Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-17 / 264. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 17. KOMMENTÁR Ami utána jött... TÓTH MIHÁLY Akkor, az 1989. november 17-ét követő hetekben a csehszlo­vákiai lakosságnak csak egészen kis hányada olvasott nyugati politikai esszét. De aki olvasott, az is kissé hüledezve próbálta értelmezni a később szállóigévé vált jövendölést: „A kommu­nizmusból az a legrosszabb, ami utána következik." Most, a fordulat nyolcadik évfordulója jó alkalom volna arra, hogy élénk szíriekkel ecsetelje az ember: milyen következmények­kel alakult át a kétpólusú világ egypólusúvá. Újrakérődzhet­ném a megállapításokat Európa térképének átrajzolásáról. Óbégathatnék amiatt, miként vált emlékké Csehszlovákia de­mokratikus államá történő visszaformálásának reménye. A kommunizmus utóéletének globális vizsgálata során annak szemügyre vétele, hogy a szlovákiai magyar politikai struktú­ra miként tudott helytállni, hogy fejlődött-e nyolc év alatt, vagy csökevényesen fejlődött, hogy 1989 óta felnőttek-e kö­zösségünkben olyan személyiségek, akiknek a véleményére nyugodtan adhatunk, nos, az ilyen helyzettanulmány első te­kintetre vicinálisnak tűnhet. Mégis fel kell tenni ezeket a kér­déseket, mert őszinte megválaszolásuk nélkül csak féloldala­san tudunk szerepet vállalni abban az időszakban, amikor a dolgok végül is normális polgári mederbe kerülnek. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy politikai struktúránk a rendszerváltást követő 2-3 esztendőhöz képest visszafejlő­dött. Arra gondolok itt elsősorban, hogy pártjaink többsége, majd egyre inkább mindegyike rosszul különböztette meg a fontosat a kevésbé fontostól. Ahelyett, hogy a demokrácia (igaz, kisebb) hajójának nyomdokvizén haladt volna előre, a jelenségekre adott válaszait a szlovák nacionalizmus legkéte­sebb tisztességű akcióira reagálva, sokszor még szóhasznála­tát is kölcsönözve, a „ha te úgy, én is úgy" bölcsessége alapján fogalmazta meg. Az sem enyhítő körülmény, hogy „szlovák vonalon" is hasonló a helyzet; elő-előfordult, hogy a politikai alagsorból származó zsolnaiakkal szemben még a jobb ízlésű szlovák pártok is defenzívába szorultak a nemzeti kérdést illetően. A szlovákiai magyar magatartásból is következik, hogy a szlovák demok­raták gyanakodva viseltetnek irántunk, és a kommunizmus utáni politikai nyomor Dél-Szlovákiában még a szokásosnál is elkeserítőbb. JEGYZET Elfuserált forradalom POLÁK LÁSZLÓ Nem tudom, ki tehet róla, de a kommunizmus csehszlová­kiai bukásának a napja nem államünnep. De talán így a jó: ünnep a szívekben, már akinek az, a mi titkos kis ün­nepünk. Azoké, akik csinál­tuk, s most, nyolc év távlatá­ból mondhatjuk: alaposan elfuseráltuk. De hát istenem, első forradalmunk volt! Most már könnyű okosnak lenni. Havelék azt mondták, hogy legyünk gyengédek és bárso­nyosak. Ennek tapsolt a vi­lág, csak sajnos, ennek a le­vét isszuk ma. Persze jó, hogy nem folyt vér, de a gyengédséggel kicsit túllőt­tünk a célon, a bársonyért meg kár volt, mert ez a kel­me drága. Most fizetjük az árát. Engedjék meg, hogy most is szubjektív legyek, ha már mindig az vagyok. Egy állami intézménynél voltam tagja a sztrájkbizottságnak Stano Radičcsal meg Ľuboš Machajjal. Az intézmény ne­vét ügyvédem javaslatára in­kább nem írom le. Tény, nem véletlenül voltunk Radičcsal meg Machajjal „forradalmárok". És nem a bátorságunk miatt. Valahogy ránk ragadt, egyszerűen azért, mert eme állami intéz­ményben mi voltunk kéznél a kevéske pártonkívüli kö­zött. A forradalom viszont a kommunista párt vezető sze­repe ellen folyt. Ma is moso­lyognom kell, ha arra gondo­lok, mennyit vacakoltunk Vasil Bejda igazgató kirúgá­sával. Talán január tizediké­re sikerült, s ha hiszik, ha nem, bújtuk a munkatör­vénykönyvet, hogy szabályos legyen a kommunista poten­tát menesztése. Ma már tu­dom, furkósbotokkal kellett volna a bejárat elé állni, s azt mondani: Bejda elvtárs, má­tól kezdve ön „úr", és ebbe az épületbe többé nem lép­het be, de vigye magával la­kájait és pisztolyos milicistá­it is! Na de nem, mi, a gyen­géd „forradalmárok" a kom­munista törvénykönyv alap­ján rúgtuk ki, sokhetes huza­vona után. Képzeljék el Robespierre-t, amint a guil­lotine mellett lapozza a tör­vénykönyvet, mielőtt levágja XVI. Lajos fejét. Nem baj. November 17-e a mi ünnepünk. Elfuseráltuk, de hát Robespierre sem volt tökéletes. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: S238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őriünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ • Te anyjuk, nem hasonlít ez valamelyik mai politikusra? (Gossányi Péter karikatúrája) Ebben az országban megint önkényuralom épül - most éppen nemzeti alapon Rideg november 1997 novemberében hideg szél süvít az utcákon. Né­hányan emlékeznek még 1989 novemberére, az ak­kori hangulatra, az akkori nekibuzdulásokra. CSÁKY PÁL Mások meghasonlottak azóta, legyintenek csupán, ha az akko­ri célkitűzéseket felveti valaki. Olyanok is vannak, akikben nagy lendülettel újraéledtek az elmúlt negyven év beidegződé­sei, az állandó illeszkedés, a ha­talmi elvárásoknak való minél teljesebb megfelelés ösztönsze­rű reakciói. Alaposan megválto­zott világunk az elmúlt nyolc év­ben, s távolról sem minden az előnyére. Sok területen bizony romlott a helyzet, a társadalom, amelyben élünk a nyolcvanki­lences szeretetfellángolás után erősen eldurvult. Vannak, akik azt mondják, mindez a demok­rácia hibája, sok rosszat hozott nekünk a nyitottabb társada­lom. Mások - józanabbul szem­lélve a dolgot - azt is látják, hogy a több szabadság a rossz­akaratú emberek számára is Egyre kevesebb szó eshet a szabadságról, a másság tiszteletéről. több lehetőséget jelent. Sokan azonban pontosan látják mai gondjaink lényegét: azt, hogy ebben a társadalomban egyre kevesebb szó eshet a szabadság­ról és a másság tiszteletéről. Va­lahol megint utat tévesztettünk, ebben az országban megint ön­kényuralom épül - most éppen nemzeti alapon. Szlovákia legnagyobb problémá­ja, hogy nincs kellő számú euró­IOLVASÓI LEVELEK! A kézírás erősségéről A grafológiában nagy szerepe van annak, hogy ki milyen erő­vel veti a betűket papírra. Az egyenletesen erős nyomás vitali­tást, erős akaratot, szilárd jelle­met árul el, az egyenetlen nyo­mású kézírás ingerlékenységről, bizonytalanságról árulkodik. Mi­nél erősebben nyomja valaki a tollat, annál határozottabb, erő­sebb egyéniséggel állunk szem­ben. Néhány évtizeddel ezelőtt a pai műveltségű értelmiségije ­mondta a közelmúltban az egyik legismertebb szlovák ellenzéki politikus. A lakosok nagy része képtelen tudatosítani azt, hogy véleményével, szavazatával va­lóban ő juttat hatalomhoz politi­kusokat - akik aztán vastagon becsapnak mindenkit, őt magát, a választópolgárt is. Szlovákia lakosainak egy része a jelek sze­rint képtelen levonni az ebből fa­kadó konzekvenciákat: nemcsak eltűri, hogy becsapják, hanem a legtöbbször szinte el is várja ezt. Álomvilágban szeretne élni, egy nevetségesen torz világ hazug ábrándjában; olyasvalami ez ta­lán, mint amikor a törpe azt ál­modja, hogy ő Gulliver, s ettől nagyon jól érzi magát. Nem az értelmét keresi ennek az állapot­nak: ő egyszerűen jól akarja ma­gát érezni, s azt akarja hallani, hogy minden a legnagyobb rendben van, jobban állunk, mint a nem éppen szeretett cse­hek vagy magyarok. Meglehet, mindez szépen hangzik, egy probléma azonban van vele: nem igaz. Semmi sincs a legna­gyobb rendben. A politika '90 és '92 között valóban a demokrácia felé nyújtózkodhatott, ám mára némi kanyarok után teljesen el­térő irányt vett. Egymás megbe­csülése helyett szervezett gyűlö­letkeltés uralkodik a társada­lomban, az eltérő nézetet vallók ellenségnek kiáltatnak ki, a nem kormánypárti szimpatizánsok kirúgattatnak állásaikból, mind­annyiunk közös vagyonát a sze­münk láttára lopkodták szét, a gazdaság egyre nagyobb gon­dokkal küzd, a tehetségtelen vál­lalkozókat a mi zsebünkből tá­mogatják, a szociális helyzet év­ről évre romlik - s akik tobzód­nak: a párthű hivatalnokok mel­lett az alvilág cézárai, akikről nemrég maga a belügyminiszter állította, hogy befolyásuk elérte a kormányköröket. Nem a de­grafológusoknak aránylag köny­nyű volt a helyzetük, legalábbis e téren. A tollal írt szövegnél ugyanis az erős nyomás mellett nagyobb mennyiségű tinta folyt a papírra, a vonal így erősebb lett, a végvonalak szinte bunkó­szerűen megvastagodtak, amit a grafológusok a nyers erő, a bru­talitás megnyilvánulásaként ér­tékeltek. Erről tanúskodik Bá­thory Erzsébet lúdtollal írt leve­lezése és Adolf Hider töltőtollal írt aláírása. A második világhá­ború után elterjedt Bíró László találmánya, a golyóstoll, amely viszonylag egyenletesen ír, így nehéz megállapítani azt, hogy mokrácia hibáiról van itt szó már három éve, hanem egy teljesen eltérő útról, ahol az ököljog, pri­mitivizmus, a másokat megfé­lemlíteni akaró igyekezet ural­kodik. Szlovákia nem magától süllyed egyre mélyebb mocsár­ba, hanem újdonsült urai vezetik ilyen zsákutcába, a legnagyobb tudatossággal. Tudják, hogy az ő perspektívájuk a béka alfelének szintjét éri el csupán; s ha ők nem képesek növekedni, a kör­nyezetet kell a saját szintjükre süllyeszteniük. Veszélyes és szomorújáték ez; a világ hiteüenkedve nézi egy ilyen rezervátum kialakulását. A A törpe azt álmodja, ő Gulliver, s ettől na­gyon jól érzi magát. demokráciák tankokat nem kül­denek ide, tanácsaikon pedig az itteni urak jókat nevetnek. Ma­gam találkoztam már olyan kül­földivel is, aki ezt mondta: „Ha a szlovákságnak megfelel az, hogy a sárban henteregjen, mi miért kényszerítenénk őket a tiszta szobába?" November 17-én mégse ez le­gyen az utolsó szó. Az emberi ci­vilizációt, amely talán egyedüli a hatalmas világmindenségben, az teszi megismételhetetlenné, hogy ideáljai vannak. Diktátorok ideig-óráig tudnak szobrot állí­tani önmaguknak, ám időtálló piedesztálokra csakis az érték tarthat igényt. Erre előbb-utóbb Szlovákia is rá fog jönni, az el­múlt három év a sötétség ural­maként vonul majd be az ország történelmébe. Nekünk pedig ah­hoz kell új erőt gyűjtenünk, hogy e szomorú országlás jövője mi­nél kurtább legyen. A szerző az MKDM parlamenti frakcióvezetője. valaki erősen vagy gyengén nyomja-e a tollat. Ezért készülé­ket fejlesztettek ki, amely egy képernyőn értékeli a nyomás­hangsúlyt. A műszer persze nem a legolcsóbb, jómagam is más megoldást alkalmazok, dr. Gugenberger Tamás Kotešová Közlekedj okosan! A dunaszerdahelyi járási rendőr­parancsnokság új bűnmegelőzési programot indított az alapiskolá­sok számára. A program első ré­TALLÓZÓ DIE PRESSE Megfigyelőknek nincs kétségük afelől, hogy a (magyar) nép igennel szavaz (a NATO-csatla­kozásra). A belépés szószólói nemcsak biztonságpolitikai, ha­nem gazdasági érveket is felhoz­nak, mialatt főleg a szélsőjobbol­dal szokásos módon arra mutat rá, hogy nagyszámú, kisebbség­ben más országban - Romániá­ban, Szlovákiában és Kis-Jugo­szláviában - élő magyar a NATO-n kívül maradna - írta a Die Presse osztrák jobboldali­konzervatív lap. AL-HAJAT Jasszer Arafat palesztin elnök kö­zelebbről nem azonosított, leépü­léssel járó idegrendszeri beteg­ségben - valószínűleg Parkinson­kórban - szenved, s ennek jelei láttán megkezdődött a palesztin mozgalom frakcióinak harca Arafat elnöki székéért - írta jól ér­tesült térségbeli forrásait idézve a Londonban szerkesztett, tekinté­lyes arab nyelvű újság. Értesülé­sei szerint elsősorban a palesztin területek különböző fegyveres biztonsági egységei között élező­dik a feszültség Arafat egészségé­nek hanyatlásával. ZYCIE Újabb kémvádakkal állt elő szombati lapszámában a lengyel újság. A radikális napilap állítása szerint Oroszország jelenleg is rendkívül aktív kémtevékenysé­get folytat Lengyelországban, melynek egyik fő célja a lengyel NATO-csatlakozás késleltetése. Az újság 23 orosz diplomata ne­vét is közzétette, akiknek a lap „független informátorai" szerint a közelmúltban, ületve jelenleg is a kémkedés az első számú megbízatásuk. „A varsói orosz agentúra szíve és agya Jurij Kaslev volt nagykövet" - állítja a Zycie. LIBERATION A francia baloldali liberális napi­lap szerint a Le Pen vezette szél­sőjobboldali Nemzeti Front rendfenntartó szervezete, a DPS messze túllépte a demokráciá­ban elfogadható őrző-védő sze­repét, és rémes emlékeket éb­reszt. Az újság hosszasan idéz egy, a DPS-ből már kilépett, csak keresztnévvel nyilatkozó önkén­test, aki egyebek közt kijelentet­te: a DPS verőlegényei napi 24 órán át bevetésre készek. Az or­szágosan 3 ezer önkéntes tagot számláló szervezeten belül léte­zik „egy párhuzamos hadsereg, egy kis légió", amelynek 200-nál több tagja mind egykori ejtőer­nyős vagy idegenlégiós. Ezek a tüntetéseken diszkréten, de igen hatékonyan tudják elintézni a kellemetlenkedőket. Pártjuk tilt­ja a fegyverviselést, de azért „a srácoknak" van lőfegyverük. Többféle egyenruhát viselnek a különféle alkalmakon. A tömeg­ben elvegyülve gumibotjukkal, gázspray-vel és erővel el tudják távolítani a párt rendezvényeiről a „nemkívánatos alakokat", köz­tük a túl kíváncsi újságírókat és fotósokat. sze előadásokból állt - a tanulók felvilágosítást kaphattak az ún. cukrosbácsikról. A gyerekek megismerkedhettek a vandaliz­mus lényegével is. Nem árt, ha már a kisebbek is tudják, hogy minden dolognak van tulajdono­sa, a köztulajdon pedig nem köz­préda. A második részben közle­kedési tanácsok következtek, el­sősorban a gyalogosokra és a ke­rékpárosokra vonatkozóan. Meg­tudtuk, hogy 10 évesnél fiatalabb gyerekek nem kerékpározhatnak egyedül. A program zárórésze a kerékpárverseny volt. Bóna Zsuzsa Csallóköznádasd

Next

/
Thumbnails
Contents