Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-19 / 266. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 3192. S

PORT PI „Falakat rombolunk és egy szellemvárat építünk: zenével, költészettel, lélekkel, ésszel..." Kövessük a Mephistót Decembertől végre adásba kerül a Mephisto együttes várva-várt második, Dambreak című videóklipje. A négy magyar fiatalból álló közismert zenekar Budapesten tartja karácsonyi koncertjét, szilveszter napján pedig Szombathelyen, négy rockegyüttes társaságában lépnek fel. ZALABA ZSUZSA „Fél évet kellett várnunk a második videóklipünk forgatására. Hál' Istennek elkészült a Dambreak, decembertől a Markíza, a VTV, az SZTV l-es és 2-es adásában is jelen leszünk - kezdi a számadást Vavreczky Bálint, a Mephisto énekese, gitárosa. Jelenleg a harmadik CD-nk vv Dalaink közért"" hetőbbek, kemények maradunk, de emészthetőbbek leszünk. (( anyagán dolgozunk, amelynek áprilisban kellene megyelennie. Év végéig még Szlovákiában is lesz három koncertfellépésünk: Turócszentmártonban, Érsekújvárott és Pöstyénben. Februárban Németországban turnézunk, Stuttgart és környéke a cél, lehetőleg négy-öt koncert erejéig." Hogyan jellemeznéd a készülő, harmadik CD-tek dalait? Milyen a legújabb Mephisto-zene? A Böngésző nyertese 3M A Mephisto: Bóna Tamás, Smolka Marian, Smolka Roland és Vavreczky Bálint (Tóth Lehel felvétele) Dalaink közérthetőbbek, dallamosabbak, egyszerűbbek, kemények maradunk, de emészthetőbbek leszünk. Meglepően jó szakmai kritikával méltatták zenénket a magyarországi zenei szaklapok, talán ezáltal is kaptunk olyan nem mindennapi koncertajánlatokat, mint a karácsonyi budapesti és a szilveszteri szombathelyi rockkoncertek. Elszomorít bennünket a szlovákiai zenei klubok passzivitása. Mintha ebben az országban a kutya sem lenne kíváncsi az igényesebb zenei műfajokra. A legjobb zenei klubot, az Érsekújvárott működő KRIHÁ-t is megszüntették, holott nemzetközileg elismert zenekarok léptek itt fel hétről hétre. Mindent tönkretesznek, és nincs helyette semmi új, semmi értéket hordozó. Rengeteg jelzést kapunk, hogy keresik a kazettáinkat, mégsem kaphatók az üzletekben szerte az országban. Amit eladtak, eladtak, s a mai kereskedőknek nincs annyi üzleti érzékük, hogy újra rendelFalusi színjátszók országos találkozója Adácson Mindig sikerre számíthatnak DUSZA ISTVÁN Tévedés ne essék: Adács, ez a háromezerötszáz lélekszámú község nem Dél-Szlovákiában van, hanem közel Gyöngyöshöz, a Mátra kapujához, kissé már a Jászság felé. Ott rendezte meg a falusi színjátszók országos találkozóját a Magyar Művelődési Intézet, a Magyar Színjátékos Szövetség, a Szabad Színjátszásért Egyesület és a Heves megyei Művelődési Központ. Természetesen a helybeliek Zéta Kulturális Egyesületének hathatós és önfeláldozó támogatásával. Ennyivel tartoztam a tények tiszteletének. Minden más többé-kevésbé összehasonlítása lesz annak, amit a magyarországi találkozón láttam, és ami idehaza, a jobbára falun élő, a szinte csak a Csemadok szervezte kultu^lis életre szoruló szlovákiai magyarság a színjátszásban minden évben létrehoz. A hagyományt folytatva, hiszen a karácsony, a húsvét még ma is azok az alkalmak, amikor egyegy faluban bemutatják az olykor hónapokig tartó próbák után a „színdarabot". Legtöbbször vígjátékot, zenélni is tudó amatőrök esetében zenés darabot vagy operettet, népszínművet, egyfelvonásos bohózatot, hosszabb kabaréjelenetet vagy mindegyikből merítve egy kicsit, amolyan hagyományos esztrádműsort. Természetes igényekkel szórakozni vágyó közönséget szolgálnak ki így olyan időben, amikor egyre kevesebbet tájol két hivatásos színházunk, a legtöbb helyen meg sem tudják fizetni a Magyarországról ide özönlő haknibrigádokat, a sértéssel felérő színvonalon előadott budapesti operettbóvlikat. Százezreknek maradna ma is a helyi műkedvelő színjátszócsoport előadása, vagy éppen a szomszédfaluból vendégszereplésre érkezőké. Maradna... Mert bár érkeznek kurta híradások lelkes színjátszók eredményes próbálkozásairól, az évek során megfogalmazott és érvényesített igényesség a szlovákiai magyar amatőr színjátszásból szinte kiszorította a falusi színjátszókat. Adácson, nézve a tíz együttes változó színvonalú és legtöbbször esztétikai mércével alig mérhető, ugyanakkor végtelenül lelkes, az adott településeken közösségeket építő funkciót ellátó produkcióját, eszembe jutottak a magukról hírt alig adó falusi együtteseink. Pedig léteznek és dolgoznak. Olykor egy-egy évadban a meghirdetett Jókai Napokra is beneveznek, de legtöbbször otthon maradnak. Mások, s ezek vannak többen, már eleve meg sem próbálkoznak, hiszen a szándékaik szerint csupán a helybeliek szórakoztatására szövetkeztek, vagy éppen a Csemadok alapszervezetük kasszáját szeretnék kissé kibélelni néhány szomszédbeli településen szervezett vendégjáték bevételéből. Őket magam is szeretném látni, szívesen megnézném bemutatóikat, s talán érdemi tanácsot is tudnék nekik adni, ha mást nem, akkor lelkesítő szavakat. Ennek a visszavonulóban lévő, s talán kissé már vissza is szoruló műkedvelésnek vannak szerkezeti előidézői is. Nem a Csemadok pénztelenségére, hanem inkább az amatőr színjátszó mozgalom minőségi fellendítését célző bő két évtizedes törekvésre gondolok. Miközben szlovákiai és magyarországi mércéket is megütő élegyütteseink dolgoznak színházesztétikailag is minősíthető színvonalon, a Pódium Színházi Társaság (és jogelődei) és a Csemadok az évek során szép lassan elfeledkezett a falusi színjátszók figyeléséről, támogatásáról, szakmai segítéséről. Két-három évvel ezelőtt felvetődött: mit kellene tenni ezeknek a csoportoknak az érdekében? Mivel pénz már akkor sem volt, igazából a „falusi színjátszó fesztivál" ödetét el is feledtük. Nem tudom, lesz-e, lehet-e nekünk Adácsunk. Olyan falunk, ahol a színjátszócsoport tagjai az országos találkozón elsőként eljátsszák a Mágnás Miska nagyoperettet, s aztán két és fél napon át éjt nappallá téve lesik a résztvevő együttesek, a vendégek és a témáról rendezett szakmai konferencia résztvevőinek kívánságait. Miből telt nekik minderre, amikor a művelődési ház mellett áll a még teljesen be nem fejezett iskola, ami mellett van egy kisebb uszoda is? A szívükből, pályázati pénzekből, lelkesedésből, az országos szakmai egyesületek és intézmények támogatásának elnyeréséből, és abból a mérhetetlen lelkesedésből, amely a legtöbb alkalommal zsúfolásig megtöltött nézőtéren is érezhető volt. nének a kazettáinkból néhány darabot. A Mephisto tagjainál még beszerezhető a CD-nk vagy a kazettánk. Aki nem jut el a koncertjeinkre, az megrendelheti tőlünk levélben is (Mephisto, Slovenská 48, 940 51 Nové Zámky). Sajátos a helyzet ebben az országban, nem csoda, ha a fiatalok érthetetlenül nézik ezt. Akármerre megyünk, falakba ütközünk. Ezeket kell lerombolni, és építeni - zenével, költészettel, lélekkel, ésszel... At Home Gallery Egy város, két kiállítás Somorja. Két kiállítás megnyitójára invitáljuk ma a érdeklődőket. Ráhel Hegnauer installációját, az At Home Gallery-ben ma 17.00 órától látogathatja a nagyközönség. Ezután 18.00 órától a Zsinagógagalériában Denisa Lehocká és Petra Nováková kiállítása nyílik meg, Mária Hlavajová bevezető szavaival, (ú) A Vasárnap 46. számában feltett kérdésre a héten 1374 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kovács Ilona, a Hang-Kép szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Fuksz Mária dobóruszkai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Pokol tornáca és Rákosztály, (v) Kortárs művészeti fesztivál Kassa. A VERTIGO művészeti társaság november 21-én 19 órai kezdettel Alternatívák címmel másodízben jelentkezik Kassán (Mészáros utca 59.) kortárs művészeti fesztivállal. A rendezvényen a csoport tagjai és meghívott vendégek szerepelnek: Miro Nicz, Rónai Péter, Fecsó Szilárd, Farkas Roland, Szabó Szilárd, Vida Ferenc, Cselényi Árpád, Téglás Attila és Fehér Sándor. A kiállítást video- és akcióművészeti előadások kísérik. (F. R.) Bevezetés a zene birodalmába Dióspatony. Folytatódik a VIII. Dióspatonyi Kulturális Napok rendezvénysorozata. A színhely ezúttal az óvoda. Ma délelőtt 10.30 órától ugyanis Pálmai Márta, a Vox Camerata karnagya tart rendhagyó zeneórát a legkisebbeknek, Bevezetés a zene birodalmába címmel, (ú) Ady Endrére emlékeznek Pozsony. Jeles évfordulóra emlékezünk a napokban: Ady Endre születésének százhuszadik évfordulójára. Ebből az alkalomból november 21-én (pénteken) 16 órától ünnepi estet rendez a Szlovákiai Magyar Kulturális Társaság. A rendezvényre a Ventúr utcai Zichy-palotában kerül sor. Ünnepi előadást dr. Garaj Lajos egyetemi docens, kandidátus tart. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző (11) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté (19) KIS SZÍNPAD: A mikor táncolt... (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armageddon (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Lúdas Matyi (9.30, 12) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (18 Királyhelmec) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Bean (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Az angol beteg (am.) 17, 20 KASS

A ÚSMEV: A vulkán (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: A titkosügynök (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Az ötödik elem (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A titkosügynök (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY-LUX: A vulkán (am.) 17.30,20 KOMÁROM - TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 17,19 GALÁNTA - MOZI: Suttogj (cseh) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Barb Wire (am.) 16.30,19.30 RIMASZOMBAT-ORBIS: A vulkán (am.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: George, a dzsungel királya (am.) 18 Emlékülés a jeles reformátor tiszteletére Utam Szenczi Molnár Alberthez ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Szene. Az elmúlt hétvégén a fenti címmel rendezett emlékülést a Csemadok Országos Tanácsa és a Csemadok Szenei Területi Választmánya. A Pozsony melletti kisvárosban, az egyre kisebb számú magyarajkú lakosok számára jelentős ünnep a Szenczi Molnár Albert Napok, melynek ez az ülés a zárórendezvénye volt. A meghívott vendégek között helyet foglalt Szabó László, a Magyar Intézet igazgatóhelyettese, Ózsvald Árpád költő, Ásványi László és Bárdos Gyula parlamenti képviselők, valamint Görföl Jenő, a Csemadok Országos Tanácsának elnöke. Elsőként a Szenczi Molnár Albert-szobor alkotója, Nagy János szobrászművész szólt, akinek éppen az első Szenczi Napokon volt legelső kiállítása. Énnek kapcsán felelevenítette az akkori ünnepségek történéseit és hangulatát. A művész nem kis keserűséggel ismertette a szobor sorsát, az ötlettől a megvalósulásig. A következő lendületes, magával ragadó előadást Kovács Sándor Iván budapesti egyetemi tanár, a régi magyar irodalom jeles ismerője tartotta. Anekdotákkal tarkított, a nagyközönség számára élvezetes stílusban ecsetelte Molnár Albert életének apró dolgait. A beszámoló egyik tanulsága, hogy az az ember, akit az örök megismerés vágya vezérelt, és aki a többnyelvűséget tartotta természetesnek, szülőföldünk szeretetére és anyanyelvünk megőrzésére tanít. Molnár Albert hatásával az egyetemes és a magyar keresztyén egyházra a református egyház püspöke, dr. Erdélyi Géza foglalkozott. A püspök úr a reformátorok hatását és aktualitását hangsúlyozta, akik olyan munkát végeztek el, amellyel meg tudták fordítani a hanyatlást és távlatokat tudtak mutatni. Szenczi Molnár zsoltárfordításainak szépsége, gazdagsága és közösséget formáló ereje is érezhető. A szobor megkoszorúzása után a martosi Goudinel református kórus hangversenyét élvezhették a jelenlévők, melyre a szenei evangélikus templomban került sor. Reméljük, hogy a jövőben több ilyen színvonalas rendezvényen ismerhetjük meg azokat a személyiségeket, akik tájainkról származnak, és nemcsak számunkra fontosak, hanem az egyetemes magyar kultúra kimagasló képviselői is. Fontos, hogy a nagyobb nyilvánosságot megszólítva, főleg a fiatalabb korosztályok megismerkedhessenek olyan egyéniségekkel, akik megtartó erőként hatnak ma is, biztos pontok, melyek mutatják, honnan jöttünk, kik vagyunk, és mi az a mérce, amelynek a jövőben is meg kell felelnünk, (vysztavel)