Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-26 / 272. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 28. PANORÁMA - HIRDETÉS F J Színészarculatok. Kovács Zita fotókiállítása Budapesten, a Vörösmarty téri Art Caféban. Húsz fiatal művész arca a falakon Erős színek, gyengéd érzelmek Nem „regényeket", s még csak nem is „novellákat" fényképez. „Verseket". Mint a japán négysorosok, olyanok a képei. Mondani­valójukban tömörek, szer­kezetükben feszesek, han­gulatukban vibrálóan ere­detiek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kovács Zita fotói pár évvel ez­előtt tűntek fel a magyar sajtó­ban. Színpadi próbák megismé­telhetetlen pillanatait, a szerep­re való felkészülés sokszor kí­nokkal teli fázisait, színészek és táncosok kulisszák mögötti, vagy öltözőbe zárt gesztusait leste el és adta tovább sajátos lá­tásmódot, magas fokú érzé­kenységet tanúsítva. Közben egyre több portrét készített. Két riport (városséta, színházi ven­dégszereplés; cigánylakodalom, balettbemutató) között arcok­kal dolgozott. Miliőt és színeket komponált, összetéveszthetet­len képi világot. Fotói így lettek izgalmasak, dinamikusak, sok esetben érzékiek, s mint a már említett japán négysorosok: ér­ték- és feszültséghordozók. Pél­da erre az a néhány címlap is, amely a Hang-Képet „emelte meg", de még inkább az a soro­zat, amelyet e héttől fogva egé­szen az év utolsó napjáig a bu­dapesti Art Caféban kínál meg­tekintésre. Húsz népszerű, fiatal színész arca jelenik meg a fala­kon, köztük Eszenyi Enikő, Ka­marás Iván, Kováts Adél, Kaszás Attila, Hernádi Judit, Kaszás Gergő, Olasz Ágnes, Alföldi Ró­bert portréja. Sokak szerint művészeket fo­tózni a legkönnyebb, a leghá­lásabb feladat. A színész vagy a táncos ugyanis pontosan tudja, melyik póz, melyik pro­fil a legelőnyösebb számára. Épp ez a baj. Hogy ő tudja. Ez nehezíti a dolgomat. Elmondja, hogy akar ülni, melyik ruhájá­ban érzi magát a legjobban, hogy melyik oldalról és mikép­pen fotózzam... Csakhogy nem biztos, hogy én ott fogok állni, ahol ő szeretné. Az a jó alany, aki azt mondja: nem baj, ha nem leszek szép a fotón, az a fontos, hogy olyan képeket ké­szíts, amilyeneket szeretnél. Vagy aki heteken át ódzkodik, mindenféle kibúvót keres a fo­tózás alól, tologatja az időpon­tot, mert fél. Vagy amikor mind­ketten úgy indulunk, hogy eb­ből aztán tényleg nem lesz jó kép, és ahogy múlik az idő, úgy élvezzük egyre jobban a mun­kát. Az is előfordul, hogy az ille­\SHa azzal adták vissza a fotómat, hogy extra, azt mond­tam: az a fontos, hogy nekem tet- >> szik. ** tő már az ajtót nézegeti, várja, hogy mikor kezdek pakolni. Ezen az állapoton is nekem kell lendítenem. Ilyenkor csak azt szoktam kérdezni: ugye, na­gyon unod már?! És megmuta­tom neki, mit látok az objektív­ben, ha őt nézem. Magyarul: el­terelem a figyelmét. Kamarás Iván (Kovács Zita felvételei) Fotózás közben Eszenyi Enikővel Sajátos hangulata, lüktetése, áramköre van minden egyes képének. A stílusa, a kézjegye senkihez sem hasonlítható. Sosem szerettem a napilapok igényeit. A könyöklős, mosoly­gós portékát. Nem is csináltam ilyeneket soha. Ha azzal adták vissza a fotómat, hogy extra, azt mondtam: az a fontos, hogy ne­kem tetszik. Dolgoztam a Buda­pest Weeknek, a Kurírnak, most a Cosmopolitan és a Képes Euró­pa rendelt tőlem képeket... Ha nem lapnak fotózom, biztos, hogy erősebbek a színek. Előre nem szoktam kitalálni jóformán semmit. Csak azt tudom, hogy zöld, vagy lila, vagy sárga lesz a fej. Ha ez jó az alanynak és bele­megy, akkor köszönöm, kezd­hetjük, ha nem, akkor ne eről­tessük. De miért zöld, vagy lila, vagy sárga? Mert ezeket a színeket szeretem. Más kérdés, hogy mitől lesz az arc éppen ilyen. Azt viszont nem árulom el. Az technika. Ezen a kiállításon egy kicsit mindenki csámpásnak látszik, kinyújtott kézzel jön feléd, vagy a fal mel­lett csúszik. Most ilyen képekre vágytam. A februári filmszemlén majd másfajta sorozattal leszek jelen. Most úgy akartam meleg­séget sugallni, hogy elsőre ne azt mondja a néző: „Úristen, de gyö­nyörű ez a női", hanem, hogy „Milyen szimpatikus... és milyen esendő!" Ez a stílus persze csak egy bizonyos korhatárig alkal­mazható. Afölé nem mehetek. Ott már erőszakoltnak tűnne. Természetellenesnek. Hol tanult? Kik voltak a mes­terei? Fontosnak tartja, hogy olyan városból indult, ahol minden este színházba mehe­tett? Nem. Számomra sokkal fonto­sabb, hogy német gimnáziumba jártam. A pécsi színházat nem szerettem. Hangulatában is olyan, mint egy csokoládétorta, amely egy hónapja olvad. A gim­náziumban németből és művé­szeti tárgyakból voltam igazán jó. A budapesti iparművészeti főiskola fotószakára nem vettek fel. Tőlem, aki még egy almát sem tud rajzolni, grafikákat kér­tek a felvételin. Bécsben elsőre megfeleltem. Ott a tanítás sem úgy zajlik, mint Pesten. Ott nem könyvből tanultunk „szabályos" képeket fotózni. Az év elején megnézték, ki hogyan fényké­pez, finoman korrigálták, ha kellett, de hagyták, menjen a maga útján. Kinek mi tetszett, azt csinálhatta. És ahhoz kapott segítséget. Itthon sokszor azt dörgölték az orrom alá, hogy nem színhelyes a kép. Vagy hogy túl kék, túl sárga. De hogy mit mutattam és hogyan, azt észre sem vették. Én nem tudok és nem is akarok bizonyos elvá­rásoknak megfelelni. Nekem nincs vesztenivalóm. Legfeljebb nem fogadják el a képet, de attól még jó lehet. Hogy kik voltak a mestereim? Sorolhatnám a ne­veket. Mást mondok. Kilencven­kettőben láttam Helmut New­ton kiállítását Berlinben. Aztán megkaptam az albumát. Óriási hatással volt rám. Nem értet­tem, hogy lehet híres emberek­ről ilyenfajta képeket csinálni. Salvador Dali felfelé kunkorodó ^Nem értettem, hogy lehet híres emberekről ilyenfajta képeket csinál­ni. SS bajuszát pödri. Nastassja Kinski egy Marlene Dietrich-babát. szoptat. Szédítő fotók ezek. El­mondhatatlanul tetszenek. Vagy Annie Leibovitz! Ő is fel­rúg néhány „szabályt". De te­remt helyettük újakat. Utánozni természetesen egyiküket sem szeretném. Csak csodálom őket. Mi jön a poftrék után? Vagy ne is jöjjön semmi más? Biztosan lesz valami. De a szín­ház marad. Az már egy életre megfogott. NAPTÁR November 26 EGY GONDOLAT Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne. William Blake NÉVNAP Virág Jellegzetesen magyar név, a latin Flóra magyarításá­ból származik. Ma Berengár, Lénárd, Milán, valamint Kornel nevű isme­rőseinket is köszöntsük! /y?^!. Éy.F.9 R DU LÓI N K 135 éve született Pesten Stein Aurél régész, törté­nész, híres Ázsia-kutató. 70 éve született Kistár­kányban Tolvaj Bertalan kritikus. Munkássága át­fogta a kultúra szinte min­den ágát, jeles népművelő­nek és pedagógusnak, kriti­kusnak és irodalomtörté­nésznek számított, s évekig volt a királyhelmeci ma­gyar gimnázium igazgató­ja. 25 éve hunyt el Gruber Jó­zsef gépészmérnök, egye­temi tanár. BOLDOG SZÜL^ÉSNAPOT! Ma ünnepli 35. születés­napját Marosi László kézi­labdázó. 30 éves Kósz Zoltán vízi­labdázó. 30 éves Mészáros István súlyemelő. Ma ünnepel még: Cicciolina - Staller Ilona (1951) magyar származá­sú egykori olasz pornó­sztár, volt parlamenti kép­viselő. Tina Tuner (1939) ameri­kai énekesnő, a népszerű „rock-nagymama". NAPI VICC - Szeretnék megismerked­ni azzal az ARIEL nevezetű férfivel! - Az meg kicsoda? - kérde­zi a barátnő. - Nem tudom, de a reklám­ban az volt, hogy az ARIEL­lel mindig sikerül... Mackó a templomban? Diana walesi hercegnő gyermekei Csalc a méz csábította HOROSZKÓP Örökösödési adó Varsó. A lengyelországi Smolniki település templomába kis híján betört egy... medve! Smoliiiki az ország dél-keleti ré­szén a Beszkidekben van. A tele­pülés XVIII. századi fatemplo­mának kupolájába vadméhek költöztek. A méhek által elrak­tározott méz illata már másod­szor csábítja oda a mackókat ­mondotta Henryk Dobosz atya, a helyi ortodox hitközség lelki­pásztora. Egy hónapja egy med­vének sikerült a deszkaborítás néhány darabját fölfeszítenie, ám a templom belsejébe nem ju­tott be. Most pedig a sekrestye ajtaján és külső borításán fedez­ték föl a helybéliek egy medve karmainak nyomát. Lengyelországban mintegy száz medve él még vadon, közülük közel nyolcvan a Keleti-Besz­kidekben, Európa egyik legin­kább érintetlenül maradt terüle­tén, ahol szép számmal élnek még farkasok, hiúzok és bölé­nyek is. (PAN) MTI-HIR London. Több mint 8 millió font örökösödési illetéket kell befi­zetniük a brit adóhivatal kasszá­jába Diana walesi hercegnő gyermekeinek, miután édesap­juk, Károly brit trónörökös úgy döntött, hogy nem kér az állam­tól különleges elbánást a két kis­korú herceg, Vilmos és Henrik számára. Diana, aki augusztus utolsó napján vesztette életét egy párizsi autóbalesetben, egy évvel korábban, ország-világ előtt végigjátszott igen kínos vá­lási procedúra után 17 millió font lelépési díjat csikart ki Ká­rolytól, akinek a királynőtől - va­gyis saját édesanyjától - és ban­koktól kellett kölcsönt felvennie, hogy kifizethesse a bíróság által Dianának megítélt összeget. A tragédia után kiderült, hogy a válás és a hatalmas összeg kéz­hez vétele után nem készített olyan új végrendeletet, amely halála esetére valamely alapít­ványba rendelte volna befizetni a pénzt a hercegek javára, men­tesítve így őket a készpénzörök­ségre vonatkozó, csaknem 50 százalékos illeték lerovása alól, amely 8,4 millió font befizetési kötelezettséget jelent. A londoni sajtó értesülése szerint Károly és ügyvédei fontolóra vették a lelé­pési díjról rendelkező válási megállapodás semmissé nyilvá­níttatását, annak érdekében, hogy az összeg felett ismét Ká­roly rendelkezhessék, s befizet­hesse azt egy alapítványba, amely részletekben juttatta vol­na vissza a pénzt a két herceg­nek. Vasárnap estére azonban az az álláspont alakult ki, hogy Károly ne kezdeményezze ezt az eljárást, mert a közvélemény ar­ra a következtetésre juthat, hogy a királyi család kivételes elbánást követel a trónörökös gyermekeinek. II. Erzsébet és családja is csak 1993 óta fizet adót, azóta, hogy az uralkodó jogán élvezett mentességéről az adóhivatallal kötött külön meg­állapodásban lemondott. Kos: Ma jövendő utazását tervezgeti. Nem kevés Önben az izgatottság sem, bár előfordulhat, hogy a dolgok pontos ismeretének hi­ányában nyugodt. Bika: Járványszerűen ter­jednek a mindenféle mendemondák. Ez ta­lán komoly aggodalommal tölti el. Nyugodjon meg: ezek a pletykák ártalmatlanok. Ikrek: Ma este idejét félrevo­nultan, magányosan szeretné tölteni - le­het, hogy csak azért, hogy za­vartalanul hódolhasson a hob­bijának. Rák: Teljesítsen egy kérést, bármekkora vesződ­séggel jár is a dolog. Ha este nem ismeri a mérté­ket, csillagászati összegű számlát kaphat kézhez. Oroszlán: Jobban teszi, ha kön­törfalazás helyett in­kább megmondja az igazat. A fel nem tett kérdé­sekre azonban természetesen nem kell felelnie. Szűz: Ne hagyja, hogy bár­mi is zavarja vagy aka­dályozza. Ha nehéz a munkája, néha álljon le pihen­ni. Ügyeljen rá, hogy jó mun­kát végezzen. Mérleg: Valószínűleg téved, ám ezt vonakodik be­vallani. Természeté­ből adódóan hajlik arra, hogy elveszítse az önuralmát. Este ne őrjöngjön egy ügy miatt. Skorpió: Bármihez van kedve, a mai nap mindennek kedvez. Talán valami olyasmit csinál, amivel már a jövőre gondol. Tanulmányok­ba kezd. Nyilas: Befejezi a levelezést valakivel, mert úgy látja, semmi értelme a dolognak. Rokona is egyetért ezzel a lépésével. Menjen el egy étterembe. Bak: Lassítson egy kicsit. Olyan képességeket fedez fel magában, amelyekről Önnek sem volt fogalma. Fejlessze tovább őket, megéri. Vízöntö: Itt az alkalom, hogy elgondolkozzon a jö­vőjéről. Valószínűleg úgy dönt, hogy marad, ahol van. Nem akar elmenni egy nagyszabású estre sem. Halak: Ha szomszédja erő­szakos, egyszerűen ne figyeljen oda rá. Az il­lető minden idejét magának követelné, ezt pedig nem sza­bad megengednie.

Next

/
Thumbnails
Contents