Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-05 / 254. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 5. KULTÚRA 9 Prága és Pozsony után Győrben is Carmen. Új zene, új koreográfia, világpremier Zabolátlan szerelem Bizet és Paco de Lucia jól ismert muzsikája helyett Christopher Benstead zenéjével párosította szép, tiszta, „hét nyelven beszélő" koreo gráfiáját Robert North, a dél-karolinai születésű világpolgár, akiért Európa legjelesebb táncszínházai versengenek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Carmen, a szabadlelkű cigánylány és Don Jósé, a megbabonázott sevillai káplár szerelmének története Robert North negyedik koreográfiája a Győri Balett repertoárján. A Miniatűrök, az Entre des Aquas és a Fanfár után azonban az első egész estét betöltő North-alkotás. Kiss János, az együttes igazgatója a nagy sikerű szombati bemutató után már a tavaszi premier terveit ecseteli. A három egyfelvonásos egyikét ugyanis „Carmen atyja" állítja színpadra. North, a jelek szerint, jól érzi magát Győrben. Szeretheti az együttest, hiszen rengeteg elfoglaltsága mellett mindig talál időt az újabb együttműködésre. A Győri Balett táncosai, gondolom, ugyancsak élvezik a vele való munkát. Robert személyisége hallatlan nyugalmat áraszt. De olyat, hogy az ember már azt kérdezi, hogy a fenében tud ilyen higgadt lenni? Ót az sem hozza ki a sodrából, ha minden a feje tetejére áll körülötte. A táncost pedig úgy „feszíti meg", hogy közben mosolyog. Két nappal a bemutató előtt, anélkül, hogy felemelte volna a hangját, azt kérdezte a táncosoktól: „Ugye, tudjátok, hogy nagyon rossz, amit csináltok? Ez nem az, amit én szeretnék látni." Erre bennem is megállt az ütő... Aztán ugyanolyan nyugodtan, mint ahogy elkezdte, a következőket mondta: „Tudom, hogy fáradtak vagytok, de próbáljon meg mindenki erősen koncentrálni és a maga maximumát adni." Az alkotó munkafolyamatban is, akárcsak a szerelemben, ott a vonzás és a taszítás, az igen és a nem. A kettő között pedig a mély érzelem. Robert nagyon „Rengeteg kapu nyílt meg előttünk..." (Kovács Zita felvétele) szép darabot komponált az együttesnek, érzelemdús színházi előadást. Ó is olyan koreográfus, mint másik vissza-visszatérő vendégünk, Libor Vaculík, aki a mi hagyományainkra építi saját művészetét. Carmen kinek az ötlete volt? Ezt kérte vagy ezt kapta? Két évvel ezelőtt, amikor megbeszéltük, hogy Robert vadonatúj darabot koreografál a Győri Balettnek, én Bartókot ajánlottam neki. Erre ő rögtön azt felelte: szereti és tiszteli a zenéjét, de képtelen dolgozni vele. És akkor több minden szóba jött. A Carmen is. És hogy kérjük fel Christopher Benstead londoni zeneszerzőt, napjaink egyik legjelesebb angol komponistáját. Robert North egyébként hatéves korában Spanyolországba került, s azóta is annyi helyen élt a világban, hogy nem is merem azt állítani róla: igazi amerikai. Inkább az egyetemességet hangsúlyoznám nála, ami borzasztóan fontos. Hogy az elmúlt évek alatt sokféle kultúrát magába szívott. A spanyol temperamentumot pedig egyszerűen a sajátjának érzi. Lehet, hogy az előző életében torreádor volt. Christopher Benstead zenéje nem kis „fogás" a Győri Balett repertoárján. Számomra legalább annyira kifejező és élvezetes, mint Bizet vagy Paco de Lucia muzsikája. Augusztusban, amikor telefonon beszéltünk, Christopher közölte velem: nehezen halad a munkával, mert komoly családi gondjai vannak. És csak úgy mellékesen megemlítette, hogy vett az utcán egy CD-t. Londonban egy magyar CD-t. És mondta, hogy „sebsztén... muzika". Nem értettem. Már vagy tizedszer ismételte, amikor rájöttem, hogy Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes CD-jéről beszél, és hogy tetszik neki a zene, szeretne ő is Mártával dolgozni. Ez volt szerdán. Csütörtökön felhívtam Mártát, hogy a Carmenre készülünk és Christopher szeretné, ha a spanyol dalokat ő énekelné. Azt mondta, örömmel. És hogy táncosnak készült, de ha már lekésett róla, akkor legalább a hangját adja a Carmenhez. Hol él a zenész?, kérdezte. Mondom, Londonban. Remek, válaszolta, holnap épp oda utazom, rádiófelvételem van a BBC-ben. Méghogy nincsenek véletlenek! Másnap már egy asztalnál ültek. A gondok azonban később kezdődtek. Christophernek meghalt az édesapja, Márta három hétre Amerikába utazott. Szeptember elsején elkezdtük a próbákat, 28án azonban még nem volt kész a zenekari felvétel. Márta 29-én délután fél kettőkor jött meg Amerikából, hazament, adott két puszit a gyerekeinek, és ötkor már a Rádióban volt. Egy fárasztó turné és a tizenhat órás repülés után elkezdte felénekelni a dalokat. Este fél tizenegykor, a próba után odatelefonáltam, hogy tudjam, hol tartanak. Erre mit hallok? Márta haza akar menni, mert bevérzett a torka. „Ez épp olyan, minha begipszelt lábbal kellene táncolnod" mondta. Fél órán át könyörögtem neki, hogy próbálja meg a lehetetlent, mert nincs „dublőr", és ez már nem is a kés, hanem a zsilettpenge éle. És éjjel fél egyig mindent felénekelt. Szeptember 30-án délután hallották először a táncosok a zenekari felvételt, és este hétkor már főpróba volt. Sokféle őrületet megéltem már, de ilyet még nem, most mégis azt mondom: megérte. Gyönyörű a zene és csodálatos a koreográfia. A második felvonás végén, amikor ez a szerencsétlen Don Jósé megöli Carment, újra és újra kiráz a hideg. És minduntalan az jár az eszemben: el lehet-e ítélni morálisan valakit, ha szerelemből öl? Én ugyanis Don Jósét is megértem. A mostani és a következő bemutató között milyen feladatok várnak az együttesre? Pár nap múlva a bukaresti Operában vendégszerepelünk, januárban pedig több mint négyhetes turnéra megyünk Ausztriába, Németországba, Svájcba, Hollandiába és Franciaországba. Rengeteg kapu nyflt meg előttünk. Most már csak arra vágyom, hogy az együttes tagjai anyagilag nagyobb elismerésben részesüljenek. Nem kérek én sokat, csak annyit, amennyit Bécsben egy kartáncos kap. Ha ezt sikerül kiharcolnom, esküszöm, örömtáncot járok. A „mindent megírni" hajtja a költőt, de megszólal öniróniája: Legyünk néhány pillanatra nevetségesek KÓSIK ANDREA Az irodalomban soha nem voltak határok, válaszfalak a népek, nemzetek között, mert az az öszszekötő kapocs a fontos, amit úgy hívnak: emberi lényeg. Napjaink irodalma is erről szól. A kétfejű macska című kötet olvasásakor az ember nem gondol sem szlovákokra, sem magyarokra, mert el van foglalva saját magával: azzal, hogy neki, az embernek mit üzennek a költők. Müan Kraust az idő és az élet viszonya érdekli: „Óvjuk meg a pillanatot..." (Májusban) - figyelmeztet, s nemcsak a „nagy" pillanatokra gondol, hanem az egyszerű dolgokra is. Fontos szerepet kapnak az emberi kapcsolatok: „beszélgetnünk kellene", mert így olyan, „mintha