Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-04 / 253. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 29. POLITIKA 3036 Katarina R. Kraichovich Izraelből hozott fotóinak üzenete, hogy szeretettel és ne háborúval győzzünk Sivatagból paradicsomot Katarina R. Kraichovich: Fekete-fehér angyal Holnap: Ghymes-klub Pozsony. Holnap este 19.30 órától várja klubjába az érdeklő­dőket a Ghymes együttes. A helyszín: a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Palisády 54.), a főszereplő természetesen ezúttal is a zene lesz. (ú) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nászéjszaka a titkos szalonban (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) KOMÁROMI JÓ­KAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (10) "lUíl POZSONY HVIEZDA: Összeesküvés (am.) 15.30,18,20.30 OBZOR: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Összeeskü­vés (am.) 15.15,17.30 Az akasztott ember háza (jug-) 20 KASSA ÚSMEV: Bean (am.) 16, 18, 20 DRUŽBA: Összeesküvés (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45,20 CAPITOL: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.45,18,20.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Salemi boszorkányok (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Air Force One (am.) 20 GÚTA - MOZI: Balhé Bronxban (am.) 18.30 LÉVA - JUNIOR: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 16.30,19.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: Az ötödik elem (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Féktelenül 2: Teljes gőzzel (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Han­ta boy (am.) 18 Ismét várják Komáromba a néptánc híveit Táncháztalálkozó Szeress, ne háborúzz! cím­mel láthattuk Katarina R. Kraichovich fotókiállítását Pozsonyban, a Berlin kávé­házban. Kiállítása a leg­tisztességesebb, minden­féle hátsó szándéktól men­tes békejobbnyújtás.­TALLÓSI BÉb«i „A szeretet parancsa a biblia üzenete, az isteni tízparancsolat tétele, ugyanakkor az emberi mentalitásból fakadó igény is ­mondta a megnyitón Pavel Traubner professzor, a zsidó hit­község képviselője. - Ha megva­lósulna, lényegesen kevesebb gonddal találkoznánk minden­napjainkban, s több mosolyt lát­hatnánk az arcokon. E kiállítás Izrael megalakulásának ötvene­dik évfordulóját ünnepli. Annak az államnak a félévszázados lé­tét, amely megmutatta a világ­nak, hogyan lehet emberi szor­galommal kertet varázsolni a si­vatagból. Ugyannakkor e fotók bemutatásával Jicchak Rabin békeerőfeszítései előtt is tisztel­günk. Izrael, és talán mondha­tom, a világ egyik legjelentő­sebb politikusának az emléke előtt, akinek halálával, sajnos, a Közel-Keleten átmeneti időre megszakadtak a békefolyama­tok. De mindannyiunk meggyő­ződése, hogy eljön a béke, mert ez nemcsak Izrael állam létkér­dése, hanem valamennyiünké, akik elítéljük a háborút, a gyil­kolást, a gyűlöletet és az intole­ranciát. Katarina R. Kraichovich Izraelben fotózott képei arról üzennek, mennyire fontos, hogy szeretettel és ne háborúval győzzünk." Azért is lehet meggyőző ez az üzenet, mert Katarina R. Kraichovich Izraelben készített portréin a belső nyelv szólal meg. Az a közlésforma, amely a félreértésekre oly sokszor alkal­mat adó verbális kifejezésmód­dal ellentétben egyértelműen sugározza a szeretetet vagy leg­alább annak igényét. Mert szük­ség van a szeretetre az élet min­den egyes területén: a döntések­nél, a határozatoknál, az ítélke­zésnél, mindenütt, ahol sorsok­ról és a holnapról van szó. Áldo­Talpfák rakódnak szív­től szívig, sorsoktól sor­sokig vezető sínek alá. zátok a megmondhatói, hogy szeretet nélkül hazugság a hit, a templom, a mecset, a zsinagóga. Daniela Mráziková, a kiállítás rendezője arról beszélt a meg­nyitón, hogy mágikus képesség­gel megáldott személyiség Katarina R. Kraichovich, aki lé­nyével vonzza az embereket, s azok is mágnesként vonzódnak hozzá. Humanitása abban is ki­fejezésre jut, hogy képeivel a legegyszerűbb célt követi: nem akar mást, mint hogy megma­gyarázza az embert az ember­nek, s minden embert önmagá­nak. Több, mint megszállottja