Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-24 / 270. szám, hétfő

8 HirdeTés ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 22. Pomogáts Béla előadása Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának Választmánya ma délután 14.00 órakor újabb rendezvényre várja az érdeklődőket. Vendégük ezúttal Pomogáts Béla irodalomtudós, a Magyar írószövetség elnöke, aki a kortárs magyar irodalom . helyzetével és a magyarországi irodalmi élet időszerű kérdéseivel foglalkozik előadásában. A helyszín ismét a Szlovákiai írószervezetek székházának tanácsterme (Laurinská 2, 5. emelet) lesz. (ú) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vihar (táncszínház) (16, 19) KO. MÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (10.45) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az angol beteg (am.) 17, 20 MLADOSŤ: Lost highway (am.) 15.15, 17.30, 20 KASS

A ÚSMEV: Tűzhányó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Az angol beteg (am.) 16, 19 CAPITOL: A titkosügynök (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA: Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 17, 19 GÚTA - MOZI: Lövések a Broadway-n (am.) 18.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Mindenki azt mondja: szeretlek (am.) 16.30, 19 A költő születésének 120. évfordulóján önmagunk gondjairól, kicsinyes meghasonlásairól Ady Endre sem alkuszik Vagy ha megy, akkor csak a fele, és csak másodsorban. A levél szlovákul íródott, a meghívó és a tájékoztató lap két nyelven szól olvasójához, ám először szlovákul, utána magyarul. Ahhoz képest, hogy magyar színház ünnepéről, egészen pontosan a komáromi Magyar Területi Színház megalakulásának 45. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepi gyűlésről és fesztivál műsoráról van szó, ugyancsak visszatetsző megoldás, mondhatnám, abnormális. Emlékszem, mennyit dühöngtünk, amikor a hetvenes-nyolcvanas években hasonló nyelvi „leosztásban" érkeztek meghívók magyar amatőr művészeti seregszemlékre, mennyit kiabáltunk, amikor magyar rendezvényt csak szlovákul vagy először szlovákul nyitottak meg, és csak azután magyarul, noha a teremben egyetlen szlovák ember Olykor vállalhatatlan szakmának tetszik az újságírás, különösen, ha tudatosítja az ember, menynyire a történések vonzásában kénytelen élni. Kényszerűségből voltam ott november 21-én a pozsonyi Zichy-palotában, ahol rosszarcú, szürke emberek ünnepelték Ady Endrét. Júdáspénzért beszéltettek és hegedültettek maguknak. DUSZA ISTVÁN A hónap végén tűzik műsorukra a hazai mozik A békéltető (The Peacemaker) című akciófilmet, melynek főszerepében George Clooney-t és Nicole Kidmant láthatja a közönség. Témája a manapság egyre inkább előtérbe kerülő kérdése a könnyen megszerezhető kézi atomfegyvereknek. A filmben a pontosan nyilvántartott gyilkos fegyverek mellett feltűnik egy minden jegyzéken kívül szereplő atomszerkezet. A filmet Mimi Leder rendezte. (Archív felvétel) A kétnyelvűség mindennapjai kérdőjelekkel Magyarul nem megy BODNÁR GYULA nem volt, vagy amikor magyar szavalóverseny résztvevői szlovák nyelvű okleveleket kaptak. A formalizmus mindig abnormális. Persze, most másról, többről szól a történet. Erőteljesen folyik Dél-Szlovákia egynyelvűsítése, jelei az intendánsi rendszer bevezetése óta mind több területen tapasztalhatók már a kulturális-művészeti szférában is, lásd például az intézmények új névtábláit. Mélyebben vagyunk, mint a pártállam idején. Ennek ellenére, nekem nem a szlovák nyelv szerepeltetésével van bajom, hanem a sorrenddel, meg azzal, hogy magyar eseményről csak szlovák nyelven szól egy papír. Ha a küldemény például a pozsonyi Nemzeti Színház jubileumára invitálna ugyanilyen nyelvi sorrendben, egyetlen szavam nincs. Sőt boldog lennék, hogy anyanyelvemen is megtisztelnek. De hát mikor érek én meg itt ilyet?! Egy tagsággal nem legitimált, de a Csemadok ellenében nagy hangon hivalkodva, nevében kérdezetlenül is a szlovákiai magyarokat képviselő kulturális egyesület vénei húzatták fülükbe a nótát. Valaki verseket is mondott - Ady Endre verseit. Nagyon szeretnének az urak Ady Endre nevére hivatkozva alkut kötni a demokráciát sárba taposó hatalommal. Csakhát Ady elárultatása nélkül ez sem megy. Lám, nyolc évvel a bársonyos forradalom után itt vannak a mindig megalkuvók. Gyarló életük során hányszor alkudtak meg eddig is, s az erkölcstelenség váltójának fedezetéül mindig a szlovákiai magyarságot, a szlovákkokkal való együttélést, a magyarság költőit és íróit adták a hatalomnak. Nem ok nélkül jut eszembe Ady Endre Petőfi nem alkuszik című esszéje befejező sorainak két mondata: „S a nagyszerű önáltatások gyönyörű, pár éves ködéből egy véres színű, nagyobb ködbe vész el az ifjú Petőfi alakja. A nem alkuvóé, aki azért élt, harsogott, hogy hamar végezzen el mindent, s hogy ne legyen belőle megalkuvó. Úgy látták, hogy vesztett csata után még inalva inalt magát menteni egy nagy kukoricásba. Nem hiszem, megállott biztosan a kukoricás előtt, mely jelképe a magyar életnek, a magyar rengetegnek." És akkor a sorok írójának nevét akarják zászlójukra tűzni a a szürke percemberkék, elfeledkezve mindarról, ami Adyt és a szlovákiai magyarságot, Adyt és a szlovákságot öszszekapcsolja. Fábry Zoltán készült rá, de haláláig már nem tudta összegez"Volt figyelmeztető példánk, lejátszható kottánk, és aki élt vele, aki némán dúdolta és sorait morzsolta, mint az olvasót: immúnis maradt, egészséges, ellenálló, ember az embertelenségben!" - Fábry Zoltán: Enber az embertelenségben. (Fotók: archív) ni mindazt, amit Ady kapcsán életében papírra vetett, s végül Turczel Lajos szerkesztette egybe az Ady igaza címmel megyeMa fura mód feltámadnak az erkölcsi senkik. lent írásokat. Aki valaha is elolvasta ezeket, nem vetemedne olyan dolgokra, melyek a demokrácia, a forradalom ellenében kijátsszák a szlovákiai magyarságot a soviniszta kormányhatalomnak. Hol van ez a hejszlovák tömeg attól a Hviezdoslavtól, aki így üzent Adynak a Magyar jakobinus dala kapcsán: „vágyunkból váljék közös akarat, / vágyunkból, mely az elárvultak vágya". Fábry Zoltán is jól tudta ezt, s ennek megfelelően a Magyar jakobinus dala szellemében vállalta Ady erkölcsi üzenetét. S amikor ma fura mód feltámadnak az erkölcsi senkik, nyomban Ady Endrét írják zászlajukra, verseit kántálják a maguk bátorítására. Ezek után már csak azt hihetem, hogy Ady nem alkudott életében és költészetében, nem alkuszik az utódokjózanságában sem. Nekünk tudnunk kell, mely ünneplés igazi és őszinte, s mely sanda és hazug. Fábry szerint: „Ady volt az összekötő magyar üzenet, a zálog, mely mottóként eligazító iránytűnk volt és maradt. Az »ember az embertelenségben« erkölcsi parancsa kiirthatatlanul belénk vésődött, mert nem a fellegekből szólt, de magyarként és magyarokhoz szólón hirdette a humánum tántoríthatatlanságát, mentő szerepét." Nem kell itt méricskélni kinek-kinek a jogát Ady Endréhez, mert nincs annál pontosabb mérce, mint amit a költő életműve maga ad kezünkbe és lelkünkbe. Megmásíthatatlan, kiforgathatatlan, meghamisíthatatlan. A „magyar, oláh, szláv bánat" a századvégen ugyanolyan, mint volt a századelőn, s ahogyan akkor is a Nyugathoz való csatlakozás volt a tét, ma sincs más cél előttünk. „Ember az embertelenségben, / Magyar az űzött magyarságban..." nincs ember, aki e sorokat ellenkezőjére tudná változtam, vagy akár értelmüket kificamítani. Ady Endre átka visszaszáll a tiszta gondolat és a humánum bitorlóira. Vele és verseivel nem lehet a nyugati humánum és kultúra ellenében harcoló politikai hatalommal szövetkezni, és a magyarság érdekeit védeni. Adyban kristályosodott ki az e századi nemzeti sorskérdés és a Nyugatnak, mint a humánum bölcsőjének, a keresztyénség kiteljesítőjének-az elválaszthatatlansága. wNincs olyan földi hatalom, nincs anynyi pénz, amennyiért Adyt ki tudnák árusítani álságos érdekek nevében. Lehet ezer kulturális egyesülete ilyen-olyan magyaroknak Szlovákiában, csapódhatnak romlott hatalomhoz is, ha éppen úri kedvük úgy tartja, de senki ne higgye, hogy mindenki hallgatni fog. Tény, hogy Ady Endre születésének 120. évfordulóját ünnepelték, de az is tény, hogy tizenöten voltak a júdáspénzért muzsikálókon és a vétlen kíváncsiskodókon kívül. Lesznek még ünnepségek Ady születésének 120. évfordulója kapcsán, ahol bátrak sokkal többen lesznek, mint a romlott tekintetitek. Legalábbis ezt remélem. Márai hazája e hét végén már Kassán található. Befejeződtek az elődöntők, s teljes a döntő mezőnye Új versmondó fórum született FIATAL ELŐADÓMŰVÉSZEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA K Ä S S A VARGA EMESE Az eszköztelen (pontosabban: látszólag eszköztelen) irodalomidézésre, azt gondolhatnánk, kevesen vállalkoznak. Főképp, ha az „irodalmi szűrő" eleve meghatározott, s nem éppen a könnyen és gyakorta idézett, előadott szerzők közül való. És akkor még nem beszéltünk az általános kulturális közönyről. Az ürügyek az alibik, az előítéletek, hogy miért nem érdemes szavalóversenyt szervezni, szinte végteleníthetőek. Akadt pár elégedetlen kultúraés színházcsináló ember, névszerint: Czajlik József, Dudás Péter és Szaszák György, akik figyelmen kívül hagyták a kibúvókat. Időt, energiát nem kíméltek a szervezésre és a pénzszerzésre. „Márai Sándor hazája" címen meghirdették a fiatal előadóművészek találkozóját és versenyét. A versenyen belül kategória nincs, a résztevők alsó életkorhatára 15 év. Tehát a fiatal előadóművészek versenyében kortól és műfajtól függetlenül mindenki egyforma mércével mérettetik meg, s a győztes abszolút győztes lesz. Ez mind nagyon szép, mégis felmerülhet a kérdés, nem jelent-e hátrányt a középiskolás fiataloknak, hogy tapasztalt 30-40 éves versmondókkal kerülnek egy pódiumra?! És egyáltalán: találhate találkozási pontot egy 15-16 éves diák Márai bölcsességével, keserű felismeréseivel? Ezekre a tudálékos, kötekedő kérdéseimre az elődöntők biztató eredményei, tapasztalatai adták meg a választ. Komárom, Dunaszerdahely, Fülek és Kassa... 46 és legutóbb 19 fiatal előadóművész. Korábbi fórumokról ismert, és teljesen ismeretlen arcok. Sajnos, kevesen vannak a „tapasztaltak". Minden hétvégén egy-egy város, ahol Márai szellemében jöttek össze alkotók és nézők egyaránt. Egy-egy alkalom arra, hogy feltárjuk az utolsó polgárok egyikének titkait, például azt, hogy miképp őrizzük meg emberi méltóságunk az össze-visszaomló értékrendek közepette is. Reggelenként Czajlik József atmoszférateremtő, a fellépést előkészítő lazító-koncentrációs műhelygyakorlatai. Baráti hangulatban zajló, de ugyanakkor izgalmas szakmai viták, értékelések a „hogyanról" (mert a „miért" nem kétséges!) A beszélgetések folyamán dr. Jáky János, Márai unokaöccsének és jogutódjának hangulatidéző, háttérmegvilágító elbeszéléssel. Esténként pedig variációk a „hogyanra" - hazai és magyarországi pódiumművészek előadásai: Pregitzer Fruzsina „Uram nem látta Magyarországot?" valamint Benkő Géza és Tóth Attila „Én 1 analfabéta vagyok" c pódiumműsora... A hasonló program, zsűri és szervezők mellett még valami összekapcsolja az elődöntők hangulatát: a cél, a szándék, hogy minden az előadóért, a versenyzőért történik. A „Márai hazája" emlékverseny lassan végkifejletéhez érkezik. A helyszín már Márai szülővárosa - Kassa - volt és lesz. November 23-24-én az utolsó elődöntőn újabb 19 versenyzőt hallgatott meg a szakmai bizottság. Helyezési sorrendben a következő versmondók jutottak tovább: Pályuk Zsanett, Benyicky Laura, Gazdag József, Havasi Mária és Schmiedt Viktóiia. Majd november 29-30-án a mindent eldöntő döntő. Hogy mi minden dől majd el november végén? Például, hogy ki utazik New Yorkba. De talán a felvidéki magyar előadóművészek fórumainak sorsa is új irányt vehet(ne). És ki tudja milyen titkokat tartogat még nekünk Márai Kassája?