alagútban utaznánk, elválasztva az emberektől" (Mintha). Korlátok, vonalak szabnak határokat életünkben(-nek), s keresztül-kasul behálóznak. A rideg vonalak helyett inkább szükségünk lenne „ajtókra": amin át beléphetünk mások lelkébe; „szóra": amivel megérthetnénk egymást; s ,kézre": amit segítségül nyújthatnánk (Hogyha a kéz). Ján Ondruš szinte ugyanazokat a problémákat veti fel, mint Kraus: Mindig „valakit keresel", de „soha nem találkoztok", „egymástól elfordulva szeretitek egymást" (Tánc). Ondrušnál is megjelennek a „vonalak": „átléped a vonalat, de szabálytalannak minősítenek s visszahajítanak" (A kétfejű macska). Štefan Strážay költészetében a tömörség fogott meg, ahogy egyetlen mondatba egy világot sűrít bele: „A természet zöld, az még él."(Egy regény kezdete) „Valamilyen módon minden személyedben érint téged." (Valamüyen módon) -„A világ mindig ugyanaz, csak te változtál meg." (A változó világról). Hasonló továbbgondolandó szentenciákat tartalmaz a Feljegyzések cím alá gyűjtött 52 miniatűr versike is. Mila Haugová nem hazudtolta meg női mivoltát: az érzelmek, a szerelem az, ami foglalkoztatja. Néhol lapos, giccses, ahogy a szerelmet megfogalmazza: „A gondolatom leszel, a napom, a földem, (...), tűzvészem, (mely) nem húny ki soha" (Virágzás). Máshol csupán közhelyre telik neki a nő-férfi viszony megfejtéséhez: „a testek ugyanazt akarják - más szavakkaľ'(Szeretkezés). Vannak azonban a krausi „ajtókra" utaló gondolatai is: nem szabad bezárkóznunk, mert „az öröm is elkerül bennünket, rejtőzködőket" (Arété). Fontos szerepük van a motívumoknak, melyek több versében visszavisszatérnek: „nekitámaszkodni a borostyánnal befuttatott falnak", „fejet a fűbe hajtani" - József Attila: Ülni, állni, ölni, halni c. versének hangulatát idézik (Teljes szívfogyatkozás, Nagy fehér tiszta fal, Kasszandra), „feszes maszk" - halál-motívum (Maszkok, Halotti maszkok, Feszes maszk). Daniel Hevier egy csipetnyi iróniát visz a kötetbe. Első három versét ars poeticaként is felfoghatjuk. A „mindent megírni" hajtja a költőt, de megszólal öniróniája: „legyünk néhány pillanatra nevetségesek"( c ). S milyen a jó költemény? Ha nem az almáról szól, hanem a vers maga lesz az alma (Hangszerelés). Gnómaszerű a Megjegyzések a fűhöz c. kilencsoros: a fű földben „horgonyoz", „reggelre (mégis) körbefutja a földgolyót". Heviernek van két költeménye, mely messze kiemelkedik a többi közül, sőt talán a kötet legjobb versei. Az első a Hamlet, aki most is őrült. Nem megy messzire, csak a számítógépek korába. Oda, ahol Bach, Leonardo, Hemingway, Napóleon, Galilei, Seneca, Ádám és Éva már számítógépek csupán. Egyedül a Hamlet nevű számítógép nem működik megfelelően - meghibásodott, ugyanis mindig ugyanazt a kérdést ismételgeti... A másik Hevier-vers, melyet kiemelnék: A férfi tengert keres című. Odüsszeusz végnélkülinek tűnő bolyongásai, Madách Ádámjának Paradicsom-keresése, a férfi szabadságvágya keveredik s fogalmazódik meg benne. A férfi hittel teli, lankadatlan küzdelme, hogy megtalálja a magálmodott álmokat, a megvalósult vágyakat. Hajót és tengert keres, de „a tenger lángokból van s a hajó papírból csupán". Jóízűen almába harap, „de az alma íze az almafában maradt". „Nevet ad a tájnak, de az úgysem fog soha egészen őhozzá tartozni". Viszont: „Tudja, hogy az összes asszony kevesebb, mint egyetlen asszony". Lassan „benőtte minden tengerét a fű, de a férfi lankadatlanul keresi tengerét"... - Hisz mondá az Úr: „Ember küzdj és bízva bízzál!" (A kétfejű macska - Öt szlovák költő Tóth László válogatásában és fordításában, Nap Kiadó Dunaszerdahely, 1997) A Böngésző nyertese A Vasárnap 44. számában feltett kérdésre a héten 1108 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap S. Forgon Szilvia, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Méry Imre féli olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1996-ban. (v) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (12) MOZI • POZSON

Y HVIEZDA: Összeesküvés (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Öszszeesküvés (am.) 15.15,17.30, 20 KASSA USMEV: Bean (am.) 16,18,20 DRUŽBA: Összeesküvés (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az ötödik elem (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Miért nem kutya a macska? (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Air Force One (am.) 17.30 ZSELÍZ SPUTNIK: Al PAcino - III. Richárd (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 16.30,19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az ötödik elem (am.) A hónap témája az OS folyóiratban: Kisebbségi oktatásügy ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Novemberi számában az Os folyóirat a hónap témájaként ezúttal a „magyar kártya - kisebbségi oktatásügy" problematikáját járja körül: kisebbségi és többségi szempontból egyaránt vizsgálva a kérdést. A téma bevezetéseként az Os leszögezi: a nemzetiségi oktatásügy nyomorúságos helyzete a szlovákiai iskolák, a művelődés tragikus helyzetét is bizonyítja. Alternatív iskola vagy alternatív politika? címmel Grendel Lajos arra próbál választ adni, mi szól a szlovákiai magyar iskolahálózat megőrzése (esetleg bővítése) mellett és ellen? Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha egy gyerek magyar tannyelvű iskolába jár Szlovákiában? Bauer Edit a kisebbségi oktatásügyet sújtó problémák eredetére mutat rá Ördögi kör című írásában. Dolník Erzsébet írása a szlovákiai kisebbségi iskolahálózatról nyújt áttekintést az I. Csehszlovák Köztársaságtól napjainkig. Szlovákiában (csak?) szlovákul címmel Vladimír Rosa többek között a szlovák nyelv oktatásának hiányosságaira, a nyelvtudás javításának lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Ján Chlup az oktatásügyi miniszter aszszony és a kisebbségi iskolák „viszonyát" taglalja. Természetesen számos figyelemreméltó reflexiót közöl a folyóirat a fent említett témakörön kívül is. A demokráciáról és a szlovákiai elit feladatáról Marek Rybár, az emberi jogokról és a kultúrák konfliktusáról Ladislav Kováč ír. Ľubomír Fifík a Szlovák Televíziót nézi, és szomorú... Ennek okairól szintén az OS hasábjain olvashatnak. (mislay) m»«t UiWmflvcoohü) t-nvvK-.-lUtatf :: pi.ív.ií M.lRyar Kuftttrtl* Q lnuŕíMben. " ridíömciiwr 1V97. rm.l.r 8-tdm-S* Sport •ton-Ow* wtett »W»mt»td 1 c unlnmaik ^ r,. •ton-Ow* wtett »W»mt»td 1 c unlnmaik ^ A tartalomból: • A nyelvtörvény és annak háza tája... Fekete Marian írása • Mire szavazhatunk? P. Főnyik Erzsébet írása • Kelet-európai „szellemjárás" Kövesdi Károly riportja Bibó István könyvének prágai bemutatójáról • Egy örökzöld történet Bárány János interjúja Bodrogi Gyulával, • Tíz évig a vüágversenyek dobogóján J. Mészáros Károly interjúja