Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-18 / 265. szám, kedd

2 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 18. KOMMENTÁR Fortélyos megalázás PÁKOZDI GERTRÚD A rimaszombati munkaügyi hivatal úgy döntött, hogy körzetében megpróbálja kiszűrni a munkanélküli-segélyből élők közül azokat, akik feketén dolgoznak. A Markíza Tv riporterének nyilatkozó hivatalnok szerint a múlt heti ellenőrzési akció során senki sem akadt fenn rostájukon. Hát ez megnyugtató mondhatná az eseményeket csak kívülállóként szemlélő polgár. Abban a pillanatban valószínűleg el is felejti azoknak az elkeseredett hangú kijelentéseit, akiket ellenőrzés céljából a hét több napjára is berendelt a hivatal, s akik a szervezetlenség miatt úgyszólván egymást taposva igyekeztek a megadott időpontban a Hivatalnok színe elé járulni. Arról az ellenőrzés eredményességét értékelő hivatalnok nem szólt, hogy a berendelt munkanélkülieknek hány munkahelyet kínáltak fel, s esetleg azok hányat utasítottak vissza... A szóban forgó munkaügyi hivatal pénzforrásokat kereső megalázó megoldási próbálkozása jut eszembe akkor is, amikor Ján Slota kifogásait hallgatom, aki sokallja a tárcának szánt pénzcsomagot, mondván: „...ebben az államban milliárdokat szórnak ki az ablakon olyanokra, akik semmilyen pénzért nem fognak dolgozni". A pártelnök tehát a legsebezhetőbb rétegek rovására takarékoskodna. Hogy érveivel egyetértett-e a szociális ügyi tárca vezetője, az nem szivárgott ki a költségvetési tervezetet villámgyors ütemben jóváhagyó pénteki kormányülésről, csupán annyi, hogy a két, SZNP által delegált kormánytagon, az oktatási és a védelmi miniszteren kívül ó sem szavazta meg a tervezetet. S miközben Sergej Kozlík ismét magabiztosan megerősíti, abban teljes a politikai egyezség, hogy a költségvetési hiány jövőre nem haladhatja meg az 5 milliárd koronát, nyilvánvaló: a parlamentben folytatódik majd a három említett tárca érvelése, miért keveslik a nekik szánt pénzt. Valószínű, hogy egy fillérrel sem kapnak többet Közliktól, mert - nem kaphatnak. A pénzügyminisztériumnak ugyanis törlesztenie kell az eddig felhalmozott költségvetési tartozásokat is, nevezze azokat bármilyen tételnek, manipuláljon velük bárhogy. Közben a munkanélkülieket - akikről Ján Slotával ellentétben általánosságban korántsem mondható el, hogy nem akarnak dolgozni - egyáltalán nem érdekli, a kormány miként kaparja össze a munkanélküliség kezelésére, a zömében önhibájukon kívül utcára kerültek segélyezésére a pénzt. Ők csak egyet szeretnének: mielőbb biztos munkahelyet - megaláztatások nélkül. JEGYZET Boldogít az igen? V. KRASZNICA MELITTA Régóta kokettált már egymással a két politikai erő, míg frigyre lépett. Szombaton a felek végre kimondták az igent, és megegyeztek abban, hogy új névvel lépnek a választók elé. Az Új Agrárpárt, mert arról van szó, a Szlovákiai Földművesek Pártjának és a Szlovákiai Földművesek Mozgalmának egyesülésével jött létre. Mindkét politikai tömörülés a vidékre, az agrárágazatból élőkre támaszkodott és épít a jövőben is, tehát egyesülésük ilyen szempontból teljesen logikusnak tűnik. Némi gubancot jelent az, hogy eddig a politikai színtér más-más oldalán álltak: a Szlovák Földművesek Pártja ugyanis a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom védőszárnyai alatt jutott be a parlamentbe, a Szlovákiai Földművesek Mozgalma pedig a Demokratikus Baloldal Pártjával karöltve, a Közös Válaszás listáján. Igaz, Jozef Klein, az SZFM elnöke elég gyakran a kormánykoalíció érdekeinek megfelelően nyomogatta a szavazógombot már eddig is. Az új párt megalakulását indokolhatná még a parlamentbe való bejutás kiharcolásának a szándéka, ám mindkét politikai szubjektum számára nyilvánvaló, hogy támogatottságuk várhatóan még az egyesülést követően sem éri el az 5 százalékos küszöbértéket. Ezért szinte biztosra vehető - és erre utalnak Pavol Delingának, a földművesek pártja eddigi főnökének, egyben az Új Agrárpárt elnökének kijelentései is -, hogy a választások előtt ismét a HZDS-hez csapódnak majd. Kérdés, hogy ez mennyire lesz elfogadható Klein mozgalmának nem kormánypárti támogatói számára, akik között szép számmal akadnak dél-szlovákiai mezőgazdászok is. Nekik mindenképpen át kell értékelniük az új párthoz fűződő viszonyukat. El kell gondolkodniuk azon, hogy az egyesülést kimondó igen boldogító lesz-e számukra, s az sem mellékes, hogy meddig... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hazai helyzetkép (Szalay Zoltán karikatúrája) Értékelték a politikai akaratot, amelyet kormány és ellenzék közösen nyilvánított ki Felelősségtudattal Pontosan egy hónappal ezelőtt a magyar köztársasági elnök prágai tartózkodása idején óvta a cseheket attól, hogy népszavazást rendezzenek a NATOtagság kérdésében. E. FEHÉR PÁL A mindig higgadt Göncz Árpád ugyanis éppen akkor kapta meg az Alkotmánybíróság emlékezetes döntését, hogy a földkérdésről, illetve a NATO-tagságról szóló kérdések nem összekapcsolhatók. Ez a feszültség azóta is tartott a magyarországi politikai elitben, a parlamenti ellenzékben és a kormánykoalícióban egyaránt. Vasárnap estig. Addig a parlamenten kívüli két ellenzéki párt, amelynek elvei ugyan nehezen egyeztethetők, csak a szélsőségek iránti rokonszenvük közös, volt magabiztos. Bíztak, hogy a magyarországi társadalom „nem"-et mond az euroatlanti csatlakozásra. Vagy (ez a feltételezés sem teljesen elvethető) cinikusan a súlyos gazdasági bajokkal vert állampolgárok politikai közömbösségében reménykedtek. Persze, s ezt éppen most nem haszontalan felemlíteni, a cseh és a magyar állampolgár közérzete a NATO-val kapcsolatban különböző. A csehek két világháború nyertes államának számítanak, minimális vérveszteséggel. A magyarság két világháborúban szenvedett végzetes vereséget, óriási véráldozattal. Érthető tehát, ha más a lakosság lélektana. A népszavazáson azonban a magyarországi társadalom rendkívül magasrendű felelősségtudatról tett tanúbizonyságot. Jelentős arányban járult az urnákhoz, és elsöprő többségben a NATO-tagság mellett szavazott. Persze Csurka már kiszámította, hogy a „nem"-mel szavazók és a népszavazástól távolmaradók Védheti (...) a magyar nemzetiségek érdekeit. százalékaránya több, mint a NATO-tagság mellett voksolóké, tehát voltaképpen ő győzött. Ez azonban csak házi használatra készült önvigasztalás. A döntő az az arány, a több mint 85 százalékos „igen", amire senki nem számított. Annak a ténynek a visszajelzése ez az adat, hogy a társadalom értékelte azt a politikai akaratot, amelyet a kormány és az ellenzék közösen nyilvánított ki: az útirány - Európa. Ne tévedjünk: egyelőre csupán az irány vüágos. Az USA szenátusa még ebben a kérdésben nem döntött. Nem tudható, hogy a NATO-ügyben miként határoznak, csupán az vehető biztosra, hogy amennyiben a magyarországi népszavazás sikertelen lett volna, ez bizony azt is jelentette volna: a washingtoni szenátor urak megfontolják, hogy mire adnak pénzt, ha a magyarok kellemedenkednek e kérdésben. A magyarországi társadalom azonban nem csupán e mellett az esély mellett döntött, hanem kinyilvánította érdekeltségét: a határokon túli magyarság sorsa fontos számára. Hiszen világos, hogy egy nagy valószínűséggel NATO-tag Magyarország sikeresebben védheti a nem NATO-országokban élő magyar nemzetiségek érdekeit, mintha kimaradt volna a védelmi szövetségből. Amely persze egyszersmind a gazdasági szövetség, az Európai Unió előszobája is. A szerző a Népszabadság pozsonyi tudósítója. A vasárnapi magyarországi népszavazáson Budapesten volt a legmagasabb a részvételi arány. Felvételünk az egyik fővárosi szavazókörben készült. (Somogyi Tibor fotója) Válaszúton a Magyar Koalíció Látván és hallván a Magyar Koalíció vezető politikusainak gyakran homlokegyenest ellentétes jövőkép-elképzeléseit, borúlátóan tekint Szlovákia magyarsága a jövő évben történő újabb parlamenti választás elé. Az MK vezérkara válaszúthoz ért, ideje lenne már abbahagyni a patikamérlegen történő méricsgélést - amennyien a pártomra szavaztak, akkora beleszólást kérek a dolgokba -, az emberek számára nem az elnevezés a mérvadó, hanem a sanda szándékoktól mentes, a jövőbe tekintő gazdasági és politikai koncepció kidolgozása. Remélem, nem jutunk a vajdasági magyarok sorsára, a mi viszonyainkat figyelembe véve, inkább a romániai példát követve kellene haladnunk. Sajnos, a szlovák ellenzék sem mutat túlzott hajlandóságot az MK-val való megegyezésre, a közös program elfogadására, pedig jobban tennék, ha odafigyelnének all százalékot kitevő magyarságra, ha ugyanis nem találnak közös nevezőt, akkor választási győzelmük esetén sem biztos, hogy egyedül módosítani tudnak az ország eddigi irányvonalán. Szabó Sándor Királyrév Még egyszer Pándyról A Magyar Televízió, a magyarországi és szlovákiai napilapok rendszeresen tudósítanak Pándy András, Magyarországról elszármazott brüsszeli lakos ügyéről, akit többrendbeli gyilkossággal gyanúsítanak. A híradásokban Pándyt protestáns, sőt időnként református lelkészként titulálSME Mi az összefüggés az orosz plutónium Németországba való csempészése, Helmut Kohl német kancellár és Vladimír Mečiar közt? - teszi fel a kérdést a lap kommentárja. A csempészést és a két személyt nehéz összefüggésbe hozni, a válasz mégis egyszerűbb, mint gondolnánk. 1994 augusztusában egy moszkvai gép szállt le Münchenben, fedélzetén 363 gramm plutóniummal, amely alkalmas volt atombomba előállítására. Különös véletlen folytán a német hírszerző szolgálatnak tudomása volt a szállítmányról, és azonnal lekapcsolta. A német parlamenti ellenzék furcsállott bizonyos körülményeket, azzal gyanúsította a titkosszolgálatot, hogy bekapcsolódott a nemzetközi plutóniumcsempészésbe. Az ügy kivizsgálására nemrég parlamenti bizottság alakult, melyben arányosan képviselteti magát az ellenzék és a kormánykoalíció. A bizottság már meghallgatta Helmut Kohl kancellárt, és sor kerül a titkosszolgálat vezetőire is. „Képzeljük el: Pozsonyban ellenzéki és kormánypárti képviselőkből álló vizsgálóbizottság alakul, melynek feladata ifjabb Michal Kováč elrablása körülményeinek kiderítése. A bizottság előtt számot kell adnia Vladimír Mečiar kormányfőnek, más vezető politikusoknak és a titkosszolgálat néhány alkalmazottjának is. Egyszerűen elképzelhetetlen, ugye?! Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy Szlovákia nem teljesíti az euroatlanti integráció politikai feltételeit?" - teszi fel a kérdést a lap. PRAVDA Kerek százezer koronát ér a „Szlovák jövőkép 2002-ig" elnevezésű pályázatra beküldött legjobb pályamunka. A pályázat meghirdetése már a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási kampányának részét képezi, a legerősebb kormánypárt így szeretné megszólítani a tanulóifjúságot és a fiatal értelmiségi köröket, amelyeknek meghirdette ezt a versenyt - írja a lap, és rámutat: a DSZM vezetőségének már régóta nagy szívfájdalma, hogy nem tudja megszólítani a fiatalabb korosztályokat. Persze az ő megnyerésükhöz más retorika szükségeltetne, mint a téglamezei nagygyűlések „demokratikus nyanyáihoz" intézett szólamok. „De vajon mit tartalmaznak majd ezek a szlovák jövőről szóló víziók? Valószínűleg pontosan azt, amit a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pozsonyi, Tomášik utcai székházában olvasni szeretnének. És bizonyára szép számmal érkeznek majd a szebbnél szebb pályamunkák, hiszen ilyen gazdagon jutalmazott verseny aligha van még egy Szlovákiában" - írja a Pravda. ják. Magyarországon járva az ottani protestáns (református és evangélikus) körökben nagy felháborodással tárgyalják ezt az ügyet, és megkérdőjelezik Pándy lelkészi mivoltát. Pándy állítólag baptista prédikátor, és már több híradás is beszámolt róla, hogy nem református pap. A baptisták ugyan neoprotestánsoknak hívják magukat, aminek viszont semmi köze a történelmi protestantizmushoz, mert egyházi, ill. közösségi életformájuk messze áll a református és evangélikus egyházi dogmáktól, özv. Petőcz Kálmánné Komárom