Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-20 / 241. szám, hétfő

12 Tévé és Rádió/vAsárnap ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 18. Grendel Lajos legújabb regényéről Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának Választmá­nya 1997. október 22-én (szerdán) 14.00 órai kezdettel iro­dalmi délutánt tart a Szlovák írószervezetek Székházának ta­nácstermében (Laurinská 2. -Lőrinckapu u. 2., 5. emelet). A rendezvényen bemutatják Grendel Lajos legújabb regényét, mely És eljön az ő országa címmel a Kalligram Kiadóban jelent meg. Előadó: Németh Zoltán kritikus, tanár, (ú) A Vox Camerata Csehországban Kralupy. Nagy sikerrel vendégszerepelt Csehországban a dunaszerdahelyi Vox Camerata kamarakórus. Szombaton, ok­tóber 18-án az ötvenhatos magyarországi események emléké­re rendezeti ünnepségen léptek fel, amelyet a Magyar Kultu­rális Központ épületében rendezett a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövétsége, vasárnap pedig Kralupy közönségének mutatkoztak be önálló hangversennyel. Kralupyban a helyi önkormányzat meghívására léptek fel, a városka megalakulá­sának 95. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat keretében. A kiváló kamarakórus közreműködött a vasárnap délelőtt tartott íinnepi szentmisén is. -vk­a :: ­S ZÍ NHÁZ KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (19 - Rima­szombat) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Szél jár Sasafras ágai közt (19 - a prágai Divadlo Vis Major vendégjátéka) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Air Force One (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Air Force One (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az angol beteg (am.) 17, 20 CHARLIE CENTRUM: Az elveszett világ (am.) 16,18, 20.15 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30,18.30, 20.30 Suttogj (cseh) 18 Sivatagi fehér nap (am.) 19.30 Farkas­verem (cseh) 19.15 KASS A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15 Acsillagokat az ég­ről (szlov.-cseh) 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus ka­landjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Az elveszett világ (am.) 17, 19.30 GÚTA - MOZI: Lone star (am.) 18.30 LÉVA - SLOVAN: Anakonda (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Édes álom hosszú csók (am.) 16.30,19 Jack Nicholson tökéletes McMurphy volt - állítja Tóth Tibor, aki Kassán játssza a szerepet A modern mítosz árnyékában Amikor áprilisban kiderült Kassán, hogy Dale Wassermann Kakukkfé­szek című színművében ő lesz McMurphy, elhatároz­ta, hogy az egész nyarat a szerepnek szentelni. Utánaolvas, hozzátanul. Az öt Oscarral jutalmazott filmet már meg sem nézte. BÁRÁNY JÁNOS Úgy tervezte, elmegy a pelsőci elmegyógyintézetbe is, hogy né­hány napig a pácienseket figyel­je. Nem jött össze. Két szerepre hívták a nyáron Kisvárdára. Amikor hazaérkezett, három nap múlva kezdődtek a próbák. Liliom és Don Juan után ismét egy színpadi halál. Utolérnek ezek a szerepek? Megtalálnak. Nem én találom ki őket magamnak. A rendezők ad­ják. McMurphy halála másmi­lyen, mint a ligeti vagányé vagy Moliére hőséé. Modernebb ha­lál. A figurákban az a közös, hogy lázadnak. Amikor elolvastad a szöveg­könyvet szembenéztél a mí­tosszal? Ken Kesey regényé­vel, Miloš Formán filmjével? A filmet elsős főiskolás korom­ban láttam utoljára. Akkor már ötödször. Bennem él. Elég sok akadályt gördített utamba, mert akarva-akaratlanul viszonyítot­tam. Jack Nicholson tökéletes McMurphy volt. Amikor meg­kaptam a szerepet, kétségbe is estem, mert tőle többet nyújtani nem lehet. A nézőt pedig meg kell lepni valamivel. Igyekeztem úgy dolgozni, hogy már külsőre is más legyek, mint egykor Nicholson. Még az emlékét is ki­töröltem az általam eddig látott Kakukkfészek-előadások McMurphyjeinek. Mennyire volt kaland ez a sze­rep? Izgalmas munka volt, bár fárad­tan kezdtem próbálni egy remek csapattal. A nyugdíjasoknak is találtunk megfelelő szerepeket, akik más színészi eszközökkel dolgoztak. Eljött Benkő Géza barátom, akit nagyon nagyra becsülök, s nagyon jó színész­nek tartok. Remekül beillszkedett a társulatba. Az volt a kaland, hogy a különböző színészi eszközöket egymáshoz hangoljuk. Az egyik néző elment az elő­adás alatt. Gondolom, nem bírta már a nyomasztó hangu­latot. A bemutató előtt szerettünk vol­na néhány nyilvános főpróbát tartani. Kíváncsiak lettünk vol­na, milyenek a közönség reakci­ói. Egy főpróba jött össze. Ez egy rendhagyó előadás. Annyira si­ralmas, mint amennyire nevet­séges. A néző is csak a keserves humort viheti haza. Egy régi McMurphy rendezte az újat. Milyen volt Koncz Gá­bor, mint rendező? Nyugodt és kiegyensúlyozott. Koncz Gábor felkészülten érke­zett, tudta, mit akar. Egyszer sem volt dermesztő csend a pró­A néző is csak a keserű humort viheti haza. Jelenet a kassai Kakukk­fészekből, amikor McMurphy - Tóth Tibor - az erejét próbálja ki. Partnerei Várady Béla és Pólós Árpád. (P. Rózsavölgyi fotója) bán, hogy most akkor hogyan tovább. Gyönyörű vadászkést kapott a társulattól a premier után. Tudtuk, hogy megrögzött va­dász, természetjáró, állatvédő. Lassan hatvan, de rendszeresen lovagol, vizisízik, sportol. Itt is elmentünk néhányszor vadász­ni, de semmit sem lőtt. Még azt a vandhúst is, amit a bemutató után ettünk, otthonról hozta. Ezzel a vadászkéssel tiszteleg­tünk a vadász előtt. A tokjába belevésettük a darab címét, s a premier dátumát. Mivel bocsátotta útjára az elő­adást? - Azt a farmerkabátot, amely­ben McMurphyt játszom ő hozta nekem otthonról. Talán a pincé­jéből halászta elő. Azzal búcsú­zott, hogy a századik előadás után majd visszakéri. Megalkuvásról, gerincességről, pedagógusokról és önmagunkról Ünnep, amely ma nincs LENDVAY TIBOR Nemrég, egy rangosnak is ne­vezhető összejövetelen felállt egy magát vállalkozónak mon­dó úriember, és szenvedélyes hangon így szólt: én bizony semmire sem becsülöm a ma­gyar pedagógusokat. A bizo­nyítványok kapcsán mondta, s azzal folytatta, hogy a szlová­kiai magyarságnak nincs szük­Ne rontsák gerinctelen magatartásukkal az ifjúságot. sége a megalkuvó tanárokra. Inkább változtassanak pályát, de ne rontsák gerinctelen ma­gatartásukkal az ifjúságot. Majd hozzáfűzte, ő nem ilyen fajta, értsd: ő nem megalkuvó. A jelenlévők csak hallgattak. Még az érintettek sem kívántak vitatkozni, pedig sok pedagó­gus ült a teremben. Lehet, hogy az ügyet tartották védhetetlennek, de az is lehet, hogy csak a nekibuzdult felszó­laló hangereje riasztotta meg őket. Talán arra gondoltak: vajon ez az úriember kivel szervezné to­vább a kultúrát falvainkban, városainkban, ha valami csoda folytán, egy időre sértődne meg valamennyi magyar peda­gógus, és egyszerre fordítana hátat a különböző társadalmi szervezeteknek, egyesületek­nek, társaságoknak, politikai mozgalmaknak?... Mert ha ezrekben nem is mér­hetjük azoknak a pedagógu­soknak a számát, akik a külön­böző fent nevezett szerveze­tekben aktív vezetőként dol­goznak, az aligha kétséges, hogy többszázan vannak. Az üzletemberek szerepvállalásai­ról nincsenek információim, bár nem kétlem, hogy ők is helytállnak a maguk posztjain. Sőt, bizonyára ők is vállalják a magyar kultúra szervezését, képezik magukat, esetenként végzik a senki által nem be­csült s anyagiakkal nem hono­rált munkát. Be kell vallanom azonban, hogy a magam környezetében még nem találkoztam a kisebb­ségi dolgaink iránt igazán ér­deklődő vállalkozóval. Persze ez is szubjektív vélemény, akárcsak a fent említett úriem­beré. Talán még ünneprontó is lehet­ne a fenti eset, ha komolyan vennénk az októberre áttett, (de nemcsak emiatt) kevesek által számon tartott régi-új ün­nepeket, a tanítónapot. Talán nem tévedek nagyot, amikor leírom: ebben az évben a hiva­talos pedagógusnap sikeresen elsikkadt a szürke hétköznap­ok között. Persze, ma már más időket élünk. Aki csupán néhány hó­napot oktatott, aztán meggondolta magát. Hol vannak a hivatás szépsége­iről elmélkedő egykori vezér­cikkek; a kirakatünnepségek, melyeken kitüntették a szocia­lista nevelés élmunkásait, az iskolai étkezdékben tartott kol­lektív ünneplések, az időzített jutalmak, a szavalatok, a virág­csokrok... Manapság se pénz, se virágcso­kor, se üres közheíyek. Sőt, ép­pen ez idő tájt vonnak le a ma­gyar pedagógusok amúgyis szerény fizetésből egy-két ezer koronát. Nyilván, hogy meg­emlegessék a pedagógusok napját. Nota bene: éppen a bi­zonyítványok miatt. A fentiekből egyenesen követ­kezik, hogy az októberi peda­gógusnapnak már nincs semmi jelentősége. Van