Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-20 / 267. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 22. S

PO

RT

/TÉVÉ ÉS R

Á

DI

Ó - SZOM

BA T P

P Válasz két kérdésre Az UNESCO Világörökség kötetei Magyar változatban Prágában ad koncertet holnap napjaink legsikeresebb zenekara, az Oasis. A britpop koronázatlan királyai: Liam és Noel Gallagher. (ČTK-felvétel) MTI-HIR Pécs. Az UNESCO Világörökség listájának kulturális és természeti kincseit bemutató könyvsorozat magyar változata a pécsi Alexandra Kiadó gondozásában jelenik meg. Joanna Sullivan, a Világörökség Igazgatóságának helyettes vezetője - aki megtekintette a világ legféltettebb értékeinek rangjára pályázó pécsi műemlékeket is - elmondta, hogy a tizenkét kötetes sorozat jogdíja a Világörökség Alapítványba folyik be, amelyből az emberiség és a Föld értékeinek védelmét népszerűsítő újabb kiadványok megjelenését támogatják. A délkeleteurópai, illetve észak- és középeurópai világörökség-értékeket színes fotókkal ismertető első két kötet a minap jelent meg a pécsi kiadó gondozásában: Az előbbi tartalmazza a Világörökség tagjainak sorába 1985-ben belépett Magyarország négy kiemelkedő kincsét, a budai várnegyedet, a hollókői falumúzeumot, a pannonhalmi apátságot és az aggteleki cseppkőbarlangot. A Magyar kormány az idén nyáron kérte az UNESCO világörökség listájára a három történelmi kor egyedülálló pécsi építészeti együttesének felvételét. Ružena Smatanovának, a nyitrai oktatási osztály vezetőjének levele az ÚJ SZÓ szerkesztőségéhez Tisztelt Szerkesztőnő! 1997. november 12-én faxon küldött levelében két kérdés megválaszolására kért fel. E levél szövegében egyben figyelmeztetett arra is, hogy e köztársaság polgárainakadóiból fizetett állami hivatalnok vagyok, s ezért reméli, hogy segítségére leszek a nyilvánosság tájékoztatásában. Tisztelt Vojtek Asszony! Biztosítom Önt, teljes mértékben tudatosítom, hogy az államigazgatásban dolgozni annyit jelent, mint a Szlovák Köztársaság polgárainak szolgálni. Egyetértek Önnel abban, hogy a nyilvánosságot tájékoztatni kell, és ezért elfoglaltságom ellenére örömmel élek a lehetőséggel, hogy az ÚJ SZÓn keresztül is tájékoztassam államunk polgárait, abban a meggyőződésben, hogy ezt az Önök olvasói méltányolni fogják. 1997. 10. 13-án a Nyitrai kerület középiskoláinak a Tt. 542/1990 sz. törvénye 5. paragrafusa 5. bekezdésének i pontjával összhangban útmutatást küldtünk, melyben figyelmeztetjük őket arra, hogy kizárólag olyan tankönyveket és könyveket használhatnak, amelyeket jóváhagyott ill. ajánlott az SZK Oktatási Minisztériuma (továbbiakban ÓM - a szerk. megj.) Az egyes tantárgyak oktatására szolgáló alaptankönyvek ugyanis jóváhagyási folyamaton mennek keresztül az OM-ban. A kísérleti jelleggel használt tankönyveket is előzőleg szakembereknek kell fölülbírálniuk, és csak ezt követően kapják meg a jóváhagyott vagy ajánlott minősítést. A Tt. 350/1994 sz. törvénye 40. paragrafusa /l/ bekezdése így szól: „A nevelésnél és oktatásnál az OM által kiadott tankönyvjegyzékben szereplő tankönyveken és szövegeken kívül más tankönyvek és szövegek is használhatók." A törvény azonban nem mondja, hogy az idézett tankönyvjegyzékben nem szereplő tankönyvek és szövegek esetében nem szükséges a minisztérium jóváhagyása, vagy ajánlása. A törvény azt sem határozza meg közelebbről, hogy alap- vagy kiegészítő tankönyvekről, illetve az oktatási folyamaton belül, avagy az iskolán kívüli nevelés keretében használt tankönyvekről van-e szó. Ammenyiben az idézett törvény 40. paragrafusát kiragadnánk a törvény egészének szövegkörnyezetéből, valóban az lenne a benyomásunk, hogy a nevelés és oktatás során más, tehát bármilyen tankönyvek és szövegek használhatók. Ha azonban a