Új Szó, 1997. november (50. évfolyam, 252-275. szám)

1997-11-13 / 261. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. NOVEMBER 13. KOMMf NTÁR Halogatás, kapkodás SIDÓ H. ZOLTÁN Szokásához híven a kormány az utolsó pillanatra halasztotta az év egyik legfontosabb törvénytervezetének megvitatását és elfogadását. Az 1998-as állami költségvetés tervezetét legké­sőbb november 15-ig kell a parlament elé terjeszteni, a kabi­net viszont csak egy nappal korábban, azaz pénteken tárgyal róla. A keddi kormányülést követően - amikor is a program­ról levették « költségvetés megvitatását - hivatalosan azzal indokolták az újabb halasztást, hogy több miniszter, ráadásul maga a kormányfő is hiányzott az ülésről, ezért a pénteki rendkívüli ülésre halasztják. A nem hivatalos indoklás pedig az lehet, hogy a kormányzó koalíciós pártok nem tudnak megegyezni az egyes szaktárcák pénzügyi kereteiről. Ján Slota a hét elején büszkén nyilatkozta, hogy a pártja irányítá­sa alatt álló oktatási és védelmi minisztériumnak sikerült az eredetileg tervezettnél több pénzt kiharcolnia, így a Szlovák Nemzeti Párt már támogatja a törvénytervezetet. Ján Ľupták viszont azt mondta, hogy a Munkásszövetségnek kevés idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy érdemben állást foglalhasson az állami költségvetéssel kapcsolatban. Akármi is a halasztás indoka, egy biztos: a nemzeti tanács szakbizottságai már megint csak lóhalálában tanulmányoz­hatják át az állami költségvetés fejezeteit, majd a pénzügyi és költségvetési bizottság éjt nappallá téve dolgozhatja fel a be­érkezett észrevételeket, módosító javaslatokat, hogy még szil­veszter előtt elfogadják a jövő év egyik meghatározó fontossá­gú törvényét. Más országokban e téren már szeptemberben, legkésőbb októberben érdemi munka folyik a parlamentben, hiszen az állami költségvetés megvitatása, minden egyes téte­lének megvizsgálása ugyancsak időigényes dolog. Különösen nálunk, amikor is az óriási adósságtörlesztési terhek miatt a szokásos lefaragások, takarékossági intézkedések még erőtel­jesebben érvényesülnek. Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a kormány holnap sebtiben elfogadja az utolsó pillanatig kor­rigált költségvetés-tervezetet, majd a parlament időhiány mi­att szintén kapkodva emeli immár törvényerőre a Szlovákia fennállása óta az eddigi legnagyobb deficitet mutató 1998-as állami költségvetést. JEGYZET Tíz év, de miért? VOJTEK KATALIN A kilencéves oktatásra törté­nő átmenet bonyodalmaiból még ki sem lábaltunk, de a kormány, amely a titkosszol­gálatra csaknem 1 milliárdot költ, ám az ország jövőbeli kilátásait meghatározó okta­tásra egyre kevesebbet, máris úgy határozott, hogy tízéves lesz a kötelező iskolalátoga­tás. Amennyiben a parlament is jóváhagyja a kormányja­vaslatát, ismét kezdődnek majd az iskolákban a gon­dok, de ez csak a dolog tech­nikai része. Ami a módosítás lényegét illeti, paradox mó­don nem oktatásügyi, hanem szociális és munkaügyi prob­lémáról van szó. Ugyanarról, amelyet annak idején nem is titkoltak túlságosan a kilenc­éves oktatás szorgalmazói: kitolni a határidót, egy-két évet nyerni, hogy az iskolá­ból kikerülő és továbbtanulni nem szándékozó fiatalok mi­nél később szaporítsák a munkanélküliek táborát. Rö­vidlátó és teljes koncepcióhi­ányt eláruló megoldás ez, olyasfajta tűzoltás, amely az egész szlovákiai oktatásügyet jellemzi. Mert pénz továbbra sem lesz az oktatásra, legyen az akár kötelezően tizenkét éves is. Pénz hiányában pe­dig színvonal sem lesz. Per­sze ez nem olyan dolog, ami rövid távon látványosan megbosszulná magát. Az is­kolák azért úgy-ahogy mű­ködni fognak, a gomba módra szaporodó egyetemek is. A következmények majd tíz-húsz év múlva mutatkoz­nak, amikor a jól képzett szakemberek hiánya a gazda­ság minden területén érez­tetni fogja hatását. Addigra az oktatási tárca jelenlegi ve­zetői, Slavkovská asszonnyal az élen, már alaposan meg­szolgált nyugdíjukat élvezik. De mi is várható azoktól, akik csírájában fojtották el a szlovákiai oktatási rendszer korszerű megreformálására tett legelemibb kísérletet is, és energiáik javát a magyar nyelvű oktatás módszeres bomlasztására fordítják? Fia­talok százezrei, akik ha nem jutnak be a gimnáziumba, kényszerből, hogy megle­gyen a tíz év, szakközép- és tanonciskolákba mennek, és nem biztos, hogy bekerülnek arra a szakra, amelyhez való­ban vonzódnak. Hogy ezek­ből müyen szakemberek lesz­nek, jobb, ha nem firtatjuk. Fő, hogy egynyelvű lesz a bizonyítványuk. Nem igaz? Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Úgy tűnik, hogy itt, Szlovákiában meg Magyarországon szép, nyugodt telünk lesz, mert errefelé ma­napság csak a maffiózókra lőnek... (Fülöp György karikatúrája) Ami lelkiismeret-vizsgálat nélkül teljesen elképzelhetetlen... Az egység vékony jege Általában azzal szokás vé­delmezni a szlovákiai ma­gyar kisebbségi többpárt­rendszert, hogy ennek kö­szönhetően széles körű partnerkapcsolatokat sike­rült kiépítenünk a nyugati politikai irányzatok csak­nem teljes skálájában (a legerősebb áramlat, a szocdem kivételével). TÓTH MIHÁLY Továbbá a három magyar pár­tunknak köszönhetően van le­hetőség a szélsőségek domi­nánssá válásának kiküszöbölé­sére, így a rokon gondolkodású szlovák pártokkal a kapcsolatok ápolására. Arról lényegesen ke­vesebb szó esik még a tudato­san közéleti magyarok körében is, hogy a három párt közül leg­alább kettő mérvadó vezetői­nek többsége miért fölöttébb Óvatos, nem pedig ele­ve visszautasító. óvatos, valahányszor „igen"-t kellene mondani az Együttélés­ből jövő, pártegyesülést szor­galmazó felhívásokra. Azt írom, „óvatos", nem pedig eleve visz­szautasító. Teszem ezt azért, mert itt van előttünk a kor­mánykoalíció kihívása, a vá­lasztási törvény ismert módon kilátásba helyezett módosításá­nak veszélye. Dőreség lenne Durayék javaslatát kapásból, csak politikai rokonszenv-ellen­szenv alapján elutasítani. Mint ahogy az is rövidlátó magatar­tás lenne, ha a másik két párt bármelyikének elképzelése pa­pírkosárba kerülne. Tény, a Ma­OLVASÓI LEVELEK Egy újabb hiánycikk Aki városi lakótelepi lakásban lakik, az bizony jól tudja, hogy a csótányok mennyire megkeserí­tik az ember életét. Egy-két év­vel ezelőtt mintegy 100 koroná­ért még kapható volt egy Tarakan nevű zacskós rovarirtó szer. Az akkoriban újdonságnak számító termék mára elunt az üzletek polcairól, pedig nagyon gyar Polgári Párt tervezete sem „csont nélküli", hiszen a DU esete, netán a Gaulieder-ügy a magyar parlamenti jelenlét vo­natkozásában is megismétlőd­het. Előfordulhat, hogy éppen a választási párt precedensnélkü­lisége miatt „se kint, se bent" nem lesznek a magyar parla­menti képviselők. Nincs az az alkotmánybíró, aki Szlovákiá­ban ma meg tudná jósolni, mit tesznek a birtokon belül levők, ha a parlamentbe jutási küszöb felemelésére az érintettek bizo­nyos módon reagálnak. „Én mondom meg, hogy mi alkot­mányos, és mi nem" - mondotta volt a klasszikus. A másik megoldási lehetőség lé­nyege: induljon minden magyar képviselőjelölt a keresztényde­mokraták listáján. Végső soron ez sem eleve elvetendő ötlet. Sőt, ha mindentől eltekinte­nénk, ezt akár a legéletképesebb és legkevesebb veszélyt hordozó koncepciónak is lehetne minősí­teni. Lehetne, ha 1990 óta nem szerzett volna a szlovákiai ma­gyar a kisebbségi pártok együtt­működésével és „együttműkö­désével" kapcsolatban némi ta­pasztalatokat. Aki nem követte figyelemmel a három párt kölcsönös viszonyá­nak alakulását, az könnyű szív­vel „úgy legyen"-t mond az ízlé­séhez közel álló párt javaslatára. Kérdés, miként fogadná az így esetleg meghozott döntést kö­zösségünknek az a része, amely 1990 óta tudatosan figye­lemmel kíséri a három párt vi­szonyát. E „párttörténetben" benne van, ahogy a Független Magyar Kezdeményezés, az MPP elődje rendszerváltási kor­mánytényezővé vált, és viszo­nya éppen ebben az időszakban volt mélyponton a másik két hatásos volt, és sajnos, máig szükség van rá. Nem értem, mi­ért nem kapható, pedig ráadásul hazai termék volt. Hostina Irén Komárom Kellemesen csalódtam Az utóbbi hónapokban igencsak elkeserített az emberek viselke­dése, az a közömbösség, amit a belpolitika iránt tanúsítanak. Az iránt a csúnya politika iránt, ami párttal. Emlékezünk rá, domi­náns helyzetével az első idő­szakban hogyan visszaélt az Együttélés, és látni véljük, ahogy ugyanezt teszi ma az MKDM. Történelmi tudatában a szlovákiai magyarnak ott van az az érsekújvári pillanat, amikor Duray pártösszevonási prog­rambeszédét ideológiailag és történelmileg az a Popély Gyula alapozta meg nagyívű előadás­Ha nem módosulna a választási törvény ban, aki mostanság Csurka nagygyűléseire jár díszvendég­nek. A tudatosan politizáló vagy legalább logikus állásfoglalásra törekvő szlovákiai magyar azt is elraktározta emlékezetében, hogy mindhárom hazai magyar párt vezetői ott „ministráltak" a „magyar-magyar csúcson", amelynek megtartása úgyszól­ván jó hírébe került az össz­magyarságnak. Enyhítő körül­mény, hogy az övéknél sokkal nagyobb mozgásterű Horn Gyu­la is ott volt a csőbe húzottak kö­zött. Az lenne a legelfogadhatóbb, ha nem módosulna a választási tör­vény, és a három magyar párt koalícióként méretné meg ma­gát. Akár így lesz, akár a körül­mények nyomására a három kockázatos megoldás valame­lyikét választjuk, az összefogás elképzelhetetlen a pártvezetők nyílt lelkiismeret-vizsgálata nélkül. Ez az a minimum, ami­nek hiányában az egységről szó­ló minden nyilatkozat csak puszta ámítás. Egyelőre még na­gyon vékony az egység jege, mert a törekvés külső kénysze­rén és belső fixa ideán alapszik. gyermekeik jövőjét határozhatja meg. Természetesen rohanó vi­lágunkban nincs mindenkinek ideje a politikával foglalkozni. Csakhogy napjainkban nagyon is szükséges legalább azoknak az intézkedéseknek, döntéseknek ismerete, amelyek a magyar is­kolák ellen irányulnak. A nyár folyamán aggasztó csönd ural­kodott tájainkon, majd szeptem­berben kezdetét vette az új tan­év. Ekkor már érezhető volt a fe­szültség, rövidesen leváltották Popély Gyula iskolaigazgatót, majd ezt követően több tanár fi­TALLÓZÓ PRAVDA A lap ismerteti a Természetvé­delmi Világalap bősi vízi erő­művel kapcsolatos tanulmá­nyát, amely rámutat, hogy a mesterséges beavatkozás követ­keztében megszűnt a Duna ter­mészetes öntisztulása, s csak idő kérdése, hogy ezáltal mikor kerülnek veszélybe a talajvizek. A tanulmány szerint a kataszt­rófa megelőzése érdekében a régi meder vízhozamát leg­alább 65 százalékra kellene emelni, viszont Szlovákia szak­mai szempontból nem tartja partnernek a világalapot, és nem veszi figyelembe vélemé­nyét, hiszen ebben az esetben csak feleannyi energiát termel­hetne a vízi erőmű, mint most. SME A Nemzetközi írószövetség le­tartóztatott írók védelmével foglalkozó csoportjának Vladi­mír Mečiar kormányfőhöz inté­zett levelét közli a Sme. A 94 or­szág íróit tömörítő szervezet felhívja Mečiar figyelmét a Peter Tóth újságírót ért zaklatá­sokra, támadásokra és gépko­csijának felgyújtására. Emlé­kezteti Mečiart, hogy Tóth if­jabb Michal Kováč elrablásáról és a szlovák titkosszolgálat te­vékenységéről publikál, és félő, hogy éppen a titkosszolgálat van az őt ért sérelmek hátteré­ben. A nemzetközi szervezet felszólítja Mečiart, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a to­vábbi támadások megelőzése érdekében. PRÁVO Václav Havel cseh államfő a prágai lapnak adott interjújá­ban kifejtette, hogy a Klaus­kormány mára elveszítette ere­deti lendületét, egyik hétről a másikra él, és gyakorlatilag csak karbantartással foglalko­zik. Havel bírálta a kormánykö­rök túlzott technokrata gondol­kodását, amelyből hiányzik az emberi dimenzió. Az államfő beismerte, hogy továbbra is lég­zési zavarokkal küszködik, ne­hezebben lélegzik, ha többet mozog vagy beszél. Havel az in­terjúban jelezte, hogy minden baja ellenére ismét jelölteti ma­gát az államfői tisztségre. NYEZAVISZIMAjAGAZETA Az orosz lap szerint Magyaror­szág kockázatos lépést vállalt a NATO-népszavazás kiírásával, elutasító eredmény esetén ugyanis az ország kikerülhet a NATO-tagjelöltek, sőt az EU­tagjelöltek elég szűk köréből is. A magyar vezetés azonban úgy ítéli, hogy a közvélemény-kuta­tások reményt keltőek, a lakos­ság kétharmada igent mond a tagságra, és ez a NATO bizal­mát is erősíti. „Lényegesen kü­lönbözött ettől a szlovák „majd­nem népszavazás": Pozsony tu­datában volt annak, hogy a szlovák magatartás miatt a kö­zeljövőben senki sem szándéko­zik meghívni a NATO-ba. A re­ferendum teljes kudarcba ful­ladt, miután az elnökválasztás­sal kapcsolatos kérdést törölték a szavazólapokról" - írja a lap. zetését „korrigálták". Ezt nem le­hetett tovább hagyni, szükséges volt a közös fellépés. Ez meg is történt, november 7-én Dunaszerdahelyen. Döbbenetes volt látni, hogy az emberek vál­lalták azt, hogy eljönnek tüntet­ni azokért a célokért, amelyek mindannyiunk érdekét szolgál­ják. Összegezve a látottakat, kel­lemesen csalódtam az emberek­ben, mert vannak és lesznek olyanok, akik az itt élő magyar­ság sorsát a szívükön viselik. Ollári Tímea Albár

Next

/
Thumbnails
Contents