Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-25 / 271. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 25. KOMMENTÁR Kozlík cilindere PÁKOZDI GERTRÚD Sergej Kozlík pénzügyminiszter már több mint egy hete eljut­tatta a parlamentbe a jövő évi költségvetés-tervezetet. Arról, hogy összeállításakor milyen bűvészmutatványokhoz folyamo­dott, már sokat írt a sajtó, és szinte biztosra vehető, hogy a parlamenti vita során decemberben folytatódik az a huzavona, amelyet a kormánykoalíció egyik kisebb tagja, a Szlovák Nem­zeti Párt is elkezdett a tervezettel kapcsolatban. Márpedig a pénzügyminiszternek minden eddiginél nagyobb szüksége lesz a korntónykoalíció tagjainak egységes fellépésére. Nem utolsósorban azért, mert a legutóbbi parlamenti ülésen több olyan próbálkozása is csődöt mondott, amely valamit hozott volna az államháztartás konyhájára. Ilyen volt többek között az a törvénymódosítási javaslata is, amely - ha a parlament jó­váhagyja - a telekommunikációs és postai szolgáltatásokat a 6 százalékosból a 23 százalékos hozzáadottértékadó-sávba so­rolta volna. A lakosság egyelőre megmenekült attól a veszély­től, hogy e szolgáltatások újabb drágulásával kelljen megbir­kóznia. S miközben a kormány továbbra is 5 milliárd koronás költségvetési hiánnyal számol, mindent elkövet azért, hogy az eddig felhalmozott több tízmilliárdos adósságállományát vala­milyen módon „elrejtse" a választópolgárok elől. Egyik ilyen próbálkozása marad továbbra is a jegybank függetlenségének megnyirbálására irányuló kezdeményezés. Ha ugyanis a parla­ment következő ülése netán jóváhagyja a javaslatot, mely sze­rint a Szlovák Nemzeti Bank a költségvetési hiány 10 százalé­kát lenne köteles fedezni, és úgymond, független szakértők ke­rülnének a banktanácsba, megnyirbálódna a jegybank függet­lensége. Ennek „kulcsa" a mindenkori kormány kezébe kerül­ne. Folyományaként az egyszerű adófizető polgár rovására úgy manipulálna az államadóssággal, ahogyan csak akarna, és amennyire gátlástalansága engedné. Nos, várjuk ki a végét. Néhány héten belül valószínűleg kiderül, mit varázsol elő cilinderéből a pénzügyminiszter, hogy meg­győzze az SZNP-képviselőket: álljanak el a jegybankra vonatko­zó törvénytervezetet meghiúsító szándékuktól. Az is lehet, hogy meggyőzésükről ezúttal is a miniszterelnök gondoskodik. Terhes férfi Kassán.... PÉTERFI SZONYA A kórházigazgatók bekemé­nyítettek: egyre több inté­zetben utasítják el a rászoru­lók ellátását. Azért, mert az egészségbiztosítók késve fi­zetnek, esetleg azért, mert nem tudtak megegyezni a szerződéskötés feltételeiben. De nem a biztosítókkal ren­dezik a vitás kérdéseket, ha­nem a mindig kéznél lévő védtelen beteggel szúrnak ki. Köztudott, hogy az egészség­ügy anyagi forrásai rég ki­apadtak, ennek ellenére a ki­adások állandóan emelked­nek. Havonta 500 millió ko­ronával. Azért (is), mert a kórházak és orvosok (állami­ak és privátok) egyre több pénzt akarnak kicsalni a biz­tosítóktól. A skalicai kórház intenzív osztályán július 1-től 31-ig egy olyan beteg ellátá­sáért számláztak 271 560 ko­ronát, aki január 13-án el­hunyt. A kassai Egyetemi Kórház adatai szerint - ame­lyeket vagy figyelmetlenség­ből adtak le, vagy abban bíz­tak, hogy senki sem ellenőrzi a papírokat - méhen kívüli terhesség miatt 15 napig kór­házi ellátásra szorult egy sze­rencsétlen férfi, a beszterce­bányai kórház pedig úgy akart (többlet)pénzhez jutni, hogy 27 hölgy terhességmeg­szakítását - a kérvényezők a beavatkozás előtt zsebből fi­zetnek - a biztosítónak is el­számolta, napi 1000 koronás ágypénz fejében. Mit gondol­junk arról a gégeszakorvos­ról, aki egy akut hörghuruttal együtt kimutatja a nőgyógyá­szati(!) műtét elvégzését? Esetleg arról a gyermek­gyógyászról, aki egy év lefor­gása alatt két-három napon­ként 48 adag különféle anti­biotikumot írt fel egy kétéves gyermeknek? Netán egy to­vábbi orvosnőről, aki önma­gának, családjának, rokonsá­gának 182 ezer korona érté­kű gyógyszert rendelt, mi­közben egy betegre csupán évi 8400 koronát költhetett volna?! Nem csoda, hogy fel­merül a gyanú: az egészség­ügyi intézetek és orvosok együttműködve a gyógysze­részekkel órási anyagi hasz­non osztoznak. Mindezek is­meretében tehát nem csoda, hogy a biztosítók nem képe­sek állni a megnövekedett ki­adásokat, miközben azokat is megkárosítják, akik csupán a valóban elvégzett teljesítmé­nyeket számlázzák. A legna­gyobb vesztes mégis az a be­teg, akinek nincs ismerőse, ám vele alig törődik valaki. Legalábbis a választási kam­pány kezdetéig... ........ ......... ... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedéiyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Azért rendeltük ide a mentőt, mert egyre többen lesznek rosszul, amikor megtudják, hogy mennyit kell fizetniük a gyógyszerért! (Szalay Zoltán karikatúrája) Kérdés és kérés a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagságához Javaslat a cselekvésre A 94-es választások utáni jobbos-balos politika nem a szakmaiságot és a tan­szabadságotjelölte meg pedagógusaink számára értékként, iskoláink állami támogatási rendszerét - a vazallusi hűséget biztosí­tandó - átláthatatlanná kuszálta, ugyanakkor az oktatási intézmények irá­nyításából és ellenőrzésé­ből kiszorította a nyilvá­nosságot. SIDÓ ZOLTÁN Oktatásügyünk nyomorúságá­nak felvázolása során most te­kintsünk el a kétnyelvű bizo­nyítványaink szerzett joga meg­vonásának, a leváltásoknak, a mozgóbér elvonásának taglalá­sától. E retorziókkal kapcsolat­ban viszont meg kell említeni, hogy a Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége programjá­ban meghatározó szerepet szán a szlovákiai magyar iskolaháló­zat megtartásának is: határo­zottan fellép minden olyan ren­delet, intézkedés, kezdeménye­A szlovákiai magyar is­kolahálózat megtartá­sának zés ellen, amely csorbítja az anyanyelvű neveléshez és okta­táshoz való alkotmányos jogun­kat.A Szövetség érdekvédelmi tevékenységét a tiltakozó nagy­gyűlések is bizonyítják. Ki állít­hatja, hogy akkori határozott fellépésünk csupán a jus murmurandinak, vagyis a mor­gás jogának a gyakorlása, nem pedig az alternatívosítás gátja volt? A közvélemény elvárása alapján 1997-ben - parlamenti pártjainkkal és országos jelentő­ségű civil szervezeteinkkel együtt - létrehoztuk a polgári el­lenszegülés egyeztető szerveit. OLVASÓI LEVELEK Én is tiltakozom! Kormányunk azt javasolja, hogy a hozzáadottérték-adó emelésé­vel dráguljanak meg az újságok, köztük az Új Szó is. Én a kipontozott hellyel tiltako­zom a döntés ellen. Ugyanis ha a parlament megszavazná az adóemelést, akkor kénytelenek lennénk lemondani a lapot, hi­Kudarcként vettük tudomásul a vélt egység elmaradását, miként azt is, hogy a júniusi helytálló­kat visszakozásra kényszeríthet­ték. A célközösség anyagi zsaro­lásával a hatalom - mert óhatat­lanul is az engedelmeskedők kínban megtelt önigazoló tör­vénytiszteletét táplálja - továb­bi megosztottságot, majdnem­hogy egymás ellen fordulást ért el sorainkban. Ehhez a közössé­gi rémképkialakításhoz (mely csak olyan mértékben hatalma­sodhat el, amilyen arányban elhisszük, ill. önigazolásként, lelkiismeretünk megnyugtatá­sára el akarjuk önmagunkkal hi­tetni) szerintem napilapunk is hozzájárult a maga „muníció nélküli csatábavezényelés" fá­májával, és féligazság-mankó­val sántító személyeskedésével. A kétnyelvű bizonyítványok ki­ötlői és aláírói biztosítékok nél­kül is azonosulni mertek az egyeztető tanácsok ajánlásaival. A többi pedagógus sem vonta kétségbe az ellenszegülés jogos­ságát, csak éppen a feletteseivel és a hatalommal való nyílt szembefordulás kockázatát nem merte vállalni. Maholnap itt a félévi bizonyít­ványosztás ideje. Egyre többen teszik fel a kérdést: mit tesz a pedagógusszövetség? Alapsza­bályunk lényegéből adódóan (a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége alulról építkező, demokratikus elveket megvaló­sító, pártsemleges civil szerve­zet) a jogos kérdés pontosításra szorul. Tagságunk részéről a számonkérést így kell megfogal­mazni: mit tegyen a Szövetség általam, általad, általunk? Te­hát nem ő és nem ők, hanem én, és ha velem egyetértesz, te is, mindannyian. A kérdés lényege: cselekedjen vagy ne cselekedjen a Szövetség az országos közvita alapján elfogadott programja szerint (minden program annyit ér, amennyit belőle megvalósí­tanak). Ki kell mondani: a tag­ság többségének magatartása és szen 15 koronát már nem tud­nánk példányonként fizetni ér­te. Vagy talán ez a javaslat cél­ja? Ondró Ernő Kéménd Becsapott részvényesek Amikor árusítani kezdték a va­gyonjegyes privatizáció máso­dik hullámának könyvecskéit, fiammal vettünk egyet-egyet. A vagyonjegykönyveket 1000­az egyeztető tanácsok, valamint a Szövetség vezetői között konf­liktus jött létre, melyet az aján­lások felvállalhatatlansága oko­zott. Az okságiösszefüggés-fi­cam alapján nem a hatalom, ha­nem az imaginárius Szövetség (mellyel helytelenül sokan nem a tagságot, hanem a vezetőséget azonosítják) okozta pl. a mozgóbérelvonást. Az újabb belső válság elkerülése érdekében tartom fontosnak a tagság véleményének kinyilvá­nítását. A véleménykérés nem alibizmus. Egy demokratikus szervezet vezetősége csak a tag­ság által ajánlott és a tagság A véleménykérés nem alibizmus. többsége által felvállalt folya­matot szervezhet meg olyan fontos, személyi következmé­nyekkel is járó kérdésben, mint az anyanyelvű nevelés és okta­tás védelme egy nemzetállami ábrándot kergető hatalommal szemben. Mit tegyünk, és mit ne tegyünk iskoláink érdekében? Ezt mond­ja, úja meg több mint kétezer fi­zető tagunk! Mondja ki, mi az, amit javaslattevőként maga is felvállal! Ha csupán programunk szakmai részével tudunk és me­rünk azonosulni, akkor is van te­endőnk bőven: demokráciára ne­velünk, meg személyiségfejlesz­tésre, önismeretre, arculatalakí­tásra, konfliktusmegoldásra... a hazai, magyarországi, romániai továbbképzéseken elsajátíthat­juk a legújabb tantárgypedagó­giai ismereteket, haszonnal ta­nulmányozhatjuk a kitűnő szak­mai folyóiratokat. Szolgálatkész­séggel várom a közös, tagságunk többsége által felvállalható cse­lekvésjavaslatait. A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. 1000 koronáért eladtuk egy alapnak, amely a szerződés sze­rint részvényeket vásárolt volna pontjainkon. Ehelyett mi tör­tént? Mint ismeretes, a vagyon­jegyes privatizáció második hul­lámát a kormány eltörölte, így a részvények után járó osztalék helyett a napokban megkaptuk a bíróság utasítását, amely sze­rint kötelesek vagyunk az alap­nak visszafizetni az összeget. Ráadásul kamatostul kell meg­téríteni, és természetesen a per­költségekkel együtt. Ez a Játék" nekem mintegy 4000 koronába SME A lap beszámol a nagyszombati Skloplast vállalat bevásár­lóbuszának magyarországi inci­denséről. A nagyszombatiak a budapesti börzére igyekeztek a karácsonyi bevásárlást megejte­ni. Már a határtól egy személy­autó követte és próbálta megál­lásra kényszeríteni a buszt, az ismeretlenek jelezték, forintot akarnak eladni. A belváros egyik parkolójában a valutaüzé­rek egyszerűen behatoltak a buszba, néhány utast bántal­maztak, majd mindenkit valu­tája átváltására kényszerítettek, persze roppant előnytelen árfo­lyamon. Az utasok szerint a pénzváltók valószínűleg törökök voltak, a lap úgy tudja, több szlovákiai autóbusz utasait is hasonló inci­dens érte az utóbbi napokban Magyarországon. NOVÝ ČAS Magyarul énekelt, jól elverték címmel közöl rövid riportot a lap. Az eset Jatovban, az Érsek­újvárijárás többségében szlová­kok lakta községében történt. Két barát esti kocsmai iddogálás után emelkedett hangulatban vette hazafelé az irányt, útköz­ben nótáztak. Annak ellenére, hogy egyikük „színtiszta" szlo­vák, másikuk pedig félig az, egy magyar csárdásra is rázendítet­tek. „Majd adunk neked magyarul énekelni" - ugrott elő a bokrok­ból néhány alak, és alaposan helybenhagyták a félig magyar, félig szlovák férfit, aki egy hó­napig nyomta az ágyat. „A tár­samat nem bántották, mert szlovák" - mondta a sértett. A támadók autóval távoztak a helyszínről, a kocsit korábban több szemtanú is látta a kocs­mánál, és a sértett is felismerte bántalmazóit. „Ennek ellenére az ügy kivizsgálása még folya­matban van" - írja a lap. MLADÁ FRONTA. DNES Prágának végre határozottan el kellene ítélnie a szudétanéme­tek második világháború utáni kitelepítését, és tárgyalóasztal­hoz kellene ülnie a ktelepítettek politikai képviselőivel - írja a legolvasottabb cseh napilap. A lap rámutat, a kommunisták re­vansizmust és Hitler örököseit emlegették a kitelepítéskor, a mai demokratikus politikusok viszont azzal érvelnek, hogy a kitelepített szudétanémetek csak valamiféle társaságot, al­kotnak, amellyel egy kormány nem tárgyal, s a beneši dekrétumok egyébként is érvé­nyesek, tehát nincs is miről tár­gyalni. Ki kellene végre egyértelműen mondani: a kormánynak tár­gyalnia kellene a szudétanéme­tekkel az immár több mint öt­ven éwel ezelőtt történt tör­vénytelenségről, mert az ország egykori állampolgárait űzték el, mint az állatokat arról a földről, ahol évszázadokon át éltek. Nincs az a logika, nincs olyan törvénymagyarázat, amely a múltba tekintve igazolhatná a németek elűzését - írja a Mladá fronta. került. Tudom, nem vagyok egyedül ezzel a gonddal az or­szágban, ennek ellenére úgy ér­tem, hogy rá kell mutatnom e visszásságra. Én 1994-ben a Magyar Koalícióra adtam le a szavazatom, és mint szlovákiai magyarnak most sincs más al­ternatívám. De vajon azok, akik hittek Mečiar ígéreteinek, és a mozgalmát választották, vajon észhez tértek-e végre, vajon rá­jöttek-e, hogy minden területen csúnyán be lettek csapva? Benyovszky László Léva

Next

/
Thumbnails
Contents