Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-28 / 274. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 28. KOMMENTÁR Szlovák dosszié TÓTH MIHÁLY A kormánykoalíció külpolitikusai, úgy tűnik, vagy még nem ismerték fel, vagy nem akarják felismerni, hogy a demokráciák felbecsülhetetlen értéknek tekintik a partnerek kiszámíthatóságát. Szlovákiai viszonyokra lefordítva, az EU és az SZK közös parlamenti bizottsága munkájára vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az Európai Unió székhelyén minden bizonnyal van egy elektronikus „dosszié", amelynek memóriájába rendre betáplálják a szlovákiai megnyilvánulások leglényegesebb mozzanatait. Természetesen nem az 5. árosztályú csapszékekben elhangzott bölcsességekkel terhelik meg a komputer agyát, hanem komoly tisztségeket betöltők megnyilatkozásaival. A Közös Parlamenti Bizottság nyugati tagjainak a szlovákok közül elsősorban Augustín M. Húska a partnerük. Kiszámíthatóságból vajon milyen értékelést kapott a KPB társelnöke annak alapján, hogy ahol csak alkalom kínálkozik, kinyilvánítja, hogy Szlovákiába nem szabad megengedni az „újpogányság" térhódítását? Sem Brüsszelben, sem Strasbourgban nem kell az európai politikusokat külön pártoktatási kurzusra ösztönözni, hogy megtudják: „újpogányságon" a legszélsőségesebb nacionalisták, ne szégyelljük kimondani, a fasizmussal rokonszenvezők szótára értelmében a polgárosodást, a liberalizmust kell érteni. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a KPB társelnökének magatartása alapján Szlovákia az EU berkeiben könnyűnek és kiszámíthatatlannak találtatott. Vagy itt van Ján Slotának és Ján Ľuptáknak néhány megnyilvánulása. Az utóbbi - EU-ba igyekvő kormánypártként - nyíltan megkönynyezte, nehezményezte 1989 november 17-ét. Magatartása nem minősíthető kiszámíthatatlannak. Egyértelműen bolsevista magatartás. Nem nehéz kitalálni, mit gondolnak róla azok, akik Szlovákia EU-tagságáról döntenek. A másik kormánypártnak, az SZNP-nek az elnöke meg úgy zsidózik, és úgy átkozza az amerikai imperializmust, mintha 1939-et írnánk, és mintha Tiso ülne a pozsonyi elnöki palotában. Arról már nem is beszélve, hogy egy krajcárjába sem került volna Szlovákiának, ha Mečiar a parlamentben előterjeszti a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Úgy, ahogy annak idején kilátásba helyezte. Nem tette meg, így az EU számára nem könynyűnek, hanem pehelykönnyűnek találtatott. JEGYZET Cseszpráci BODRNÁR GYULA Csak húslevest ne kellett volna ennem az óvodában, ötvenháromban! A leve még elment volna, a tésztáját nem szerettem. Minthogy azonban az óvó nénik éberen ügyelnek arra, hogy tisztára kanalazzam a tányért, mit tehettem, ettem a levest. Először a tésztáját, hogy túl legyek a nehezén, majd külön a levét. Az ember mindig arra törekszik, hogy legalább a vége jó legyen. A levestésztán kívül a délutáni kötelező alvások okoztak még gondot. Szlovákul nem kellett tanulnunk. Szlovákul azok tanultak, akik szlovák óvodába jártak. Sőt - hogy továbblépjek - nekünk az iskolában sem kellett mindjárt szlovákul tanulnunk, csak a harmadik osztálytól kezdve. Volt viszont egy idegen szó, melyet már elsősként elsajátítottunk. Azt mondta a tanító néni, hogy ezentúl úgy köszönjünk neki meg mindenkinek, aki tanító, hogy cseszpráci. Talán hetedikes lehettem, amikor rájöttem, hogy ez az idegen szó valójában két szlovák szóból áll, és azt jelenti, tisztelet a munkának. Rájöhettem volna korábban is, de milyen a gyerek, ha belekódolnak valamit, mindaddig benne is marad az, míg el nem jön a megvilágosodás pillanata. Hát elég furcsán meg furcsát köszönünk mi itten gyerekfejjel a tanítóknak, évek óta, ráadásul magyar iskola tanulójaként - gondoltam