Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-29 / 275. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 29. VENDÉGKOMMENTÁR Ami sok, az sok •Ha a Magyar Koalíció vezetői gyengébb idegzetűek volná­nak, már akkor a Szlovák De­mokratikus Koalíció vezetői­re borították volna az asztalt, amikor azok Duka Zólyomi Árpádnak egy teljesen ártat­lan nyilatkozata kapcsán ki­jelentették: az iskolaügyi és a kulturális tárcát aztán soha az életben nem kaphatják a magyarok. A Magyar Koalí­ciónak azonban olyan kötélidegze­tű vezetői vannak, akik annak idején nemcsak hogy nem háborodtak fel, de sietve meg is erősítették, hogy ők ezekre a tárcákra legfel­jebb legmeré­szebb álmaikban szoktak gondolni, és még akkor is lelkiismeret-furdalással éb­rednek.Tegyük fel, hogy őszinték voltak. Tegyük fel, hogy ezeknek a tárcáknak az elfoglalására tényleg soha komolyan nem gondoltak, ahogy a területi autonómiát sem tekintik reális lehetőség­nek. A kérdés azonban ebben az esetben sem úgy hangzik, hogy akkor ezt miért nem hajlandók írásba adni. Ha­nem úgy, hogy milyen jogon követel ilyen nyilatkozatot egy politikai párt egy másik politikai párttól. Hogy az egyik párt szlovák, a másik magyar, ebben az esetben nincs jelentősége. Képzeljük Sándor Eleonóra el, hogy a szlovák demokrati­kus koalíció tárgyalni kezd a demokratikus és baloldali párttal, de kiköti: az együtt­működés fejében az utóbbi örökre mondjon le a demok­ratikus szocializmus emlege­téséről, ezenkívül nyugodjon bele abba, hogy soha nem kaphatja meg az egészség­ügyi és a munkaügyi tárcát. Vagy akármelyik másikat. A tárgyalás, nem kétséges, ebben a pillanatban befe­jeződne. Főleg akkor, ha nem is kormányzati, csak amolyan ál­talános együtt­működés feltéte­leiről lenne szó. Hogy világos le­gyen: egy kor­mányprogram összeállításakor - az adott kormány fennállásának idő­tartamára - legitim lenne akár a területi autonómiáról, akár a demokratikus szocia­lizmusról való lemondást szerződésbe foglalni. Ez a többi kormánypárttal szem­beni kötelezettséget jelente­ne. Örök időkre szóló egyol­dalú kötelezettségvállaláso­kat azonban senkinek sem­milyen demokratikus párttól nincs joga követelni. Még jó, hogy a való életben a kor­mányátalakítás a választási eredmények, nem pedig hol­mi közös nyilatkozatok függ­vénye. JEGYZET Csalc egy fecske HOLOP ZSOLT Szinte egy időben utazott Ján Slota az általa mélyen tisztelt, egyébként háborús bűnösnek tartott Seselj vajdához Szerbiá­ba, és választotta a magyar Országgyűlés alelnökévé Kávássyt, aki kb. ötpercenként ejti ki a száján Trianont. A De­mokrata Párt úgy érezte, az előbbire, a Demokrata Unió pe­dig úgy, hogy az utóbbira kell reagálnia. A két párt egyébként a Szlovák Demokratikus Koalíció tagja, és ez az egyetlen, ami közös bennük. A Demokrata Párt felszólította a kormányt, hogy határolja el magát Slota kijelentéseitől, aki ismét a ma­gyar nemzetet gyalázta, gégeátmetszés, terhes nők kibelezése és férfiak felkoncolása fröcskölt a szájából. Az Emberarcú HZDS, ismertebb nevén a Demokrata Unió felszólította a Magyar Koalíciót, hogy határolja el magát Kávássytól, Tria­nontól és minden lehetséges dologtól, ami ezzel kapcsolatos. Az SZDK most azt hiszi, ugyanerről az elhatárolódásról foly­tat, vagy már nem folytat tárgyalásokat