Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-27 / 247. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 27. KOMMENTÁR Adócsökkentés helyett emelés SIDÓ H. ZOLTÁN Más országokhoz viszonyítva a szinte mindig megkésve kidolgozott állami költségvetés készítői most fokozatosan csepegtetik az információkat az 1998-as költségvetésről. Legutóbb kiderült - amit már korábban is rebesgettek hogy jövőre számos terméket a 6 százalékos legkedvezőbb adósávból a 23 . százalékos ÁFA-kulcsú sávba sorolnak. Néhány élelmiszer esetében ugyan csökken az árba beépített adó, de vitathatatlan, hogy összességében nőnek a lakosság adóterhei. Különösen a dohányosokat és a telefont gyakran használókat érinti kellemetlenül az ÁFA-kulcs megváltoztatása. A dohányosok jövőre csomagonként akár 4-5 koronával is többet fizethetnek majd kedvenc cigarettamárkájukért. Tény viszont, hogy füstölni nem muszály, ráadásul káros is. Viszont a telefon már a létszükséglet kategóriájába tartozik, ebben az esetben nem lehet azt mondani, hogy szokjunk le róla. Az adóemelések révén az államkassza a tervek szerint 2,2 milliárd korona többlethez jut. Hajút, mert a cigaretták adójából számított 1 milliárdos többletjövedelem terve könnyen füstbe mehet, elsősorban az Ukrajnából csempészett dohánytermékek miatt. Márpedig ez a veszély fennáll, mivel a csempészek nyeresége jövő januártól ugyancsak tetemes lehet. A tervezett adóemelések azért is fájdalmasak, mert a pénzügyminisztérium korábban éppen ennek ellenkezőjével kecsegtetett. Konkrétan azzal, hogy jövőre a természetes személyek számára érezhetően könnyíti az adóterheket. Sergej Kozlík pénzügyminiszter a napokban végérvényesen leszámolt az illúziókkal: közölte, az új adótörvény kidolgozásának munkálatait befagyasztották, mivel ha minden érdekelt elképzelését beépítik a törvénybe, akkor mintegy 12 milliárd koronával apadt volna a költségvetés bevételi oldala. Felmerül a kérdés: Ha már nem csökkentik az adókat, miért nem tartják legalább a régi szinten? Azért - hangzik a tárca válasza -, mert 1998-ban a bankok és nagyvállalatok beruházásaiknak, tartalékképzéseiknek köszönhetően jelentősen mérséklik adóbefizetéseiket. Tiszta sor, ha nem fizetnek többet a nagyvállalatok, fizessenek többet az állampolgárok. Vagy nem? JEGYZET Szemérmes zsidózás TÓTH MIHÁLY Egészen a közelmúltig úgyszólván teljesen logikátlannak tartottam a szlovákiai kormánykoalíció hármas tagolódását. Maga a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is nyújt olyan széles választékot, hogy Slota legprimitívebben fajgyűlölő, legalpáribban történelemhamisító fogdmegjei éppen úgy rokonlelkekre lelnének benne, mint Ľupták proletárdiktatúráról álmodozó pártbelijei. Azt követően voltam kénytelen némileg módosítani e feltevésemet, hogy Ján Cuper, a miniszterelnök egyik támasza a jogtudományban és az ideológiában, megkommentálta a Szlovák Demokratikus Koalíció öt vezetőjének amerikai útját. Mindannyiukat felveszik a szabadkőműves nagypáholyba -jósolta körülbelül egy hete a jogtudományok neves tudora. Az SZDK öt vezetője azóta már hazatért Amerikából. Ennek ellenére ne azt firtassuk, felvételt nyertek-e a nagypáholyba. Azt se vizsgáljuk, vajon honnan szerezte Cuper a „biztos értesüléseit". Ehelyett hadd állapítsam meg, némileg mégis indokolt, hogy Mečiar, Slota és Ľupták pártja külön-külön működjön. Slotának egyeden jogászkodó, ideológusként hatni törekvő szakembere sem lett volna képes arra, amire Cuper képesnek