Ka­tarina R. Kraichovich a művé­szetnek. Egyfajta minden lében kanál szervezője és művelője. Aki tudja, hogy a megtisztulás egyik (ha nem az egyetlen) le­hetséges útja a művészeten ke­resztül vezet: egy-egy operaéne­kes hangjának érzelemteli su­gárzásán elámulva vagy a fény­nyel írt víziók valőrjein révedez­ve juthatunk keresztül minden­napjainkpoklán. Aki tudja, hogy a katarzisokat kellene örökkéva­lóvá tenni. Aki tudja, hogy a mindenség legszebb adománya az élet, s ezt kellene megóvni az intolerancia, az irigység, a gyű­lölet terrorjától. Attól a háború­tól, amely lelkünkben pufogtat méregbombákat. Lelki fájdalmakhoz vezető za­rándokút Katarina R. Krai­chovich fotóutazása. Képein, akár Amerikából, akár Izraelből hozza, a békét, a kisember köze­ledésvágyát közvetíti felénk, azt az emberi lényeget, ami a szem­nek láthatatlan, és csak a szíwel látható. Olyanfajta világra nyitás Kata­rina R. Kraichovich fotóutazása, amelyben talpfák rakódnak szívtől szívig, sorsoktól sorsokig vezető sínek alá. A fényképező­gép gombjának megnyomása náía nem más, mint az alany vi­lágával való azonosulás azon a nyitóponton, ahol nem a gazda­gabb, nem a szebb, nem a jobb, nem a felsőrendűbb, nem a civi­lizáltabb vándor találkozik a vi­lág ilyen-olyan lényeivel, hanem Ember kerül szembe Emberrel. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom város, a városi műve­lődési központ, valamint a Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap szervezésében az idén is meg­rendezik az Országos Tánc­háztalálkozót Komáromban, no­vember 30-án, vasárnap. A talál­kozó délelőtt tíz órakor kezdő­dik a helyi Sportcsarnokban. A délelőtt a gyerekeké lesz: u­gyanis játszóházba és gyermek­táncházba várják az apróságo­kat, a legkisebbeket. Déli tizen­két órától folyik majd a nép­táncoktatás a nagyteremben. Áz előcsarnokban pedig népzenét hallgathatnak majd a jelenlé­vők: a találkozóra a szervezők meghívták valamennyi szolvá­kiai magyar népzenei együttest. A tánctanuláshoz a budapesti Tükrös és ugyancsak a budapes­ti Ökrös zenekar húzza majd a talpalávalót. Erdélyi vendége is lesz az Orszá­gos táncháztalálkozónak: széki hagyományőrzők érkeznek majd Komáromba, a rendez­vényre. A hagyományokhoz hí­ven az idén is lesznek kézmű­ves-foglalkozások és kirakodó­vásár is. (tallósi) Kávéház, anno 1997 Körmönfon t s ág nélkül Fiatal előadóművészek versenye: e hét végén elődöntő Dunaszerdahelyen Márai Sándor hazája J97 DUSZA ISTVÁN Nem volt fontosabb gondolata a legutóbbi Lýceum-beli törzsasz­talnak, mint Tőzsér Árpád Leviticus című (már nem is any­nyira) új verskötetének mésfél sora: „hogy az etikus tett csak akkor véglegesedik, / ha eszté­tikumként fejeződik be". Talán nem esik méltánytalanság, amikor ezt a gondolatot vonat­koztatom találkozásunkra. Bár nem lenne lehetetlen, de fölös­leges utólag jegyzőkönyvszerű­en számbavenni, hányan ültük körül a három asztalt. Ha volt egyáltalán, ami összekapcsol­hatott bennünket, akkor az Tő­zsér költészete volt, melyben új fejezet kezdetét jelenti a Leviticus. Mintegy költészeteti­kai és versesztétikai törvény­könyv ágazik szerteszét e kötet címadó ciklusa, méltán és mél­tón utalva címében az ószövet­ségi Mózes harmadik könyvé­ben az Istentől való törvé­nyekre. Ebben a kötetben minden vers lehet azonos a szavakból ki­bontható jelentéstartalmak lán­colatával, és lehet mélyebb me­rítésű a keresés, felhozva a vers­mélyből. az európai műveltség korszakos aranyrögeit. Méltán éreztük úgy, hogy eseménnyé kell avatni a kávéházi történést, melynek szokványos heti bana­litásain ezúttal a Parnasszusig érő költői tett emelte felül mindannyiunk gondolatait. Persze, ki tudhatja, mennyire lesznek sokak számára fontosak az új Tőzsér-kötet versei? Sze­rény véleményem szerint, leg­alább annyira fontosak, mint lettek a Mittel Ármin költő bő­rébe bújva írt korábbi versei. Korszakot, létállapotot és gon­dolkodásmódot jelölő fogalmat teremtve Mittel úr személyén keresztül. Nem hiszek én a „tőzséri véletlenekben". Minden szava, minden elmaradó elválasztójele közöl valamit. Más kérdés, hogy az olvasó erre