akkor nyomban. Nem mintha bajom lett volna a munkával. Természetesen, később kiderült: a Česť práci! alkotóeleme egy egész szimbólumrendszernek, mely azóta letűnt, eltűnt. Nono, nem olyan biztos! - aggódnak sokan. Felidéznék azért egy minapi pillanatot. Valaki cseszprácival búcsúzott egy társaságtól, tréfából. Hallván ezt egy tizenöt éves kamasz, azt kérdezte: - Mi az a cseszpráci? - Megdöbbentem, hogy nem tudja, majd hirtelen kellemes érzést kiváltva áradt szét bennem a remény: talán éppen ennek a fiúnak a nemzedéke lesz az első azok sorában, melyek kiemelik az ország szekerét a Mocsárból. Persze addig még sok mindennek meg kell innunk a levét. Nem a húslevesnek, sőt az sem biztos, hogy lesz tészta. A szerző újságíró. £ Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kramplová: - Hosszú hónapok keserves munkájával előkapartunk ennyi kisebbségi törvényt, és még ez sem tetszik az európai uraknak! (Szűcs Béla karikatúrája) A Magyar Koalíció 17 parlamenti képviselőjének nyilatkozata egy mondatról Kollektív tiltakozás A Magyar Koalíció parlamenti képviselői megdöbbenéssel olvasták az Új Szó 1997. november 3-i számában Tóth Mihály írásában az alábbi mondatot: „Még magyar honatyákról is tudunk, akik suttyomban bekapcsolódtak kétes tisztességű magánosítási akciókba." Felhívjuk a cikk szerzőjét és az Új Szó szerkesztőségét, hozzák nyilvánosságra állítólagos bizonyítékaikat a fenti állítás miatt. A bocsánatkérés elmaradása esetén kénytelenek leszünk személyiségi jogaink védelmében bírósághoz fordulni. Végezetül még egy kérdésünk van az Új Szó szerkesztőségéhez: kinek az érdeke, hogy hazug állításokkal megpróbálja rontani a Magyar Koalíció képviselőinek hitelét? Nem a korrekt kritikát kifogásuljuk, hanem a polgárok félrevezetését tartjuk veszélyesnek. a Magyar Koalíció 17 parlamenti képviselője El- és lekötelezettjei olvasóinknak és a hazai magyarság sorskérdéseinek vagyunk A sajtóetika értékrendje A Magyar Koalíció képviselőinek elküldött válaszlevelemben szíves figyelmükbe ajánlottam az Akinek nem inge, nem veszi magára bölcs magyar közmondást. Ezért érthetetlen számomra mind a 17 magyar honatya kollektív felháborodása, amelyet a Tiltakozás indulatos jelszói is igazolnak. Három olyan hazai magyar ügyet is jellemeztem válaszomban, amely egytől egyig valóban kétes tisztességű magánosítás, illetve kárpótlás. Bocsánatkérésre tehát semmi OLVASÓI LEVELEK Vállalja a nevét! Az 1997. november 22-én megjelent Olvasói levelek c. rovatban a Kell-e maradandó? című cikkhez a következő hozzáfűznivalóm van: Alistál község hivatalos lakossági nyilvántartásában, a józan gondolkodású és lelkű lakosok között nincs Miklós Ödön névre hallgató személy. Amennyiben a cikkíró szeretné felfedni anookunk. Bárki által viszonylag egyszerűen megszerezhető bizonyítékainkat csak azért nem hozzuk nyilvánosságra, mert a mai belpolitikai helyzetben számos tisztességes szándékú hazai és külföldi személyt, intézményt, alapítványt sodornánk értelmetlenül veszélybe. Ha a tisztelt képviselőink közül valaki óhajtja, akkor a bíróságon természetesen kénytelenek leszünk minden birtokunkban lévő bizonyítékot bemutatni. A szerkesztőségünkhöz intézett nimitását, úgy szívesen fogadom a hivatalban véleménycserére. Tisztelettel: Bartalos Erzsébet polgármester Alistál Fogjuk meg egymás kezét! Csak egyetérteni tudok a napokban megjelent olvasói levél megállapításával. A levélíró szerint a pedagógusok meghunyászkodtak, és álértekezlekérdésre annyi a válasz, hogy pártoktól, politikusoktól független, a szólásszabadság és a sajtóetika értékrendjét követő lapot szerkesztünk naponta. El- és lekötelezettjei csak tisztelt olvasóinknak, valamint a szlovákiai magyarság