Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-28 / 274. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 28. PAN OR Á MA - HIRDETÉS F J „Ne külön lépjünk a tétovaság árnyai alatt" Európára tekintenek A költő biográfiája: 1937. november 29-én született Búcson. Iskolába szülőfa­lujában és Komáromban járt, ahol mezőgazdasági szakközépiskolában érett­ségizett. Tagja a szlovákiai magyar költészet legerő­teljesebb és legfigyelemre méltóbb teljesítményeket felmutató nemzedékének. DUSZA ISTVÁN Legismertebb kötetei: Arc nél­küli szobrok (1964), Napéje­gyenlőség (1966), Nem voltam szent - elb. (1968), Szabad vo­nulás (1969), Múmia a fűben ­elb. (1970), Kőlapok (1973), Tisztább havakra (1976), Folyó (1978), Liliomos kürtök - rip. (1979), Kavicshegyek - vál. elbeszélések (1979), Mesét mondok, valóságot (1980), Fe­kete ménes (1981), Új Atlantisz - vál. versek (1982), Az Éden és Golgota között (1984), Egyetlen idő (1988), Kettényílt napko­rong (1992), A következő halál (1994), Szél (1995) Neve elválaszthatatlan attól a nemzedéktől, amelynek költői indulását követően szinte magá­nyosan berobbant a szlovákiai Egyszerre rettent, és egyszerre mozgósít a lelki lustulás ellen. magyar irodalomba. Mai költé­szetének teljessége azonban az 1973-ban megjelent Kőlapok kötetben mutatkozott meg elő­ször. A Tíz szonett című verscik­lusa nemcsak a forma tisztasá­gával, hanem a gondolati líra és a népiség intellektuális ötvöze­téből született újszerűségével lett a magyar költészeti antoló­giák kihagyhatatlan darabja, a bartóki és a Nagy László-i mér­ték hazai példázata. Költészeté­ben mind a mai napig az egyén létezésének lelki, fizikai és tör­ténelmi kataklizmáinak leképe­zése, a gondolatiság és a parasz­ti származás szimbolikája árad felénk a természet és a társadal­mi gyökerek hajszálerekhez ha­Gál Sándor verseivel élni kell,táplálkozni a szavakból fakadó gondo­latáramokkal. (Archív felvétel) sonló versszövedékein át. Ezek­ből felfakadó metaforáinak, ké­peinek szinte mesteri sűrítmé­nyeként olvasom évek óta újra és újra a Jóslat című versét: „CSEND / AZ IDŐ SEM MOC­CAN / TEMETŐINKBEN SÍRKÖ­VEINKRŐL / NEVÜNKET / LE­FÚJJA A SZÉL" Egyszerre ret­tent, és egyszerre mozgósít a lel­ki lustulás ellen, amely fenye­get. A csend, az idő, a kő és a szél ki­cövekelt metaforái Gál Sándor költészetének. Eredeti verses­kötetei sorában Az Éden és Gol­gota között című jelentette 1984-ben a lírai pályaív további emelkedését. Nem véletlenül je­lent meg a Virrasztások ciklus­ban mindannak az összegzése, amit addig költészetében napvi­Szavalóversenyek szinte kötelező darab­ja lett a Könyörgés... lágra küzdött. Ennek a verskö­tetének olvasásakor jutottam először arra a gondolatra Gál Sándor lírája kapcsán, hogy eléggé egyoldalú kritikusi (és napjainkban immár irodalom­történészi) beállítások fenyege­tik - „borúlátó, tragikus, halál­ról és elmúlásról beszélő" pe­dig nemcsak a versek mélysége, hanem költészetéről tett vallo­másai is ennek az ellenkezőjét bizonyítják: „Mert minden vers: visszatérés. Hogy újra és újra ké­pesek legyünk megvalósítani önmagunkban a csodát. A verset - azt a csodát, amely kívül esik a halálon." Lám, maga a költő ad­ta meg a kulcsot verseinek valós megértéséhez. A Virrasztások­ban a gyermeke, az édesanyja, Ady Endre, József Attila, Apolli­naire, Bartók Béla, Kányádi Sán­dor és Hamlet nevével kapcsol egybe éjszakai csendeket, a lé­lek üzeneteit, a természet pen­taton zajait, s a kifehérített ko­ponya éjszakát beragyogó világ­lásán át kapcsolódik világirodal­mi áramlatokhoz. Gál Sándor verseivel élni kell, táplálkozni a szavakból fakadó gondolatáramokkal. Nem vélet­lenül szeretik költészetét oly so­kan. Versértők és versérzők. Szavalóversenyek szinte kötele­ző darabja lett a Könyörgés, melynek két sorát választottam írásom címéül. A hatvanadik születésnapját ünneplő költő utóbbi három verskötetét már nem kísérte olyan visszhang, mint a megelőzőeket. Pedig a Kettényílt napkorong című köte­tében Mítoszi küszöb című cik­lus darabjai a szlovákiai magyar költészetben oly ritka bölcseleti