Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)
1997-11-22 / 269. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 22. Marad a probléma Ondrej Dostál Brüsszelben osztogatták a Magyar Koalíció angol nyelvű publikációját. Ebben olvasható egy mondat, amely bizony nehezíti a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció közötti együttműködési dokumentum aláírását. A dokumentumban ugyanis a Magyar Koalíciónak le kellene mondania az etnikai alapú területi autonómia szorgalmazásáról. A Magyarok Szlovákiában című kiadványban viszont a szlovákiai nemzetiségi kérdés rendezésének egyik lehetséges módjaként éppen az etnikai alapú területi autonómiát említik. A szerzők magyarázatként megemlíthetik, hogy a kifogásolt publikáció egy évvel ezelőtt készült, és csupán az egyik lehetséges megoldásként említik a területi autonómiát. Nyilvánvaló az is, hogy a remélhetően rövidesen megszülető együttműködési dokumentumnak sokkal nagyobb lesz a politikai súlya és kötelező érvénye, mint egy publikáció egyetlen mondatának. így kellene az egész ügyre tekintenie a Szlovák Demokratikus Koalíciónak is, habár ez a szerencsétlen mondat és a publikáció a lehető legrosszabb időpontban látott napvilágot. Tény, hogy a Magyar Koalí- A szerző a Sme munkatársa. ció pártjai nem követelnek etnikai alapú területi autonómiát. Ezt még az Együttélés is csupán alternatív megoldásként emlegeti. Tény az is, hogy a Magyar Koalíciónak semmi esélye sem lenne arra, hogy ilyen követelést valóra váltson. Ennek az elgondolásnak az elutasításában minden szlovák politikai erő egységes, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párttól kezdve egészen a kisebbségi gondok iránt leginkább nyitott Demokrata Pártig. Ez a mondat viszont újra megerősítheti a szlovák közvélemény nem kis részének azt a gyanakvását, hogy a hazai magyar pártok valójában területi autonómiát szeretnének. S ezt a gyanút és félelmet a kormánykoalíció harsány választási kampánya tovább gerjesztheti. így hát a területi autonómia kérdése politikai probléma marad Szlovákiában. Azért, mert akadnak olyan erők, amelyeknek érdekük ennek a problémának a lebegtetése és kihasználása a választási kampányban. Az elkövetkező hónapokban emiatt semmivel sem csökken ennek a problémának a súlya és veszélyessége. JEGYZET Megvagy, Trabant...! KERTÉSZ GÁBOR A korábban született autósok emlékezetében még élénken él a volt NDK szocialista autóiparának briliáns ékköve, a szocialista dolgozó szocialista családjának álma, a Trabant, amit kedvesen PVC Jaguárnak, papírtigrisnek és még a csuda tudja, minek is becéztünk, s amiből - hála igénytelen motorjának és ragasztószalaggaljavítható karosszériájának - még ma is fut az ország útjain. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudom, de hogy eggyel kevesebb, az biztos... Az egyik barátom Trabantját ugyanis le-, illetve feltartóztatta a zord vámhivatal zöld szerve, egy teljesen legális határádépés közben. És jól be is zárta - egyelőre csak az autót, de nálunk semmi sincs kizárva. Pedig öregecske volt már a Trabant, az alkatrészeket úgy kellett hozzá keresgélni, pöfögött, prüszkölt, de ment - szerette is a barátom, csinosítgatta, ápolta - míg olyan csúnya nem lett, hogy az már szép. De ez lett volna a kisebbik baj. Ezért még nem csuknak be autót, bocs Trabantot. Az ok, amiért lakat alá került, az volt, hogy előző gazdája egy teljesen tropára ment kaszniból tette át a motort, ez a motorszám nem ült a papírokon, s emiatt a szerv szerint a lopás erős gyanúja foroghat fenn. Lesújtott tehát, mint ama igazság kardja a mesében, s így lett a Trabant a szervezett bűnözés és a nemzetközi autólopás elleni megfeszített harc trófeája, melyet most lehet lobogtatni: lám, mi mindent megteszünk...! Mit mondjak? Nem sajnálom a barátomat, miért feltűnősködik? Húzná meg magát csendesen egy C 70-es Volvóban vagy egy apró Jeep Grand Cherokee-ban - hogy a BMW-ket, Merciket ne is említsem -, mint azok a tizenéves, aranyláncaikat csörgető, műholdvevő debiltelefonnal felszerelt és farzsebükben csőre töltött kézigránáttal grasszáló legénykék, akikről a hülye is tudja, hogy maffiókák, de a szerv mégsem sújt le, mint mondám, fent. Na ja. Nekik rendben vannak a papírjaik... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edk - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hfrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Amióta önálló vállalkozók a szüleink, annyit hajtanak, hogy szerencsénkre minden szombat este elalszanak a szexfilmeken... (Krenner István karikatúrája) Drágulási hullám Jugoszláviában, sokan újabb nagy inflációtól tartanak Újra romlik a dinár TALLÓZÓ SME Közel egy esztendőn át szilárdan tartotta magát a jugoszláv valuta, a piaci üzérektől folyamatosan 350 dinárért lehetett 100 márkát vásárolni. SINKOVITS PÉTER Csönd honolt az állami pénzverde háza táján is, a rossz emlékű fedezetlen pénznyomtatás szinte feledésbe merült. Történt ez egészen ez év szeptemberének végéig, lévén azonban, hogy akkor Szerbiában parlamenti és elnökválasztásokat tartottak, a hatalmi párt igyekezett kedvébenjárni a nyugdíjasoknak, a tetemes hátralék kifizetése azonban nyilvánvalóan csak friss pénzből volt lehetséges. Száz márkáért egyik napról a másikra 400 dinárt kellett adni, ma pedig már közel ötszázat. Néhány napja a benzin literenkénti ára 3,6 dinárról 5 dinárra módosult, döntését a pénzügyminisztérium azzal indokolta, hogy a „többletet" a nyugdíjakra tartalékolják, valamint a szállítási meg egyéb költségek növekedése majd csak két-három hét múlva érezteti hatását. Az üzemanyag áremelkedése azonban pillanatok alatt működésbe hozta az inflációs spirált, a valutaüzérek leálltak, külföldi devizát már nem voltak hajlandóak eladni, csak felvásárolni, miközben a német márka úgy húzott Százmillió dinárt kellett adni egy kiló kenyérért. el a dinár mellett, mint az ökrösszekeret előző Mercedes. Mint utóbb kiderült, a sikertelen elnökválasztás, a Montenegróban pattanásig feszülő helyzet és más lélektani mozzanatok mellett a pénzhígulásnak az is okozója, hogy a Jugoszláv Nemzeti Bank 300 millió márka értékben nyomtatott dinárt, az „akció" azonban nem maradhatott titokban, mert a piac azonnal érzékenyen reagál minden változásra. A magánboltok például sebtében bezárták kapuikat, leltároztak, s az új árcédulákon már bekalkulálták a benzin növekedési arányát. Az országnak - mint ezúttal is kiderült - különösebb tartalékai nincsenek, a köztársasági elnök december elején esedékes (megismételt) megválasztási procedúrája is csak újabb pénzeket emészt fel, ily módon az infláció üteme kísértetiesen kezd hasonlítani arra, ami 1992-ben volt. Akkor pedig - mint emlékezetes - Jugoszlávia megdöntött minden világrekordot, például „mindössze" néhány százmillió dinárt kellett adni egy kiló kenyérért, s egymilliárdba került egy üveg sör. Nos, ettől persze ma még messze tartunk, annál is inkább, mert Jugoszláviában egyelőre az átlagkereset 820 dinár körül mozog. A szerző az újvidéki Magyar Szó munkatársa. Az emberek csak azután kezdenek ésszerűen viselkedni, ha már minden más lehetőséget kimerítettek - idézi Murphy törvényét a lap kommentárja annak illusztrálására, ami szerdán történt a parlamentben. Ez távolról emlékeztetett a tavaly nyári esetre, amikor a kormányfőnek szintén egészségi problémái voltak, s nem állt módjában közvetlenül beavatkozni a törvényhozás munkájába. Koalíciós partnerei néhány napra mintha megfeledkeztek volna arról, hogy szófogadónak kell lenniük. Most a DSZM-nek nem sikerült elfogadtatnia, hogy politikai tisztségviselőt ültessen a vezérkari főnök helyére, és ezzel is erősítse hatalmi helyzetét, viszont részben sikerült kiegészíteni a SZISZ-t és a katonai hírszerzést ellenőrző parlamenti bizottságokat. PRAVDA Szlovákiában nagyon magas a vállalkozókat sújtó adóteher, lényegesen magasabb, mint az EU- és OECD-tagállamok átlaga. Ha figyelembe vesszük a vállalkozások fejlettségi szintjét, akkor a negatív következmények még meg is hatványozódnak. Ennek oka a szlovák gazdaságban tapasztalható tőkehiány és az a kormánytörekvés is, hogy az állami költségvetésbe minél többet vonjon el a vállalkozóktól - nyilatkozta a lapnak Peter Mihók, a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara elnöke. Hozzáfűzte: ez az oka annak, hogy az utóbbi években egyszer sem sikerült teljesíteni a költségvetés bevételi oldalát. A magas adók spekulációkra és tevékenységkorlátozásra kényszerítik a vállalkozókat. Rámutatott: a piacgazdaságokban bizonyítást nyert, hogy minél nagyobb az adóteher, az állam annál kisebb bevételekhez jut. NÁRODNÁ.OBRODA Ján Figeľ képviselő (KDM) reagált a lap szerdai tájékoztatására, hogy Ján Belan képviselő (DSZM) nem tagja annak a küldöttségnek, amely vasárnap a brüsszeli NATO-központba utazik. Belan, aki František Gaulieder mandátumát kapta meg, eredetileg szerepelt a házelnök által összeállított listán mondta Figeľ. Szerinte a NATO nagyon figyel a küldöttségek összetételére, és nem volt hajlandó Belant meghívni, mivel így közvetve legitimálta volna helyét a szlovák parlamentben. PRÁCA Úgy tűnik, Szlovákiában növekszik a korrupció. Ez nem vád, ez megállapítás - számol be Ralph Johnson amerikai nagykövet csütörtöki előadásáról a lap. A diplomata szerint ez nemcsak Szlovákiára jellemző, de kétségkívül olyan jelenség, amely elriasztja a külföldi befektetőket. Oroszországban is egyre nagyobb az elégedetlenség a romló életkörülmények miatt. Felvételünkön a moszkvai állami hivatalnokok tüntetnek, akik már hónapok óta nem kaptak fizetést. (ČTK-felvétel) A kevesebb több volna Az Új Szó naponta lehozza az olvasókat érdeklő tévéprogramokat. Aztán pénteken van egy négyoldalas melléklete Hét nap műsora címmel -, ahol még egyszer közli a heti műsort. Ráadásul a Vasárnapnak, szintén van egy melléklete HANG-KÉP - egész heti pontos műsorral, tehát harmadízben is megkapjuk hét nap alatt - sokszor még rosszul is - a tévé heti műsorait. Azt hiszem, ez teljesen felesleges pazarlás az anyaggal, elsősorban azonban a nem hatékonyan kihasznált oldalakkal. Szerintem a kevesebb, de pontosabb műsorközlés bizonyára ebben az esetben is több volna. Különösen az Olvasói levelek rovatnak jutna így a jelenlegi szűken szabott hely hely ett egy kicsit tágasabb lehetőség, mondjuk, egy oldal - mint valamikor volt. Annál is inkább, mert az olvasók inkább ezeket olvassák, hiszen ezek állnak hozzájuk a legközelebb, a kis dolgok, az ő mindennapi életük. Mik az indokaim? Aki állandó előfizető, az háromszor azonos információt kap minden héten, ugyanarról, ugyanabban az újságban. Ez pedig túlzás, s ettől az egyre gyengébb tévéműsorok sem lesznek jobbak. Aki naponta vásárolja a lapot, minden nap elolvashatja az aznapi tévéműsorokat, tehát nem marad le az információkról. Aki csak a Vasárnapot vásárolja, annak szintén megvan az egész heti tévéprogram. Iván Sándor Kassa Kell-e a maradandó? Azt hiszem, szenzációszámba megy az a tény, hogy a faluban az elmúlt 4-5 év alatt három szobrot is avattak. Nincs is ebben semmi rossz addig, míg ki nem mozdulunk a házunkból. Ugyanis a községet évek óta a beszakadt utak, az úttesten tátongó hatalmas gödrök jellemzik. Az önkormányzat szerint a probléma megoldására nincs pénz. Ezek után azt hiszem, hogy a szobrokra kiadott több százezer korona ablakon kidobott pénz. Sajnálom, hogy a polgármesternő fülébe nem jut el az emberek panasza, pedig abban biztos lehet, hogy addig senki sem fogja értékelni a szobrait, míg rendet nem tesz a faluban. Miklós Ödön Alistál