Koalíció pártjainak is követniük kellene. Németh Géza Alistál ízléstelen reklámok Természetesen ízlés és szemlélet dolga, hogy ki milyen szemszög­ből nézi és értékeli a reklámokat. Szerintem a hirdetéseknek nem szabadna hazugságokat tartal­mazniuk, és nem lehetnek eti­kátlanok, a közerkölcsöt sértők. TALLÓZÓ PRAVDA A rendőrség nem tudta pontosan azonosítani azokat, a csuklóban levágott kezű holttesteket, ame­lyeket október végén találtak Eperjes mellett. Valószínűleg két kassai vállalkozóról van szó, Igor M.-ről és Rudolf T.-ről. Egyikük társa bevallotta, hogy elrettenté­sül megkapta az egyik levágott kezet, és így járt Rudolf T. egyik közeli kolléganője is. A hírek sze­rint Marián V. Róbert Holubbal került összetűzésbe. Holub test­vére napok óta vizsgálati fogság­ban van. A rendőrség már ismeri a feltételezett gyilkosokat is, de egyiküket a kelet-szlovákiai maf­fiaháborúban azóta szintén megölték. SME A klimatológusok szerint ha nem csökken a fosszilis tüzelő­anyagok felhasználása, az üvegházhatás következtében 2075-re a légkör Közép-Európá­ban 4 fokkal felmelegszik. Ez azt jelentené, hogy a Duna menti alföld jelenlegi klímája egészen Árváig felkúszna. A he­gyekben hatfokos felmelege­dést feltételeznek. Alacson^hő­mérsékletek továbbra is előror­dulnának, de ezeket olyan mér­tékű felmelegedések követnék, hogy a hótakaró sehol sem ma­radna meg tartósan. Milan Lapin klimatológus szerint ilyen helyzetben a hegyekben csak műhavon lehetne sízni. národná.OBRODA Milan Tokár külügyminisztériu­mi szóvivő természetesnek ne­vezte, hogy a Vatikánnal terve­zett alapszerződéssel kapcsola­tos tárgyalásokról nem közöl­nek információkat. Szerinte a nyilvánosságra csak a végered­mény tartozik. Cáfolta viszont, hogy Szlovákia ignyt tartott vol­na a püspökök kinevezésével kapcsolatos vétójogra. Hangsú­lyozta viszont azt az igényt, hogy „a két fél illedelmes part­nerként tájékoztassa egymást az együttműködést érintő személyi kérdésekben." PRÁCA A parlament alkotmányjogi bi­zottsága elhalasztotta annak a javaslatnak a megtárgyalását, amelynek értelmében parla­menti döntés alapján a pszichi­átriai társaság megvizsgálná Vladimír Mečiar kormányfő egészségi állapotát. A halasztás oka, hogy a javaslatot beterjesz­tő egyik képviselő sem volt je­len. Milan Sečánsky bizottsági elnök szerint a beterjesztő KDM-es képviselők egészségi állapotát kellene kivizsgálni. NOVÝ ČAS A fogyasztási cikkeket árusító pozsonyi Avis boltot úgy fosztot­ták ki, hogy a szomszéd pincéből lyukat bontottak a falon. Érde­kes, hogy a ház lakói számára nem volt furcsa, hogy a pincében éjszaka öt órán át vésik a falat. A tolvajok egyébként 360 ezer ko­ronás zsákmánnyal távoztak. Sajnos, rossz példák bőven akadnak. Az egyik legvaskosabb, legotrombább reklámot Kassa Abaszéplak városrészében a Hernádot átívelő híd egyik olda­lán láttam, amelyen a következő olvasható (a hitelesség kedvéért eredeti változatban, tehát szlo­vákul közlöm): „Postavte dom, zasaďte strom, robte syna a poistite to!" Azt hiszem, nem szükséges a fordítás. Hogy lehe­tett a reklám készítőinek ekkora ízlésficamuk? Vajon ki engedé­lyezte, hogy közterületen ilyen otromba felirat virítson? Iván Sándor Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents