Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-20 / 267. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 20. KOMIHftNTÄIt Nincs európai átlag SZILVÁSSY JÓZSEF Horn Gyula kormányfő tegnapelőtt személyesen jelent meg a magyarországi szlovák önkormányzat budapesti új székházának ünnepélyes átadásán, s ezzel a gesztussal is igazolta, mennyire fontosnak tartja a magyar-szlovák viszony javulását. Beszédében kiemelte, hogy napjainkban egy ország európaiságát az határozza meg, hogy társadalma miként viszonyul a nemzeti kisebbségekhez. Az ünnepségen ugyancsak jelen lévő Jozef Kalman szlovák miniszterelnök-helyettes merőben más hangnemet ütött meg. Elismételte a megszokott közhelyet arról, hogy Szlovákiában a magyaroknak az európai áüagon felüli jogaik vannak, majd kioktató stílusra váltva közölte: a szlovák kormány elvárja, hogy a határon túl élő szlovákok ugyanannyi jogot kapjanak, mint amennyiben a szlovákiai kisebbségek részesülnek. A két hangnem két ellentétes politikai szemléletet tükröz. Hosszasan fejtegethetném azt, hogy a magyarországi szlovákok helyzete bizony nem jó - tanulmányok, tények és okok sokaságával lehetne csupán indokolni, hogy miért -, de fokozatosan javul, s az ottani szlovák önkormányzatoktól is függ, milyen mértékben. A Sokasodó negatív példák egész sorával bizonygathatnám, napjainkban rossz és egyre romlik a szlovákiai magyarság helyzete, mert módszeresen nyirbálják szerzett jogait. Az anyanyelvi oktatásban is, amelynek rendszere pedig az egyik legfejlettebb Európában, s ez bizony nagyon hergeli a szlovák nacionalistákat. Az összehasonlítgatások sok részigazságot tartalmaznak, de mégis helytelenek. Mert más a két országban élő nemzeti kisebbségek történelme, lélekszáma, településszerkezete, identitástudata. Mások az igényei is. Miként Európa valamennyi nemzeti és etnikai kisebbségének. Ezért értelmetlen átlagos európai kisebbségi jogokról beszélni, hiszen ahány nemzeti kisebbség, annyi sajátosság, annyiféle elvárás. A valóságban ezért csupán európai ajánlásokat, demokratikus értékrendet ismerünk. És jól működő modelleket, amelyeknek közös vonása az adott kormány jóindulata, nagyvonalúsága és politikai akarata ahhoz, hogy a kisebbségek jogos igényeit konszenzus révén, az ország stabilitása és valamennyi polgárának boldogulása érdekében rendezzék. Erről beszélt Horn Gyula. S erről hallgatott Jozef Kalman. JEGYZET Keresek egy embert VRABEC MÁRIA Nemrég elolvastam a nyitracsehi születésű Csámpai Ottó szociológiai felmérését a zoboralji magyar iskolák csökkenő látogatottságának okairól, és azóta nem hagy nyugodni egy gondolat. A felmérésben szerepelt egy kérdés, amelyben a gyermekeiket szlovák iskolába járató szülőknek kellett megindokolniuk, miért választanák most mégis inkább a magyar iskolát. A legtöbb válasz kitérő volt, a szülők mintha így utólag is igazolni szerették volna a döntésüket, de egy kurta félmondat igencsak meglepett: „Nem volnának ellenünk nevelve" - írta a nyitracsehi férfi, akinek ki tudja, hány gyereke járt vagy jár szlovák iskolába, és ki tudja, mikor ébredt rá, hogy nincs ez így rendjén. Amikor a gyereke először nem volt hajlandó magyarul válaszolni a magyarul feltett kérdésre, amikor először nem mondta meg, hogy szülői értekezlet lesz az iskolában, mert szégyellte, hogy az apja nem tud jól szlovákul, amikor először találkozott a templomba ballagva a szembejövő gyerekével, mert az már hazafelé ment a szlovák miséről, amikor először vesztek össze a vasárnapi Lépések után, amikor... Jó volna tudni. Jó volna rájönni, mi volt az az utolsó csepp a pohárban, ami után már nem jöhetett más, csak a keserű felismerés: nem elég, hogy elveszítik a gyerekeink, ami jogosan az övék - anyanyelvet, kultúrát, történelmet -, hanem még ellenünk is nevelik őket. Azóta ezzel a hátsó gondolattal nézegetem a szlovák gyerekek magyar szüleit, amikor a buszmegállóhoz kísérik a csemetéiket, és próbálok kiolvasni a tekintetükből valami zavart szégyenkezést, bizonytalanságot, valami megbánásfélét. Persze lehet, hogy emberünk külsőleg már-már maga is csaknem szlovák öntudatú, és minél kevésbé van meggyőződve a saját igazáról, annál inkább, annál hangosabban védelmezi azt. Mert a tévedés csendes, névtelen beismerésétől még nagyon hosszú út vezet annak hangos, nyilvános vállalásáig. De azért jó volna tudni, ki az. Ezért keresem azt az embert. Mert lehet, hogy van még óvodáskorú gyermeke... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Mr. Kovács, én nem hiszem, hogy a NATOban stratégiai fegyver a gulyáságyú... (Dunai Imre karikatúrája) A szakszervezeti konföderáció decemberben dönt a további lépésekről Ki képviseli a tagságot? A szakszervezet egységének megbontása érdekében a kormány mindenre hajlandó. Bármit képes megtenni azért, hogy a dolgozók érdekvédelmét vállaló Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának, de főleg vezérkarának erejét gyengítse. PÉTERFI SZONYA Egyelőre nem sok sikerrel, habár öt szakszervezeti szövetség közreműködésével megalakult a kormánypárti Szakszervezeti Szövetségek Társulása. A Konföderációnak a hatalom szerint több bűne van: nem volt hajlandó aláírni a semmitmondó Általános Egyezményt, majd erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a kormány a gazdasági csomagot, majd a bérszabályozást sem vitatta meg a szociális partnerekkel. Ezért is szüneteltette az érdekegyeztető tárgyalásokat, miközben a szakszervezeti vezetők részéről elhangzott: amint a kormány visszavonja a dolgozók ellen irányuló intézkedéseket, az érdekegyeztető tárgyalások részükről folytatódhatnak. Közben persze, mint a fejlett országokban szokás, megkezdődött a lobbyzás. A Konföderáció nem is tagadta céljait: el szerette volna érni, hogy a bérszabályozásról szóló törvényt a parlament ne hagyja jóvá. De hiába akartak találkozni a DSZM képviselőivel, azok eleinte még a tárgyalás lehetőségét is visszautasították, a későbbiekben pedig „csak" időhiányra hivatkozva halasztották el Nem hagyják magukat elhallgattatni a találkozót. A Munkásszövetség képviselői viszont úgy tettek, mintha megértették volna, hogy szó sincs a cégek, vállalatok, részvénytársaságok élén állók bérszabályozásáról, hanem éppenséggel a többség bércsökkenését akaija a kormány jóváhagyatni. A szavazáskor azonban három munkáspárti képviselő kivételével mégis igennel szavaztak. A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja ezért döntött a tiltakozás nyilvánosabb formájáról. Arról, hogy lakossági nagygyűléseken folytat párbeszédet az érintettekkel. Bár megtehettékvolna, nem küldtek (ingyen) autóbuszokat, és nem szállították a szakszervezeti tagokat a kerületi székhelyekre. Megelégedtek azzal, hógy csak azok előtt magyarázzák el céljaikat, akik önként érkeznek. Persze a hatalom megijedt, s ebben ez esetben is közbeszólt: Nagyszombatban például a járási hivatal a nagygyűlés időpontjában ingyenes kulturális műsort szervezett a Hviezda moziban. A szakszervezeti vezetők többször hangsúlyozták: nem hagyják magukat elhallgattatni. Jelenleg az ország községeiben, városaiban petíciós akcióval folytatják a tiltakozás-sorozatot, s a december eleji elnökségi ülésükön döntenek a további lépésekről. A több mint egymilliós tagság érdekében. Mert hiába alakult meg a Társulás, taglétszáma nem éri el az ötvenezret Az elmúlt hetekben hárommillió doboz csokoládé karácsonyfadíszt szállított külföldre a vsetíni Iris cég. Az ízléses cseh kollekciók ezekben a napokban a szlovákiai üzletekben is kaphatók lesznek. Felvételünk a cég műhelyében készült. (ČTK- felvétel) OLVASÓI LEVELEK Továbbképzés, de miért? Érdeklődéssel olvastam Vojtek Katalin „Tíz év, de miért?" c. jegyzetét „bölcs" oktatásügyi szerveink újabb „korszakalkotó" intézkedéséről, a tízéves tankötelezettség bevezetéséről. Annyi pénzünk van talán, hogy mamutnagyságú alapiskolák finanszírozása sem okoz gondot? Ki fog tanítani az alapiskolák 10. évfolyamában? Hiszen az alapiskolák felső tagozatára régebben képesítést szerzett pedagógusok egyetemi oklevele az 5-8. vagy