sorskérdéseinek és jövőjének vagyunk. Ezután sem mondunk le a korrekt kritikáról, amelyet - őszinte örömömre - a Magyar Koalíció képviselői sem kifogásolnak. Tisztelettel: Szilvássy József. tet tartottak, és csupán az ablakon kilesve nézték a Dunaszerdahelyen tüntető tömeget. Igaza van. Ez a tüntetés nemcsak a kétnyelvű bizonyítványokért volt, hanem a pedagógusokért, az anyanyelvünkért is. És ha közösen léptünk fel a hatalom megalázó utasításai ellen, akkor ne hagyjuk magunkat megosztani, akkor vállaljuk tetteink következményeit! A hatalom megpróbált és megpróbál megosztani, de kérdem, várható-e tőle más? Ma ott tartunk, hogy legjobbjaink, a Kovács Lászlók, Pék Lászlók, TALLÓZÓ PRAVDA A Szlovák Nemzeti Banknak a szlovákiai viszonyokat figyelembe véve bámulatosan sokáig sikerült megőriznie függetlenségét, ennek eredményeképpen hosszabb ideje szilárdnak tekinthető a szlovák korona. Ez leginkább annak köszönhető, hogy politikusok eddig nem szólhattak bele a jegybank tevékenységébe - véli a lap, és hangsúlyozza, hogy ezt az állapotot végleg megunta a DSZM, és törvényt dolgozott ki a központi bank függetlenségének leépítésére. Ján Ľupták, a Munkásszövetség elnöke viszont kijelentette, a tervezetet csak akkor támogatják, ha a DSZM-nek nem lesz többsége a banktanácsban, tehát Ľupták is helyet kér magának, és mindjárt kettőt. „Az egyik hely betöltésére Ľupták hetvenéves anyósa pályázik jó eséllyel, hiszen már komoly tapasztalatokat szerzett a Közlekedési Bank felügyelőtanácsának tagjaként" - jegyzi meg nem kevés éllel a lap. „Az SZNP néhány napja még pontosan fogalmazta meg, hogy a módosítás veszélybe sodorja a korona stabilitását. Most még egyszer megvitatják ezt a pontos megfogalmazást. Vajon mennyit ér a nemzetieknek a korona stabilitása? Egymilliárdot? Kettőt? LIDOVÉ NOVINY Teljesen felesleges volt az Európa Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottságának e heti ülése, mert már nyilvánvaló, hogy Szlovákia esélyei az uniós tagságra az évezred végéig egyenlőek a nullával - írja kommentárjában a cseh polgári napilap. Idézi Hans van den Broekot, az unió külügyekért felelős képviselőjét, aki kijelentette: „Semmi okunk, hogy megváltoztassuk véleményünket, és Szlovákiával megkezdjük a belépési tárgyalásokat". Sovány vigasz, hogy ismét megerősítést nyert: ha Szlovákia teljesíti az ismert feltételeket, megindulhat a párbeszéd. Viszont maga Broek is tudja, hogy ez meghaladja a mai szlovák kormány erejét: lényegéből fakadóan képtelen más hozzáállásra. Ezért sokkal inkább arra figyel Európa, hogy mint mond ezekről a dolgokról a szlovák ellenzék és főként a legerősebb SZDK. Sajnálattal kell megállapítani - írja a lap -, hogy az ötpárti ellenzéki koalíció sem küld kedvező jelzéseket Európa felé, s főleg kisebbségi kérdésekben képtelen túllépni a saját nacionalista árnyékát. A lap szerint különösképpen figyelmeztető az SZDK és a Magyar Koalíció tárgyalása. Az SZDK azt követeli a magyaroktól, hogy örökre mondjanak le a területi autonómia követeléséről, holott a magyar pártok egyikének programjában sem szerepel az autonómia. Mit gondoljon Európa az úgynevezett demokratikus ellenzékről, amely leendő partnereitől azt követeli, hogy olyasvalamiről mondjanak le, ami teljesen elfogadott az EU-országokban? Szigeti Lászlók, Tóth Sándorok, Lendvai Tiborok, Popély Gyulák, Kovács Péterek, Tenczel Istvánok és Agócs Bélák hullanak el a csatatereken. Ugye szép névsor? Ők azok, akik nem tűrik a jogtalanságot, akik mindenütt felemelik szavukat, saját magukkal nem törődve. Remélem, nem hagyjuk őket magukra, és ismét kimegyünk az utcára, míg a jelenlegi hatalom végérvényesen nem kerül a történelem szemétdombjára. Mészáros László Szene