bizonyult. Ľupták jogi expertusairól már nem is beszélve. A két kisebb kormánypárt mérvadója büdöszsidózással, a Mosszad, a CIA és a magyar irredenták közös, a fiatal Szlovák Köztársaság elleni nemzetközi öszszeesküvésével érvelt volna. Mégis csak a DSZM-ben van a koalíció agytrösztje. Elemzői már felfedezték, hogy a zsidókkal, a Mosszaddal, a CIAvel és a magyar irredentákkal való fenyegetőzés túlságosan konkrét, kézzel fogható dolgokra vonatkozik. E „veszélyek" jelenlétéről vagy hiányáról meg lehet győződni. A szabadkőművességet azonban kezdeteitől, a 18. sz. elejétől titok övezte. Elsősorban mert a feudalizmus és az emberi elnyomás ellen, a ráció trónra emeléséért küzdött, (gy a 20. századi tirannusok is üldözték. Az üldözési mániában szenvedő nacionalisták most jobbnak látják zsidógyalázás helyett azt mondani: szabadkőműves. Ez sokkal titokzatosabb. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vrww.voxnova.sk/ • Asszony, Szlovákiában egyre több a bűneset, és még te is meg akarsz verni? (Gossányi Péter karikatúrája) Jövőre négy választásnak nézünk elébe, mindegyikre fel kell készülnünk Mindannyiunk ügye A közelmúltban végre megkezdődött a Magyar Koalíción belül a választásokra való felkészülést szolgáló tárgyalássorozat. CSÁKY PÁL A folyamat kapcsán - jó magyar szokás szerint - találkozhattunk néhány csúsztatással és egy-két szándékos félremagyarázással is. Az első kérdés, amelyet véleményem szerint fel kell tennünk, az, hogy mely részletek tartoznak a nyilvánosságra, és mi a pártok belső ügye. Meggyőződésem, az alapkérdésekhez való hozzászólás joga minden szlovákiai magyart meg kell illessen, a szlovákiai magyar pártoknak ugyanis el kell kerülniük a kabinetpolitika buktatóit. Ez alatt azt értem, hogy az alapvető kérdésekhez nem tízegynéhány, politikával foglalkozó embernek, hanem mindenkinek lehet mondanivalója, lehetnek okos meglátásai. Négy választás vár ugyanis bennünket jövőre, s rájuk nem csupán a politikusoknak, hanem az egész szlovákiai magyar közösségnek fel kell készülnie. Legelőször a köztársasági elnök megválasztása kerül napirendre. Az ezzel kapcsolatos játszma valószínűleg bonyolult lesz, s a Magyar Koalíciónak azt kell eldöntenie, milyen szerepet óhajt felvállalni ebben a folyamatban. Fel kívánjuk-e használni a kampány által kínált mediális lehetőségeket arra, hogy - közeledvén az egyéb választások ideje is - megszólítsuk a szlovákiai magyarságot, de a szlovákságot is egy értelmes, a magyarellenességet is csökkenteni hivatott retorikával. Ennek a lépésnek vannak előnyei és lehetnek hátrányai, sikere nem utolsó sorban azon múlik, tudunk-e olyan jelöltet állítani, aki képes a fenti elvárásoknak megfelelni. Létfontosságúak lesznek számunkra, de Szlovákia számára is a parlamenti választások. A kormánykoalíció valószínűleg az utolsó lehetséges időpontban fogadja majd el a választási törvény módosítását, hogy nehéz helyzetbe hozza az ellenzéket. Eme igyekezetek kapcsán az eddigieken túl nem árt figyelembe venni két újabb elemet: az egyik az, hogy a kormánykoalíció két kis pártjának érdeke némely kérdésben eltérő lehet a DSZM érdekeitől, a DSZM-nek viszont nincs ereje arra, hogy önmaga hajtsa végre a törvénymódosítást. A másik érdekes körülmény akkor állhat elő, ha jövő március után nem lesz elnöke az országnak, s így a parlament hiába fogad el törvényeket, azok az elnöki aláírás nélkül nem lesznek érvényesek. A problémával kap...mi tartozik a nyilvánosságra, s mi a pártok belső ügye? csolatban még sok csatározás és furcsa magyarázkodás várható, s józan ésszel elképzelhetetlen helyzetek előálltával is számolni kell. A parlamenti választások kapcsán megjelent nézetekkel kapcsolatban több vélemény is megfogalmazódott. Meggyőződésem, hogy a koalíció fenntartásával, a választási párttal, az unióval, a fúzióval vagy az egy párt indulásával kapcsolatos alaptézisek megfogalmazása nagyon hangsúlyosan a nyilvánosságra is tartozik, egyik lépést sem lehet, és nem is szabad a nyilvánosság kizárásával megtenni, s bármelyik valósul is meg, a zavarok elkerülése végett a nyilvánosság korrekt informálására van szükség. A folyamat lebonyolításának mikéntje, a taktikai lépések megtétele viszont már valóban a politikusok feladata. Lakossági fórumokon megfogalmazódnak a kérdések a regionális választásokkal kapcsolatban is. A több alkalommal nyilvánosan is deklarált szándék az, hogy jövőre létrejönnének a regionális önkormányzati testületek is, amelyekbe úgyszintén választanánk képviselőket. E kérdés kapcsán azonban még semmi sem tisztázott; hiányoznak a törvények a testületek státusáról, jogköréről, a regionális parlamentek felépítéséről csakúgy, mint a választások módjáról. A kormány szándékaival kapcsolatban nem lehetnek illúzióink, valószínűleg csupán kirakattestületeket akar létrehozni úgy, hogy a valós jogkörök megmaradjanak a kormány által kinevezett kerületi vezetők kezében. Készülnünk azonban ezekre a választásokra is kell, olyan személyiségeket kell megszólítanunk, akik méltán képviselhetik a régiók érdekeit. 1990 óta legsikeresebben működő testületeink a helyi önkormányzatok. Jövőre új önkormányzati képviselőket és polgármesteredet is választunk; lehetőség nyílik tehát a bevált helyi politikusok támogatására, vagy újak kipróbálására. Erre is nagyon komolyan kell készülnünk, mert a helyi politika áll a legközelebb a polgárokhoz, s ezáltal kiemelkedően fontos szerepet tölt be. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a helyi önkormányzatok többségükben máig erős bástyát jelentenek a központosító igyekezetekkel szemben. A központi politikának még egy kérdésre oda kell figyelnie, ha komolyan akarja venni önmagát. A Magyar Koalíciónak arra is készülnie kell, hogy a jövő évi választások után esetleg korkányközelbe kerülhet. Már most meg kell szólítani azokat a szakembereket, akik alkalomadtán kormányzati posztot is képesek lennének betölteni. A szerző az MKDM alelnöke ULTIMAORA Gelu Voican Voiculescu, Petre Roman 1990-1991-es kormányának miniszterelnök-helyettese „Vádolok!" című írásában azt hangoztatja, hogy a román legfelsőbb bíróság múlt pénteken Király István volt román iparügyi államtitkár börtönbüntetését 7-ről 16 évre emelve „ártatlan embert ítélt el azért, mert magyar". Voiculescu szerint 1995-ben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ipari kémkedési esetet akart kreálni „és hogy meggyőző legyen, a vádlottnak magyarnak kellett lennie". Királyt 1995 februárjában letartóztatták, de bizonyítékok hiányában nem tudtak ellene vádat emelni. A SRI újabb adatokat szolgáltatott, a vizsgálóbíró a hazaárulást mégis okmányok törvényellenes birtoklására mérsékelte - ám egy okkult beavatkozás nyomán visszatért a súlyosabb formulához. A bíróság ismét titkos okmányok birtoklására módosította a bűntett minősítését és aránytalanul súlyos büntetést szabott ki. „Ez a szörnyűség nem maradhat enynyiben" - írja Voiculescu, aki szerint „Király burkolt politikai per áldozata". DAILY TELEGRAPH Az Al Fayed család szóvivője cáfolta, hogy kábítószerélvező lett volna Dodi, Diana hercegnő balesetben elhunyt barátja. A Daily Telegraph című lapban szombaton megjelent cikk szerzője, William Cash szerint egyáltalán nem titok, hogy Dodi kábítószerfüggő volt. Azt is állítja, hogy Dodit gyermekkorában elrabolták, s hogy gondolatai szüntelenül a biztonság körül forogtak, aminek szintén nagy szerepe volt az augusztus 31—

i balesetben. Az Al Fayed család ezt az értesülést is cáfolta. VECERNJJ LIST A németországi szerb alvilágban a közelmúltban olyan halállista bukkant fel, amelyen 53 szerbiai és montenegrói üzletember-politikus neve szerepel - állítja vasárnapi számában a zágrábi kormánypárti napilap. A horvát újság annak kapcsán adott hírt az állítólagos halállistáról, hogy Belgrádban meggyilkolták Zorán Todorovicot, a Slobodan Milosevic jugoszláv elnök felesége vezette Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) főtitkárát, a Beopetrol vállalat vezetőjét. A horvát lap megszólaltatta Marko Nicovicot, Belgrád volt rendőrfőnökét, aki azt állítja, hogy a szervezett bűnözés olyan erős Jugoszláviában, hogy ha egyszer valakik valakinek a meggyilkolásáról döntenek, a kiszemelt áldozatnak semmi esélye sincs az életben maradásra, ahogyan a két napja meggyilkolt Todorovicnak sem volt. A volt belgrádi rendőrfőnök úgy véli, hogy Jugoszláviában olyan szervezett csoport áll a gyilkosság hátterében, amely már beépült a hadseregbe vagy a rendőrségbe is. OLVASÓI LEVELEK Nehéz időket élünk Társadalmunkban egyre jobban teret nyernek az ügyeskedők, a csalók, elharapóznak a különböző szintű összefonódások, újra divat egy bizonyos párthoz való tartozás jutalmazása. Ezzel párhuzamosan az országban az elszegényedés szelleme még sokáig kísérteni fog. Főleg, ha a sorsunk iránt olyan közömbösek leszünk, mint most. Ami történik, az nem más, mint környörtelen kizsákmányolás. Ezért meg kellene tanulni érdekvédelmünk megszervezését. Egyik munkáltató sem ad több bért, több juttatást nekünk, mint amennyit szervezetten kiharcolunk. Az egyén e téren beleveszik a demokráciának nevezett valami sötétségébe. A számos személyes kudarc mellett úgy tűnik, hogy falvainkban is egyre jobban eluralkodik a közömbösség további sorsunk iránt. Ez nem ok nélkül ütötte fel a fejét, hiszen falvaink lakói már annyi csalódáson mentek keresztül. Mégis, a jobb jövő reményébe vetett hitnek nem szabad kiveszni. Németh Géza Alistál Provokatív kérdés A napokban John Cummings vezetésével Szlovákiában tartózkodott a brit alsóház küldöttsége. A vendégeket többek között Eva Garajová és Ján Figeľ parlamenti képviselők kísérték el az udvardi magyar alapiskolába. Ajeles eseményen természetesen jelen volt a Szlovák Televízió stábja is. A riporter elbeszélgetett Cummings úrral, majd feltett neki egy szamár kérdést: „Az önök hazájában az angol nyelvűn kívül van-e más tannyelvű iskola?" Erre a kérdésre egyszerű volt a válasz: „Nincs, csak angol nyelvű iskolák vannak" - így Cummings úr. A tudósítót nem tudom megérteni, hogy miért tett fel ilyen „okos" kérdést, hiszen közismert: Nagy-Britannia történelmi területein, azaz Angliában, Skóciában, Walesben és Északírországban csak angolul beszélnek, leszámítva a Walesben élők némelyikét, akik még használják őseik nyelvét. Szerintem a televízió riporterének mielőtt feltenné a kérdést, kicsit gondolkodnia is kell, hogy ne járassa le magát a nézők előtt. Vajda András Szete