Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-17 / 264. szám, hétfő

6 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 18. Főszerkesztők a kulturális napokon Dióspatony. A nyolcadik Dióspatonyi Kulturális Napok mai programjaként az érdeklődők kötetlen beszélgetésen vehetnek részt az Új Szó főszerkesztőjével, Szilvássy Józseffel, illetve a Pravda főszerkesztőjével, Pavol Minárikkal. A beszélgetés, amelynek Zrínyitől kölcsönözték a címét: „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt", ma este 18.30-kor kezdődik a dióspatonyi művelődési otthonban, (ú) Gál Sándor köszöntése Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának Választmánya 1997. november 18-án (kedden) 14.00 órai kezdettel találkozót szervez, melyen a hatvanéves Gál Sándort köszöntik. Az író munkásságát Görömbei András egyetemi tanár és Szeberényi Zoltán egyetemi docens értékeli. A vitát Tőzsér Árpád vezeti. A réndezvény ezúttal is a Szlovákiai írószervezetek székházában (Laurinská 2, 5. emelet) lesz. (ú) Tájképek és Más realitás Dunaszerdahely. Két kiállítás is nyílt a hétvégén a városban. Az egyik a Csallóközi Múzeumban látható és Barta Gyula festészetébe nyújt betekintést. Zömmel a festőművész legújabb munkáit vonultatja fel. A másik kiállítást a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága rendezte, a Kortárs Magyar Galériában nyílt, és azt a kortárs festészeti anyagot mutatja be, amely már Esztergomban és Pozsonyban is látható volt. (t-si) Könyvbemutató a Zichy-palotában Pozsony. A Magyar Intézet november 25-én 17 órakor a Zichy-palotában mutatja be Újváry Zoltán Bezdomovcom v rodnej zemi (Szülőföldön hontalanul) című könyvét. A dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó által megjelentetett szlovák nyelvű kötetet, amely az 1946-47-es csehországi deportálások személyes hangvételű leírása, Miroslav Kusý professzor mutatja be. (MI) SZÍNHAZ KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Lúdas Matyi (9.30, 12) Hyppolit, a lakáj (11,19 - Dunaszerdahely) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: A ház, ahol jól csinálják... (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A titkosügynök (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Bean (am.) 15, 17, 19, 21 MLADOSŤ: Az angol beteg (am.) 17, 20 KASS

A ÚSMEV: A vulkán (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Kis kerítőnők (am.) 16.15, 19.15 DRUŽBA: A titkosügynök (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Az ötödik elem (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: A titkosügynök (am.) 15.45,18,20.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA: Összeesküvés (am.) 17, 19 GÚTA MOZI: A vulkán (am.) 18.30 RIMASZOMBAT - ORBIS: A csillagokat az égről (cseh-szlov.) ROZSNYÓ - PANORÁMA: Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Con Air - A repülő börtön (ara.) 18 Márai Sándor hazája '97 - szavalóverseny Színvonalas elődöntő ÚJ SZÓ-HlR Csáji Attila képeinek üzenetét a Kelet-szlovákiai Galériában látható kiállításán most Kassán is megfejthetjük A káosz és a rend mezsgyéjén Fülek. A hétvégén szombaton és vasárnap tartották Füleken a Vigadóban a Márai Sándor hazája elnevezésű szavalóverseny harmadik elődöntőjét. Az esemény díszvendége dr. Jáky János, Márai Sándor unokaöccse, az író jogutódja volt, Budapestről. A zsűriben ezúttal komáromi színészek, C. Tóth Erzsébet, Dráfi Mátyás és Boráros Imre foglaltak helyet, s értékelték a kilenc induló teljesítményét. Dudás Péter színművész, az esemény egyik szervezője meglepődött a szerény érdeklődés láttán, hiszen eredetileg 27-en jelentkeztek a füleki elődöntőbe. Tegnap délután kiderült, ki az az öt ifjú előadó, akik továbbjutottak a hónap végén, Kassán tartandó döntőbe. Első helyen a füleki Jancskár Lajos végzett, a második a somorjai Duducz Erika, a harmadik a füleki Bari Katalin lett. Mögöttük végzett a füleki Kerekes Éva és a rimaszombati Rák Viki. A nemes versengést esténként ezúttal is előadóestek követték. Szombaton Pregitzer Fruzsina, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze lépett fel, tegnap Benkő Géza és Tóth Attila a Az 1939-ben Szepsiben született, s gyermekkorában egy ideig Kassán is élt mai jeles magyarországi festő és lézertechnikával dolgozó hologramalkotó november elején munkáinak egy kis hányadával rövid bemutatkozásra viszszatért oda, ahonnan 1947-ben a magyar-szlovák lakosságcserekor az ő csaldáját is kitelepítették. GAZDAG JÓZSEF A Kelet-szlovákiai Galériában rendezett kiállítás megnyitója után kérdeztük őt. Milyen érzés Szeged, Debrecen, Budapest, Róma, Bécs, Párizs, Cambridge, Washington és más városok után a szülőföldi bemutatkozás, milyen érzés „itthon" kiállítani? Nekem ez a vidék a közvetlen szülőföldem. Édesapám annak idjén Szepsiben volt református lelkész, a nagyszülők és dédszülők is a Nagyida, Kassa, Mecenzéf, Szepsi által behatárolt régióban voltak otthon. Számomra ez tehát valóban haztérés, bár csak rövid ideig maradok. A kiállított munkáim január elejéig képviselnek itt engem. Nagyon jólesett, hogy a fogadtatás ilyen kedves volt, s hogy a megnyitóra sok ember eljött. Képei közül én nem csupán a Jelrács sorozatból valókat nézem, vélem nagyon érdekes üzenetközvetítőnek, hanem mindegyiket. Kétségtelen, hogy ezek az alkotások modernek, tehát a huszadik századi valóságot tükrözik, ugyanakkor felidézik az őskultúrát, a mezopotámiai motívumokat. Én azonban elsősorban a szabadságképletet olvasom ki belőlük, azt fejezem ki velük. Az én korosztályomból sokunkkal, akik résztvevői voltunk az 1956-os forradalomnak, nem lehetett elhitetni sok olyan dolgot, amit bizony nagy tömegek valahogy mégis elhittek a világról. Élt bennünk a kétely, és az értékrend összerakásakor a legegyszerűbb, legelementárisabb dolgokhoz kellett visszatérni. A gesztusokhoz. És szinte a legegyszerűbb gesztusokból kellett építeni a tiszta világot. A Jelrácsokon minden egyes gesztusnak megvan az egyénisége, és mindegyik tiszteletben tartja a vele ellentétes gesztust. Ezek az egymást tisztelő gesztusjelek végül is egy közös struktúrát teremtenek. Tehát számomra valahol egy olyan világmodellt is jelentenek, amelyben egyszerre van jelen a káosz és a rend. Egyébként mindkettő veszélyes lehet az emberiségre. A káosz szakadéka éppúgy el tudja veszíteni az embert, mind a rend iszonyata. Gondoljunk csak a társadalmi rendszerünk utóbbi néhány évtizedére. Abban egy sajátos rend kialakítása volt a cél... Nos, az én festményeim egy olyan mezsgyén megvalósuló szabadságképet ábrázolnak, ahol egyszerre van meg a rend és a káosz is. Miként látja, átvihető ez az egyensúly, ez a nyugalom a valós életre is? Szerintem igen. Ahhoz elsősorban az kell, hogy autonóm egyéniségek legyünk. Olyanok, akik a maguk szűrőjén tudják vezetni a fényt és önálló konklúziókra képesek. Ez az önálló értékelés az ijesztő uniformizálódással telített században nélkülözhetetlen szükség. Szülőföldjén is rengetegen gratuláltak az alkotónak (Judita Čermáková felvétele) A Voltaire-arckép viszont nem megfestett jelbeszéd, hanem egy sík lapba rejtett dombormű... Körülbelül húsz éve foglalkozom a csúcstechnológiák képi lehetőségeivel, és ezalatt egy olyan rendszert sikerült 1977 és 1980 között kidolgoznom, amely világviszonylatban is az úttörők közé sorol. Kroó Norbert fizikussal együttműködve hoztam ezt létre, és szabadalmaztattuk. Ez a lézer sajátos transzformációs módja, képzőművészeri felhasználásának lehetősége. Ebből ezen a kassai kiállításon csak egy szerény töredék van jelen. A tervezett, de közben már lefújt budapesti viMegjelent a novemberi Katedra a régi, megszokott rovatokkal Segítség tanárnak, szülőnek FIATAL ELŐADÓMŰVÉSZIEK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA KASSA komáromi Jókai Színház színészei álltak a közönség elé a füleki Vigadóban. Az öt továbbjutó teljesítményének színvonala hasonlóan jó volt, mint a komáromi és a dunaszerdahelyi nyerteseké mondta a verseny után Dudás Péter, majd hozzátette -, így, a november 29-30-án, Kassán a Thália Színházban sorra kerülő döntőben erős mezőnyre számíthatunk. (bárány) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Oktatásügyünk állandó forrongások színtere. Mindig újabb gócpont keletkezik, újabb - sok esetben mesterségesen gerjesztett - probléma üti fel a fejét. Közben sokan talán nem is veszik észre, nem tudatosítják kellőképpen, amit Tóth Sándor, a Rozsnyói Alapiskola leváltott igazgatója nyilatkozott Csicsay Alajosnak a Katedra novemberi számában: Nem mi vagyunk a tét, hanem az iskoláink. E gondolat körül forog a lap minden egyes írása, melyek mind a pedagógusoknak, mind a szülőknek megpróbálnak útmutatást adni. Öllős László vezércikke a Dobogó rovatban egy új érvre hívja fel a figyelmet, miért (lesz) érdemesebb magyar iskolába íratni gyermekeinket, s arról elmélkedik, mekkora hátrányt jelenthet majd néhány év múltán, ha Szlovákia nem csatlakozik az európai struktúrákhoz, mekkora súlya lehet majd a magyar nyelven megszerzett műveltségnek. A közös fellépés érdekében született meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Katedra Alapítvány közötti megállapodás is, melyet a lap az együttműködési lehetőségek felsorolásával együtt tesz közzé. Az Iskola és reform rovat ezúttal nagyon gazdag; Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona a tanulással kapcsolatos motiváció problémáit elemzi, Hajtman Béla a Strba-féle pontozásos értékeléssel kapcsolatos tapasztalatait osztja meg az olvasóval, Fekete Anikó azt emeli ki A minőség iskolájával az iskola minőségéért című írásában, hogy a minőség javítása érdekében mindenkinek lépnie kell, az iskolának, a pedagógusnak, a vezetőknek, de még a tanulóknak és szüleiknek is, s végül Takács Viola a dolgozatok számok nélküli értékeléséről, a „tudáscsoportok" kialakításának lehetőségéről szól. A lap továbbá közli a nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszékének téziseit és témaköreit a pedagógusok minősítő vizsgáira, ankétot szervez a szülők számára, hogy véleményt nyilváníthassanak gyermekeik iskolájáról, tanácsot ad szülőknek és nevelőknek a gyermekkori viselkedészavarokkal kapcsolatban, bemutat két jelentős, ám mára elfelejtett pedagógust, s tallóz magyarországi pedagógiai lapokban is. A Tan-tárgy rovatban folytatódnak a már megszokott versenyek (irodalomból, történelemből és matematikából), emellett Szabó B. Csilla ismertet egy angol nyelvi játékot, Oláh György és Varga Lajos beszámolnak a matematikatanárok Nyári Egyeteméről, Drozdík Katalin ötleteket ad a másodikos Olvasókönyv használatához Módosított terv munkafüzet nélkül című írásában, Takács Erika értékeli a Skabela-Bóna szerzőpáros által kidolgozott módszer gyakorlati alkalmazásának eredményeit, valamint Mészáros Katalin egy gyermeklakodalmas-összállítást ad közre, mely népi hagyományaink ápolását szolgálhatja már az óvodában. írását azzal a mottóval kezdi, hogy: „Az oktatás csak úgy gyümölcsözik a nemzetnek, ha a gyermeklélek saját nemzete hagyományain nő fel." A Nagy magyar pedagógusok rovatban ezúttal a Pozsonyban született Brunszvik Teréz szerepel, aki Budán létrehozta az első óvodát. A borítót pedig a kisújfalui református fejfa, illetve a hónap növénye, a mezei katáng virága díszíti. A kisújfalui református fejfát Liszka József mutatja be írásában, -szólágkiállításra akartam egy rendkívüli nagyságú lézerbemutatót tartani. Remélem, még lesz alkalmam ezt megvalósítani. Kassán ez az első kiállítása. Lesz folytatása? Szeretnék megteremteni, létrehozni Magyarország és Szlovákia művészeinek bevonásával egy olyan, folyamatosan táguló kapcsolatrendszert, amelyben nem azt nézik majd, hogy ki magyar és ki szlovák vagy más nemzetiségű, hanem az lesz az egyetlen kritérium, hogy ki mit tud, ki miben igazán jó művész, hogyan tudjuk egymást segíteni, gazdagítani. Ebből nyilván Kassa sem marad ki. Holnap Alphaville Új és régi slágerek Pozsony. Lehet, hogy csupán a „megszépítő messzeség" a ludas, de a nyolcvanas évek időszaka úgy él bennem, mint a dallamos pop aranykora. Az új hullám évtizedében „tarolt" dalaival az Alphaville is: akkoriban nem volt slágerlista a Forever Young (Örökké fiatal) című számuk nélkül. S bár olyasmit is rebesgettek, hogy az együttes énekese nem ismeri a kottát, a világsikernek ez sem állhatott az útjába. Ami persze nem is csoda, hiszen az 1982-ben alakult zenekar tovább ontotta a fülbemászó dallamokat: Big in Japan, Sounds Like a Melody, Jet Set, Dance with Me - hogy csak a legismertebbeket említsük. S bár az Alphaville a kilencvenes években sem fordított hátat a zenének, az érdeklődés középpontjából kiszorították őket az új kedvencek, az új csillagok. 1997 azonban számukra is a nagy visszatérés éve: szeptember elsején jelent meg Salvation című albumuk, s koncertturnéjuk során a cseh, magyar és a szlovák közönség is találkozhat velük. Ősz eleji pozsonyi koncertjük szervezési okokból - meghiúsult, akkor hiába várta őket a hazai közönség. Most az Elókoncert jóvoltából csendülnek fel újra a jól ismert régi, valamint a vadonatúj slágereik. Holnap este nyolc órakor tehát a Művelődési és Pihenőpark színpadán találkozhatunk Marian Golddal és Bernhard Lloyddal - vagyis az Alphaville együttessel, (mislay)