Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-08 / 231. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 9. S

PORT

/

TÉ

VÉ ÉS RÁ

DIÓ - SZ

OM

BA

T |

|| Demokrata szlovák értelmiségiek között a Szlovákiai Magyar Értelmiségiek Fórumának szóvivői Zsolna nem csak a polgármester... A Szlovákiai Értelmiségi Fórum és a Szlovákiai Magyar Értelmiségiek Fóru- . ma közös vitaestjén Miklósi Péter, a fórum szóvivője a következő szavakkal köszöntötte a mintegy hetven résztvevőt: „Mi tudjuk, hogy Zsolna nem csak a polgármester, és a polgármester nem Zsolna." DUSZA ISTVÁN Ami ezután következett, az minden várakozást felülmúlt. Bár előre tudható volt, milyen szellemi közegbe csöppennek, Miklósi Péter publicista, Grendel Lajos író, Mészáros András filozófus és Mészáros Lajos ügyvéd számára mégiscsak kellemes meglepetés volt az azonos szellemi hullámhossz, a figyelmes nyitottság, a toleráns gondolkodás, amely a vitaesten megnyilvánult. A Szlovákiai Értelmiségi Fórum képviseletében érkezett Štefan Markuš akadémikus, Vladimír Petrík esztéta, és Mária Zavadská jogász szinte alig jutottak szóhoz, a magyar vendégek és a vendéglátók között kialakult eszmecserében. Nehéz összefoglalni mindazt, ami a három órán át tartó kötetlen beszélgetés során elhangzott. Felfigyeltetó volt, hogy a hallgatóságon eluralkodott kezdeti, kétkedéssel elegyedett kíváncsiság egyre inkább őszinte, szellemi partnerek közötti eszmecserében csúcsosodott ki. Mészáros Lajos megindokolta a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fórumának létrejöttét, amely valójában a szlovák társfórummal azonos célokon túl, a kisebbségi lét specifikumai mentén is tevékenykedni akar. Középiskolai és egyetemi tanárok, műszakiak és orvosok hallgatták figyelemmel, amit a négy vendég a szlovákiai magyarság sorsáról, helyzetéről, a napi politika és a történelem kapcsolatáról, a szlovákság és a magyarság történelmi egymásrautaltságáról mondtak. Nyíltan feltárták azt is, hogy a szlovák nemzetben képviselt 6 százalékos arányához képest, a szlovákiai magyarságon belül az értelmiség csupán 2,9 százalékot tesz ki. Erre reagált a vendéglátó Szlovákiai Értelmiségi Fórum zsolnai csoportjának az elnöke, Ivan Turek, aki szerint a magyar értelmiség megbecsültebb, fontosabb szerepet tölt be a szlovákiai kisebbség életében, mint a szlovák a saját nemzetében. Ez az állapot elsősorban a tudásnak, a tudománynak, a szellemi életnek a mindennapokban bekövetkezett lebecsülését vonja maga után. Štefan Markuš akadémikus hangsúlyozta, hogy ezen a zsolnai találkozón szlovák részről egy specifikusnak nevezhető csoport vesz részt, amely annak az emlegetett 6 százaléknak jó, ha a felét kitevő értelmiségieket képviseli. Hiszen a szlovák értelmiség megosztott, és egyik része nem demokrata módjára gondolkodik, cselekszik, él. A megosztottsággal kapcsolatban Grendel Lajos elmondta, mennyire közösségi, igen jelentős részben értelmiségi kényszerítés következtében jött létre a politikai egység a parlamenti Magyar Koalíció pártjai között. A megosztottság a magyar értelmiség számára is tartogatna csapdahelyzeteket, ha egy polgári társadalom szabad és toleráns politikai gyakorlata közepette nem létezne az a veszélyérzet, ami igen erősen befolyásolja gondolkodásmódját, cselekvését. Egység a másságban, és a másság elfogadásában - fejtette ki Štefan Markuš, aki azt várta volna el a szlovák államiság megalapozásánál bábáskodó értel... kellemes meglepetés volt az azonos szellemi hullámhossz... miségiektől, hogy ezt a szemléletet érvényesítsék. Ezzel az állásfoglalással lendült tovább a vita az értelmiségnek a polgári társadalomban betöltött szerepéről később elmondott tézisek felé. Mészáros András filozófiai alapvetésű érvelésére, mely szerint gondolkodásunkat nagymértékben meghatározzák a történelmi tapasztalatok nyomán megrögzött kölcsönös előítéletek, olyan véleményeknek is utat nyitott, amelyek talán nem kerültek volna teritékre. Egy fiatalember fel is tette a kérdést: Tulajdonképpen mit akarnak a magyarok? Ez az a kérdés, amire bármit lehet Mészáros András: „Ez a fal miközöttünk nem igazán fal, s hogy ne is emelkedjen ilyen, az előítéleteket és a nemzeti emlékezet kérdéseit kellene