Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-23 / 244. szám, csütörtök

ÚL SZÓ 1997. OKTÓBER 23. SPO R T G F? Elmesélhetetlen magántörténelem ötvenhatról Az ártatlanok megértik Három napja tudja: ötven­hatról kell írnia. Halaszt­gatta a dolgot, mert igazá­ból nem értette, miért éppen neki jutnak ezek a feladatok. Inkább az agyonhallgatott dolgokról szeret írni, ötvenhatot" meg mostanában zajosan ünneplik. DUSZA ISTVÁN Voltak, vannak és lesznek itt olyanok, akiknek ötvenhat nem történelem, de nem is gyermeki tudattal elértett szavak eszmé­lésbeli őskáosza, a valamikor személyesen megélt, később ma­gántörténeiemnek is mondható életsors kezdetén. Amikor még hatéves sem volt... A „forra­dalomkor" - mondogatták egy­más között a felnőttek. Ki beszélt itt ellenforradalomról? De ké­sőbb sem, ha családi és baráti körben emlegették... Kishúga 1956 májusában született. (Munkásököl, vasökö!...) Édes­apja hetekig nem volt otthon. Ha jött, furcsa egyenruhája volt. Ta­lán nem is egyenruha, inkább munkaruha, viszont volt derék­szíja. A fegyvert nem adták a ke­zébe. Mégis, mit lehetett tudni, hogy merre fordítaná. (Szabá­lyosan bevonultatták a tornaijai laktanyába. Hogyha kell, akár bevetették volna a forradalmi mozgolódások leverésére... Mis­kolcon, Ózdon, Salgótarján­ban?) Az ötvenes években cso­dálatosak voltak a sportlapok. (De csak az Aranycsapat miatt. Ó, azok a barnás árnyalatú fo­tók.) S. úr, a falu - neki már ak­kor is végtelen öregnek tűnő ­aprócska borbélya egy csendes délutánon, miközben a csodála­tosan hajlított, forgatható bor­bélyszékben borotválás közben éppen elszunyókált az öreg me­zőőr, lehajolva a tiszta kendős szekrényke legalsó polcához, magához intette: Eg}' köteg Ké­pes Sportot nyomott a kezébe. (A kisfiú nem szerette a Honvé­dot. Puskást mégis szerette a Realban, pedig valamikor a Hon­védban focizott. Felnőtt fejjel fo­galma sincs, mitől és kitől kapott zöld-fehér fertőzést, mert már akkor is a Fradit istenítette.) 1962 volt. Öt évvel a forradalom után (Kádár János hatalmon, Déry, Zelk és az írók még börtön­ben) az öreg borbély olyan titok­zatos volt, mintha kincskeresés­re ösztökélne. Tudta, hogy mi­ért. Chilében éppen kikaptak a csehszlovákoktól... (Noná, hogy már akkor is a magyarok.) A fia­tal Tichy Lajos is ott volt a kerek­re formált barnás árnyalatú fotó­kon... Képek a londoni 6:3-ról... (Puskás már a Realban, de erről még nem írhattak az eléje rakott sportlapok, mert régebbiek vol­tak). Az Aranycsapat ötvenhat végén a dél-amerikai turné után szétfutott a nagyvilágba. (Na, ezt sem a Képes Sportból tudja.) Hatvannyolcban azt már igen, mi volt ötvenhatban és mi van hatvannyolcban... A Tanár meg­állt a katedrán, s elbeszélte az Aranycsapat történetét. Most már azt is tudja, hogy micsoda előadás volt ez ötvenhatról. (Nagy Imre és a mártírok százai a jeltelen sírokban. Az Aranycsa­pat szétfutott a nagyvilágba. „Kis Hyppolit hálás szerep. Jók a dalok, számos Eismann-sláger (Dömötör Ede fotója) Boráros Imre színművész gyakran megfordult grófok és bárók társaságában Egy kékvérű lakáj BÁRÁNY JÁNOS A Hyppolit, a lakáj című zenés játék próbái előtt filmet forga­tott Igor Kováč elsőfilmes rende­zővel. Alkoholba menekülő új­ságírót alakít a Fényben. Hyppolit után Pribina vezér fia­tal szerelmének atyja lesz Ján Kákos»készülő filmjében, a Her­cegben. Közben egy lengyel grófnő vendége volt. Nem messze Párizstól, a Loire völgyé­ben. - Rákóczi szobrát hatalmas pompával koszorúzták meg Pá­rizsban. A koszorúzást követő díszbeszéden léptünk fel Nagy Csaba tárogatóművésszel. Szentpétery Gabriella, a Párizsi Magyar Intézet elnöke kísért a Loire völgyébe, egy lengyel grófnő kastélyába, ahová vacso­rára voltunk hivatalosak. A mű­vészetpártoló grófnő birtoka egy Komáromtól Nagymegyerig terjedő terület. Szállodák, kávé­házak, sörözők várják az írókat, festőket, szobrászokat, a több száz állandó vendéget. A vacso­ránál megkérdeztem, tud-e len­gyelül. Szerényen válaszolta, hogy mielőtt megtanult volna, férjet váltott, Sok kékvér megfordult a fellé­péseiden az eddigi hét nyugati turnéd során? Brüsszelben egy gróf ebédlőjé­ben léptem fel több nemesi le­származott előtt. Ezek az embe­rek európai szemmel látják a vi­lágot. Meséltem nekik az itteni helyzetről, rögtön azt kérdez­ték, miben segíthetnének. Segí­tőkészek, s ahogy lehetőségük engedi, hallatják is a hangjukat. Hyppolit szerepére készülve találkoztál lakájjal? Lakájjal még nem, de New York­ban összefutottam egy magyar és egy lengyel szobalánnyal. A lengyel lány úgy jutott álláshoz, hogy nyelvet ment tanulni az Ál­lamokba. Ennél a családnál, ahol vendégeskedtem, megte­hette. Minden este hatalmas tár­saság gyűlt össze náluk! Újgazdagoknál is jártál? Kanadában találkoztam egy úr­ral, akinek csirketenyésztésből lett vagyona. Semmi más nem érdekelte, csak a húsos ken­tucky csirkéi... Ismerős volt hát a darab kör­nyezete. Hyppolit tizenhét évet töltött grófok és bárók között. A bonton embere. Természetesen elvárja, hogy új gazdája, az új­gazdag Schneider szmokingot öltsön a pörköltje tiszteletére. Amikor erre nem hajlandó, el­határozza, hogy visszatér régi családjához, aki a darabban so­főrruhában udvarol a szépséges Schneider-lánynak. Alkalma­zottként érkezik, uralkodóként távozik. Azaz távozna, de Schneider Mátyás a sarkára áll, s parancsba adja a lakájnak, hogy letöltse felmondási idejét ­az ő törvényei szerint. Hálás szerep. Jók a dalok, számos Eisemann-sláger. Bodrogi Gyu­lának, a rendezőnek hús-vér emberek megformálása volt a célja, nem az, hogy mindenáron komédiát játszhasson. A három felvonásos zenés já­ték a negyvenötödik komáro­mi évad első bemutatója volt. Felemelő érzés lesz ünnepelni decemberben a negyvenötödik születésnapot. Bizonyítani ­ahogy Tóth László költő bará­tom írja -, hogy még vagyunk, van súlyunk, van kiterjedésünk. Még számítunk valamit. - ­pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci." Sebes Gusztáv és Tóth II.) Meg kell bolondulni! Már az ele­jén tudta, hogy ez nem lesz egy ötvenhatos jegyzet. Hajnalban, amikor elvitte nyolcadikos fiát az iskola elé, ahonnan a nemzeti ünnepre - Pestre - vitte őket egy busz, még reménykedett a gon­dolat megérkezésében. A gyerek két hete az utazás lázában égett. Látszólag összefüggő mondatok­ban próbált neki néhány gondo­latot mondani. (Rákosi Mátyás, kommunista diktatúra, egyete­misták, a Petőfi Kör, írók, mun­kásfiatalok, a pesti srácok, Nagy Imre, Kádár János, oroszok kivo­nulnak majd bevonulnak, har­cok, Maiéter, Corvin-köz, Köz­társaság tér, börtönök, kivégzé­sek, jeltelen sírok, újratemeté­sek, nemzeti ünnep.) Biztos volt benne, hogy egy szót sem értett az egészből. Talán holnapra oko­sabb lesz, komoly dolgokat leg­inkább a szívével ért meg az em­ber. Az anyja várja majd az isko­la előtt, amikor megérkeznek a pesti ünnepségekre tett kirándu­lásból. Pályázati felhívás A határon túli magyarság önazonosságának megőr­zését és erősítését célzó kezdeményezések anyagi támogatására hivatott Ily­lyés Közalapítvány Kurató­riuma nyílt pályázatot hir­det a Közalapítvány ma­gyar és angol nyelvű logó­tervének elkészítésére. A pályázat feltételei: 1/ A pályázaton magyaror­szági és határon túli pályá­zók egyaránt részt vehet­nek. 2/ A pályamunkák töre­kedjenek a közalapítvány gondolatiságának a ma­gyarországi és a határon túli magyarság szellemi és kulturális összetartozásá­nak egyszerű, s mindenki által félreérthetetlenül fel­ismerhető módon történő megjelenítésére. 3/ A közalapítványt ma­gyar és angol nyelven meg­nevező felirat minden te­kintetben alkosson szerves egységet a grafikai megje­lenítéssel. A közalapítvány angol nyelvű megnevezé­se: ILLYÉS FOUNDATION FOR HUNGARIAN MINO­RITIES ABROAD. 4/ A legjobbnak ítélt pálya­munka benyújtójának a közalapítvány szerzői jog­díjat fizet, a második he­lyezést elérő pályamunka 50 000,- Ft, a harmadik 40 000,- Ft, a negyedik 20 000,- Ft, az ötödik pedig 10 000,- Ft pályadíjban ré­szesül. A többi pályamun­ka benyújtóit a közalapít­vány nem részesíti díjazás­ban. 5/ A kuratórium csak a szá­mítógépes vagy más, kor­szerű kivitelezéssel készí­tett, színes változatban be­nyújtott tervvázlatokat bí­rálja el. 6/ A pályamunkákat 1997. november 30-áig a követ­kező címre kérjük eljuttat­ni: Illyés Közalapítvány irodája, Budapest, Pf.: 2, 1357. További információ­kért a pályázni szándéko­zók Bíró Józsefhez, a köz­alapítvány irodájának fő­munkatársához fordulhat­nak a 332-95-30-as tele­fon- és a 269-51-55-ös fax­számon. Kk-920 Színjátszók minősítése Színjátszó minősítő találkozót szerveznek Mosonmagyaróvá­ron: 1997. november 29-30-án a Magyar Művelődési Intézet és a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület, amelyhez kapcsoló­dik egy országos színjátszó szakmai tanácskozás is. A színjátszó találkozóra jelentkezhet bármely magyarországi és határon túli amatőr színjátszó csoport. Műfaji megkötés nincs, bemutatha­tó nagyszínpadi és kamara előadás is, de az időtartam korláto­zott. A találkozó zsűrije az arra alkalmas darabokat országos minősítéssel (arany,ezüst, bronz) díjazza. A jelentkező csopor­tok közül a szervezők választják ki azokat, melyeket meghív­nak. Szállást és étkezést a meghívott csoportoknak biztosítanak, viszont az utazási költségeket maguknak kell fizetniük. A cso­portok tagjai fejenként 300 Ft regisztrációs díjat fizetnek be a je­lentkezés elfogadása után. A minősítést szerezni kívánó csopor­tok október 25-ig, a szakmai tanácskozás résztvevői és az érdek­lődők október 30-ig jelentkezhetnek a Mosonmagyaróvári Kul­turális Egyesület címén: 9201 Mosonmagyaróvár, Pf.: 152. (ú) SZÍNHÁZ KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19 - Ipoly­ság) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19) MOZI POZS ONY HVIEZDA: Air Force One (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Sötét zsaruk (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Trainspotting (ang.) 17, 21 Első feleségek klubja (am.) 19 KASS A ÚSMEV: Bean (am.) 16,18, 20 IMPULZ: A három testőr eroti­kus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Rómeó és Júlia (am.) 17.30 Si­koly (am.) 20 KOMÁROM - TATRA: Az, elveszett világ (am.) 17,19.30 GALÁNTA - MOZI: Sötét zsaruk (am.) 20 ZSELÍZ ­SPUTNIK: Francia csók (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Két nap a völgyben (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sze­relem és háború (am.) 16.30,19 A Soros Kortárs Művészeti Központ évi kiállítása Hatvan per kilencven ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Művészettörténészek számára rendezett egyhetes al­kotótelep előzte meg a Soros Kortárs Művészeti Központ évi kiállításának megrendezését. Rendhagyó alkotótelep volt ez, ahol nem képzőművészeti alko­tások, hanem kiállítási projek­tek, koncepciók születtek. Kon­cepciók, amelyek alapján a leg­kimerítőbben mutatható be a kortárs művészet jelenlegi hely­zete. A telep résztvevői közül két egyetemi hallgató, Petra Hanáková és Alexandra Kusá dolgozta ki azt a tervezetet, amely a nemzetközi zsűri sze­rint a leginkább felel meg annak a célnak, hogy a Soros Kortárs Művészeti Központ évi kiállítá­sán a kortárs művészetet pre­zentálja. 60/90 lett a címe a kiállításnak, amely ma este nyílik a Médium Galériában, s amely több helyen látható belvárosi képtárakban. A tárlat öt pár, azaz tíz képző­művészt mutat be. A képző­művészpárok közül az egyik a hatvanas években kezdett alkot­ni, és akkor sorakozott be vala­mely progresszív irányba, de még ma is alkot. A másik viszont a kilencvenes években jelentke­zett. Az egyes képzőművész­párok kiállításai révén pillant­hat be a látogató abba a képző­művészeti realitásba, amelyből (talán) kiderülhet, mit adtak a hatvanas évek a mai, a kilencve­nes évek alkotóinak, avagy hova fejlődött húsz-huszonöt-har­minc év alatt az ábrázolási, kife­jezési mód. De amely (talán) vá­laszt ad arra is, milyen különb­ség van a két nemzedék művé­szet-, illetve alkotói szemléleté­ben. Összehasonlítgathatuk fej­lődésükben különféle művészeti problémákat, például azt, ho­gyan értelmezte a figurát a hat­vanas évek és hogy értelmezi a figurát a kilencvenes évek mű­vészete. S hogy még mélyebbre merül­hessen a vizuális kultúrára szomjazó, illetve még többet megtudhasson a kortárs művé­szet helyzetéről, a 60/90 című tárlatokon kívül kísérőkiállítá­sok, úgynevezett efemer kiállí­tások is lesznek a Stoka Színház kiállítótermében. Ezek a tisza­virágéletű tárlatok öt alkalom­mal mindig egy-egy páros mun­káit sorakoztatják fel. A megnyi­tón műkritikusok, művészettör­ténészek vesznek részt, akik a helyszínen, a megjelentek előtt értelmezik, elemzik az alkotáso­kat. Előadásaikat, értékelései­ket a tervek szerint vita követné, amely során egyre közelebb és közelebb kerülhet laikus és szakmabeli a kortárs művészet lényegéhez, (tallósi) A Soros Kortárs Művészeti Központ tavalyi évi kiállításán láthattuk Katerina Vinc-ourová installációját

Next

/
Thumbnails
Contents