törvény egészét tekintjük, e törvény előző, tehát 39 /l/. paragrafusa ezt mondja: „Az iskolákban az OM által kiadott tantervek és tanmenetek alapján folyik az oktatás." A tantervek és a tanmenetek megvalósítása érdekében a Szlovák Köztársaságban kiadják és a tanulóknak térítésmentesen kölcsönzik a kötelező - beleértve a szabadon választható - tantárgyak oktatásához szükséges valamennyi tankönyvet, amelyeket jóváhagyott az oktatási és az egészségügyi minisztérium. Erről szól a 282/1994 sz., a tankönyvek és szövegek használatát szabályozó kormányrendelet. A mi útmutatásunk kizárólag ezekre a tankönyvekre vonatkozott, amit iskoláink igazgatói, mint az oktatási resszort szakemberei, jól tudnak. Az útmutatást azon okból küldtük az iskoláknak, mivel olyan tájékoztatást kaptunk, hogy néhány iskolában ezeket az alaptankönyveket más államok tankönyveivel helyettesítik, amelyek nincsenek összhangban a mi tanmeneteinkkel és tanterveinkkel. A nevelésnél és oktatásnál a tanítási órákon és a tanításon kívül felhasználhatók különböző más szövegek is, szakmai publikációk, folyóiratok, enciklopédiák, de gyermek- és ifjúsági irodalmi művek is, az alaptankönyvek kiegészítésére. Ám ezeknek a kiegészítő szövegeknek is összhangban kell lenniük az érvényes tanmenetekkel és tantervekkel. Az OM által minden tanévre kiadott pedagógiai és szervezési útmutatások közlik azoknak a szakmai folyóiratoknak, és újságoknak a nevét, amelyek segíthetik a nevelést és oktatást. Tisztelt Szerkesztőnő, hiszem, hogy szakmai magyarázatom elősegíti a széles körű nyilvánosság részletes tájékoztatását, mivel útmutatásainkat nem a nem pedagógus nyilvánosságnak címeztük, s ezért megértem, hogy azokat másképp is értelmezhette. Hiszem, hogy álláspontomat teljes terjedelmében leközli, ahogy azt az újságírói etika megköveteli, és így hozzájárul tisztelt olvasóik jobb tájékoztatásához. Örülök további együttműködésünknek. P.S. Amennyiben jó tapasztalataim lesznek Önnel, és szövegemet teljes terjedelmében közlik, úgy készséggel írok napilapjukba és tájékoztatom olvasóikat az oktatást érintő valamennyi kérdésről. Tisztelettel Dr. Ružena Smatanová, a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztályának vezetője Néhány észrevétel a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási illetékesének leveléhez A magyar iskolák tudják, miről van szó VOJTEK KATALIN Az Új Szó olvasói bizonyára méltányolják Ružena Smatanovának, a Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztálya vezetőjének oldalunkon közölt tájékoztatását, annál is inkább, mivel ehhez a tájékoztatáshozjoguk van, amit az 542/1990 sz. ún. iskolatörvény 5. § 6. bekezdése biztosít:,A tanügyi igazgatóság (a területi reform után ennek jogutódja a kerületi ill. járási hivatal oktatási osztálya) rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot (...)" A Nyitrai Kerületi Hivatal oktatási osztálya tehát megtiltja, hogy az iskolák a minisztérium által jóváhagyott vagy ajánlott tankönyveken kívül más tankönyveket is használjanak, s teszi ezt egy olyan körlevélben, amelyet - Ružena Smatanovát idézve - „az 542/1990 sz. törvény 5.§ 5. bekezdésének i pontjával összhangban" küldött szét. E törvény azonban kizárólag az iskolai étkezdékre vonatozik, és így szól: „A tanügyi igazgatóság biztosítja az iskolai étkezdék szakmai és gazdasági tevékenységének szervezését, működtetését, gazdálkodását és ellenőrzését." A Tt. 350/1994 sz. törvénye 40 § /l/ bek. világosan kimondja: „Á nevelésnél és oktatásnál az oktatási minisztérium által kiadott tankönyvjegyzékben szereplő tankönyveken és szövegeken kívül más tankönyvek is használhatók." Smatanová ezzel kapcsolatos fő ellenérve így szól: ,A törvény azonban nem mondja, hogy az idézett tankönyvjegyzékben nem szereplő tankönyvek és szövegek esetében nem szükséges a minisztérium jóváhagyása vagy ajánlása". Ez igaz. De azt sem mondja, hogy szükséges. Egyetlen szóval sem. Az állami hivatalnoknak kötelessége ragaszkodni a törvény megtartásához és megtartatásához, ahhoz azonban nincs joga, hogy bárkit olyasmire kötelezhetne, amit a törvény nem ír elő. Erről szól az Alkotmány első szakaszának 2 /2/ cikkelye: „Az állami szervek csak /.../a törvény által megállapított mértékben és módon járhatnak el." Ugyanezen cikkely /3/ bekezdése leszögezi: „Mindenki megcselekedheti, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cselekvésre, amelyre a törvény nem kötelezi." Az Alkotmány 13. cikkelyének /l/ bekezdése szerint „Kötelességeket csak törvény alapján, annak keretében /.../ lehet megállapítani." Olyan törvény, amely megtiltaná a minisztérium által jóváhagyott vagy ajánlott tankönyveken kívül más tankönyvek használatát, egyszerűen nem létezik. Ha volna, Smatanová azt idézné, és nem kényszerülne olyan ködösítésekre, mint a 39.§ /l/ bekezdésére való hivatkozás, amely csupán annyit szögez le, hogy, Az iskolákban az oktatási minisztérium által kiadott tantervek és tanmenetek alapján folyik az oktatás." Szó sincs benne bármiféle tankönyvek tiltásáról. Ilyen tiltás Ilyen tiltás nem szerepel a 282/1994 sz. kormányrendeletben sem. nem szerepel a tankönyvek és szövegek használatát szabályozó 282/1994 sz. kormányrendeletben sem, amelyre Smatanová hivatkozik. Ebben, többek között, a tankönyvek térítésmentes kölcsönzéséről van szó, amit Smatanová arra használ fel, hogy gazdasági síkra terelje politikai célzatú rendelkezését. Az iskolatörvény 40. paragrafusának /l/ bekezdése, amellyel körlevelében üt utasítása merő ellentétben áll, ugyanis épp az oktatás ideológiai szabadságát hivatott biztosítani. Smatanová közben mindvégig szemérmesen hallgat arról, voltaképpen milyen „más államok" milyen tankönyveit kívánja letiltani. A magyar nyelvű iskolák azonban tudják, miről van szó, nem hiába kopogtatnak náluk egyre-másra a magyarországi történelemkönyvek után szimatoló tanügyi ellenőrök. Az azonban nem érdekli a szimatolókat, hogy a Szlovákiában kiadott magyar nyelvű középiskolai történelemtankönyvek már rég elavultak. Szerintük bizonyára még a bennük tükröződő kommunista ideológia sem jelent a gyerekekre nézve akkora veszélyt, mint saját nemzeti történelmük megismerése. „Mindenkinek jogában áll /.../ szabadon és az állam határaira való tekintet nélkül eszméket és információkat felkutatni, átvenni és teijeszteni" - mondja az Alkotmány 26. cikkelyének /2/ bekezdése. Az iskola információkat közvetít. A nemzeti múltunkkal, történelmünkkel kapcsolatos információkat azonban nem tudjuk itthon, Szlovákiában beszerezni, kényszerítve vagyunk hát máshová fordulni. Aki azt vallja, hogy a szlovákiai magyaroknak nincs joguk ahhoz, hogy megismerjék saját nemzetük történelmét, az egyértelműen az asszimilációjukat kívánja. S ha állami hivatalnokként ilyen értelmű utasítást ad ki, akkor tevékenyen részt vesz az elnemzetietlenítésben, amit a szlovák alkotmány egyenesen tilt. A Tücsök Dióspatonyban A VIII. Dióspatonyi Kulturális Napok keretében ma a Tücsök című gyermeklap főszerkesztője lesz a legkisebbek vendége. Kocsis Arankával 10 órakor az alapiskola könyvtárában találkozhatnak a gyerekek, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző (11) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Lúdas Matyi (9.30,12,14) MOZI POZSONY HVIEZDA: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Bean (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Lost highway (am.) 15.15,17.30,20 KASSA ÚSMEV: Tűzhányó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Kapcsolat (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Az