Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-30 / 250. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 30. OLVASÓI LEVELEK Méltatlan vita a képernyőn Az SZTV vasárnapi Lépések című vitaműsorában a jelenlegi köztársasági elnök megbízatási idejének hosszáról cseréltek eszmét. Úgy látszik, a közszolgálati televízió szerint ez a kérdés jelenleg az országot érintő legégetőbb problémák közé tartozik. A hivatali idő lejártával kapcsolatban két dátum merült fel: 1998. február 15. (a megválasztás napja) és március 2. (a beiktatás napja). Az ember esze megállt, amikor a kormánykoalíciós érveléseket hallgatta. Nem kell ahhoz semminemű jogi végzettség (amelyre egyes résztvevők oly szívesen hivatkoztak,, hogy meghatározhassuk a jelenlegi köztársasági elnök megbízatási idejének hosszát. Az államfőt 5 éves időszakra választják, az időszak nem a megválasztásával kezdődik, mint ahogy azt a kormánykoalíció állítja, hanem a hivatalba való beiktatás napjával. Kedves Cuper és Andel urak, ilyen egyszerű az egész. Még szerencse, hogy a többi vitapartner, Robert Fico, Jozef Moravčík és A. Nagy László ízelítőt mutatott be az európai gondolkodásmódból. Németh Géza Alistál Egyenruhások országa A napokban Pozsonyban jártam, és nagyon sok rendőrt láttam, szinte minden utcasarkon, minden intézmény előtt egyenruhás posztolt. Az első pillanatban az ember azt gondolná, hogy ez jó jel, hiszen lefülelik a tolvajokat, a garázdálkodókat, este nyugodtabban közlekedhetünk. De én emögött mást sejtek, az állam jól fizetett egyenruhásai szerintem más feladatot teljesítenek. A rendőrség szerintem a demokratikusan gondolkodó polgárokat is figyeli. Félő, hogy a jövő évi parlamenti választásokból is hathatósan kiveszik a részüket. Hajtman Kornélia Nána TALLÓZÓ A termelőkön csattan V. KRASZNICA MELITTA Bár a földművelési miniszter nem ismeri el, a gyakorlati szakemberek - függetlenül attól, hogy magángazdák vagy szövetkezetek, netán részvénytársaságok vezetői - mégis szinte egybehangzóan állítják, 1989 óta még nem volt ilyen nehéz helyzetben a mezőgazdaság. És amennyiben rövid időn belül nem történik változás, elkerülhetetlen a katasztrófa. Az általánossá vált pgnzhiány miatt egyre többen emelik fel hangjukat: több járás termelői, élelmiszer-ipari vállalkozói, valamint feldolgozói aznapokban intéztek felhívást a kormányhoz, illetve az ágazatvezetéshez, és hasonló lépést fontolgatnak más régiókban is. A Szlovákiai Földtulajdonosok és Agrárvállalkozók Szövetségének képviselői szintén egyre erélyesebb hangú nyilatkozatokban szólítják fel összefogásra a gazdálkodókat, mondván, nem nézhetik tétlenül saját likvidálásukat. Ingerültségbe csapó elkeseredésüknek komoly oka van: egyszerűen képtelenek pénzzé tenni terményeiket, elsősorban takarmánygabonájukat és kukoricájukat. A cukorrépáért is kevesebbet kapnak a beígértnél, és a fizetési ütemterv is átnyúlik jövő év tavaszába. A felvásárlóüzemek nem jutnak hitelekhez, amiből kifizethetnék a termények árát, sőt, például a kukorica esetében nem is igen szorgalmazzák a felvásárlást, mert még az előző évi termés egy része is raktáraikban áll. Peter Baco földművelési miniszter szerint most megmutatkozik, mely termelők gondoltak a jövőre is akkor, amikor a kilencvenes évek elején nem csökkentették radikálisan az állatállományt. A tej, a hús ugyanis aránylag stabil bevételi forrást jelent a gazdálkodóknak, és a fizetési határidők is egyre rövidebbek ezeknek az áruféleségeknek az esetében. Továbbá az is kiderül - mondja -, kik nem kötnek szerződéseket a felvásárlókkal, arra számítva, hogy a piaci árak esetleg magasabbak lesznek a szerződéses áraknál. Ezzel, úgymond, nem bagatellizálni akarja a problémát, de szerinte az ügyesen gazdálkodók ma sem panaszkodnak, hanem kihasználják mindazokat a lehetőségeket, amelyek, mondjuk, az állami támogatásban vagy a hitelkamatok jóváírásában rejlenek. Azt persze a miniszter úr is elismeri, hogy a gazdálkodók a legkevésbé hibáztathatóak azért, hogy idáig romlott a helyzet. Hiszen a pénztelenség elsősorban a bankok alacsony likviditására vezethető vissza. Az okok ezúttal is a Mečiar-kabinetig vezetnek - amelynek ugye Peter Baco is oszlopos tagja -, de az ostor lent, a termelőkön csattan. KOMMENTÁR JEGYZET Schengen, kívül-belül KOCSI MARGIT Már Olaszország is részese a schengeni rendszernek, s hamarosan tag lesz Ausztria és Görögország is, ami azzal jár, hogy a határaiknál teljesen szabad az európai uniós polgárok mozgása, illetve a tizenkét csillagos tájékra kívülről belépők szigorúbb ellenőrzésre számíthatnak. Sokan sokféleképp meditáltak már arról, hogy Schengennek valóban a határtalanság avagy az erőd szelleme nyer teret Európában. Az uniós polgárok közül alighanem csak kevesen berzenkednek az ellen, hogy a nem tagországokból (akár a társultakból) érkezőkkel szemben nagyobb a szigor, s ha mégis akad ellenvetés, az nem több, mint általános álhumánus észrevétel, ami semmiféle kötelezettség- és áldozatvállalást nem jelent. A „schengeniek" leginkább a lassan már tizenkét éve aláírt egyezmény mind szélesebb térhódítására figyelnek, s azt várják, 1999-ben csatlakozik a skandináv államok többsége is. Azzal számolnak, hogy még több helyen mozoghatnak az unión belül szabadon és biztonságban, s egyre több lesz az olyan átkelőhely az EU határainál, ahol útját állják a kívülről érkező gyanús személyeknek és dolgoknak. Nagy kérdés, hogy miként reagáljanak minderre azok, akik a szenvedő alanyai a nagyobb és - mi tagadás, az olykor európaiatlanul rideg szigornak. A legegyszerűbb szidni, a rendszert, s szelídebben is szívtelenséggel, de legalábbis tapintatlansággal vádolni azt a másik Európát odaát. Csak hát nem szabad szem elől téveszteni azt, amivel szemben Schengen hivatott védőfalat emelni. A terjedő bűnözést és kábítószerkereskedelmet, ami ellen a kívül maradók is kénytelenek - a saját érdekükben egyre határozottabban fellépni. Amivel - bár még nem aláírók, még kevésbé tagok maguk is egyre közelítenek a schengeni határtalansághoz. A szerző a Magyar Nemzet munkatársa. • Főszerkesztő: Szilvássy József(5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ PRAVDA „A rendőrséget nem érdekli, hol dolgozik a rendőrparancsnokság egyik alkalmazottjának felesége, amíg az nem követ el bűncselekményt" - reagált a rendőrség arra, hogy összefonódás van a kassai CBS Secura őrző-védő kft. és a rendőrség közt. Arról a kft.-ről van szó, amelynek tagjai a pozsonyi kramárei kórház intenzív osztályán őrizték az ott meggyilkolt Robert Holubot, s amelynek egyébként maga Holub is alkalmazottja volt, amellett, hogy a keleti maffia egyik erős emberének hírében állt. Ennél a kft.-nél dolgozik tehát a rendőrfeleség írja a lap. A Secura végrehajtója egyébként korábban szintén a kassai rendőri testület alkalmazottja volt. „Olyan dolgok történnek nálunk, mint Al Capone Chicagójában, a réndőrség viszont inkább alibista magatartásba burkolózik. Alig hihető, hogy egy rendőr nem tudja, miben vállalkozik a felesége" szögezi le a Pravda jegyzetírója. SME Mária Valéria Vladimír A párkányi hídroncs maga a megtestesült neoavantgárd monumentalizmus František Mojžiš, a besztercebányai Drukos tulajdonosa a cég egész vagyonát átíratta az egyházra, hogy elkerülje a maffia zsarolását, mégis bujdosni kényszerül. „Veszélyben vagyok én is, a családom is. A napokban megpróbálták eltenni láb alól három gyermekem egyik személyi testőrét. Történt mindez annak ellenére, hogy a rendőrség jól informált arról, ami most Szlovákiában folyik, a belügyminisztérium azonban csak propagandajellegű kijelentésekre bátorkodik. A magas állami tisztségeket betöltő személyek bűnözőkkel paroláznak, és hallgatólagos beleegyezéssel veszik tudomásul az ellenem indított hajtóvadászatot. Hát most partizán módjára bujkálni kényszerülök" - mondta a lapnak Mojžiš. LIDOVÉ NOVINY „Az elterjedt csehországi raszszizmusban és a rasszista indítékú bűncselekmények elkövetéséért kiszabott felettébb enyhe ítéletekben kell keresni annak a nemzetközi szégyennek a gyökereit, amely Csehországot a romák kivándorlása következtében érte - írja a lapban Jiri Pehe neves cseh politológus. „Nem lehet megoldani úgy a bajokat, hogy a Nyugatot arról győzködjük majd: nem érti problémáinkat. Ezzel a cseh politikusok a szlovák politikusok szintjére süllyednének, s ma már nyilvánvaló, hogy ez a szlovák álláspont hova vezetett" írja Pehe, aki szerint ha erre a problémára nem sikerül gyors és jó megoldást találni, még Csehország EU-integrációja is veszélybe kerülhet. „Lényeges változás csak akor állhat be, ha a többség viszonya megváltozik a kisebbségekhez. Ha ez sok állampolgárnak problémát okozna, azt is tudatosítani kell, hogy enélkül nem lehetünk tagjai a demokratikus államok klubjának" - írja Pehe. - Hé, az én ágyam nem parlament, ahonnan minden következmény nélkül ki lehet vonulni! (Dunai Imre karikatúrája) Hogy a Mária Valéria hídroncs Európa szégyene? Hogy Vladimír Mečiarnak nem szívügye a híd újjáépítése? Igen, igen, ez mind igaz, bár az az érzésem, hogy ugyanakkor minden egy kicsit másképpen van. GRENDEL LAJOS Alighanem az a kormánypárti politikus találta fején a szöget, aki Horn Gyulát vizionálta fehér lovon bevonulni a Mária Valéria hídon át Párkányba. Ezért a zseniális látomásért, bizony, megérdemelné a HZDS Cuperral ékesített középkeresztjét, hogy viselje azt rogyásig, sőt még annál is tovább. Nostradamus kései szlovák utódának zsenialitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rájött, Horn Gyula a komáromi hídon nem vonulhat be, mert azon Horthy jött, s egy szocialista politikus ne utánozza Horthyt. Ott lenne persze még a medvei híd is, de azt meg Horthy építtette, s különben sem elég attraktív. Míg a Mária Valéria hídnál, hátterében az impozáns esztergomi bazilikával, keresve sem lehetne alkalmasabb helyet találni fehér lovas bevonulásra. Például nagyon szép fényképeket lehetne csinálni a bevonulásról, s én bizony a történelmi kosztümöket sem mellőzném. Haj, párducbőrös Horn, haj, kacagányos Keleti! Olyan egyszerű ez, hogy talán még Augustín Marián Húska is megértené. De a Mária Valéria híd meg nem építésének, azt hiszem, mégsem ez a valódi oka. A valódi oka az lehet, hogy Vladimír Mečiar ... megérdemelné a HZDS Cuperral ékesített keresztjét nemcsak szereti a művészeteket, hanem nagy művészetpártoló is. Mert igaz ugyan, hogy a németek robbantották föl a hidat, de fölrobbantani valamit nem nagy tudomány. Fölrobbantva hagyni viszont (ráadásul amikor pénz is lenne az újjáépítésére) - az már virtus. Amolyan igaz mečiari virtus. De nem szeretnék igazságtalan lenni a miniszterelnök úrral szemben. A miniszterelnök úr ugyanis, véleményem szerint, kedvelheti a neoavantgárd művészeteket. S a párkányi hídroncs az idők során ilyen műalkotássá lényegült át. Ahogy a megboldogult NDK is meghagyott Drezdában egy-két romot - mementóként. A párkányi hídroncs maga a megtestesült neoavantgárd monumentalizmus. Ahhoz, hogy azzá válhassék, csupán föl kellett robbantani, aztán úgy hagyni. Igaz, tudomásom szerint neoavantgárd monumentalizmus eddig nem volt, de most már, hála a szlovák miniszterelnöknek, ilyen is van. Ezért hálából azt javasolnám, ezentúl ne hívjuk ezt a műremeket Mária Valéria hídnak, hanem hívjuk inkább Vladimír Mečiar hídroncsnak. A szerző a szlovákiai PEN Klub elnöke. A Duna Párkánynál - madártávlatból (Kleiner Dániel felvétele)