líra szép opuszai. Bár, A követ­kező halál című kötetben nem hozott újat a tőle ismert és meg­szokott lírai ön- és világreflexió­kon kívül, de ezután a Szél című kilenctagolású poémáját összeg­zésnek és szintéziskeresésnek is tekinthetjük Gál Sándor költé­szetében. Ez a megfoghatatlan, egyszerre fizikai és egyszerre lelki flui­dum, egyszerre teremtő és rom­boló, kiteijedés nélküli és végte­len méreteket öltő levegőbeni zuhanás, szárnyalás, simogatás, áradás és áramlás, ami a szél, sűrített metaforája a Gál-lírában jelenlevő csendnek, időnek, tér­nek, mozgásnak. Koncentrált erőknek, melyek homoksze­mekké morzsolják a követ, meg­árasztják a folyót, időn Idvülre szárnyaltatják a verset. Ujváry Zoltán Szülőföldön hontalanul című műve szlovákul - a Lilium Aurum gondozásában Szükség van ilyen könyvekre MISLAY EDIT Pozsony. Könyvbemutatóra hívta kedden a Magyar Intézet az olvasókat. A Zichy-palotában rendezett esten, melynek házi­gazdája A. Szabó László volt, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum új kötetével ismerkedhetett meg a közönség. Ujváry Zoltán nép­rajzkutató, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pro­fesszorának Szülőföldön honta­lanul című könyvét, melyben egy gömöri parasztembernek és családjának sorsával szól a cseh­országi deportálásokról, a ma­gyar olvasóközönség már ismer­heti. Nem is kifejezetten őket várták e rendezvényre, hanem a szlovák olvasókat, hiszen a Lilium Aurum - Galina Sándorová fordításában, Csáky Károly előszavával - szlovákul jelentette meg a könyvet. Nem volt túl népes a közönség, ami talán egyrészt - Miroslav Kusý professzor értékelő szavaiból is kitűnt - érthető is. Ki kitől kér bocsánatot? címmel tartott be­szédében ő -maga is bevallotta: emlékszik arra, amikor Szlová­kiából kiűzték a cseheket, a zsi­dókat, a németeket, de a magya­rok deportálására nem emlék­szik. (Az elmúlt 50 év alatt a ha­talmon lévők mindent elkövet­tek, hogy fátyol borítsa történel­münk e kínos és szomorú fejeze­tét, vagy pedig többnyire min­denféle „elfogadható fedőnév­vel" beszéltek róla.) Kusý pro­fesszor meglepetéssel tapasztal­ta, hogy a szlovákok többsége úgy tesz, mintha deportálások soha nem is lettek volna. Zioflán QJ/váľu Az idő szele pedig szinte nyom­talanul elsöpörte '89 novembe­rét, amikor a tereken a magyar szónokokat is hatalmas ováció­val köszöntötte a tömeg. Újra ta­pasztalható a magyarok iránti ellenszenv, melyet a nacionaliz­mus hangos szónokai gyűlölkö­dő beszédeikkel még inkább szí­tanak. Irracionalizmusukra a magyarok tárgyilagosan, té­nyekkel válaszolnak. Az érzelem mintha teljesen háttérbe szorult volna érvelésükből. Fábry szen­vedélye már a múlté. De, mint Kusý professzor megjegyezte, az érzelmek nélkül az egyéni törté­netek, az emberi sorsok is mint­ha eltűnnének a történelem süllyesztőjében. Ujváry Zoltán könyvét olvasva azonban eszébe jutott egy másik történet is, me­lyet a barátja mesélt neki arról, hogy 14 évesen, magyarként mi­ért nem érezhette magát sza­badnak a háború után. Ezért kell ilyen könyveket olvas­ni, mondta Miroslav Kusý. És fő­leg azoknak, akik bocsánatot követelnek a magyaroktól. Egyes szlovákok ugyanis máig meg vannak győződve a magya­rok kollektív bűnösségéről. De még egyetlen szlovák politikus sem állt elő olyan javaslattal, hogy a szlovák nemzetnek kelle­ne bocsánatot kérnie valakitől. „Ha én lennék az oktatásügyi miniszter, grantot. írnék ki az ilyen, emlékeinkben élő történe­tek összegyűjtésére, kiadására, s a szlovák iskolákban kötelező olvasmánnyá tenném. De amíg ezek megszületnek, Ujváry Zol­tán könyvét ajánlom" - mondta Kusý professzor. „.. .a szlovák iskolák­ban kötelező olvas­mánnyá tenném." Ujváry Zoltán, aki szintén jelen volt az esten, megköszönve az elismerő szavakat, a könyv szü­letéséről mesélt. Mint mondta, örül annak, hogy e kötet szlová­kul is megjelent, mert csak a múlt hibáinak ismeretében ke­rülheti ki a két nemzet a jövőben a hasonló tragédiákat. Erre pe­dig nagy szükség lenne, „Hiszen annyira közel vagyunk egymás­hoz" - írta Csáky Károly a könyv előszavában. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Tegnap délután a Ma­gyar Köztársaság pozsonyi nagy­követségén Boros Jenő nagykö­vet átadta Göncz Árpád köztár­sasági elnök magas rangú kitün­tetését Turczel Lajos irodalom­történésznek és -kritikusnak, nyugalmazott egyetemi docens­nek, illetve Vojtech Kondrót köl­tő-műfordítónak, aki a modern magyar líra ismert és kiváló nép­szerűsítője. Turczel Lajos tanár úr a szlovákiai magyar irodalom érdekében kifejtett több évtize­des tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép­keresztje kitüntetést vette át; Vojtech Kondrót műfordítói munkássága elismeréseként a Köztársasági Elnök Arany Em­lékérmét kapta. „Turczel Lajos és Vojtech Kond­rót természetesen nagyon külön­böző pályát járt végig. Ez már kü­lönböző szakmájukból is követ­kezik. Abban azonban látok azo­nosságot, hogy mindketten úgy szolgálták és szolgálják nemze­tüket, nemzetiségüket, hogy Eu­rópára is tekintenek. Hogy egy tudományos meghatározást használjak: az értékek egyete­mességében és az értékfejlesztés folyamatosságában hisznek. (...) Bízzunk abban, hogy az a humanista meggyőződés, amely Turczel Lajos és Vojtech Kondrót munkásságának sajátja, egyre szélesebb körökben hat itt, Szlo­vákiában és nálunk, Magyaror­szágon is" - mondta többek kö­zött Boros Jenő. Turczel Lajos elmondta, nagy öröm számára a kitüntetés, mint ahogy az is, hogy éppen Vojtech Kondróttal együtt vehette át, mert műfordítói tevénykenysé­gét a szlovák-magyar kapcsola­tok szempontjából is nagyon je­lentősnek tartja. Mint megje­gyezte, idős, törődött ember­ként már csupán egyetlen vágya van: néhány évig még dolgozni szeretne. Vojtech Kondrót köszönetkép­pen legkedvesebb műfordítását, Ady Endre Egyedül a tengerrel című versét olvasta fel. (mislay) Turczel Lajos, Boros Jenő és Vojtech Kondrót (Fotó:Dömötör Ede) Szlovákiai Táncháztalálkozó Komárom. Vasárnap fél tizenegykor Az aprók táncával kez­dődik a sportcsarnokban a Szlovákiai Táncháztalálkozó. A legkisebbeket Palkovics Zoltán (Budapest) tanítja az alapok­ra, a Kolompos együttes segítségével. Az Aprók táncának gála­műsorában a komáromi, a dél-komáromi Garabonciás és a zselizi Kincső gyermek néptáncegyüttesek lépnek színpadra. 12.30-17.00-ig moldvai csángó, gyimesi csángó, zoboralji, vajdaszentiványi, bonchidai és somogyi táncokat oktat Hégli Dusán, Richtarcsík Mihály 7 Góts Erzsébet (Szlovákia), Nagy Zoltán József - Balogh M. Ágnes , Fülöp Attila (Budapest). A zenét az Ökrös, a Tükrös, az Egyszólam és Tatros együttes szolgáltatja. Ugyancsak fél egytől kezdődik, és 16 óráig tart a szlovákiai magyar népzenei együttesek és magyarországi ven­dégek koncertje. A17 órakor kezdődő Gálaműsorban közre­működnek az oktatók és a kísérő zenekarok, valamint Páll Ist­ván dudás, erdélyi hagyományőrzők és a szlovákiai magyar népzenei együttesek. Mulatsággal, gömöri, mezőségi és kalo­taszegi táncokkal zárul a Szlovákiai Táncháztalálkozó, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Őrült nap (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a la­káj (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Nabucco (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 18, 20.30, 22.30 OBZOR: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 MLA­DOSŤ: Lost highway (am.) 15.15,17.30, 20 KASS A ÚSMEV: Peacemaker (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL:Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Eskütétel (am.) 17.30, 20 KO­MÁROM - TATRA:Az ötödik elem (am.) 17, 19 GALANTA ­MOZI: Az elveszett világ (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Casper (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Az elveszett világ (am.) 16.30, 19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Mikrokozmosz (fr.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: A távolság horizontja (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Féktelenül 2: Teljes gőzzel (am.) 18 Gál Sándor költő hatvanadik születésnapját ünnepli Turczel Lajos és Vojtech Kondrót kitüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents