Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-15 / 263. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 15. VENDÉGKOMMENTÁR A nagy lopás A Nafta Gbely vezérigazgatói e héten nyilvánosan is beismerték, hogy döntéseik előtt rendszeresen konzultálnak Vladimír Poórral, aki a magánosítás során alig két esztendő alatt multimilliárdos lett. S aki egyébként a HZDS nagyszombati kerületi választmányának az elnöke és a legerősebb kormánypárt országos választmámányának tagja. Most már azt is tudjuk - méghozzá hivatalosan -, hogy az egyik legnyereségesebb szlovák vállalat társtulajdonosa. Tavaly nevetséges összegért-az évi tiszta nyereségnek mindössze a feléért - jutott hozzá a Nafta Gbelyhez olyan ismeretlen cég, amely addig csupán egy lakatlan családi házat és egy postaládát birtokolt. A nagy magánosítási lopást a Nemzeti Vagyonalap ügyvezető bizottsága készítette elő, amelynek vezetője Milan Rehák, aki a HZDS trencséni kerületi választmányának az elnöke. A tizenegy tagú bizottságban ketten a Szlovák Nemzeti Párt, kilencen pedig a HZDS tagjai. A tervezetet a Nemzeti Vagyonalap elnöksége hagyta jóvá, amelyben hatan a HZDS, ketten Ľupták Munkásszövetségének tagjai, egy pedig a Szlovák Nemzeti Marián Párthoz tartozik. A legerősebb kormánypártnak tehát kényelmes többsége volt. Ilyen körülmények között a HZDS elnöke, aki ugyebár nem más, mint a kormányfő, csak azt színlelhette, hogy nem tud ezekről az ügyletekről. Ezt az átlátszó manővert még saját hívei sem nagyon díjazták. A sportcsarnokban zajló nagygyűlésen, ahol úgyszólván minden mondatot óriást taps fogad, senki sem csapta össze a tenyerét, amikor ez a bejelentés elhangzott. Nem hitték, hogy a Leško mindenről jól tájékozott nagyfőnök éppen erről ne tudna. Ők is sejtették azt, amit mások világosan látnak: a HZDS milliárdokat juttatott önmagának és hű embereinek. A Nafta Gbely magánosításával kapcsolatban három politikust tartanak sárosnak: Gašparovičot, Húskát és Poórt. Az utóbbi érdekeltsége ma már hivatalosan is bizonyított. Semmi kétség: a másik kettő szerepére és a HZDS sokmilliárdos privatizációs ügyleteire, miként más hasonló lopásokra, egyszer, talán nem is sokára fény derül. A szerző a Sme munkatársa. JEGYZET Hétpecsétes titok PÉTERFI SZONYA A fejlett országokban fel sem tűnik, ha a vezető politikusok, kormányfők (a koronás főket is beleértve) gyógykezelésre vonulnak. Főleg azért, mert általában nem tetszelegnek a szupermanek szerepében, s bevallják: őket sem kerülik ki a nyavalyák. Eszük ágában sincs, hogy hagyományos szabadságukat gyógykezelésekre fordítsák: előre bejelentik, hol menynyi időt töltenek, kizárólag pihenéssel. Szlovákia kormányfője, akitől nem idegen a szupermanszerepben való tetszelgés, most ismét tagadni próbálja emberi gyengéit. Nem vallja be kimerültségét, testi-szellemi kondíciójának romlását, netán betegségét - a szóvivője sem jó, csupán kielégítő egészségi állapotról beszélt -, s ezért nem megy el gyógykezelésre, hanem szabadságának terhére vonul karbantartásra a pöstyéni gyógyfürdőbe. A gyógyfürdő tulajdonosának a felesége a kormányfő legközelebbi munkatársnője. Mindezek tudatában már csak azon csodálkozom, hogy a fürdő új tulajdonosa, aki köztudottan potom áron jutott a milliárdokat érő világhírű gyógyfürdőhöz, miért nem ajánlotta föl jótevőjének az ingyenes kezelés lehetőségét. De ha netán mégis ő látja vendégül a kormányfőt, mire jó azt hangoztatni, hogy az egy hónapos gyógykezelés költségeit nem a társadalombiztosító, hanem a „kielégítő" egészségnek örvendő gyógyüdülő-vendég fizeti?! Amikor Ronald Reagan amerikai elnök végbélműtéten esett át, hónapokkal a beavatkozás előtt az ország a médiumokon keresztül R. R. beleivel volt elfoglalva. Nemrég Jelcin szívműtéte kapcsán a by-passok elhelyezése, tavaly pedig Havel elnök tüdőműtétje is a közérdeklődés középpontjába került. Nyilvánosságra hozták a diagnózist, napról napra tájékoztatták a közvéleményt a beteg állapotáról, ahogy államférfiak esetében ildomos. Szlovákiában ma szinte minden másképpen van, ezért a kormányfő egészségi állapota is hétpecsétes titok. I1JI3MH i-™-I Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Rajnai béke, közelről Elzászban értik Közép-Európát. Elzász Franciaország északkeleti részének egyik fontos tartománya, s a szomszédos Lotharingiával együtt évszázadokon keresztül a viszály almája volt a németek és Franciaország között. GRENDEL LAJOS Az itt már igen széles medrű Rajna választja el Németországtól, s jóllehet őslakói zömmel német anyanyelvűek, öntudatuk elzászi. Az elzászi polgár nem szívesen emlegeti a porosz uralmat, sem a náci időket. Francia-német feszültséget nemigen érez az ember errefelé. Strasbourgban 1989 nyarán jártam először, s most, nyolc év után másodszor. A város szépsége, az óváros, a Kis-Franciaország negyed favázas házai és festői utcácskái, és persze Európa egyik leggyönyörűbb katedrálisa újra lenyűgözött. Elzászban nem változtatták meg a német nyelvű helységneveket, itt nincs De Gaullovo, Voltaireovo vagy Baudelaireovo. Minden őrzi a német hagyományokat, nemcsak a községek és városok német architektúrája. Jóllehet az utcákat járva Strasbourgban legalább olyan ritkán üti meg az ember fülét német szó, mint Pozsonyban a magyar, az óvárosban kétnyelvű utcatáblák jelzik, hogy multikulturális területen járunk, és Strasbourg joggal pályázhat Európa fővárosának megtisztelő címére. Ezek után nem véletlen, hogy 1997-ben immár hatodszor rendezték meg Elzász fővárosában azt a Közép-Európa Biennálét, amelyen közép- és kelet-európai írók mutatkoztak be kerekasztal-beszélgetéseken és felolvasóesteken az ottani közönségnek, s amelynek az idén én is vendége lehettem. A szervezőknek, mindenekelőtt Armand Peternek és a cseh származású Minden őrzi a német hagyományokat Vladimír Fišerának köszönhetően az első perctől fogva olyan baráti társaságban érezhettem magam, ahol nem keverik össze Budapestet Bukaresttel, s ahol a nemzeti sajátosságokat ugyanúgy tisztelik, mint azokat az értékeket, amelyek az évezredes európai közös múlt és örökség révén kötnek össze bennünket. Tabuk nincsenek, intelligensen még a legkényesebb kérdésekről is eszmét lehet cserélni anélkül, hogy a vitatkozó felek az eszmecsere végén haraggal kelnének föl az asztaltól. Nagy nevekben nem volt hiány az idén sem. Eljött korunk egyik legjelentősebb európai költője, a bolgár Blaga Dimitrova, ott volt a román Ana Blandiana, a legendás Tadeusz Rózewicz, és a Németországban élő kiváló cseh író, Ota Filip is. A közönségre sem lehet panasz, hiszen minden alkalommal nagyon szép számban ülték végig a műsorokat. A versek, novellarészletek két nyelven hangzottak el, franciául és németül. Strasbourgban a francia értelmiségiek értenek vagy beszélnek németül is, ebben a városban ez valahogy így természetes. Szlovákiából érkezett magyar legföljebb irigykedő elismeréssel nyugtázhatja, hogy vannak földrészünknek olyan pontjai is, ahol az értelemnek már sikerült felülkerekednie az előítéleteken. A szerző a szlovákiai PEN Club elnöke. A Gelnicai járásban lévő Nálepkovóban tavasszal lakáshoz jutnak azok a romák, akik részt vettek az építkezési munkálatokban. Felvételünkön az egyik kisgyermekes anya, aki tavasszal a putriból új lakásba költözhet. (TA SR-fotó) OLVASÓI LEVELEK A biztosítók csapdájában Az Istota egészségbiztosító büszkén jelentette be, hogy biztosítottjainak létszáma meghaladta a törvény által előírt 300 ezret. Azt elfelejtették közölni, hogy milyen folt van az életrajzukon, ugyanis miközben multivitaminokkal csalogatják az ügyfeleket a biztosítóhoz, elfelejtik fizetni a gyógyszerészek számláit. Mi például Párkányban és környékén már hatodik hónapja osztogatjuk ingyen az Istota biztosítottjainak a gyógyszert, miközben reklamációimnak köszönhetően csupán novemberben kaptam ígéretet arra, hogy rendezik a júniusi és a júliusi számlákat. Amikor a parlament jóváhagyta az egészségbiztosítók alapítását és működését biztosító törvényt, a betegek érdekeit vették figyelembe, és a versenyhelyzet megteremtésével szerették volna az egészségügy színvonalát emelni. Mára az élet bebizonyította, hogy ez az elképzelés nem vált be. Az egészségügyben kevés a pénz, ez a fő hiba. Mégis számtalan biztosító alakult. Úgy látszik, valakiknek ez még így is jó üzlet, főleg ha hónapokon keresztül nem rendezik a gyógyszerszámlákat. Révész János gyógyszerész Köbölkút Rossz az ügyintézés Kritikus állapot szemtanúja voltam Párkányban a személyazonossági igazolványok és az útlevelek ügyintézésekor. Hetente egyszer, csütörtökön fogadják a hivatalnokok az új igazolványokért sorban állókat. De hogyan? TALLÓZÓ PRAVDA 1942-1945-ben Szlovákiából több mint hetvenezer személyt hurcoltak a náci haláltáborokba. Ma, többnyire rossz egészségben, 1280-an élnek közülük. Egyikük sem kapott kártérítést. A múltban Bonn a vasfüggönyre, a Prágához fűződő viszonyának bonyolultságára és arra hivatkozott, hogy az igényeket az akkori NDK-nak kell bejelenteni. Csakhogy az ügy intézése 1989 és az SZK megalakulása után is csigalassúsággal halad. A koncentrációs táborok volt foglyainak átlagos életkora 77 év. Sokan közülük már úgy vélekednek, Németországban arra várnak, míg valamennyien meghalnak. Pedig Németország a Cseh Köztársasággal már megegyezett. Ha Bonnban és Pozsonyban továbbra is olyan vontatottan kezelik a kérdést, mint eddig, az üldözöttek valóban csak Szent Péter kapuja mögött találkoznak az igazsággal. SME Jozef Kalman, a kormány alelnöke a közelmúltban a Metalurg szakszervezeti szövetség vezetőivel tárgyalt. Az új társadalmi párbeszéd lehetőségeit elemezték, mivel a jelenlegi, amelyben a kormány partnere a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja volna, megszakadt. Ennek oka, hogy a kormány már néhány éve nem teljesíti Ígéreteit és kötelezettségeit. A kormány nem először próbálkozik azzal, hogy párhuzamos struktúrákat létesítsen. Kalman erre kijelentette: az általa javasolt társadalmi-gazdasági tanács külföldön megszokott intézmény. A konföderáció alelnöke nyomban cáfolt - Franciaországban öt nagy szakszervezeti szövetség társulását nevezik így, nem pedig egy új nemzeti frontot. A szakszervezetek szerint a munkáltatók sem erősítették meg Kalmannak azt az állítását, hogy egyetértenek az ilyen társadalmi párbeszéddel. A kormányzó mozgalom már több párhuzamos struktúrát létesített, a szakszervezetek most erélyesen mutattak rá: a párhuzamosok közül az egyik görbe. PRÁCA Vladimír Poór nem lehet áldozati bárány, akinek a nevével el akarják kendőzni a Nafta Gbely többi privatizátorát. Az egész ellenzéknek leleplezésükre kell törekednie, nemcsak a szociáldemokrata Jaroslav Volfnak, akinek időnként segítséget nyújt a kereszténydemokrata Ján Čamogurský. A kormány most minden lehetőséget megragad, hogy pénzt szerezzen az állami pénztárba, közben pedig csupán egy esetben, a Nafta Gbely privatizálásával, az állam kétmilliárd koronát veszített. Hová tűnt ez a pénz? Hol vannak azok a milliók, amelyeket az állam a gabonaeladási botránnyal kapcsolatban veszített el, és hogyan lehet az egész ügyről megfeledkezni, mintha semmi sem történt volna? A szorongó tömeg kezében ott a régi útlevél, 200 korona az okmánybélyegre, ám nincs formanyomtatványuk. Az akár fél napig is sorban álló embereket csak azért elküldik, mert önhibájukon kívül nincs nyomtatványuk. Legutóbb csütörtökön én is végigszenvedtem ezt a hercehurcát, láttam a gőgös hivatalnokokat, akik arra sem képesek, hogy a tömeg elé állva megmondják, hol szerezhető be a nyomtatvány, és hogy a nyomtatvánnyal nem rendelkezők ne várjanak hiába. Hajtman Kornélia Nána - Főtörzs úrnak jelentem, a magyar hadtáp már NATO-kompatibilis. Ma ebédre például magyaros tarhonyaleves lesz hamburgerrel! (Szmodis Imre karikatúrája) Biennálé abban a városban, ahol az értelem felülkerekedett az előítéleteken