ötödik elem (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: A titkosügynök (am.) 15.45,18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Tűzhányó (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Miért nem kutya a macska? (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Két nap a völgyben (am.) 19 LÉVA JUNIOR: Barb Wire (am.) 16.30, 19.30 RIMASZOMBAT ORBIS: Tűzhányó (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 16.30,19 Borbély Sándor: Kik írtak a gyerekeknek Diák kislexikon A-tól Z-ig VÖRÖS PÉTER „Egy lexikon jószerével esztétikai-irodalmi közmegállapodásokra épül, nem új megfigyelések, inkább bizonyos szintű evidenciák gyűjteménye." - olvasható annak a gyermek- és ifjúsági kislexikonnak a bevezetőjében, amely a budapesti Junior Kiadó gondozásában (1996) látott napvilágot. Borbély Sándor: Kik írtak a gyerekeknek (A gyermek- és ifjúsági irodalom kislexikona A-tól Zig) cím (alcím) alatt megjelent, 160 oldalas kis kézikönyve az ifjú, a lexikonolvasásban kevésbé járatos olvasónak készült. Mindazoknak, akik a határok nélküli gyermek- és ifjúsági irodalom elfelejtett, ismert és népszerű szerzőinek, műcímeinek és könyveinek csodálatos világában szeretnének tájékozódni, eligazodni - mindezt olvasói, és olvasni (is) vágyó szemmel. Borbély Sándor irodalomtörténész és kritikus egyszemélyes lexikona 131 szócikket tartalmaz, a függelékben kiegészítve öt mutatóval és a magyar, valamint külföldi - de magyar fordításban is olvasható - gyermekkönyv-illusztrációk jól válogatott csokrával. Dicsérni való, hogy Borbély Sándort könyve megírása és szerkesztése közben nem az alkotói szándék vezérelte, hanem az idők folyamán kialakult gyakorlat: „Milyen művek is népesítik be a gyerekszoba könyvespolcait", s „Lexikonunk összeállításában természetszerűleg a konvenciók reflexe is működött. Az irodalom- és pedagógiatörténeti szempont így iránytű volt munkánkban." - írja könyvének bevezetőjében a szerző. A-tól Z-ig - Aiszóposztól Zelk Zoltánig a kisebb és fiatal olvasó olyan írók, költők nevével, olvasmányosan megírt életrajzával és a tárgyunkat érintő műveikkel - címszavaival ismerkedhet meg, mint Arany, Benedek Elek, Bezerédj Amália, Csukás István, Dickens, Fekete István, Gárdonyi, a Grimm-fivérek, Thomas Hardy, Jókai, Kányádi Sándor, Kipling, La Fontaine, Lázár Ervin, Molnár Ferenc, Móra, Pósa Lajos, Puskin, Raspe, Saint-Exupéry, Felix Salten, Sebők Zsigmond, Swift, Szabó Magda, Szép Ernő, Tamási Áron, Tamkó Sirató Károly, Tolkien, a két Tolsztoj, Török Sándor, Verne, Weöres Sándor, vagy Ursula Wölfel és sokan mások. A recenzens fájó szívvel mond le a teljes névsorolvasásról és keserűen állapítja meg, hogy a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom megalapozója, a tájainkon (Kamocsán) született Lukács Pál (1803-1873) közel 40 művével nem kapott helyet a kötetben, miként a kortárs szlovákiai magyar irodalomból sem jelenik meg egyetlen név sem (p.o.: Kovács Magda, vagy Simkó Tibor?!?) lexikonunkban. A könyvünkben, elvétve fellelhető hiányosságokat egy mielőbbi új és bővített kiadás szerencsésen pótolhatja. Mindent egybevetve, Borbély Sándor Kik írtak a gyerekeknek című irodalmi kislexikonáról Kik írtak a gyerekek

nek ej;: m már most elmondható, hogy igen népszerű, keresett és olvasott lesz/lehet a kis és ifjú diákok körében: ám értékeit, színvonalát, fontosságát, hasznosságát, valamint közszolgálatra irányuló szándékát figyelembe véve, megkerülhetetlen kézikönyvként, szolgáló segítségére lehet szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak egyaránt. Mert könyvünk felhívja a potenciális olvasó figyelmét arra is, hogy „(...) ne engedjék el a továbbiakban sem a gyermekkorukban megszeretett író kezét."