kölcsönösen tisztázni." (Somogyi Tibor felvétele) válaszolni, hiszen már a megfogalmazása is minden esetben manipulatív és populista. Jóleső érzés volt hallani, hogy maguk a zsolnai értelmiségiek fejtették ki: jogállamot, emberi jogokat, se nem többet, se nem mást, mint a többi állampolgár. Az immár jogi témára terelődött beszélgetésben többen vitatták a Szlovák Köztársaság Alkotmányának a nemzeti kizárólagosságot hangoztató „Mi, a szlovák nemzet..." kezdőmondatát. Innen eredeztethető a magyarok és a többi kisebbség otthonosságérzetének megszűnése. Svinčák úr feltette a kérdést: Miért tetszik felkészültebbnek a polgári társadalomra a magyar kisebbség, mint a szlovák többség? Erre saját maga adta meg a választ, mert szerinte az emberi jogokért folytatott harc a felekezeti, a nemzeti, a nyelvi különbségeket másodlagossá, harmadlagossá fokozza le. Ennek során kialakulnak a civiltársulások, a független szerveződések, s ez kiváló iskolája a demokráciának, a polgári gondolkodásnak. (Bevallom, ezen a ponton hallgatásomban feladtam az objektív tudósító szerepét. Ezt a kívülről érkező, bennünket pozitívan minősítő értékelést jómagam kissé túlzónak, éppen ezért inkább biztatásnak vélem, ugyanakkor elgondolkodtatónak is, hiszen számos ténnyel bizonyítható az állítás igazságtartalma. Mert ha még annak elmondására is jutott volna idő, hogy a költségvetési támogatástól teljesen megfosztott szlovákiai magyar kultúra megtartására a legklasszikusabb és a legmodernebb polgári társadalmakban használatos módokat vetettük be, akkor már igazán túlbecsülték volna a szlovákiai magyarság kvalitásait.) Zsolnán majdnem minden résztvevőnek jó volt a Szlovák Köztársaság állampolgáraként szlováknak vagy magyarnak lenni. Talán még annak is, aki a Szlovák Nemzeti Párt egykori parlamenti képviselőjeként sietve elhagyta a fórumot, miután látta: itt nem az acsarkodás uralkodik el. Egyre ritkábban adatik meg az alkalom, hogy a vádak, támadások helyett kérések, kívánságok záporozzanak felénk. Václavek doktor, aki Hankisst, Diószegit, Szűcsöt olvas eredetiben, kérte, hogy a Kalligram folytassa azt a kiadói programját, amit elkezdett a Bibó-életműválogatással. Adjon ki egyre több olyan könyvet szlovákul, amelyek megismertetik a szlováksággal a modern magyar szociológiai filozófia és politológia eredményeit. Nélkülözhetetlen a pontos és igaz kölcsönös tájékoztatás, mert ahol ez nem működik, ott a hazugság, a hamis mítoszok, a történelmi önbecsapás, a szellemi korlátok és az aktuálpolitikai manipuláció uralják az értelmiséget. Az ilyen szavak után már csak örülni lehet annak, hogy a Márai Alapítvány által szervezett konfliktus-megoldó workshop-ról már ezen a találkozón is szóltak, s bizakodnak, hogy ezekből Zsolnán - Žilinában - is megvalósul egy. Közép-Európa történésze volt. Életműve aktuális mindenki számára, aki meg akarja ismerni Közép-Európát Hanálc Péter halálára E. FEHÉR PÁL • Hétfőn, hatvanhat esztendős korában elhunyt Hanák Péter, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a monarchia történetének egyik legjobb ismerője. Hanák Péter a monarchia alapos búvára volt és ezért Közép-Európánk múltjának egyik legmértéktartóbb tudósa lett. Nem hiába írt könyvet Jászi Oszkár dunamedencei konföderációs terveiről, s vizsgálta, kutatta kitartóan a monarchia utolsó száz esztendejét. Természetesen mint lelkiismeretes szakembernek az volt az elsőrendű célja, hogy átlássa, átláttassa azt a mítoszokkal ködbe beburkolt koglomerátumot, amely a Habsburgok jegyében jött létre. Látta a meghökkentő iramú modern fejlődést a századfordulón, s korántsem csupán a gazdaság szféráiban, s egyáltalán nem a magyarság körére szűkítetten. A térség halladan felvirágzását azonban folyamatosan és makacsul kísérte az előítéletek, a nemzeti elfogultságok növekedése. Sokan hirdették, hogy a gazdasági érdekek közössége szinte automatikusan oldja meg az együtt-élő, ám egymás ellenében kibontakozó nemzeti öntudatok szembenállását. Nem utolsósorban Hanák Pétertől is tudhatjuk, hogy ez nem így történt, és manapság sem így zajlanak a folyamatok. Természetesen a gazdasági érdekek közössége mindenképpen hat, de nem egyidejűleg, s főleg nem hatalmas erőfeszítések nélkül, a tudati szférákban. Szóval: Közép-Európa annyira óhajtott és oly sokszor nagyon közelinek vélt egysége e jelzett fáziskülönbség okán még sokáig várat magára. Pályájának kezdetén Hanák Péter is azt hitte - mint erről maga is vallott - „elég kimondani a végzet valódi nevét: nacionalizmus, elnyomás, szolgasors, s egycsapásra megszűnik a rontás... Nem volt elég." És hozzátette: „Nemcsak azért, mert az érdek és a mítosz mélyebben gyökeredzett, mint gondoltuk, hanem - főként - azért, mert a végzetnek több álarca volt. E sorokat 1974-ben írta Hanák Péter, s az ezután következő negyedszázadban s nem utolsósorban a rendszerváltás után, arra is rá kellett döbbennie, hogy bárha a történész általában a múlttal foglalkozik, de ez a megállapítása - sajnos - nagyon is érvényes a jelenre. Ereje szerint Hanák Péter is szembeszállt a végzetnek tekintett rémmel és sokat tett azért, hogy a sok álarc mögé rejtőzött sorsot a maga valóságában ismeijük meg. Hátha sikerül némi tanulságot a jelenre és jövőnkre nézvést nyerni. Aktuális életmű Hanák Péteré. Mindenki számára, aki meg akarja ismerni Közép-Európát. A világban sokan vannak ilyenek, nekünk pedig ez a létérdekünk. Ezért vagyunk hálásak Hanák Péternek, s ezt a végső búcsú pillanatában is el kellett mondani. A Böngésző nyertese A Vasárnap 40. számában feltett kérdésre a héten 1045 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Bresztyák Ilona pozsonyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1979-ben. (v) Megjelent a Tücsök A hosszú vakáció utáni első szám a nyarat búcsúztatja és köszönti az iskolát. Aki eljutott a Tücsök és a Népművészeti Stúdió közös táborába, vagy a Magyarok Világszövetségének anyanyelvet művelői közé, az biztosan kellemesen emlékszik vissza a nyárra. Mert táborozni jó! A színes élménybeszámolók az olvasót is meggyőzik erről. Hány gyerek lépte át az iskola küszöbét először az idén H*tm SIt»T(MWW int 1 . Ittmw .u ))„ ívoo AsflKW u-y*--^- • ' »JSL jöjst; sk 1 szeptemberben a Mura-vidéken, s hogy fogadták őket tanítóik? Hát egy mesebeli évnyitó milyen lehet? Balla Margit, Berniczky Éva, Kányádi Sándor, Varga Imre meséje, Csontos Vilmos versei a legkisebbeknek szólnak a legszebb nyelven. S nekik készült a sok játék, feladat a lovakról, a lovak nyelvéről, a leghíresebb magyar versenylovakról, a vitorlásokról és a házépítők gondjairól egyaránt - valamennyi sok szép színes illusztráció kíséretében. (t) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Légy jó mindhalálig (11) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Salemi boszorkányok (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30,18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 A nevem: Senki (ol.) 19.30 KASSA ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: Hanta boy (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Al Pacino - III. Richárd (am.) 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Rómeó és Júlia (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Csakis ő (am.) 19 Vasárnap ffitottrttftfl** HU 3& AVASAKNAP 41. számának tartalmából: • Egykori, mai mesék - Kövesdi Károly írása • Égő gyertyák Boszniáért - Petrás Emília írása a boszniaihercegovinai helyhatósági választásokról • Hogyan tovább Hága után? - P. Vonyik Erzsébet írása a hágai ítélethozatalt követően a vízlépcső további sorsáról • Volt egyszer egy híd... - Balázs F. Attila riportja • Aki száműzetése után újra visszatalált a DAC-ba Ágh István interjúja Balla Bélával Nyolc évig tartó munkálatok után Madridban Újjáépült az operaház MTI-HIR Madrid. Nyolc éves munkálatok - és 21 milliárdos befektetés után szombaton újra megnyílik a madridi operaház, a Teatro Real. Az első bemutatásra kerülő mű - amelynek főszerepét Plácido Domingo énekli - ősbemutató. Címe: Divinas palabras, vagyis Isteni szavak. Ramón Maria del Valle-Inclán, a századfordulón élt spanyol költő, regényíró és drámaíró azonos című darabját Francisco Nieva adaptálta, és Antón Garcia Abril zenésítette meg. A világhírű tenorista elmondta, hogy nagyon meghatódott, mert azt hitte, hogy az operaház nem fog időben megnyílni ahhoz, hogy ott énekesként fellépjen: „Nagyon boldog vagyok, mint madridi, mint spanyol és mint énekes."