Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-07 / 230. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 7. Belépő Európába JARÁBIK BALÁZS Soha még politikai szubjektum nem lépett be ennyire gyorsan, politikailag-szerkezetileg pedig felkészületlenül kormányba, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség - állapította meg Markó Béla.. Ez bosszulta meg magát a szövetség V., rendkívüli kongresszusán, amely igazán rászolgált a rendkívüli jelzőre. Bár egyes küldöttek tét nélküli kongreszszusról beszéltek, az a tény, hogy az RMDSZ helyzete az 1994-es kolozsvári kongresszus óta alapjaiban változott meg, éreztette hatását. A különböző kompetenciaviták, a haragos felszólalások mind arra utaltak, hogy az RMDSZ tíz hónappal ezelőtt belülről sem oldotta meg az ellenzéki mezből kormánymezbe való lényeges átállás problémáját. Tőkés László tiszteletbeli elnök pénteki beszéde után teljesen világossá vált: a laikus számára a frakciók, platformok áttekinthetetlen szövevényéből álló RMDSZ-en belül két irányvonal különült el egymástól markánsan, a kormányzást akarók (Markó) és a belső ellenzék (Tőkés). A vita közöttük jórészt nem stratégiai, hanem taktikai kérdésekről folyik. A két vonal közti ellentét most a tiszteletbeli elnök hatáskörének az alapszabály szerinti meghatározásánál csapódott le. Az RMDSZ vezetése szerette volna a gyákran saját vezetése ellen fellépő és nyilatkozó Tőkés László püspököt kissé a háttérbe szorítani azzal, hogy a tiszteletbeli elnök szerepét csökkentik. A radikálisok viszont minden eszközt bevetettek, hogy befolyásolják a küldötteket. Sikerült is elérniük, hogy a tiszteletbeli elnökről szóló cikkely ne módosuljanak, vagyis a kolozsvári kongresszuson kiharcolt kompetenciái nem változtak. Amikor Markó Béla szövetségi elnök valamikor szombat hajnal felé szavazásra bocsátotta a legfontosabb kérdést - a kormányban maradást -, a küldöttek elsöpső többsége szavazott mellette. Ennek köszönhetően érzi úgy a romániai magyar társadalom, hogy elmozdult a társadalmi perifériáról, példát mutatva nemcsak Románia polgárainak, hanem alternatívát is nyújtva a határon túli magyar politikai pártoknak az elmozdulásra. Intő jelként azonban érdemes megszívlelni a szlovákiai magyar párfoknak azt is, hogy a kormányzásra illik felkészülni. Az RMDSZküldötteinek és tagságának a döntő többsége már korábban megvette Európába szóló jegyét, s most sem volt hajlandó retúrt váltani. Ágyban, párnák közt HOLOP ZSOLT Eggyel kevesebb, hát aztán? Amíg egymást gyilkolják, minden rendben van! - intézi el egy vállrándítással az egyszerű ember a hírt, hogy ismét lelőttek egy alvilági alakot. Idén aztán volt alkalmunk rángatni a vállunkat, kezdődött a pozsonyi alvilági főnök kinyírásával, majd következett a bodrogközi tisztogatás, a dunaszerdahelyi vérengzés és most a kassai alvilág főnöke után indított hajtóvadászat három felvonásban. Ágyban, párnák közt halni meg - kevés maffiafőnök végzi így, mondhatnánk ironikusan, de éppen ez a legriasztóbb az egészben. Az akciófilmekben már elcsépeltnek számító kórházi leszámolás a valóságban megdöbbentő. A közszolgálati televízió mielőtt hírül adta volna, mi történt a fővárosi Dérer Kórházban, megnyugtatásul sietett közzétenni, hogy sem a kórházi személyzet, sem a betegek élete nem forgott veszélyben. Mindezt a helyszíni tudósító közölte, bár hitelesebben hangzott volna az éjszakás nővérek szájából, akik valószínűleg nem voltak nyilatkozóképes állapotban. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy kijelentse valaki, még egyeden alvilági leszámolás során sem került veszélybe ártadan emberek élete, már csak azért sem, mert a maffia szívesebben dolgozik robbanószerrel, és merénylő legyen a talpán, aki pontosan kiszámítja, mekkorát robban fél kiló Danubit. De a legnagyobb félelemre az ad okot, hogy ez a rendőrség képtelen megvédeni bárkit is, akiről egyszer eldöntötték, hogy „halott". Sót, a kórházban nemcsak a rendőrség vigyázta a merényletben megsebesült maffiafőnök épülését, saját emberei is ellenőrizték az épületet. A merénylet idején valószínűleg cigarettáztak, vagy kedélyesen beszélgettek a rendőrökkel. Eddig sem nagyon volt, ezután biztosan nem lesz olyan vállalkozó, aki a rendőrséghez fordul, ha védelmipénz-beszedők keresik fel. Két választása van: fizet, vagy, mondjuk, az egyházra ruházza vagyonát, mint a besztercebányai Drukos cég igazgatója. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, RiVnaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföld; megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ez a kártya nálunk még sokáig nyerő lesz, ha meg téged jövőre Torgyán vált fel, akkor még inkább! (Szalay Zoltán karikatúrája) Befolyásolja a szociális segélyek,a különböző juttatások és járadékok összegét A létminimumról Majdnem háromnegyed évet késve, de végre döntést hoztak a parlamentben a létminimum összegének emeléséről. FEKETE MARIAN A létminimum önmagában véve két különféle összegből tevődik össze. Elsősorban a személyiekre) számított összeg(ekről) van szó, továbbá pedig a háztartás vezetésére számított összegről. A személyekre, illetve az élelmezésük és az egyéb alapvető személyi szükségleteik biztosításához szükséges összeg az érintett személy életkorából indul ki, a háztartás vezetésével kapcsolatos szükséges kiadásokra számított összeg pedig attól függ, hány személy él az adott háztartásban. Az elmúlt héten jóváhagyott törvény szerint a már említett egyénenkénti összeg - havi 1250 korona a hatévesnél fiatalabb gyermek esetében, - havi 1400 korona a hat-tíz éves gyermek esetében, - havi 1630 korona a tíz-tizenkét éves gyermek esetében, - havi 1760 korona ha olyan 15 évesnél idősebb gyermekről van szó, aki teljesíti az ellátadanság követelményét, - havi 1630 korona az egyéb személyek esetében. A háztartásra számított összeg ...nem egy abszolút, konkrét összegben állapítja meg. - havi 780 koronát tesz ki, ha magányosan élő személyről van szó, - havi 1000 koronát tesz ki a kétszemélyes háztartások esetében, - havi 1230 koronát teszi ki, ha a háztartásban három vagy négy személy él, illetve - havi 1360 koronát akkor, ha a háztartásban öt vagy több szeOLVASÓI LEVELEK Búcsú az MTV 2-től Hát ezt is megéltük! Szombattól nem tudjuk fogni a Magyar Televízió kettes csatornáját. Közszolgálatiság ide vagy oda, az MTV 2 felkerült a műholdra, nyugdíjasként most aztán vehetek parabolaantennát, ha nézni akarom eddigi kedvenc műsoraimat, sorozataimat. Szó se róla, a helyébe lépő kereskedelmi csatornák műsora is nézhető. Ennek ellenére azt vallom, a kereskedelmi tévéknek kellene a világűrből sugározniuk, nem a „néptévének". Persze, kesergésem mit sem változtat a helyzemély él. Csak a példa kedvéért: a létminimum egy olyan kéttagú háztartás esetében, ahol az egyedülálló anya egyedül neveli 16 éves középiskolás vagy az ennél idősebb főiskolás gyermekét, még az új rendelkezések szerint is csak 4390 korona lesz havonta (november elsejétől). A létminimumról szóló törvény nem szavatolja, hogy az említett kéttagú családnak 4390 korona jövedelemmel mindenképpen rendelkeznie kell. A létminimum összege mindössze mérceként működik; egyik kritériuma a más jogszabályok alapján megítélhető szociális segélynek vagy más juttatásoknak, járadékoknak. Meghatározó módon befolyásolja a legalacsonyabb nyugdíjak, pontosabban a kizárólagos vagy egyeden megélhetési forrásként szereplő öregségi, özvegyi, szociális nyugdíjak, illetve árvajáradékok összegét. A Társadalombiztosítási Törvény a vonatkozó rendelkezéseiben nem egy abszolút, konkrét összegben állapítja meg az egyetlen jövedelmi forrásként szereplő nyugdíjak összegét, hanem a létminimum valamilyen szorzatával. A létminimumról szóló törvényben megállapított összegektől függ a szülői hozzájárulás (a korábbi gyermekgondozási segély) konkrét összege is. A családi pódék esetében nemcsak a konkrét összeg kiszámítása függ a létminimumtól, hanem annak megállapítása is, hogy jár-e, megítélhetó-e egyáltalán családi pótlék. Az elmúlt héten jóváhagyott törvény egyúttal módosított kissé a családi pótlékról szóló 1994. évi 193. számú törvényen is. Annak megítélésénél, hogy valaki jogosult-e családi pódékra, alapvetően abból indultak ki, hogy a jogosult és a vele közös megítélés alá eső személy jövedelme meghaladja-e a létminimum kétszeresét. A jelenlegi módosítás szerint a jövedelem felső határa már nem a létminimum kétszerese, hanem 2,2-szerese. Ugyanakkor a családi pódék konkrét összege is a létminimumról szóló törvényben említett összegekből, az ellátatlan gyermekek élelmezéséhez és egyéb alapvető szükségleteik biztosításához szükséges összegekből indul ki. A napokban jóváhagyott törvény módosította a nevelőszülői gondoskodásról szóló törvényt is. Lényegesen növelte a nevelőszülői gondoskodásban lévő gyermek szükségleteihez való hozzájárulás összegét, amely eddig csak a létminimum első összetévőjének alapösszegében, ezentúl pedig annak 1,6-szeresében jár majd. Törölték a nevelőszülői gondoskodásnak azt a rendelkezését, amely szerint a nevelőszülői gondoskodásért ... jár-e, megítélhető-e egyáltalán a családi pótlék. jutalom nem jár akkor, ha a nevelőszülő a gyermek nagyszülője vagy dédszülője. November elsejétől tehát ók is jogosultak a nevelőszülői gondoskodásért járó jutalomra, amely havonta 1630 korona lesz. A bevezetőben már említettük, hogy a létminimum összegének emelésével majd háromnegyed évet késtek. A törvény szerint már februárban emelni kellett volna a létminimumot. Ráadásul erről törvényt sem kellett volna hozni, mivel a kormánynak törvényes meghatalmazása van arra, hogy az írásunk elején szereplő konkrét összegeket a saját rendeletével emelje. így viszont az állami költségvetés számára viszonylag jelentéktelen összeget takarított meg, ám a segélyekre, nyugdíjakra járadékokra szoruló állampolgároknak a szerény mértékben megnövekedett pénz' nagyon jól jött volna. PRACA A lap szerint a múlt hét eseményei világosan bizonyították: a kormánynak merőben mások a szándékai Szlovákiával, mint amit hangoztat, vagyis hogy az országot az európai struktúrákba vezeti. „A szlovák külpolitika valóban eredeti, ugyanakkor józan ésszel felfoghatatlan. Magunkra haragítottuk szomszédainkat, és azt váijuk, hogy szimpátiát tanúsítsanak irányunkban, és támogassák integrációs törekvéseinket. Hisztérikus jegyzékeket küldözgetünk, és azt szeretnénk, ha minderre kedveskedés lenne a válasz." A kommentár rámutat, hogy a szlovák diplomácia a szeptember 18-i budapesti jegyzékre hivatkozva állítja, hogy a körülmények nem kedveznek a párbeszéd felújításának. Viszont az érvelés sántít, baj van az időrendi sorrenddel, mert Budapest csak válaszolt arra a pozsonyi jegyzékre, amelyben a szlovák fél lemondta a találkozót. A szerző felteszi a kérdést, van-e helye a sértődöttségnek a diplomáciában, és miért árthat Szlovákiának, ha megvalósul a találkozó. „Milan Tokár külügyi szóvivő erre azt válaszolta: azért, mert arról tárgyaltunk volna, amit egyszer már megtárgyaltunk. Talán azt akarta ezzel jelezni, hogy a szlovák diplomáciának nincs beleszólása abba, mi kerül terítékre, vagy egyenesen azt, hogy Pozsony képtelen a témakörök megjelölésére? Isten óvja az ilyen diplomáciát." SME A parlament mentelmi és mandátumvizsgáló bizottsága múlt héten nem javasolta, hogy rendőrségi vizsgálat kezdődjék Ján Belan képviselő ellen, aki elgázolt egy kerékpárost. Éppen Belan volt az, aki elfoglalta Gaulieder helyét a parlamentben, és ez büntedenséget biztosít számára. Legyen szó bármilyen bűncselekményről, a képviselőkre semmilyen törvény nem vonatkozik, és nem vonatkozik az alkotmány sem, ahogy azt a Gaulieder-ügy bizonyította - írja a lap, és rámutat, hogy Belant az ellenzéki képviselők mentették ki az „igazságszolgáltatás karmai" közül, a bizottság kormánypárti tagjai ugyanis csendben elsomfordáltak, amikor a szavazásra sor került. Az ellenzék azzal érvelt, hogy annak idején Ján Lángoš képviselő esetében sem javasolták a büntetőjogi eljárás lefolytatását, tehát most sem javasolják. A különbség azonban az, hogy Lángoš közúti baleseténél jómaga, illetve kocsijának utasa szenvedett sérüléseket. „A parlamenti képviselők ellen nem indulhat büntetőjogi eljárás, csakúgy, mint a szellemi fogyatékosok ellen sem, akik nem felelnek tetteikért. A két csoport közt azonban kellene, hogy legyen valami különbség" - írja a Sme. ten, így nem marad más hátra, mint hogy búcsúzom az MTV 2től. Kovács László Szőgyén A hunokról kicsit másképp Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke Le Pen látogatása idején egy sajtótájékoztatón egy, a magyarokkal kapcsolatos eszmefuttatása során a történelem ingoványos talajára tévedt. Slota a hunokat a magyarok elődeinek nevezte. Nos, jelentós tudósok mintegy két évszázada kutatják a hunok eredetének és nyelvének problémáját, anélkül, hogy egyértelmű végeredményre jutottak volna. A hun-magyar rokonság elmélete mellesleg elég erőteljesen jelen van sok magyar tudatában is, ami elsősorban középkori krónikásainknak és néhány irodalmárunknak (Arany, Jókai, Gárdonyi) köszönhető. A mai történészek nagyobb hányada azonban a hun-magyar rokonságot bizonyítékok hiányában nem tartja valószínűnek. Azt a lehetőséget viszont egyesek zárják ki, hogy a nagy népvándorlás korában a magyarok alárendeltségi viszonyban élhettek a hatalmas kiteijedésű hun birodalom fennhatósága alatt. Még érdekesebb Slota azon megállapítása, hogy a hunok gyenge, de kegyetlen harcosok voltak, s csak azzal tűntek ki, hogy a terhes asszonyok hasát metszették fel. Nyilvánvaló, hogy a hun harcosok nem voltak széplelkek. Ha szükségét látták, raboltak és kegyetlenkedtek is, éppúgy, mint a népvándorlás korának további szereplői, például a Róma városát kegyetlenül feldúló germán vizigótok (410) vagy vandálok (455). Annak az állításnak, miszerint gyenge harcosok voltak, számos történelmi tény mond ellent. Gyenge harcosokkal nem szokás szövetséget kötni. Márpedig az V. század elején, a barbár támadások miatt nehéz helyzetben lévő Nyugat-római Birodalom katonai vezetői többször is szövetségre léptek a hunokkal. Pelle István Bátorkeszi