a 6-9. évfolyamban való oktatásra jogosít fel csupán! Vagy a 10. évfolyamban gimnáziumi és más középiskolai tanárok fognak oktatni? De akkor kik fognak tanítani a gimnáziumokban és a többi középiskolában? Már ha lesznek. Mert már a 9. évfolyam beindítása is temérdek tanulót vont el a középiskolákból. Netán a középiskolai felvétel kritériuma az alapiskola 10. évfolyamának elvégzése lesz, és a négy évfolyamos középiskolákba 16 és 17 éves elsősök fognak beiratkozni, s majd az egyetemeken továbbtanulók a 30. életévükhöz közel szereznek diplomát? Ennek az átgondolatlan intézkedésnek elsősorban az a célja, hogy fiataljaink az eddiginél valamivel később kezdjék el enni a munkanélküliek keserű kenyerét. Sági Tóth Tibor Ipolyság Bűnügyi grafológia Az okirathamisítás manapság a bűnözés egyik „felkapott" műfaja. Bár a hamisított okiratokat, adósleveleket napjainkban korszerű eszközökkel állítják elő, a bűnüldöző szervek ugyancsak korszerű technika segítségével PRAVDA A lap a hétvégi NATO-népszavazásról beszélget Kovács László magyar külügyminiszterrel, aki elmondja: Magyarország nincs fenyegetett helyzetben, de a térségben léteznek olyan feszültségforrások, amelyek esetleg háborús konfliktusba is torkollhatnak, ahogy ez megtörtént Jugoszláviában. „Kiszámíthatatlan dolgokra kerülhet sor ebben a bizonytalan térségben. Magyarországnak nem azért van szüksége a .NATO-tagságra, hogy egyetlen konkrét veszéllyel szemben védve legyen, hanem a közvetett kockázatok miatt. A NATOtagság hosszú távú biztonságpolitikai okokból fontos, hiszen ki tudná ma megmondani, milyen lesz Magyarország és a környező országok helyzete 10-20 éwel az ezredfordulót követően?" - fejtette ki Kovács. Arra a kérdésre, vajon nem lesz-e hátrányos Budapest számára, ha egyetlen szomszédja sem lesz NATO-tag, a magyar külügy vezetője leszögezte: Magyarország támogatja szomszédai integrációját. Ezt máľ c madridi NATO-csúcs előtt is kijelentette, és azóta is folyamatosan hangsúlyozza. „Ha már a szövetség tagjai leszünk, még erőteljesebben támogathatjuk őket, és segíthetünk felkészülésükben is. Szomszédainknak nincs okuk a féltékenységre, és véleményem szerint nem is féltékenyek." SME A Magyar Koalíció Magyarok Szlovákiában c. angol nyelvű publikációja nincs éppen összhangban az SZDK és az MK készülő közös nyilatkozatának tartalmával, amely határozottan elutasítja az etnikai alapú területi autonómiát. „Igaz ugyan, hogy a nyolcvanoldalas publikáció akkor íródott, amikor még fel sem merült az SZDK-MK közös nyilatkozatnak a megfogalmazása, és mindössze egyetlen mondata említi a területi autonómiát; az sem célkitűzésként, csupán egy lehetséges megoldásként. Ennek ellenére nem szerencsés a fogalom használata, de még szerencsétlenebb lenne meszszemenő következtetéseket levonni belőle" - írja a lap kommentárja, és rámutat, hogy a Magyar Koalíció nem követel területi autonómiát, csupán az Együttélés emlegeti - pótmegoldásként. „Tény, hogy ha törekedne is erre , akkor sem tudná megvalósítani, mert az autonómiát valamennyi szlovák párt a nacionalista SZNP-től a leginkább kisebbségbarátnak tekinthető Demokrata Pártig - egyértelműen elutasítja. Ennek ellenére a szlovák társadalom túlnyomó része, beleértve a politikusokat is, lépten-nyomon a területi autonómiára való törekvéssel gyanúsítja a magyarokat, és ezt a kormánypártok minden bizonnyal ki is használják majd választási kampányuk során." leplezik le a hamis hivatalos papírokat. A hamis okiratok vizsgálatakor nemcsak a kézírást, az aláírást elemzik, hanem a kézzel írt szövegek esetében magát az íróeszközt is, valamint azt, hogy milyen tintával, indigóval írták a szöveget. Az USA Maryland államában a Bureau of Alcool Tobacco e Firerms vállalat 1988-ig, amíg gyűjteményét át nem adta a CIA-nak, 6000 különböző, a világ minden sarkából összegyűjtött tintát halmozott fel, melynek alapján gyakorlatilag valamennyi, kézzel vagy írógéppel írt dokumentum azonosítható. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová-Oblazov