Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-22 / 269. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 3228. S PORT PI Dér Denisa: „Egyetlen veszélyt ismerek csak, ha az ember nem őszinte a társával" Fel kell venni a keresztet Érettségi előtt álló gimna­zista volt, amikor Sándor Pál Pozsonyból Budapestre hívta. 1984 nyarán Dér Denisa a Csak egy mozi cí­mű filmben Major Tamás­sal, Gisela May-jal és Jean­Pierre Léaud-val játszott. Akkor még szlovák szí­nésznőkéntjegyezte a szakma. SZABÓ G. LÁSZLÓ Itthon is szerepeltették nem egy filmben. Színházban Budapes­ten kezdett el dolgozni, miután férje mellett megtanult magya­rul. Filmrendezők is hívták szép számmal. Pául Claudel drámájá­ban, az Angyali üdvözletben Violaine-t játszotta a múlt hé­ten. Pozsonyban, magyar nyel­ven, a Merlin Színház produkci­ójában. Már Budapesten élt, amikor Milan Lasica partnereként a Szlovák Televízióban Hein­rich Mann Ronda tanár urá­nak Róza kisasszonyát, a „kék angyalt" játszotta. Ez volt az utolsó itthoni szerepe, de már ennek is több éve. Paradox helyzet: ennyi idő után ismét itthon, immár érett színésznő­ként, csak éppen magyar tár­sulat tagjaként. Nekem is furcsa volt egy kicsit. Nemrég vendégszerepelt Buda­pesten a zólyomi színház. El­mentem, megnéztem az előadá­sukat. Nagyon tetszett. Örül­tem, hogy itthoni kollégákat lát­hattam-hallhattam, de valahogy úgy érzem: magyar emberként ülök a nézőtéren. Közben tud­tam, hogy egy hét múlva jövök Pozsonyba, s bár szlovák nem­zetiségű vagyok, magyarul fo­gok játszani. És azt mondtam magamban: ez így van rendjén. Megküzdöttem érte, hogy há­Fogadjuk el és be­csüljük meg, ha valaki megtanul- . . ta a nyelvünket. \\ rom gyerek mellett, idegen nyel­vi közegben is pályán maradhas­sak. Nem lett belőlem megkese­redett ember. Boldog vagyok, hogy játszhatok. Megtanultam egy másik nyelvet, ami új hely­zetet teremtett számomra. Vég­telenül hálás vagyok azoknak, „Nagyon nagy titok ez..." akik lelkesen megtapsolnak bennünket, és megvárnak az előadás után, hogy elmondhas­sák, mennyire tetszett nekik. És nem azzal jönnek, hogy az a-t még szebben is ejthetném. Ilyen megjegyzést még egyszer sem kaptam. Milyen jó lenne, ha a szlovák közönség is így gondol­kozna az itteni magyar színé­szekkel kapcsolatosan. Lépjünk túl végre ezen a kérdésen! Fo­gadjuk el és becsüljük meg, ha valaki megtanulta a nyelvünket, és tehetségét viszi a színpadra. Figyeljünk inkább a szövegre, arra, hogy mivel mit mond a szerző, és ne a hanglejtésbeli hi­bákra vadásszunk. Ha színész és szerep teljes mértékben találkozhat, akkor Paul Claudel drámájában pon­tosan ez történt. Violaine figu­rája abszolút fedi az egyénisé­gét. Szeretem a darabot. Tiszta, ért­hető, tele van érzelemmel. Ez nyit szelepeket a néző lelkén. Claudel mestere volt a dráma­írásnak. Úgy állítja fel a konflik­tusokat, hogy az egyszerűség ( Kovács Zita felvétele) kulcsát egy percre sem veszíti el. Az utóbbi időben sajnos a fur­csa, büszke intellektus hódít a színpadokon. Szerintem úgy kellene tálalni minden művet, \\Igazán boldog az lehet, aki egy életre igent mond > > Istennek. >> hogy a közönség maradéktala­nul élvezni tudja. Az Angyali üd­vözlet színpadra állítása során is erre törekedtünk. Dér András, a férje, a darab rendezője kimondottan önnek vette elő a darabot? Nyugodt lelkiismerettel mond­hatom: András soha nem kere­sett olyan művet, amelyben ne­kem való szerep lenne. Hogy ez jó-e így vagy sem, arról fogal­mam sincs. Nála mindig az az el­sődleges szempont, hogy értel­me legyen a munkának. Hogy hinni tudjon benne. Mint sok minden másban, ebben is talál­kozik a véleményünk. Fassbinder színművében, a Fehér méregben is Andrással dolgozott a Budapesti Kama­raszínházban. Aztán kamera előtt a Szibériai nyárban. Nin­csenek hátulütői az ilyen „a férj rendezi a feleséget" hely­zeteknek? Egyetlen veszélyt ismerek csak: ha az ember nem őszinte a társá­val. Létrehozni, megalkotni va­lamit - ez nem lehet veszélyes helyzet. Az mindig a lelkünkből fakad, nem az agyunkból. Ha a lélekben valami nem stimmel, akkor könnyen veszélyessé vál­hat. Violaine megformálása na­gyon nagy öröm számomra. Bol­dog vagyok, hogy a mai művészi lehetőségek között épp egy ilyen típusú embert mutathatok meg. Aki nem egy szerencsétlen asz­szony vagy egy hűtlen feleség, hanem egy tiszta ember. Az ilyen figurának is megvan ter­mészetesen a maga izgalma. Ahogy a csöndnek is rengeteg zaja van, így az ilyen makulátlan tiszta léleknek is hatalmas drá­mái lehetnek. Itt ez is gyönyörű­en látható. Violaine lemond a földi életéről, de kap helyette valami mást. Amikor úgy érez­zük, valami hiányzik az életünk­ből, természetes módon szeret­nénk bepótolni. Munkával, sze­relemmel, baráti kapcsolatok­kal. Igazán boldog az lehet, aki igent mond Istennek. Nagyon nagy titok ez, amit nehéz meg­érteni. Én is csak tanuló vagyok ezen a téren, arról beszélhetek csupán, amit olvastam. Nehéz utat tesz meg, aki ezt választja, de attól a perctől fogva nem lesz egyedül, az biztos. Az Angyali üdvözlet után egy másik Claudel-darab várja. A kezes. És megint egy áldozat. Egy nő, aki megmenti a pápa életét. Áldozati „előtanulmányai" egyszer talán Szent Johanna szerepéhez is elvezetik. Már régóta kopogtat a lelkemen ez a lány. Talán mert állandóan Anatole France művét, a Jeanne d'Arc életét olvasom. Nemrég a francia tanárnőm adott a kezem­be egy érdekes könyvet. Charles Pequy írta. Jeanne d'Arc szerel­mének misztériuma a címe. Még nincs lefordítva magyarra. Ami­óta olvasom, gyakran eszembe jut egy régi mondás: Fel kell ven­ni a keresztet, egyébként a ke­reszt vesz fel téged. ^Ajándé^s^óró Az ' és a Vasárnap nyereménysorsolással egybekötött Komáromi Városi Művelőáési Központban, 1997. december 9-én, 18 órától A gálaműsorban neves hazai és magyarországi előadókat lát­hatnak, akik a szórakoztató műfaj széles repertoáiját kínálják önöknek: humor, operett, könnyűzene, nóta, sanzon, opera. Iellénitck: Délhúsa Gjon Dráfi Mátyás Fried Pélcr Madarász Katalin Paudits Béla Pere János íeremi Trixi ati István és kisegyüttese, sorvezető Mohai Gábor. Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ma 9 órakor a Hétről-hétre pub­licisztikai magazinnal indul adásunk. A kínálatból: Heti bel­politikai tükör, parlamenti ösz­szefoglaló, valamint az Európa Parlament Külügyi Bizottságá­nak Szlovákiával kapcsolatos ha­tározata. Hazahív a harangszó ­előzetes a komáromi és a pozsonypüspöki találkozóhoz; a hazai magyar könyvkiadók kíná­lata a karácsonyi könyvpiacon. 13 órakor Élő reménység, mely­ben a roma lakosság között foly­tatott misszióról lesz szó. Cré­musné Basa Ilona lelkipásztor a radnóti gyülekezet cigányai kö­zött végzett munkájáról szól. A 15 órakor kezdődő Zenei arckép­csarnokban Christoph Willibald Gluckra emlékezünk. 15.30-tól a Vidék magazinja: beszélgetés hangzik el a Regionális Mező­gazdasági és Élelmiszeripari Ka­mara komáromi igazgatójával arról, hogyan látja a mezőgazda­ság helyzetét a járásban az őszi munkálatok elvégzése után. Szó lesz a munkanélküliségről is.Va­sárnap 9.15-kor az egyházi ma­gazin katolikus félórával jelent­kezik. 10.25-től Kamaszrádió: Less Károly kajakozóval beszél­getnek a gyerekek. 11-kor kez­dődik a Pedagógusnapló: Mek­kora a hatásköre a jogalanyiság­gal rendelkező alapiskola igaz­gatójának? - erre keressük a vá­laszt. Beszámolunk továbbá az Ipolymenti pedagógusok találko­zójáról, a Nagy Károly Matemati­kai Diáktalálkozóról. 12.10-kor Randevú: bemutatjuk az Alpha­ville együttest, amely ezen a hé­ten Pozsonyban koncertezett, szólunk az ötéves komáromi GIMISZ-ről, Eperjes Károly pedig a drogról nyilatkozik és lesz tele­fonos játék is. 15-kor az Irodalmi mozaikban a Szlovákiai Magyar írók Társaságának összejövetelé­ről hallanak beszámolót. A Tár­saság Grendel Lajos: És eljön az ő országa című regényét vitatta meg. 15.30-tól néprajzi műso­runkat hallgathatják meg. ML SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: TAngó (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (18 - Bátorkeszi) MOZI POZSONY HVIEZDA: Bean (am.) 13 A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Bean (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Lost highway (am.) 15.15,17.30, 20 KASSA ÚSMEV: Tűzhányó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A titkosügynök (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Babe (am.) 14 A titkosügynök (am.) 15.45,18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Tűzhányó (am.) 17.30, 20 KO­MÁROM - TATRA: Mentsétek meg Willyt 3 (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Féktelenül 2: teljes gőzzel (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Az elveszett világ (am.) 19 LÉVA - JUNI­OR: Nincs vesztenivalónk (am.) 16.30,19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Nincs vesztenivalónk (am.) ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Nincs vesztenivalónk (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ­ZEMPLÉN: Ál/arc (am.) 18-vasárnap Kávéház, anno 1997 A politika betüremlcedései DUSZA ISTVÁN Egyedül kinézve az ablakon a városi semmibe, vagy meg­megbámulva az egyetemista lá­nyokat, olykor azt is hihetném, hogy a Lýceumba nem törhet be a politika. Betörni nem is, de szinte észrevétlenül betürem­kedni, annál inkább szokása. Mint a fagy a kigombolt ing­nyak alá, ha nem vigyáz az em­ber. Márpedig egy kávéházi törzsasztalnál a szellemes társa­ság eléggé elővigyázatlan, mi­közben irodalomról, színházról, iskoláról, sajtóról, nőkről és fér­fiakról beszélget. S egyszercsak szó kerül a valamikori és mai nagygyűlésekről, bársonyos meg gyengéd forradalom előtti és utáni történésekről, a mai po­litikusokról. Noná, hogy a magyarokról, akik közül B.B., a kereszténydemok­rata elnök, sokat ad az elektro­nikus sajtóban való szereplésre. Cz.J., a rendezőszakos diák mondja, mennyire higgadtan kivágja magát a legkínosabb helyzetekből is. G.Zs. a humo­ráról, az öniróniájáról beszél. Ezek nélkül aligha szerezne szinte naponta új szimpatizán­sokat még a szlovákok körében is. Mesélem, hányszor autóztam éjszaka úgy, hogy közben rádió­beszélgetéseket hallgattam. Ke­ménykedő hejszlovákok szeret­ték volna megleckéztetni B.B.­ét, vagy Cs.P.-ét, az alelnököt. Végül a betelefonáló hallgatók az érvek hallatán vagy letették a kagylót, vagy ordítozni kezd­tek, szidva a magyarokat, a de­mokratákat, a köztársasági el­nököt, a nemzetárulókat meg az ázsiai nomád hordákat. Leg­többször azokat az épületes ha­zugságot hallhatja vissza az em­ber, amelyeket a szlovák szélső­séges politikusok agyainak ki, s kábítják velük az egyre nehe­zebben élő választóikat. Abban mindannyian megegyez­tünk, hogy politikus imidzs, imágó, arculat, tehát külső és belső megjelenés nélkül legfel­jebb kőműves múltjára hivat­kozva ágálhat valaki. Ha számbaveszem, hogy B.B. az el­múlt négy-öt évben mennyit szerepelt a képernyőn és a rádi­óban, igazából nem meglepő a népszerűsége, hiszen volt alkal­ma bizonyítani, mennyire ura a legváratlanabb helyzeteknek is. A dolog persze ennél sokkal összetettebb, hiszen ő maga is fejlődött, nemcsak elfogadta, de egy-egy nyilvános szereplés, képernyőre kerülés alkalmával közvetve meg is előlegezték ne­ki a következőt. Abban nem tudtunk megegyez­ni, s a dologhoz szakmai indít­tatással közelítő Cz.J. sem bizo­nyos benne, hogy mennyire ösz­tönös vagy mennyire tudatos, tanult, gyakorolt imidzs az, amit B.B. mutat. Igazán csak ő tudja, s ellenfeleire gondolva, nem is kellene erről nyilvános­ság előtt beszélni, hogy van-e az MKDM-nek arculattervező, a képviselőit, vezetőit nyilvános­ság előtti szereplésre tanító, szoktató tréningje. Ha nincs, akkor az ösztönös ráérzés, a megszerzett tapasztalatok, a lelki habitus, a műveltség és az intelligencia hozza mindezt elő. Nemcsak belőle, hanem Cs.P.­ből is, aki a humor és az irónia helyett a pengeéles érvelést veti be a nyilvános viták során. Hiszem is, meg nem is, hogy mindez magától, a politizálás mindennapi gyakorlásától lett olyan amilyen. Velem együtt talán sokan emlé­...hejszlovákok szeret­ték volna megleckéz­tetni B.B.-ét... keznek még azokra a kínos té­vévitákra, amikor az éppen nagy rössel támadó szlovák so­viniszta politikusokkal szemben eléggé hatástalannak tetsző módon ugyanolyan kemény­kedve léptek fel. Védelmükre legyen mondva: nem csak ők. Ha mindazt, amit B.B. és Cs.P. mostanában csinál a médiák­ban, meg lehet tanulni a parla­menti és pártpolitizálás vagy a külföldi tanulmányutak során, akkor a hályogkovács esetét akár el is vethetjük. Azt azonban kétlem, hogy ab­ban a bizonyos két vagy három éwel ezelőtti szilveszteri tévé­műsorban, ahol gyetvai legény módjára mutatta meg B.B. a ha­sát, és énekeit szlovák népdalo­kat csak úgy a politikusi exhibi­cionizmus belső kényszerének engedett. Ha rábeszélték, jól tette, hogy hagyta magát rábe­szélni, ha nem, akkor valamit tud, amit elég kevés mai politi­kus. Hogy ezt a politikai populizmus pozitív megnyilvá­nulásának miért látja a rende­zőszakos hallgató, talán egy hét múlva is lesz alkalmunk megbe­szélni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents