Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-04 / 228. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 4. KOMMENTÁR Együnk meszet? Vladimir Mečiar, a munka hősé, éjt nappallá téve gür­cölt a múlt héten a horvátor­szági Dubrovnikban, miköz­ben a világhírű turistaparadi­csom partjait nyaldosó ten­gerrel is csupán úgy került kontak­tusba, hogyjobb kezének középső ujját mártott® be­le - félig. Mečiarral Horvát országban nem volt egyetlenegy nő sem! Valószínűleg ezen tényeknek lesz köszönhető, hogy a titkosított uta zásból (küldetés­ből) Szlovákiának mérhetet­len haszna származik majd. Hogy ezentúl kitől, miért és hogyan, az is titok egyelőre, mert a szorgalmas kormány­fő így látja jónak. Teljesen érthetetlen hát, hogy egyes sajtóorgánumok újságírói, akik Mečiar szerint ráadásul szakmai nullák és erkölcsi hullák, mi a fészkes fenéért sértik itten a szlovák nemzeti és állami érdekeket. Azzal, hogy állandóan kíváncsisko­dik a szemét fajzatja... Holott Barak László mindenki tudja, hogy Vladi­mír Mečiar egy átlagon felüli­en megbízható és szavatartó politikus. Annak idején azt ígérte például, hogy Szlová­kiából Svájcot csinál: Ukraj­nából százezer munkahelyet hoz meg toronyórát... Most is belemár­totta ujjhegyét a lébe, hát miért kételkedne bárki benne. Főként az újságírók. Hiszen világos, hogy ami késik, nem múlik. Svájc meg a száz­ezer ukrajnai munkahely bár­mikor jól jöhet. Mondjuk, akkor, ha üt a to­ronyóra és rend lesz végre a honi sajtóban, ha lemond Horn Gyula kormánya, ha Őrsújfalun abbahagyják az „őslakos" szlovákság asszimi­lációját, a magyar pártok az autonómiáról való álmodo­zást, s ha a szlovák ellenzék en bloc megeszi a meszet... A szerző a NAP Kiadó igaz­gatója JEGYZET Táncdiplomácia LÉDERER PÁL A bonni magyar nagykövetségen néptáncestet rendeztek. Ez nem hír. A bonni magyar nagykövetségen széki hagyomány­őrző amatőr néptáncegyüttes adott műsort. Ez legfeljebb úgy­nevezett mínuszos hír lehetne. A bonni magyar nagykövetsé­gen egy széki hagyományőrző amatőr néptáncegyüttes által adott előadáson megjelent és rövid beszédet mondott Romá­nia németországi nagykövete. Ez már hír. Nem a szomszéd ország nagykövetének látogatá­sa miatt - az ugyanis (csaknem) szokványos dolog -, hanem azért, mert a román diplomata abból az alkalomból fogadta el magyar kollégája meghívását és tisztelte meg jelenlétével a bonni magyar nagykövetséget, hogy ott az ő hazájának a mi hazánk nyelvét beszélő állampolgárai léptek fel. (Az már csaknem mellékes, hogy magyar és román táncokat adtak elő, s az együttes vezetője magyarul és románul köszöntötte a vendégeket, közöttük a kancellári hivatal képviselőjét és a külügyminisztérium munkatársait, akik nem győztek gratu­lálni a két nagykövetnek és a táncosokat a maga pénzén utaz­tató kölni német művészetpártolónak.) Az eseménynek legalább két olvasata van. A maximalista: szomorú, hogy még csak itt tartunk; hogy ez egyáltalán ese­ményszámba megy. A realista szerint már itt tartunk. Nem is olyan rég, gondolom, provokációnak tekintették volna a meg­hívást, esetleg a román belügyekbe való beavatkozásnak, a ti­zenéves kisebbségi magyar táncosoknak pedig a körmükre nézett volna mindenféle hatóság. A román nagykövet együttélésről, normalitásról és Európáról beszélt. Előtte, felteszem, Bukaresttel egyeztetett. S ez így he­lyes. Még ha tudjuk is, hogy normalitásról akkor beszélhe­tünk majd, ha a széki hagyományőrző amatőr néptáncegyüttes bonni szereplésének nem lesz hírértéke; ha a bonni külügyminisztérium illetékes területi osztályának re­ferensei nem készítenek feljegyzést a dologról; s ha a buda­pesti szerkesztő laza mozdulattal a papírkosárba dobja az er­ről szóló tudósítást. A szerző a Népszabadság munkatársa Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vnvw.voxnova.sk/ Maca, szombat van, de csütörtököt mondok, mert úgy le vagyok robbanva, mint a Mir űrállomás! ( Dunai Imre karikatúrája) Riasztó ütemben megnövekedett Szlovákia külföldi eladósodása Már kényszerpályán? A parlament jelenlegi, 33. ülésének számos fontos és érdekes pontja mellett mintha nem kapna kellő hangsúlyt a költségvetés állását elemző jelentés. CSÁKY PÁL Pedig figyelmet érdemel, mert gazdasági téren számos negatív tendenciát elemez. Az aggályok jogosságát mutatja a kormány közelmúltban elfogadott intéz­kedéscsomagja. Az a tény pedig, hogy a parlamenti bizottsági üléseken a pénzügyminisztéri­um némely képviselője is kriti­kus hangnemet ütött meg a té­ma kapcsán, azt tanúsítja, hogy a kormányban sem ért mindenki egyet a jelenlegi gazdaságpoliti­kával. Közismert tény: az ország idei költségvetése erősen deficites. A hiány pedig 1993 óta évről évre nagyobb. Az idei folyamatok Ma Szlovákiában hitel­hezjutni nagyon ne­héz. annyira kedvezőtlenek, hogy az év végére a valóságos hiány a tervezettnél is kedvezőtlenebb lesz. Már a pénzügyminisztéri­um államtitkára elismerte: a kormány beruházáspolitikája a hiány egyik okozója, s megemlí­tette azt is, hogy a területi át­szervezés eddigi kiadásai is sok­kal nagyobbak a tavaly hangoz­tatottnál. Komoly gondok van­nak az adózási fegyelem betar­tása területén is. Félreértés ne essék: nem elsősorban a polgá­rok és az alkalmazottak „felejte­OLVASÓf LEVELEK Egy bátor ember Nem is olyan régen történt, hogy Szlovákia déli részén (Ri­maszombat, Pelsőc, Rozsnyó, stb.) uszító hangnemű röplapok jelentek meg egy állítólagos magyar mozgalom részéről. Természetesen az újságok erről cikkeztek, a Matica slovenská és a mélyszlovákok felháborodtak. A kulturális tárca és a Matica büntető feljelentést tett, a bűn­üldöző szervek pedig hozzálát­nék el" adózni, hanem a jelenle­gi kormánykoalíció által megál­modott „tőketermelő réteg", va­gyis az újdonsült multimillio­mosok. A kormány szakértői szerint ez a réteg az ún. revitalizációs törvény hatására furcsán - a saját érdekei szerint viszont logikusan - viselkedik: megpróbálja az állammal szem­beni kötelezettségeinek leg­alább egy részét az államkasszá­ból pótolni. A pénzpiac helyzete sem rózsás, hitelhez jutni ma Szlovákiában nagyon nehéz. Ezen a téren sem az a megoldás, amelyet a kormány fontolgat: tudniillik, hogy törvénymódosí­tás által akarata alá hajtja a jegybankot. Deficites a külkereskedelem is ­két pikantériával. A hiány legna­gyobb részét az Oroszországgal kapcsolatos kereskedelmi szal­dónk állapota okozza, a kor­mánynak az orosz piacot ho­zsannázó retorikája tehát távol­ról sem fedi a valóságot. Pozitív viszont a külkereskedelmi mér­leg a CEFTA országaival, köztük Magyarországgal is. Itt viszont a logika - ha van ilyen a szlovák politikában - azt diktálná, hogy ezekkel az államokkal jó politi­kai viszonyt is tartson fenn az ország. A külkereskedelemmel összefügg a vámtételek megfi­zetése terén tapasztalható ko­moly hiányosságok sora: itt sem a kisimportőrök, hanem a nagy tételekben kereskedők a „fele­dékenyek". Az is világos mind­annyiunk számára, hogy a meg­oldást e téren sem az olyanfajta kapkodások jelentik, amilye­neknek a közelmúltban is tanúi lehettünk az országhatárokon. Helyhiány miatt nem térhetünk ki minden jelentősebb tétel elemzésére, nem mehetünk el tak a nyomozáshoz. A bűnügyi rendőrségen úgy zárták le az ügyet, hogy továbbították azt a rendőrnyomozónak, mint a szlovák nép ellen irányuló bűn­tettet. A rendőrnyomozó, aki az ügyet megkapta, mert annyira objektív lenni, hogy leírja és hi­vatali pecséttel lássa el azt, amit ezrek gondolnak: ez nem a szlo­vák nép ellen irányuló iromány, hanem éppen ellenkezőleg, a szerző célja a szlovákok és a magyarok közötti ellentét szítá­sa. Megjegyezendő, hogy a rendőrnyomozó szlovák nemze­tiségű, aki magyarul nem is ért, de itt él velünk és mellettünk, azonban szó nélkül az egyik leg­veszélyesebb jelenség mellett: riasztó ütemben nő az ország külföldi adóssága. Míg 1993­ban ez a tétel elhanyagolhatóan csekély volt, mára közel 9 milli­árd dollárra terebélyesedett. A folyamatokat elemezve azt kell mondanunk, hogy Szlovákia e téren ugyanarra a pályára csú­szott, mint a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években Lengyelország és Magyaror­Mára 9 milliárd dollár­ra terebélyesedett... szág. Mindannyian látjuk, mek­kora terhet jelentett és jelent a külföldi adósság e két ország számára; a súlya Szlovákiában is akkor fog igazán megmutat­kozni, ha lejár a türelmi idő és komolyabb mértékben kell fede­zetet biztosítani a törlesztések­re. Összehasonlításul: Magyar­ország bruttó adóssága jelenleg 25 milliárd, nettó adóssága 13,4 milliárd dollár. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a szlovákiai gazdasági fo­lyamatokat szemlélve, nem sok örömre lehet okunk. Eme mon­dat igaza nem is annyira a jelen, mint a jövő viszonylatában mél­tó a figyelemre, hiszen tudjuk, a mai rossz gazdasági döntésekért az elkövetkezendő években kell majd megfizetni az árat. Az vi­szont a politika és a történelem fintora, hogy nem a súlyos hibá­kat elkövető kormánytagoknak, hanem az állampolgároknak. A szerző a Magyar Keresztény­demokrata Mozgalom parla­menti frakcióvezetője tehát elegendő áttekintése van arról, hogyan is állnak a dolgok a nemzetiségileg vegyesen la­kott területeken. Csákó László Rozsnyó A nyugdíjas sorsa A Szlovák Posta október 1-től megszüntette a nyugdíjak ház­hoz szállítását, tehát a postán kell átvenni a pénzküldeményt. Az indoklás szerint a pénzkihor­dó postások támadásoknak van­nak kitéve, ezért más megoldás­NEU ZURCHER ZEITUNG A hágai Nemzetközi Bíróság a bős-nagymarosi erőmű ügyében hozott döntését Magyarorszá­gon és Szlovákiában eltérően ér­telmezik, és ez nagyon megne­hezítheti a két ország közötti tárgyalásokat - állapítja meg a Neu Zürcher Zeitung. Utal arra, hogy Szlovákiában a politikusok és a sajtó szlovák sikerként érté­keli a hágai bírák állásfoglalá­sát. Hozzáteszi: „Valóban meg­felel a valóságnak, hogy a bírók válaszainak többsége Szlovákiá­nak kedvező volt. " Magyar­országon visszafogottabb reak­ciók hallatszottak a hágai ítélet­tel kapcsolatban, s sokan azt mondták: nincs a pernek győz­tese. De vannak olyan értékelé­sek is, amelyek szerint Magyar­ország ma jobb jogi helyzetben van, mint azelőtt, hogy az ügy a hágai bíróság elé került. A lehet­séges megoldásokat latolgatva megállapítja: a jelenleg fennálló berendezések a mai környezet­védelmi előírásoknak megfele­lő, az eredeti szerződés szelle­mében történő közös üzemelte­tése ellenben magában foglalja a vízmegosztás nehéz kérdését, és Szlovákia azzal a nem túl ör­vendetes lehetőséggel találja szemben magát, hogy már nem rendelkezhet egyedül a C vari­áns felett. OBRODA Annak ellenére, hogy továbbra is a tagpártok elnökeinek ötös fogata marad a Szlovák De­mokratikus Koalíció vezetője, világossá vált, nekik az lesz a fel­adatuk, hogy Mikulás Dzurin­dát támogassák, aki a választá­sok húzóembere lesz, és főleg azokat a választókat kell meg­nyernie, akik még nem döntöt­tek, mivel egy év múlva nyilván az ő szavazatuk lesz a döntő. Ér­dekes lesz figyelemmel kísérni Mečiar és Dzurinda párharcát, amely valószínűleg csak közve­tetten folyik majd, mert nehe­zen képzelhető el, hogy Szlová­kiában kamerák elé ülne a két legerősebb politikai csoportosu­lás vezetője. Dzurindának nem lesz könnyű dolga. Egyrész egy legendával kell szembeszállnia, másrészt meg kell küzdenie a hatalmas anyagi fölénnyel, és a közhasznú televízió és rádió ro­konszenvének hiányával. SME Vladimír Mečiar nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit csinált Horvátországban. Szerinte ugyanis egyes tárgyalások csak akkor lehetnek eredményesek, ha kizárják a nyilvánosságot és a résztvevőkre nem nehezedik az ajtók mögött várakozó újságíró­sereg nyomása. Beismerte azon­ban, hogy horvátországi útjára napidíjat vett át. Ha a kormány­fő nem számol be útja eredmé­nyeiről, az nem lesz másképpen értékelhető mint úgy, hogy Mečiar, Smerek és Rezes magán­akcióra használta fel az állam pénzét. Az SZK összes polgárá­nak miniszterelnöke a Mečiar­barát privatizőrök külföldi érvé­nyesülésének támogatója lett. hoz folyamodnak. Ebben nem kételkedem, de vajon nem va­gyunk mindannyian kitéve az atrocitásoknak? A nyugdíjasok­nak tehát sorban kell állni a postahivatalban, tovább duz­zasztva a munkanélküliek kí­gyózó sorát, akik a segélyükért várakoznak. A legnagyobb buk­tatót azonban abban látom, hogy a csúszós, fagyos utakon az idős emberek fokozott bal­esetveszélynek vannak kitéve, ráadásul a zsebtolvajok népes hada is leselkedik rájuk. De ez már nem a posta baja. Szabó Sándor Királyrév

Next

/
Thumbnails
Contents