Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-29 / 275. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 29. VENDÉGKOMMENTÁR Ami sok, az sok •Ha a Magyar Koalíció vezetői gyengébb idegzetűek volnának, már akkor a Szlovák Demokratikus Koalíció vezetőire borították volna az asztalt, amikor azok Duka Zólyomi Árpádnak egy teljesen ártatlan nyilatkozata kapcsán kijelentették: az iskolaügyi és a kulturális tárcát aztán soha az életben nem kaphatják a magyarok. A Magyar Koalíciónak azonban olyan kötélidegzetű vezetői vannak, akik annak idején nemcsak hogy nem háborodtak fel, de sietve meg is erősítették, hogy ők ezekre a tárcákra legfeljebb legmerészebb álmaikban szoktak gondolni, és még akkor is lelkiismeret-furdalással ébrednek.Tegyük fel, hogy őszinték voltak. Tegyük fel, hogy ezeknek a tárcáknak az elfoglalására tényleg soha komolyan nem gondoltak, ahogy a területi autonómiát sem tekintik reális lehetőségnek. A kérdés azonban ebben az esetben sem úgy hangzik, hogy akkor ezt miért nem hajlandók írásba adni. Hanem úgy, hogy milyen jogon követel ilyen nyilatkozatot egy politikai párt egy másik politikai párttól. Hogy az egyik párt szlovák, a másik magyar, ebben az esetben nincs jelentősége. Képzeljük Sándor Eleonóra el, hogy a szlovák demokratikus koalíció tárgyalni kezd a demokratikus és baloldali párttal, de kiköti: az együttműködés fejében az utóbbi örökre mondjon le a demokratikus szocializmus emlegetéséről, ezenkívül nyugodjon bele abba, hogy soha nem kaphatja meg az egészségügyi és a munkaügyi tárcát. Vagy akármelyik másikat. A tárgyalás, nem kétséges, ebben a pillanatban befejeződne. Főleg akkor, ha nem is kormányzati, csak amolyan általános együttműködés feltételeiről lenne szó. Hogy világos legyen: egy kormányprogram összeállításakor - az adott kormány fennállásának időtartamára - legitim lenne akár a területi autonómiáról, akár a demokratikus szocializmusról való lemondást szerződésbe foglalni. Ez a többi kormánypárttal szembeni kötelezettséget jelentene. Örök időkre szóló egyoldalú kötelezettségvállalásokat azonban senkinek semmilyen demokratikus párttól nincs joga követelni. Még jó, hogy a való életben a kormányátalakítás a választási eredmények, nem pedig holmi közös nyilatkozatok függvénye. JEGYZET Csalc egy fecske HOLOP ZSOLT Szinte egy időben utazott Ján Slota az általa mélyen tisztelt, egyébként háborús bűnösnek tartott Seselj vajdához Szerbiába, és választotta a magyar Országgyűlés alelnökévé Kávássyt, aki kb. ötpercenként ejti ki a száján Trianont. A Demokrata Párt úgy érezte, az előbbire, a Demokrata Unió pedig úgy, hogy az utóbbira kell reagálnia. A két párt egyébként a Szlovák Demokratikus Koalíció tagja, és ez az egyetlen, ami közös bennük. A Demokrata Párt felszólította a kormányt, hogy határolja el magát Slota kijelentéseitől, aki ismét a magyar nemzetet gyalázta, gégeátmetszés, terhes nők kibelezése és férfiak felkoncolása fröcskölt a szájából. Az Emberarcú HZDS, ismertebb nevén a Demokrata Unió felszólította a Magyar Koalíciót, hogy határolja el magát Kávássytól, Trianontól és minden lehetséges dologtól, ami ezzel kapcsolatos. Az SZDK most azt hiszi, ugyanerről az elhatárolódásról folytat, vagy már nem folytat tárgyalásokat a Magyar Koalícióval, amikor a területi autonómiáról való lemondást követeli, mindörökké, ámen. Arról, ami Európában normális megoldás, nekik rögtön Trianon jut eszükbe. Kivéve talán Langošt, de belőle és a Demokrata Pártból is jelenleg csak egy van. Már csak mi, magyarok emlékszünk arra, hogy Ján Čamogurský, az SZDK egyik vezéralakja indította el a honfoglalási emlékművek körüli hisztériát, pedig a leleplezést ő a szlovák szavazópolgárnak szánta. Persze Slota ide vonatkozó kijelentéseivel semmiképpen sem versenyezhetett. Pedig lehet, kicsit szeretett is volna, de azért európai politikusokkal ennél sokkal de sokkal jobban szeret parolázni. Honfoglalási emlékműveink még nagyon sokáig nem csak a honfoglalás emlékművei lesznek, hanem arra is emlékeztetnek bennünket, hogy az SZDK betűiből először is a legfontosabb az SZ, aztán a kényszer szülte K, és... ennyi. Legalábbis amíg egy fecske nem csinál még egyet. • ::

: « §| I Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: MadiGéza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - A mai polgári nevelésen megtanuljuk, hogyan kell helyesen kitölteni a munkanélkülisegély-kérő nyomtatványt.... (Marabu rajza) Nem jajveszékelni kell és meghúzni a vészharangot, hanem cselekedni A mezőgazdaság jövője Az Európa jövőjéről folyó vitában, amely a következő két évben egyre kiélezettebbé válik majd, jelentős szerepet játszik a mezőgazdaság kérdése. HABSBURG OTTÓ Elsősorban a bővítés ellenfelei érvelnek azzal a veszéllyel, amelyet Közép- és Kelet-Európa agrártermelése jelent már az unióhoz tartozó országok számára. Tudatos kísérletről van szó, amely arra irányul, hogy az egyes államok mezőgazdasági termelőit és azok szimpatizánsait rávegyék az új tagok felvételénekmegakadályozására. Pedig a háttérben többnyire egészen más érdekek állnak, mint a mi parasztjainké. Hogy problémák fognak adódni, az világos. Mindkét féltől alkalmazkodást kíván, hogy a mezőgazdaságot életképesnek őrizzék meg. Nem meglepő, Borúlátó hangok hallatszanak. hogy közben számos helyről borúlátó hangok hallatszanak. Akinek azonban valamivel nagyobb rálátása van a helyzetre, nem fognak bedőlni a vészmadaraknak. Bár az alábbi gondolatokkal már nem egy alkalommal találkozhatott a nyájas olvasó ezeken a hasábokon, a bővítés ellenzőinek pergőtüzében nem árt újra felhívni a figyelmet néhány alapvető dologra. Túl sokan gondolják, hogy a mezőgazdaság, különösen az európai struktúrában, bukásra van ítélve. A pillanatnyi nehézségeket nem lehet elkendőzni. Másrészt az általános gazdasági folyamaOLVASÓI LEVELEK Nyugdíjasnap Zsigárdon Hagyományossá vált, hogy falunkban minden évben megünnepeljük a nyugdíjasok napját. November 20-án a helyi művelődési ház nagytermében Baranyay Alajos polgármester úr üdvözlő szavai nyitották meg a 331 hatvan éven felüli nyugdíjasnak szervezett ünneptok más irányba mutatnak. Ipari társadalmunk szédítő tempóban halad egy zsákutca felé. Eddig szinte kizárólag a megújulni nem képes nyersanyagokra alapozták az imponáló fejlődést. Most egyre inkább az a benyomás, hogy közeledünk a csoda végéhez. Egyre nagyobb hiányoknak nézünk elébe, még ha jelenleg nem is jelentéktelen tartalékok állnak rendelkezésre. Az eddigi fejlődés a legértékesebb javak eltékozlásához vezetett. A Föld egyik legfontosabb nyersanyaga a kőolaj. Ebből kiindulva felelőtlenség, hogy éppen ezt a becses, ám véges energiaforrást égetik el az autókban, amikor a mai ismeretek szerint sok járművet más üzemanyaggal is működtetni lehetne. Önmagában már a növényi olaj is óriási lehetőségeket kínál, ha lenne készség a szisztematikus alkalmazására. Valahol érthető, hogy természetesen komoly olajérdekek szólnak egy ilyen fejlemény ellen, de éppen a politikai felelősséggel bíróknak kellene leküzdeniük egy ilyen ellenállást. Ugyanez érvényes szinte minden nyersanyagra. Aki behatóan tanulmányozza a piacot, tudja, hogy földünk úgyszólván mindenre tud pótanyagot szolgáltatni, ha ezt megengedik neki, vagyis ha a kutatásra és a fejlesztésre több energiát áldoznának. Manapság egyre több földet szubvencionálnak, hogy kivonják a termelésből, bár tudják, hogy a nem túl távoli jövőben újra szükségünk lesz rá. Merészen hangozhat, de elég nagy biztonsággal megjósolható, hogy legkésőbb két évtized múlva az összes most parlagon hagyott földet újra fel kell használni. Ennek fényében alapvető fontosságú a parasztok megtartása. A politikai probléma ennélfogva az, hogyan lehet a paséget. A polgármester szlovák és magyar nyelven méltatta azt a munkát, amit az egybegyűlt idős polgárok végeztek magukért, családjukért, létünkért, fennmaradásunkért. A beszéd után a közönség a szlovák és a magyar tannyelvű alapiskola, valamint a magyar óvoda iskolásai, illetve óvodásai által bemutatott műsornak tapsolhatott. Zárszavában a polgármester ismertette a falu fejlesztési terveit, azokat a terveket és munkákat, amelyeket a raszt lakosságot - amelyet nem nélkülözhetünk majd - átvezetni azon a lemondásokkal teli úton, amely elkerülhetetlen. Mindenekelőtt ezen kellene törniük a fejüket politikusainknak, hiszen a farmerek létfontosságúak a következő korosztály számára. Nemhiába mondják, hogy a kézművesség aranyalapon áll, és aki az agrárpolitika alakulását régebb óta figyeli, tudja, hogy ez a mezőgazdaságra is érvényes, feltéve, hogy mi most helyes politikát folytatunk. Amikor üt az igazság órája. Ahelyett hogy jajveszékelnének és megkongatnák a vészharangot az európai mezőgazdaság felett, jobb lenne, ha politikusaink, gazdasági szakértőink és tudósaink az újratermelődő nyersanyagok problémájára, szélesebb körű felhasználásukra koncentrálnának. És mindent megtennének azért, hogy amikor üt az igazság órája - ez a pillanat feltartóztathatatlanul közeleg -, még elegendő parasztot találjanak, hogy hasznát vegyék a jövő hatalmas lehetőségeinek. Nyilvánvaló, hogy ehhez nem utolsósorban bátorságra van szükség. Sok ember nem szereti az újat. Befolyásos gazdasági érdekek is vannak, amelyek nem akarják meghallani a jövő szavát. A következő generációk azonban arra vannak utalva, hogy már mi készek legyünk úttörő szerepet játszani. Hogy miként alakulnak az elkövetkező évtizedek, nem sötét erők ténykedésén múlik, hanem kizárólag rajtunk áll vagy bukik. A szerző a Páneurópai Unió elnöke. község önkormányzata tűzött ki célul. Lukács József Zsigárd Jeruzsálem, Luxor... A 67 áldozatot követelő, az egyiptomi Luxor területén történt vérfürdő okait taglaló jegyzethez szeretnék szólni. A barbár tettesek cselekedeteit mélységesen elítélem. Az állatkönyTALLÓZÓ DER STANDARD Viktor Klima osztrák kancellár csütörtöki szlovákiai látogatásával folytatta Ausztriának e nehéz szomszéddal szembeni eddigi politikáját, amely arra irányul, hogy fenntartsa a párbeszédet minden egyes politikailag releváns erővel, de ugyanakkor mindenről nyíltan beszéljen - írta tegnapi elemzésében a független osztrák lap. „Ami a demokratikus gyakorlatot és a kisebbségek jogainak érvényesülését illeti, Szlovákia jelenlegi kormánya az utolsó helyen kullog a felvételre váró tíz közép- és kelet-európai ország között. Emiatt az Európai Unión belül egyesek erőteljesen követelik, hogy Pozsonyt még a későbbi csatlakozást előkészítő laza felvételi tárgyalásokból is zárják ki." A cikk szerzője kétségbe vonja, hogy ez előrelátó, politikailag okos lépés lenne, véleménye szerint épp ellenkező hatást érne el, „hiszen Vladimír Mečiar kormányfő már mostanáig is túszul ejtette azokat a szlovákokat, akik nem rá adták a szavazataikat, mivel egyenlőségjelet tesz a politikája elleni nyugati kifogások és aközött, mintha az EU Szlovákia-ellenes magatartást követne. Ez utóbbi természetesen nem igaz, de ha Brüszszelből kategorikus és a jövőre szóló nem érkezne, akkor (Mečiar érvelése) hihetőbben hangzana. Mečiar pedig az ország mártírjaként vonulhatna a következő parlamenti választások felé" - áll az osztrák lap elemzésében. PRAVDA „Az Európai Bizottság mielőtt kialakította véleményét, több mint két évig tanulmányozta a szlovákiai helyzetet. Információink fő forrása maga a kormány volt, de konzultáltunk olyan elismert intézményekkel is, mint amilyen a Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európa Tanács és más szervezetek" - nyilatkozta a lapnak Lousewies van der Laan, az Európai Bizottság szóvivője. Mint hangsúlyozta, elemzéseik alapján fejtették ki véleményüket, hogy az elért eredmények és a jó gazdasági kilátások ellenére aggódnak a szlovákiai intézmények stabilitása miatt. Van der Laan meggyőződése, hogy jó, több forrásból származó információkra alapozzák véleményüket, s ezt a véleményt az Európai Unió tagországai, az Európai Parlament, sőt az egész nemzetközi közösség is osztja. „Tehát tegyük fel a kérdést: Mečiar úrnak van igaza vagy a világnak?" Lousewies van der Laan a továbbiakban a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény fontosságát emelte ki. „Készek vagyunk együttműködni a kisebbségi nyelvtörvény előkészítésében, de jó lenne, ha a következő találkozó előtt elkészülne egy törvénytervezet." A bizottság nem is a megszövegezés miatt aggódik, hanem leginkább a törvény gyakorlatba ültetése miatt. „Epp ezért állunk kapcsolatban a kisebbségek képviselőivel - hangoztatta a szóvivő. vekben próbáltam találni olyan állatfajtát, amely képes ilyen szörnyűségekre. Nem találtam, így hát kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ha az állatvilágban nem is, de mégis létezik egy olyan élőlény, amelynek a következő a célja: csak azért öl meg másokat, hogy az áldozatok hozzátartozóinak kitörölheteden fájdalmat okozzon, s mindezt egy, úgymond, szent ügy érdekében teszi, ifj. Konkolyi Ferenc Komárom