mennyire fogé­kony. Aki egy kicsit is az, máris látja, hogy a két éve Mittelszo­lipszizmus (1994-1972) cím­mel megjelent, valamifajta idő­ben visszafelé válogatott verseit pótló kötetének az első verse, a ®p & rózsÉK ÁKJ'ÁO H C/} U • f * i U 'M •TH -M • i— 1 > h—J Jalousionisták zárja az új köte­tét. Megformál ebben az vers­kötetben egy új lírai hőst is. Franz Xavér Kappus kapitányt, akiről barokkosan hosszú című verseket kanyarít. Melyek alatt sorokba tördelve árad az öniró­nia, az emberi létezés viszony­lagosságából fakadó kétely a vi­lággal szemben. Minden szava, minden elmaradó elválasztóje­le közöl valamit. Tőzsér Árpád mint mindig, most is nélkülözhetetlen verse­ket ír. Miért ne tenné éppen ezt, ha verseit oly sokan nélkülözik. Nem az ő hibája. A századvégi nagy szellemi nélkülözések ide­jén kínál sokaknak verseket, s bennük a magábafordulás kéte­lyét. Ha mindezt egy kávéházi törzs­asztal mellett gondolja a jegy­zetíró, igazából nincs is miért szégyenkeznie, elvégre a szé­gyenkezés kötelessége azokra marad majd, akik nem keresik a verset. Pedig egy manapság oly ritka igazi irodalmi esemény ré­szesei lehetnének. S ez Olvasó­ként élve sem kevés. Mert aho­gyan költőnk írja: Iuvenalis tó­gájába bújva: „Bizony, pusztán a mondatot leélni, a pontig, fő­leg / bővítmények nélkül, a nyers élménynek / leverni éret­len gumóját is - / ma ennyi a lí­ra, ennyi az ének!" ÚJ SZÓ-INTERJÚ Október 25-26-án zajlott Komá­romban Márai Sándor hazája címmel a fiatal előadóművészek országos versenyének első elő­döntője. Tapasztalataikról, a verseny eredményeiről az új kezdeményezés egyik ötletgaz­dáját, Czajlik Józsefet kérdez­tük. Hogyan sikerült a komáromi „nyitás"? Ez az első elődöntő tulajdon­képpen megmutatta, hogy a ver­sennyel kapcsolatos elképzelé­seink hogyan valósíthatók meg. Ebből a szempontból ez volt a legfontosabb elődöntőnk. Ép­pen ezért nagyon nagy örö­münkre szolgált, hogy az elkép­zeléseink megállták a helyüket. Tanulva a visszajelzésekből és felhasználva őket a dunaszer­dahelyi elődöntő még jobban si­kerülhet majd. Milyen volt az érdeklődés és a színvonal? Összesen huszonnégyen jelent­keztek a komáromi elődöntőbe, közülük tizennégyen jöttek el. Meglepetésünkre, annak ellené­re, hogy a verseny előtt nem vol­tak válogatók, a komáromi ta­pasztalatok alapján elmondhat­juk: valószínű, hogy nagyon jó színvonalú döntőt tudunk majd tartani Kassán. Minden elődön­tőből öt versenyző jut tovább, tehát a négy elődöntőből össze­sen húsz ember. FIATAE ELŐADÓ­MŰVÉSZEK ORSZÁ­GOS TAEÁEKOZÓJA KASSA Mennyire vált be a verseny során az egy kategória, tehát hogy közös bírálat alá esett a vers és a próza? Elég sok gondot okozott a ver­senyzőknek, mert nem szokták meg ezt a fajta módszert. De azért döntöttünk így a verseny­nyel kapcsolatban, hogy abszo­lút győztes kerülhessen ki mind a két műfajban. Ezért prózában és versben is meg kell mutatnia magát, tehát az egész lényével, előadásmódjával, felkészültsé­gével kell, hogy helyt álljon. így még a sikerélmény is nagyobb lehet. Milyen összetételű zsűri bírál­ta el a produkciókat? Dudás Péter, Bandor Éva és Petrik Szilárd, a Kassai Thália Színház művészei látták el e feladatot. Az összetétel nem vál­tozik a dunaszerdahelyi és a füleki elődöntőkön sem. A Kas­sán tartandó elődöntőre azon­ban már Komárom környéki szakembereket kértünk fel a zsűrizésre. Kik voltak a komáromi elő­döntő nyertesei? Az első Kürthy Lajos, a második Annus Angelika lett, a harmadik helyen Haulitusz Anikó, a ne­gyediken Mangult Mónika, az ötödik helyen pedig Tarics Péter végzett. Hol lesz a következő forduló? November 8-9-én tartjuk a dunaszerdahelyi Vermes-villá­ban. A programból kiemelném Pregitzer Fruzsina előadói est­jét, amely szombaton este 6 óra­^ Valószínű, hogy nagyon jó szín­vonalú döntőt tudunk majd tartani Kas- > > sán. " kor kezdődik Uram, nem látta Magyarországot? címmel, szin­tén a Vermes-villában. Utána beszélgetés lesz a rendezőkkel és Pregitzer Fruzsinával, melyet a házigazda, Győry Attila vezet majd. (mislay)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents