Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-22 / 243. szám, szerda

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 22. KOMMENTÁR Jogtudat, te drága! FEKETE MARIAN A jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól - hangoztatta minden időben az államhatalom. A jog nem tudása nem mentesít a felelősség alól - mondja ma az adóhivatal, a szociális és az egészségbiztosító, az önkormányzat, az államigazgatás, amikor vélt vagy valós követelését akarja behajtani. A szerencsétlen állampolgár pedig ott áll a lehető legkülönfélébb hivatalnokok követeléseinek kereszttüzében, és inkább fizet, ha nem biztos is abban, hogy valóban fizetnie kell. Ez a jogi káosz, fejetlenség 1948-ban a jogrend sztalinizálásával kezdődött. A nyolcvanas években egy kommunista Jogtudós" elégedetten állapította meg: stabil jogrendünk van, törvényeink átlagos élettartama 9 év. Nem volt ez igaz, mert a legalapvetőbb jogi kódexeket (Büntető Törvénykönyv, Polgári Törvénykönyv, Munka Törvénykönyve) is gyakrabban módosították. Másrészt viszont az is tény, hogy a kommunista állam ugyancsak ügyelt arra, hogy az ideológiáját a legtömörebb formában megjelentető törvények mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. A magyarázatokkal, utalásokkal, a vonatkozó jogszabályokkal kiegészített törvénykönyvek, a jogi tanácsadással foglalkozó irodalom hihetetlenül olcsó volt. 1988-ban potom 13 koronába került a fogyasztóijogvédelem több mint 200 oldalas kézikönyve. Ugyanabban az évben a Törvénytár füzeteinek évi előfizetési díja 80 korona volt. Ma az említett kézikönyvhöz hasonlót úgy százötven-kétszáz koronáért árusítanának (ha volna) a törvénytári füzeteknek, a jogi szakirodalomnak, kézikönyveknek pedig a csillagos eget közelíti az ára; a legutóbbi füzet 260 koronába kerül. A vállalkozó, a vállalat megvásárolhatja a Törvénytárt, a szakkönyveket, adózáskor leírhatja az erre fordított kiadásait. De mit tegyen az állampolgár? Hogyan lehet őt felelősségre vonni a törvény nem ismeréséért, ha nem tud évi tízezer koronát fordítani a törvény megismerésére? Érdeke az államnak, hogy az emberek jártasak legyenek a törvényekben? JEGYZET Cinkelt lap a pakliban TÓTH MIHÁLY Demokratikus országban ritkán fordul elő, hogy néhány hónappal a törvény értelmében esedékes választási kampány kezdete előtt az ellenzéki pártok legfeljebb csak találgathatják, milyen szabályok szerint zajlik majd a voksolás. Nálunk most előfordult. Egyértelműen azzal a szándékkal alakította így a kormánykoalíció a helyzetet, hogy az ellenzék időszűkébe kerüljön, és ne legyen képes reagálni a legutolsó lehetséges pillanatban módosított választási törvény kihívásaira. Szinte elhanyagolható az esélye annak, hogy a DSZM meg tudja valósítani Mečiar régi ötletét, a többségi választási rendszer bevezetését. Ebben mind Slota, mind Ľupták ellenérdekelt. Ennél lényegesen nagyobb a veszélye annak, hogy a választási koalíciók esetében törvénybe iktatják az „ahány tagú koalíció, annyiszor 5 százalék" követelményt. Ennek vannak ugyan morális akadályai, jogilag azonban nem biztos, hogy támadható. Kilóg a diktatúrára törekvés lólába, ez azonban vajmi keveset érdekli az ország erős emberét, főképp ha a hatalom megtartása a tét. Érdekesen reagált Ivan Šimko, a KDM alelnöke a „pártonként 5 százalékos" követelményre, az ebből eredő veszélyre. „A Szlovák Demokratikus Koalíció (SZDK) több mint 30 százalékos támogatottságú, noha az említett szabály szerint csak 25 százalékra lenne szüksége." Az ilyen reagálás hazardírozás. Egyrészt mert a 25 és a 30 százalék közötti különbség alig több, mint a közvélemény-kutatási megengedett hibahatár. Másrészt és főleg azért hazardírozó e kijelentés, mert az SZDK az ország legtöbb szavazatra számító választási tömörülése. E téren semmit se lenne szabad kockáztatnia. Ugyanis állandóan ott ólálkodik az 5 pártból álló SZDK háta mögött a 24,9 százalékos összeredmény réme. Ennek megjelenése azt jelentené, hogy automatikusan Mečiar zsebelné be az így kárba veszett szavazatok többségét. Viszont megnyugtató, hogy a KDM alelnöke nem tette közhírré, milyen intézkedést tervez pártja Mečiar mesterkedéseinek ellensúlyozására. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ János: Janko, ezt a lavinát csak közös erővel tudjuk feltartóztatni. (Szalay Zoltán karikatúrája) A politikusok is sejtették, hogy akár Nagymaros megépíttetése sem kizárt Bős és a politika A Bős-Nagymarosról Magyarországon zajlott és zajló vita nemcsak környezetvédelemről, nemcsak a múlt rendszerről és a szomszédokhoz való viszonyról szól, de a demokratikus politikáról is erősségeiről és gyengéiről. Mint ilyen, számos tanulsággal szolgálhat a szlovákiai pártok számára is. SÁNDOR ELEONÓRA A történtek megértéséhez mindenekelőtt el kell vetni azt a sokszor hallott, ám alapvetően hibás tételt, amely szerint minden probléma oka a kérdés „túlpolitizálása". Egy nagy horderejű kormánydöntés mindig politikai kérdés, legyen szó adókról, nyugdíjakról vagy vízlépcsőről. A kormányzat döntéseiről a „laikus" választóknak mindig joguk van véleményt formálni: a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy fontos kérdésekről nem határozhatnak szűk szakmai testületek nyilvános ellenőrzés nélkül. Hiszen minden problémának több megoldása is létezhet, és egy „szakmai" megoldás mögött is különböző politikai koncepciók húzódnak. Arról nem is beszélve, hogy nyilvános vita nélkül nincs demokrácia. A fentiek fényében a magyarországi politikai elit a számára kedvezőtlen hágai ítélet ismeretében sem hibáztatható utólagosan azért, mert a rendszerváltás környékén figyelembe vette a környezetvédők tiltakozását. A zöldeknek ugyanis akkortájt a társadalom túlnyomó részét sikerült felsorakoztatniuk maguk mögé. A magyar politika alapvetően demokratikus jellegét bizonyítja az is, hogy az ellenzék nagyon rosszul tűrte a bősi vita peren kívüli megoldásáról kezdett szlovák-magyar bizalmas, tehát ellenőrizhetetlen tárgyalásokat, amelyek aztán nem is vezettek megállapodáshoz. Hága után a Felesleges memorandum A napokban Szlovákia memorandumotjuttatott el az EU-hoz, amelyben a területén élő nemzetiségek nyelvhasználatát biztosítójogokról van szó. Az EUtól azt váiják, hogy a dokumentum tanulmányozása után közöljék észrevételeiket, kifogásaikat, amit azután Szlovákia kormánya tanulmányozni fog, és úgymond, igyekszik kiküszöbölni a hiányosságokat. Szerintem a memorandum azért íródott, hogy a már számtalanszor megígért, a kisebbségek nyelvhasználatát biztosító törvényt ismét történetet azzal is zárhatnánk: tekintettel arra, hogy a demokrácia nem tévedhetetlenséget jelent, ellenkezőleg, tévedések árán és azok kiigazítása útján fejlődik, az ügyben érintett magyar kormányok helyesen jártak el, és ezen a tényen mit sem változtat a nemzetközi bíróság elmarasztaló határozata. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A hágai döntést értékelő magyar nyilatkozatok egybehangzóan arról szólnak: nagyszerű, hogy a bíróság nem kötelezte Budapestet a nagymarosi erőmű megépítésére. Eszerint a szakértők és nyilván a politikusok is vagy kezdettől fogva, vagy legalábbis jó ideje tudták, hogy naivitás a nemzetközi bíróságtól Bős lebontásának elrendelését várni, sőt a lelkük mélyén sejtették, hogy akár Nagymaros megépíttetése sem kizárt; tudták, hogy a nemzetközi jogot sértve bontották fel Egy nagy horderejű kormánydöntés mindig politikai kérdés. egyoldalúan az 1977-es szerződést. Tudták, de hallgattak. Elhanyagolták a demokratikus politika másik fontos elemét: a felelősséget. Egy felelős országvezetés nem hagyhatja figyelmen kívül a közvéleményt, de nem is hozhat döntéseket pusztán a mindenkori közhangulatra vagy a leghangosabb nyomásgyakorló csoportokra hallgatva. Vannak esetek, amikor ezekkel teljesen vagy részben szembe kell fordulnia, hiszen a kormányzatnak nem csak az ilyen csoportok által képviselt - önmagukban tiszteletre méltó - érdekeket kell szem előtt tartania. A politikai elitnek az is feladata, hogy a közvéleményt a vitatott kérdés minden vonatkozásával, a lehetséges megoldások kedvező és kedvezőtlen hatásaival megismertesa partvonalon túlra játsszák, vagyis a kormánykoalíciónak a jövőben sincs szándékában kidolgozni a már említett törvényt. Katarína Tóthovát idézve, „a magyarok használhatják anyanyelvüket a különböző bírósági tárgyalásokon, beleértve az alkotmánybíróságot is." Mintha legtöbb gondunk-bajunk a különböző bíróságokkal volna; vagy már a jövőre célzott? A bizonyítványokat Tóthová szerint államnyelven kell kitölteni, a kétnyelvű bizonyítványt kérelmezhetik a diákok szülei, és eltehetik emlékbe a családi albumba, vagy pedig használhatják egyéb célokra is a házuk legkisebb helyiségében! Szabó Sándor Királyrév se. Ez elmaradt: a magyar közvélemény hiányos információk alapján üdvözölte az egyoldalú szerződésbontást, és szemmel láthatólag nem sejtette, hogy Hágában nem feltétlenül áll nyerésre Bős-Nagymaros ügye. S az a néhány szakértő, aki megpróbált ellenvéleményének hangot adni, azonnal „kiérdemelte" a nemzet- és hazaárulás vádját. Ez a magyar - és általában a kelet-közép-európai - politika egyik legvisszataszítóbb vonása: aki másként értelmezi a nemzeti érdeket, másképp képzeli el érvényesítésének módját, mint az éppen aktuális többség, azzal ellenfelei nem vitatkoznak, hanem leárulózzák. Melyik politikus ne próbálna mindenáron kitérni az ilyen vádak elől akár valódi meggyőződésének tagadása árán is? Az eredmény aztán olyan, mint a hágai ítélet. A szlovák térfélen szintén elsőrangú politikai ügy volt a bősi erőmű megépítése. Itt azonban a környezetvédők a dél-szlovákiai magyarokon túl alig tudtak mozgósítani valakit az építkezés ellenében. Szlovákia 1990-92ben egészen más politikai viták lázában égett, ebben a helyzetben a kormány megengedhette magának, hogy szűk kabinetpolitikát folytasson, és ne vegye figyelembe a zöldeket. Persze itt is voltak nemzetárulók, csak az ilyen jelzőket éppenséggel a vízügyesek osztogatták. A baj nem az tehát, hogy a vízlépcsőből politikai ügy lett. A baj az, hogy mindkét országban egy rossz politika tárgya lett. Ha a politikai vitákban mind Magyarországon, mind Szlovákiában kisebb teret kapott volna a nemzetérdek intoleráns értelmezése, ha a magyar vezetés nem hajtott volna fejet a nyomásgyakorló csoportok előtt, a szlovák ellenben jobban odafigyelt volna a zöld érvekre, a hágai ítélőszék helyett valahol félúton találkozhattak volna a peres felek. Mindkettejük hasznára. Nyugdíjasok baráti látogatása Komárom ez év áprilisában vette fel a baráti kapcsolatot a csehországi Kralupy nad Vltavouval. Ez a Prága melletti kedves város nyújtott otthont október 12-én a komáromi nyugdíjasklub tagjainak, akik Stubendek László alpolgármester kíséretében felkeresték az ottani nyugdíjasok otthonát. A komáromi vendégeket fogadta Pavol Rint polgármester és Rudolf Kassekert alpolgármester is. A közös kulturális műsor keretében megtapsoltuk a cseh nyugdíjasok szép cseh dalait, valamint nagy sikert aratott a komáromi nyugdíjasklub énekTALLÓZÓ NOVÝ ČAS Nem mindennapi zsarolás áldozata lett egy pozsonyi orvos - írja a lap, és beszámol arról, hogy az említett személy hiába próbálta visszaszerezni kikölcsönzött pénzét, ezért pénzbehajtókhoz fordult. Azok 100 ezer korona előleg fejében vállalták a visszaszerzését, de ők sem bukkantak az adós nyomára, és az előleget sem adták vissza. Az orvost alaposan elagyabugyálták, sőt „büntetés" gyanánt újabb 200 ezres adóslevelet írattak vele alá, és havonta 10 ezer korona védelmi pénzt kellett fizetnie. A férfi a rendőrséghez fordult, és zsarolói hamarosan őrizetbe is kerültek, az ügyész azonban elutasította az előzetes letartóztatásra vonatkozójavaslatot. Az ügy pikantériája, hogy a gyanúsítottak egyike állami alkalmazott. A lap szerint ez az eset is igazolja, hogy az államigazgatás és az alvilág közt létezik összefonódás. SME Peter Ondéra belügyi szóvivő a belügyminisztériumot kritizálóknak azt üzente: nem igaz, hogy a bűnüldözési osztály szervezett bűncselekményeket felderítő részlege nem működik, hiszen azt éppen most építik ki. Tehát jómaga is megerősítette, hogy a részleg nem működik, mert csak kiépülőben van - írja a Sme. A kommentár szerint Mečiar harmadik kormányzása előtt a bűnüldözési osztály jól működött, de nem bírta ki Hudek és Krajči miniszterek szétzüllesztő reformjait, amelyek statisztikákat készítő hivatalnokokká degradálták a bűnüldözési osztály alkalmazottjait. „A belügyminiszter irányítja az országos rendőrfőkapitányságot, a kerületi rendőrparancsnokságokat és a vizsgálati hivatalokat. Krajči törvénysértések árán rendkívüli hatalmat összpontosított a saját kezébe, a legnagyobb baj azonban, hogy nem hivatásos rendőr, hanem politikus irányítja a rendőrséget. CORRIERE DELLA SERA „Vladimír Mečiar szavait elferdítették, ő semmiféle etnikai tisztogatásról nem beszélt, azt javasolta, hogy tegyék könnyebbé szándékuk megvalósítását azoknak a szlovákiai magyaroknak, akik el akaiják hagyni országukat. A demokráciánkat vádolják" - idézi az olasz lap Szlovákia fekete lyuk Európában c. írásában Katarína Tóthovát. Megszólaltatja Bugár Bélát, az MKDM elnökét is, aki szerint nincs különös abban, hogy felerősödtek a magyarok elleni támadások. ,A Mečiar-kabinet minden téren kudarcot vallott, s most a magyar kártyával igyekszik elterelni a figyelmet, és talán az a szándék is vezérli, hogy megnehezítse Magyarország NATO-csatlakozását" - mondta Bugár. kara, amely szlovák és magyar dalokat adott elő. Külön megtiszteltetés volt mindenki számára, amikor a közösen énekelt cseh, szlovák és magyar dalokat maga a polgármester kísérte zongorán. A találkozó alkalmával a vendéglátók bemutatták azt a csodálatos, 57 lakásos nyugdíjaspanziót, amelyet a város építtetett. Másnap a várossal ismerkedtek meg a komáromiak. Megnézték modern lakótelepeit, a szépen rendben tartott városközpontot, a parkokat és a cseh zeneszerző, Antonín Dvofák szobrát és emlékszobáját. Jövő tavasszal Komárom látja vendégül a cseh nyugdíjasokat. Dr. Bende István Komárom