a Magyar Koalícióval, amikor a területi autonómiáról való lemondást követeli, mindörökké, ámen. Arról, ami Európában normális megol­dás, nekik rögtön Trianon jut eszükbe. Kivéve talán Langošt, de belőle és a Demokrata Pártból is jelenleg csak egy van. Már csak mi, magyarok emlékszünk arra, hogy Ján Čamogurský, az SZDK egyik vezéralakja indította el a hon­foglalási emlékművek körüli hisztériát, pedig a leleplezést ő a szlovák szavazópolgárnak szánta. Persze Slota ide vonatkozó kijelentéseivel semmiképpen sem versenyezhetett. Pedig le­het, kicsit szeretett is volna, de azért európai politikusokkal ennél sokkal de sokkal jobban szeret parolázni. Honfoglalási emlékműveink még nagyon sokáig nem csak a honfoglalás emlékművei lesznek, hanem arra is emlékeztetnek bennün­ket, hogy az SZDK betűiből először is a legfontosabb az SZ, aztán a kényszer szülte K, és... ennyi. Legalábbis amíg egy fecske nem csinál még egyet. • :: : « §| I Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: MadiGéza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - A mai polgári nevelésen megtanuljuk, hogyan kell helyesen kitölteni a munkanélkülisegély-kérő nyomtatványt.... (Marabu rajza) Nem jajveszékelni kell és meghúzni a vészharangot, hanem cselekedni A mezőgazdaság jövője Az Európa jövőjéről folyó vitában, amely a kö­vetkező két évben egyre kiélezettebbé válik majd, jelentős szerepet játszik a mezőgazdaság kérdése. HABSBURG OTTÓ Elsősorban a bővítés ellenfelei érvelnek azzal a veszéllyel, amelyet Közép- és Kelet-Európa agrártermelése jelent már az unióhoz tartozó országok szá­mára. Tudatos kísérletről van szó, amely arra irányul, hogy az egyes államok mezőgazdasági termelőit és azok szimpatizán­sait rávegyék az új tagok felvé­telénekmegakadályozására. Pe­dig a háttérben többnyire egé­szen más érdekek állnak, mint a mi parasztjainké. Hogy problémák fognak adód­ni, az világos. Mindkét féltől al­kalmazkodást kíván, hogy a me­zőgazdaságot életképesnek őrizzék meg. Nem meglepő, Borúlátó hangok hal­latszanak. hogy közben számos helyről bo­rúlátó hangok hallatszanak. Akinek azonban valamivel na­gyobb rálátása van a helyzetre, nem fognak bedőlni a vészma­daraknak. Bár az alábbi gondo­latokkal már nem egy alkalom­mal találkozhatott a nyájas olva­só ezeken a hasábokon, a bőví­tés ellenzőinek pergőtüzében nem árt újra felhívni a figyelmet néhány alapvető dologra. Túl sokan gondolják, hogy a mező­gazdaság, különösen az európai struktúrában, bukásra van ítél­ve. A pillanatnyi nehézségeket nem lehet elkendőzni. Másrészt az általános gazdasági folyama­OLVASÓI LEVELEK Nyugdíjasnap Zsigárdon Hagyományossá vált, hogy falunkban minden évben meg­ünnepeljük a nyugdíjasok napját. November 20-án a helyi művelődési ház nagytermében Baranyay Alajos polgármester úr üdvözlő szavai nyitották meg a 331 hatvan éven felüli nyugdíjasnak szervezett ünnep­tok más irányba mutatnak. Ipari társadalmunk szédítő tempó­ban halad egy zsákutca felé. Ed­dig szinte kizárólag a megújulni nem képes nyersanyagokra ala­pozták az imponáló fejlődést. Most egyre inkább az a benyo­más, hogy közeledünk a csoda végéhez. Egyre nagyobb hiányoknak né­zünk elébe, még ha jelenleg nem is jelentéktelen tartalékok állnak rendelkezésre. Az eddigi fejlődés a legértékesebb javak eltékozlásához vezetett. A Föld egyik legfontosabb nyersanyaga a kőolaj. Ebből kiindulva felelőt­lenség, hogy éppen ezt a becses, ám véges energiaforrást égetik el az autókban, amikor a mai is­meretek szerint sok járművet más üzemanyaggal is működtet­ni lehetne. Önmagában már a növényi olaj is óriási lehetősége­ket kínál, ha lenne készség a szisztematikus alkalmazására. Valahol érthető, hogy természe­tesen komoly olajérdekek szól­nak egy ilyen fejlemény ellen, de éppen a politikai felelősség­gel bíróknak kellene leküzdeni­ük egy ilyen ellenállást. Ugyan­ez érvényes szinte minden nyersanyagra. Aki behatóan ta­nulmányozza a piacot, tudja, hogy földünk úgyszólván min­denre tud pótanyagot szolgál­tatni, ha ezt megengedik neki, vagyis ha a kutatásra és a fej­lesztésre több energiát áldozná­nak. Manapság egyre több föl­det szubvencionálnak, hogy ki­vonják a termelésből, bár tud­ják, hogy a nem túl távoli jövő­ben újra szükségünk lesz rá. Me­részen hangozhat, de elég nagy biztonsággal megjósolható, hogy legkésőbb két évtized múl­va az összes most parlagon ha­gyott földet újra fel kell használ­ni. Ennek fényében alapvető fontosságú a parasztok megtar­tása. A politikai probléma en­nélfogva az, hogyan lehet a pa­séget. A polgármester szlovák és magyar nyelven méltatta azt a munkát, amit az egybegyűlt idős polgárok végeztek magu­kért, családjukért, létünkért, fennmaradásunkért. A beszéd után a közönség a szlovák és a magyar tannyelvű alapiskola, valamint a magyar óvoda is­kolásai, illetve óvodásai által bemutatott műsornak tapsol­hatott. Zárszavában a polgár­mester ismertette a falu fej­lesztési terveit, azokat a terve­ket és munkákat, amelyeket a raszt lakosságot - amelyet nem nélkülözhetünk majd - átvezet­ni azon a lemondásokkal teli úton, amely elkerülhetetlen. Mindenekelőtt ezen kellene tör­niük a fejüket politikusainknak, hiszen a farmerek létfontossá­gúak a következő korosztály számára. Nemhiába mondják, hogy a kézművesség aranyala­pon áll, és aki az agrárpolitika alakulását régebb óta figyeli, tudja, hogy ez a mezőgazdaság­ra is érvényes, feltéve, hogy mi most helyes politikát folytatunk. Amikor üt az igazság órája. Ahelyett hogy jajveszékelnének és megkongatnák a vészharan­got az európai mezőgazdaság felett, jobb lenne, ha politikusa­ink, gazdasági szakértőink és tu­dósaink az újratermelődő nyers­anyagok problémájára, széle­sebb körű felhasználásukra kon­centrálnának. És mindent meg­tennének azért, hogy amikor üt az igazság órája - ez a pillanat feltartóztathatatlanul közeleg -, még elegendő parasztot találja­nak, hogy hasznát vegyék a jövő hatalmas lehetőségeinek. Nyil­vánvaló, hogy ehhez nem utol­sósorban bátorságra van szük­ség. Sok ember nem szereti az újat. Befolyásos gazdasági érde­kek is vannak, amelyek nem akarják meghallani a jövő sza­vát. A következő generációk azonban arra vannak utalva, hogy már mi készek legyünk út­törő szerepet játszani. Hogy mi­ként alakulnak az elkövetkező évtizedek, nem sötét erők tény­kedésén múlik, hanem kizáró­lag rajtunk áll vagy bukik. A szerző a Páneurópai Unió el­nöke. község önkormányzata tűzött ki célul. Lukács József Zsigárd Jeruzsálem, Luxor... A 67 áldozatot követelő, az egyiptomi Luxor területén tör­tént vérfürdő okait taglaló jegy­zethez szeretnék szólni. A bar­bár tettesek cselekedeteit mély­ségesen elítélem. Az állatköny­TALLÓZÓ DER STANDARD Viktor Klima osztrák kancellár csütörtöki szlovákiai látogatá­sával folytatta Ausztriának e nehéz szomszéddal szembeni eddigi politikáját, amely arra irányul, hogy fenntartsa a pár­beszédet minden egyes politi­kailag releváns erővel, de ugyanakkor mindenről nyíltan beszéljen - írta tegnapi elemzé­sében a független osztrák lap. „Ami a demokratikus gyakorla­tot és a kisebbségek jogainak érvényesülését illeti, Szlovákia jelenlegi kormánya az utolsó helyen kullog a felvételre váró tíz közép- és kelet-európai or­szág között. Emiatt az Európai Unión belül egyesek erőtelje­sen követelik, hogy Pozsonyt még a későbbi csatlakozást elő­készítő laza felvételi tárgyalá­sokból is zárják ki." A cikk szer­zője kétségbe vonja, hogy ez előrelátó, politikailag okos lé­pés lenne, véleménye szerint épp ellenkező hatást érne el, „hiszen Vladimír Mečiar kor­mányfő már mostanáig is tú­szul ejtette azokat a szlováko­kat, akik nem rá adták a szava­zataikat, mivel egyenlőségjelet tesz a politikája elleni nyugati kifogások és aközött, mintha az EU Szlovákia-ellenes magatar­tást követne. Ez utóbbi termé­szetesen nem igaz, de ha Brüsz­szelből kategorikus és a jövőre szóló nem érkezne, akkor (Mečiar érvelése) hihetőbben hangzana. Mečiar pedig az or­szág mártírjaként vonulhatna a következő parlamenti választá­sok felé" - áll az osztrák lap elemzésében. PRAVDA „Az Európai Bizottság mielőtt kialakította véleményét, több mint két évig tanulmányozta a szlovákiai helyzetet. Informáci­óink fő forrása maga a kormány volt, de konzultáltunk olyan el­ismert intézményekkel is, mint amilyen a Világbank, az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európa Tanács és más szervezetek" - nyilatkozta a lapnak Lousewies van der Laan, az Európai Bizottság szóvivője. Mint hangsúlyozta, elemzéseik alapján fejtették ki véleményü­ket, hogy az elért eredmények és a jó gazdasági kilátások elle­nére aggódnak a szlovákiai in­tézmények stabilitása miatt. Van der Laan meggyőződése, hogy jó, több forrásból szárma­zó információkra alapozzák vé­leményüket, s ezt a véleményt az Európai Unió tagországai, az Európai Parlament, sőt az egész nemzetközi közösség is osztja. „Tehát tegyük fel a kérdést: Mečiar úrnak van igaza vagy a világnak?" Lousewies van der Laan a továbbiakban a kisebb­ségek nyelvhasználatáról szóló törvény fontosságát emelte ki. „Készek vagyunk együttműköd­ni a kisebbségi nyelvtörvény előkészítésében, de jó lenne, ha a következő találkozó előtt el­készülne egy törvénytervezet." A bizottság nem is a megszöve­gezés miatt aggódik, hanem leginkább a törvény gyakorlat­ba ültetése miatt. „Epp ezért ál­lunk kapcsolatban a kisebbsé­gek képviselőivel - hangoztatta a szóvivő. vekben próbáltam találni olyan állatfajtát, amely képes ilyen szörnyűségekre. Nem találtam, így hát kénytelen vagyok tudo­másul venni, hogy ha az állatvi­lágban nem is, de mégis létezik egy olyan élőlény, amelynek a következő a célja: csak azért öl meg másokat, hogy az áldoza­tok hozzátartozóinak kitörölhe­teden fájdalmat okozzon, s mindezt egy, úgymond, szent ügy érdekében teszi, ifj. Konkolyi Ferenc Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents