Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-22 / 269. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 22. Marad a probléma Ondrej Dostál Brüsszelben osztogatták a Magyar Koalíció angol nyel­vű publikációját. Ebben ol­vasható egy mondat, amely bizony nehezíti a Szlovák De­mokratikus Koalíció és a Ma­gyar Koalíció közötti együtt­működési dokumentum alá­írását. A dokumentumban ugyanis a Magyar Koalíciónak le kel­lene mondania az etnikai alapú terü­leti autonómia szorgalmazásáról. A Magyarok Szlo­vákiában című ki­adványban vi­szont a szlovákiai nemzetiségi kér­dés rendezésének egyik lehetséges módjaként éppen az etnikai alapú területi autonómiát említik. A szerzők magyarázatként megemlíthetik, hogy a kifo­gásolt publikáció egy évvel ezelőtt készült, és csupán az egyik lehetséges megoldás­ként említik a területi auto­nómiát. Nyilvánvaló az is, hogy a remélhetően rövide­sen megszülető együttműkö­dési dokumentumnak sokkal nagyobb lesz a politikai súlya és kötelező érvénye, mint egy publikáció egyetlen monda­tának. így kellene az egész ügyre tekintenie a Szlovák Demokratikus Koalíciónak is, habár ez a szerencsétlen mondat és a publikáció a le­hető legrosszabb időpontban látott napvilágot. Tény, hogy a Magyar Koalí- A szerző a Sme munkatársa. ció pártjai nem követelnek etnikai alapú területi autonó­miát. Ezt még az Együttélés is csupán alternatív megol­dásként emlegeti. Tény az is, hogy a Magyar Koalíciónak semmi esélye sem lenne ar­ra, hogy ilyen követelést va­lóra váltson. Ennek az elgon­dolásnak az el­utasításában min­den szlovák poli­tikai erő egysé­ges, a nacionalis­ta Szlovák Nem­zeti Párttól kezd­ve egészen a ki­sebbségi gondok iránt leginkább nyitott Demokra­ta Pártig. Ez a mondat viszont újra megerősíthe­ti a szlovák közvé­lemény nem kis részének azt a gyanakvását, hogy a hazai magyar pártok valójában te­rületi autonómiát szeretné­nek. S ezt a gyanút és félel­met a kormánykoalíció har­sány választási kampánya tovább gerjesztheti. így hát a területi autonómia kérdése politikai probléma marad Szlovákiában. Azért, mert akadnak olyan erők, ame­lyeknek érdekük ennek a problémának a lebegtetése és kihasználása a választási kampányban. Az elkövetkező hónapokban emiatt semmi­vel sem csökken ennek a problémának a súlya és ve­szélyessége. JEGYZET Megvagy, Trabant...! KERTÉSZ GÁBOR A korábban született autósok emlékezetében még élénken él a volt NDK szocialista autóiparának briliáns ékköve, a szocialista dolgozó szocialista családjának álma, a Trabant, amit kedvesen PVC Jaguárnak, papírtigrisnek és még a csuda tudja, minek is becéztünk, s amiből - hála igénytelen motorjának és ragasztó­szalaggaljavítható karosszériájának - még ma is fut az ország útjain. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudom, de hogy eggyel kevesebb, az biztos... Az egyik barátom Trabantját ugyanis le-, illetve feltartóztatta a zord vámhivatal zöld szerve, egy teljesen legális határádépés közben. És jól be is zárta - egyelőre csak az autót, de nálunk semmi sincs kizárva. Pedig öregecske volt már a Trabant, az alkatrészeket úgy kellett hozzá keresgélni, pöfö­gött, prüszkölt, de ment - szerette is a barátom, csinosítgatta, ápolta - míg olyan csúnya nem lett, hogy az már szép. De ez lett volna a kisebbik baj. Ezért még nem csuknak be autót, bocs ­Trabantot. Az ok, amiért lakat alá került, az volt, hogy előző gazdája egy teljesen tropára ment kaszniból tette át a motort, ez a motorszám nem ült a papírokon, s emiatt a szerv szerint a lo­pás erős gyanúja foroghat fenn. Lesújtott tehát, mint ama igaz­ság kardja a mesében, s így lett a Trabant a szervezett bűnözés és a nemzetközi autólopás elleni megfeszített harc trófeája, me­lyet most lehet lobogtatni: lám, mi mindent megteszünk...! Mit mondjak? Nem sajnálom a barátomat, miért feltűnősködik? Húzná meg magát csendesen egy C 70-es Volvóban vagy egy apró Jeep Grand Cherokee-ban - hogy a BMW-ket, Merciket ne is említsem -, mint azok a tizenéves, aranyláncaikat csörgető, műholdvevő debiltelefonnal felszerelt és farzsebükben csőre töltött kézigránáttal grasszáló legénykék, akikről a hülye is tud­ja, hogy maffiókák, de a szerv mégsem sújt le, mint mondám, fent. Na ja. Nekik rendben vannak a papírjaik... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edk - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hfrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Amióta önálló vállalkozók a szüleink, annyit hajtanak, hogy szerencsénkre minden szombat este elalszanak a szexfilmeken... (Krenner István karikatúrája) Drágulási hullám Jugoszláviában, sokan újabb nagy inflációtól tartanak Újra romlik a dinár TALLÓZÓ SME Közel egy esztendőn át szi­lárdan tartotta magát a ju­goszláv valuta, a piaci üzé­rektől folyamatosan 350 dinárért lehetett 100 már­kát vásárolni. SINKOVITS PÉTER Csönd honolt az állami pénzver­de háza táján is, a rossz emlékű fedezetlen pénznyomtatás szin­te feledésbe merült. Történt ez egészen ez év szeptemberének végéig, lévén azonban, hogy ak­kor Szerbiában parlamenti és el­nökválasztásokat tartottak, a hatalmi párt igyekezett kedvé­benjárni a nyugdíjasoknak, a te­temes hátralék kifizetése azon­ban nyilvánvalóan csak friss pénzből volt lehetséges. Száz márkáért egyik napról a másikra 400 dinárt kellett adni, ma pe­dig már közel ötszázat. Néhány napja a benzin literen­kénti ára 3,6 dinárról 5 dinárra módosult, döntését a pénzügy­minisztérium azzal indokolta, hogy a „többletet" a nyugdíjakra tartalékolják, valamint a szállí­tási meg egyéb költségek növe­kedése majd csak két-három hét múlva érezteti hatását. Az üzemanyag áremelkedése azon­ban pillanatok alatt működésbe hozta az inflációs spirált, a valu­taüzérek leálltak, külföldi devi­zát már nem voltak hajlandóak eladni, csak felvásárolni, miköz­ben a német márka úgy húzott Százmillió dinárt kel­lett adni egy kiló ke­nyérért. el a dinár mellett, mint az ökrös­szekeret előző Mercedes. Mint utóbb kiderült, a sikertelen el­nökválasztás, a Montenegróban pattanásig feszülő helyzet és más lélektani mozzanatok mel­lett a pénzhígulásnak az is oko­zója, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank 300 millió márka értékben nyomtatott dinárt, az „akció" azonban nem maradhatott ti­tokban, mert a piac azonnal ér­zékenyen reagál minden válto­zásra. A magánboltok például sebtében bezárták kapuikat, lel­tároztak, s az új árcédulákon már bekalkulálták a benzin nö­vekedési arányát. Az országnak - mint ezúttal is kiderült - különösebb tartalékai nincsenek, a köztársasági elnök december elején esedékes (megismételt) megválasztási procedúrája is csak újabb pénze­ket emészt fel, ily módon az inf­láció üteme kísértetiesen kezd hasonlítani arra, ami 1992-ben volt. Akkor pedig - mint emlé­kezetes - Jugoszlávia megdön­tött minden világrekordot, pél­dául „mindössze" néhány száz­millió dinárt kellett adni egy ki­ló kenyérért, s egymilliárdba ke­rült egy üveg sör. Nos, ettől per­sze ma még messze tartunk, an­nál is inkább, mert Jugoszláviá­ban egyelőre az átlagkereset 820 dinár körül mozog. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. Az emberek csak azután kezde­nek ésszerűen viselkedni, ha már minden más lehetőséget ki­merítettek - idézi Murphy tör­vényét a lap kommentárja an­nak illusztrálására, ami szerdán történt a parlamentben. Ez tá­volról emlékeztetett a tavaly nyári esetre, amikor a kormány­főnek szintén egészségi problé­mái voltak, s nem állt módjában közvetlenül beavatkozni a tör­vényhozás munkájába. Koalíci­ós partnerei néhány napra mintha megfeledkeztek volna arról, hogy szófogadónak kell lenniük. Most a DSZM-nek nem sikerült elfogadtatnia, hogy po­litikai tisztségviselőt ültessen a vezérkari főnök helyére, és ez­zel is erősítse hatalmi helyzetét, viszont részben sikerült kiegé­szíteni a SZISZ-t és a katonai hírszerzést ellenőrző parlamen­ti bizottságokat. PRAVDA Szlovákiában nagyon magas a vállalkozókat sújtó adóteher, lényegesen magasabb, mint az EU- és OECD-tagállamok átla­ga. Ha figyelembe vesszük a vállalkozások fejlettségi szint­jét, akkor a negatív következ­mények még meg is hatvá­nyozódnak. Ennek oka a szlo­vák gazdaságban tapasztalható tőkehiány és az a kormánytö­rekvés is, hogy az állami költ­ségvetésbe minél többet vonjon el a vállalkozóktól - nyilatkozta a lapnak Peter Mihók, a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara elnöke. Hozzáfűzte: ez az oka annak, hogy az utóbbi években egyszer sem sikerült teljesíteni a költségvetés bevételi oldalát. A magas adók spekulációkra és tevékenységkorlátozásra kény­szerítik a vállalkozókat. Rámu­tatott: a piacgazdaságokban bi­zonyítást nyert, hogy minél na­gyobb az adóteher, az állam an­nál kisebb bevételekhez jut. NÁRODNÁ.OBRODA Ján Figeľ képviselő (KDM) rea­gált a lap szerdai tájékoztatásá­ra, hogy Ján Belan képviselő (DSZM) nem tagja annak a kül­döttségnek, amely vasárnap a brüsszeli NATO-központba uta­zik. Belan, aki František Gaulie­der mandátumát kapta meg, eredetileg szerepelt a házelnök által összeállított listán ­mondta Figeľ. Szerinte a NATO nagyon figyel a küldöttségek összetételére, és nem volt haj­landó Belant meghívni, mivel így közvetve legitimálta volna helyét a szlovák parlamentben. PRÁCA Úgy tűnik, Szlovákiában növek­szik a korrupció. Ez nem vád, ez megállapítás - számol be Ralph Johnson amerikai nagykövet csütörtöki előadásáról a lap. A diplomata szerint ez nemcsak Szlovákiára jellemző, de két­ségkívül olyan jelenség, amely elriasztja a külföldi befektető­ket. Oroszországban is egyre nagyobb az elégedetlenség a romló életkörülmények miatt. Felvételünkön a moszkvai állami hivatalnokok tüntetnek, akik már hónapok óta nem kaptak fizetést. (ČTK-felvétel) A kevesebb több volna Az Új Szó naponta lehozza az olvasókat érdeklő tévéprog­ramokat. Aztán pénteken van egy négyoldalas melléklete ­Hét nap műsora címmel -, ahol még egyszer közli a heti mű­sort. Ráadásul a Vasárnapnak, szintén van egy melléklete ­HANG-KÉP - egész heti pontos műsorral, tehát harmadízben is megkapjuk hét nap alatt - sok­szor még rosszul is - a tévé heti műsorait. Azt hiszem, ez teljesen felesleges pazarlás az anyaggal, elsősorban azon­ban a nem hatékonyan ki­használt oldalakkal. Szerintem a kevesebb, de pontosabb mű­sorközlés bizonyára ebben az esetben is több volna. Különö­sen az Olvasói levelek rovatnak jutna így a jelenlegi szűken sza­bott hely hely ett egy kicsit tá­gasabb lehetőség, mondjuk, egy oldal - mint valamikor volt. Annál is inkább, mert az olva­sók inkább ezeket olvassák, hi­szen ezek állnak hozzájuk a leg­közelebb, a kis dolgok, az ő mindennapi életük. Mik az in­dokaim? Aki állandó előfizető, az háromszor azonos informáci­ót kap minden héten, ugyanar­ról, ugyanabban az újságban. Ez pedig túlzás, s ettől az egyre gyengébb tévéműsorok sem lesznek jobbak. Aki naponta vá­sárolja a lapot, minden nap el­olvashatja az aznapi tévéműso­rokat, tehát nem marad le az in­formációkról. Aki csak a Vasár­napot vásárolja, annak szintén megvan az egész heti tévéprog­ram. Iván Sándor Kassa Kell-e a maradandó? Azt hiszem, szenzációszámba megy az a tény, hogy a faluban az elmúlt 4-5 év alatt három szobrot is avattak. Nincs is eb­ben semmi rossz addig, míg ki nem mozdulunk a házunkból. Ugyanis a községet évek óta a beszakadt utak, az úttesten tá­tongó hatalmas gödrök jellem­zik. Az önkormányzat szerint a probléma megoldására nincs pénz. Ezek után azt hiszem, hogy a szobrokra kiadott több százezer korona ablakon kido­bott pénz. Sajnálom, hogy a polgármesternő fülébe nem jut el az emberek panasza, pedig abban biztos lehet, hogy addig senki sem fogja értékelni a szobrait, míg rendet nem tesz a faluban. Miklós Ödön Alistál

Next

/
Thumbnails
Contents