Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-06 / 229. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 6. Magyar műkritika a két háború között Pozsony. Ma 17.00 órakor tartja összejövetelét a Helsinki Polgári Társulás és a Szlovák-Magyar Baráti Társaság bratislavaipozsonyi klubja a Vöröskereszt Grössling utca 24. sz. I. emeleti termében. Húshegyi Gábor esztéta, műkritikus A két háború közti magyar műkritika az I. Csehszlovák Köztársaságban címmel tart előadást, (ú) SZÍNHÁZ KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Apácák (19, Pozsony. Ružinov) MOZI ; POZSON

Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Salemi boszorkányok (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sötét zsaruk (am.) 18.30,20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30,18.30, 20.30 A jaguár (fr.) 17.30 KASS

A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - PANORÁMA: Batman és Robin (am.) 17, 19 LÉVA - SLOVAN: Az elveszett világ (am.) 16,18.30 ROZSNYÓ -PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 Absztrakt ablakok a lélekre és a világra TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, a Szlovák Képzőművészeti Unió, valamint a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete rendezésében nyüt meg a szlovák fővárosban, az Umelecká beseda kiállítóteremben a Más realitás című kortárs festészeti kiállítás. Időben és térben címmel 1991ben szobrászati kiállítás villantotta fel a Társaság szobrászainak munkáit. Képzőművészeink kétévenként illusztrációs kiállítá... sokkal intimebb, líraibb hangnemmel szólítja meg a nézőt. sokon mutatják be könyvillusztrációs tevékenységüket. Az idén pedig huszonegy művész alkotásai révén a festészetet vonultatja fel a Más realitás című tárlat. Nemcsak a Társaság tagjai szerepelnek azonban a kiállítók között, hanem olyan festők is, akik a magyar kultúrát magukénak vallják, vagy azzal rokonságot éreznek. így aztán a kiállítás nem egy egységes trendet, szemléletet, irányzatot valló művészeti csoport bemutatkozása. Azt, hogy a falakra került anyag, a tárlat mégsem forgácsolódik szét, a kiállítás meghirdetett programja, tárgya, témája, a más realitás megtalálása eredményezi. Mit is jelent a más realitás? Azt a művészi valóságot, amelyben nem a külső, látható világ képei jelennek meg amolyan elbeszélő táblaképeken, hanem amely elrugaszkodik a konkrét látványtól, s a belső világ képeit vetíti vászonra. Ezért lehet szembetűnő, hogy a Társaság minden eddigi csoportos kiállításától különbözik e mostani bemutató, mert koncepciózusán mellőzi az ábrázoló műfajokat, a csendéletet portré-, táj- festészetet. Helyettük a belső (ön)vallomásokból született látnivalót kínálja, amely azonban sokkal intimebb, belsőbb, líraibb hangnemmel szólítja meg a nézőt. Ilyeténképpen a befogadás csakis a kölcsönös felfedezés, kutatás, találgatások, reflexiók révén valósulhat meg, mégpedig a tudatalattinak azokba a régióiba vezető úton, ahonnan világmagyarázatunk képi rögzüléseit képesek vagyunk közvetítő látványként felszínre hozni. Tény, hogy az ilyesfajta, kivetített képiség befogadásához sokkal nehezebb fogódzókat találni, szükség van egyfajta belső látással társuló vizuális műveltségre, mert valójában csak ez eredményezhet szellemi elmozdulást a kiállítás témájaként meghirdetett más realitásba. Csak így feltételezhető dialógus a történelmi léptékkel alkotott kialakult, rögzült világkép és - szellemi nívónk, érzelmi beállítottságunk által táguló - képzetünk között. De ha a Más realitás tárlat képei között rövidebbhosszabb időt eltöltve az absztrakt ábrázolás impulzív jelei megindítják bennünk a szándékot - az egyik kiállított munka címét kölcsönzőm - „a párbeszéd megkísértéséhez", akkor Kubická Kucsera Klára művészettörténészt, a kortárs festészeti anyag kiállítássá rendezőjét idézve: új művészeti szemléletek, filozófiák nagyon becsületes keresésének és rátalálásának a tanúi lehetünk. A Más realitás című tárlatot október tizedikéig láthatja a pozsonyi közönség. Utána az anyagot a Dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériába költöztetik át, ahol november tizenötödikén nyílik belőle kiállítás. Az aradi tizenháromra emlékezve. Életük és haláluk jelképes volt és maradt. Egyetemes érték Szent Márton monostora, az 1000 éves Pannonhalmi Bencés Főapátság a Világörökség rész lett. A kitüntető oklevelet Bernd von Droste, az UNESCO Világörökség Központ igazgatója szombaton adta át Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszternek, valamint Várszegi Asztrik főapátnak. Az ünnepségen elhangzott: a keresztény magyarság honi bölcsője egyetemes emberi és kulturális értékek hordozója. A monostor nemcsak páradan értékű műemléki együttes, hiszen a ház él ma is: falai között imádkozik és dolgozik a bencés közösség, tanul többszáz fiatal. A kitüntető cím kötelez benünket a múlt értékeinek gondozására - mutatott rá a miniszter. (MTI) Magyar rockszínpadok Októberi koncertek Budapest. Ez év őszén is bőségesnek ígérkezik a magyarországi rock-színpadok kínálata. A Multimédia Concerts programjai között vannak régi ismerősök és magyar színpadon újnak számító előadók. Al Di Meola már többször járt Budapesten. A gitárművész ezúttal saját együttesével lép fel október 24-én a Petőfi Csarnokban. Ugyancsak a Multimédia vendégeként jön október 27-én az amerikai Megadeth együttes. Koncertjének helyszíne ugyancsak a Petőfi Csarnok lesz. Október 30-án a Budapest Sportcsarnokba várja rajongóit az angol Prodigy. Áz együttes koncertje nyáron a Diákszigeten elmaradt, ezt a fellépést amolyan kárpótlásnak szánják. (MTI) Barta Gyula: Haldokló füzek, 1997 A Más realitás című kortárs festészeti kiállításról A nemzet mártírjai Sikerdarab lesz Kassán is? Immár egyre többször emlékezünk úgy az 1849. október 6-án az aradi vár közelében kivégzett tízenhárom honvédtábornokra, hogy végzetükben az 184849-es magyar szabadságharc valamennyi mártírjának sorsát is látjuk. DUSZA ISTVÁN Száll a kakukk fészkére a Thália Színházban. Október 9-én bemutató előadás Pannonhalma: például azért zseni, mert ötven százalék a tehetség benne, a másik ötven százalékot pedig a szorgalommal éri el. Ezek a kollégák tehetséges emberek és a szorgalmuk is óriási. A bemutatón mire számíthat a közönség? A próbákból ítélve nagyszerű előadásra. Szerintem az a legfontosabb egy rendezésnél, hogy amikor dolgozunk, jó legyen a közérzetünk. Csak jó környezetben lehet jót produkálni, megváltani a világot. Ez pedig egy olyan darab is, ami alkalmas erre. Rengeteget szórakozunk. Ez a darab tragikomédia, tehát az igazi színpadi műfaj, ahol az egyik pillanatban sír az ember, a másikban pedig nevet. Vigyáznunk kell arra, nehogy túltengjen az egyik, vagy a másik, tehát borotvaélen táncolunk. Remélem, a közönség jól fog szórakozni. Ratched nővért Kövesdi Szabó Mária alakítja. Jó pár éve vagyok ezen a pályán, és eddig olyan még nem volt, hogy kezdettől díszletes próbák legyenek. Nos, a székesfehérvári színház egyfajta segítségként átadta nekünk a díszleteket, így most egyszer sem üres mögöttünk a színpad. A rendezővel pedig szintén összhangban vagyunk, hiszen ő a színész szemével ítéli meg a dolgokat. McMurphy szerepében Tóth Tibort láthatja a közönség. Hosszabb idő után végre egy ideális felkészülési folyamatot élünk meg, tehát hat és fél hétig szinte zavartalanul próbálhatunk, általában napi nyolc órán át. Szerintem sikerelőadás lesz, élvezni fogja a közönség a játékunkat azért is, mert a darab mondanivalója is igen időszerű. Életük és haláluk jelképes volt és maradt. Maga a zsarnokság vélte úgy: példát kell statuálnia, amikor Haynaut, a fehér kesztyűs fenevadat megbízta a világosi fegyverletétel után elfogott honvéd főtiszteket elítélő hadbíróság felállításával. Meg kellett bosszulnia rajtuk, hogy a császári seregek parancsnokaiból a magyar szabadságharc nagytudású honvédtábornokai lettek. Ennek az 1849. szeptember 21étől 26-áig folyó pernek mindenekelőtt a megfélemlítés, a forradalom és a szabadságharc parazsának a végleges eltiprása volt a fő célja. Tizenhárom esetben Amikor rájuk emlékezünk, honvédek ezreire gondolunk... hoztak halálos ítéletet, s nagynagy képmutatással kegyelmi kérvényüket elutasítva, Lázár Vilmos és Dessewfy Arisztid kivégzését akasztás helyett golyó általi halálra „enyhítették". így őket Kiss Ernővel és Schweidel Barabás Miklós litográfiája a tize Józseffel együtt azon a hideg október hatodikai hajnalon az aradi vár sáncában vezették a kivégzőosztag elé. A többi kilencet - Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knezic Károlyt, Láhner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot és Vécsey Károlyt - a Brünnből hozatott hóhér kötele rántotta a halálba. Amikor rájuk emlékezünk, honvédek, honvédtisztek ezreire gondolunk, s Kalárom aradi vértanúról 1867-ben tona Tamás kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy a honvédtábornokok közül Hauck Lajos ezredest 1850. augusztus 31-én akasztották fel, de majd százhúsz volt azoknak a száma, akiket kivégeztek. Több százan a császári börtönökben sínylődtek, s a közhonvédek tízezreit sorozták be az osztrák hadsereg legtöbbször népeket elnyomó küldetésekkel idegen földön harcoló csapataiba. Ezek mindig súlyos harcokban vettek részt. :szült. (Archívum) Polgári áldozata is volt a tobzódó önkénynek: 1849. október 6án végezték ki Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost. Ez a kegyetlen elszámoltatás nem szolgált mást, mint a megfélemlítést. Ennek ellenére Arad vértanúinak tisztelete búvópatakként élt a legnagyobb elnyomatások idején is. Emlékük ma is megrendíti az embert, éljen magyarként bárhol a világban. GAZDAG JÓZSEF A kassai színtársulat október 9én tartja legújabb bemutató előadását. A Ken Kesey regénye alapján Dale Wesserman írta drámát Koncz Gábor ismert magyarországi színművész rendezi. A bemutató előkészületeiről az egyik próba szünetében vele és két szereplővel beszélgettem. Művész úr, Kassán ön már vendégszínészként dolgozott, fellépett, ám úgy tudom, rendezőként most mutatkozik be először. A Semmi és végtelenben néhányszor színpadra léptem a Thália vendégszereplőjeként, rendezni pedig most rendezek itt először... A színészből rendező lett? Vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor nálunk kevesebb filmet forgattak, úgy éreztem, az energiám többre predesztinál, s ezért elkezdtem a színjátszás mellett rendezni is. Közben a filmezés újból beindult, jelenleg is szerepelek egy húsz részes sorozatban, ám a rendezést annyira megszerettem, hogy azt sem akarom abbahagyni. Persze, csak olyan darabot rendezek, amit szeretek, ami közel áll hozzám. Ez a darab azért is kedves számomra, mert a Vígszínházban tíz évig játszottam benne a főszerepet, s azalatt vagy háromszor mutattuk be. Nos, nekem sem anyagilag, sem más szempontból nincs szükségem arra, hogy itt rendezzek. Egyszerűen azért vállaltam el ezt a feladatot, mert az említett vendégszereplésemkor megszerettem ezt a társulatot, egy kicsit beleszerettem az itteni hangulatba. Mi a megnyerő benne? A nagy lelkesedés és nem utolsósorban a tehetségük. Itt még úgy csinálják a színházat, mint régen, Shakespeare idején, azaz mindenki mindent csinál, mindent megtesz azért, hogy az előadás megvalósulhasson. Valaki Naponta nyolc órán át próbál a társulat. Az előtérben Várady Béla (balról) és Tóth Tibor. (Fotó: František Iván)