viszont jelen­tősége a pedagógusokat sum­másan elmarasztaló, az általá­nosító, a féligazságokat, sőt igazságtalanságokat tartalma­zó véleménynek. Jut belőlük azoknak is, akik a pályán van­nak, s azoknak is, akik még csak fontolgatják, érdemes-e erre a - mint a széplelkek mondják - nehéz, de igen szép hivatásra feltenni az életüket. Mert azt már ők is látják, hogy a sors, bizony nem fog nekik fi­zetni semmivel. Különösen pénzzel nem. Az új generációt azonban nem kell félteni, a fiatalok megtalál­ják a maguk helyét. Példa rá egyik idegen nyelvet tanító kolléganőm, aki csupán né­hány hónapot oktatott, aztán meggondolta magát, és elment Ausztriába házvezetőnőnek. Elegem van belőle, mondta bú­csúzáskor. Sejtettem, mire gondol, s azt is tapasztaltam, hogy nem ő az egyedüli, akinek elege van a pedagógusi pálya nyújtotta lehetőségekből. Ezek a fiatalok már nem fog­nak vitatkozni senkivel hiva­tásról, bizonyítványról, gyáva­ságról, kiállásról, egyebekről. Összeadnak, kivonnak, aztán elmennek. És ez mintha így rendben is lenne. Legalábbis az érintettek - az iskolák színvonaláért fele­lős állami szervek, s a gyerme­keik jövőjéért aggódó szülők -még nem nyugtalankodnak különösebben. Csak nekünk, a még maradóknak (vagy mara­diaknak?) van egyre rosszabb kedvünk... Écsi Gyöngyi és Badin Ádám Meseszínháza Egy énekmondó és egy mesemondó DUSZA ISTVÁN Pozsony. Bármennyire is meg­lepő, hogy manapság a pódi­um, a színpad vonzásában élő két fiatal megalapítja a mese színházát, mindkettőjüket is­merve, mégiscsak természetes­nek tetszik: Écsi Gyöngyi éne­kes, előadóművész és Badin Ádám rendező, bábos egy ked­vező pillanatban a színpadon találkozott. Gyöngyi évek óta a népdal, a magyar folklór és a világzene vonzásában él, de életét mos­tanság a család és a keresztyén hit tölti ki. Ebben a lelki kap­csolatrendszerben élve jutott el odáig, hogy gyerekeinek inspi­rálása nyomán a népdalokat a népmesékhez kapcsolta. Ádám prágai geológushallgatóként került egyre közelebb a cseh bábszínházakhoz, s volt éveken át közvetítője a magyar és a cseh bábművészetnek. Nem lehet véletlen, hogy Gömör népdalai és népmeséi erjesztették mindkettőjükben a gondolatot: a manapság áradó hamis értékek ellenében a sok évszázadon át beváltat, az érté­keset, a tiszta forrásból valót vinni színpadra. Ma délután két órakor a pozso­nyi ASTORKA-KORZO Színház­ban A szegény halász és az ör­dög címmel mutatják be a gömöri népmesékből és nép­dalokból készített tárgyjátéku­kat. Bevallom: gyermeki izga­lommal várom a mai délutánt. Két olyan tehetséges ember al­kotótársi törekvésének sikeré­ért szurkolhatok, akiknek szín­padi találkozása gyermekek és felnőttek lelki épülését szolgál­hatja. Ha még azt is számba ve­szem, milyen az állapota annak a lelki közegnek, amelyben mindannyiunk számára utat akarnak verni a népdalok és a népmesék felé, féltem is őket. De ez a féltés inkább sikerük őszinte óhajtása, várása. WW ^Snj^jn äJMH HBI if -In -AÍKK ŕ 'wv** [ mm wMmm ^ m^^^^^m A költő tiszteletére Tompa ­napok ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Rimaszombat. A költő születé­sének 180. évfordulója tisztele­tére rendezi meg október 20. és 26. között a Csemadok Területi Választmánya, a Rimaszombati és Tornaijai Városi Szervezete, a Palóc Társaság, a magyaror­szági Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az Ezer­éves Államiságunk Évfordulója Emlékbizottság titkársága az idei Tompa Mihály Kulturális Napokat. Ma a Komáromi Jókai Színház társulata mutatkozik be Rimaszombatban. Az elő­adás (Hyppolit, a lakáj) 19.00 órakor kezdődik a városi kultúr­ház színháztermében. Szerdán és csütörtökön rendhagyó órák­ra kerül sor az iskolákban. Csü­törtökön 18 órakor a Relax sza­badidőközpont nagytermében Fábry Zoltánra emlékezik Veres János. Szombaton Mikszáth Kálmán születésének 150. év­fordulója alkalmából tartanak konferenciát. 18 órakor a Relax nagytermében Vörös Attila, a Csemadok TV titkára ad át ki­tüntetéseket, közreműködik a balassagyarmati Varietas együt­tes. Tompa Mihály szobrának meg­koszorúzására vasárnap 11.30­kor kerül sor. A Tompa Mihály Kulturális Napok keretében ok­tóber 24-én Tornaiján tart elő­adást dr. Újváry Zoltán profesz­szor, október 26-án pedig dr. Praznovszky Mihály és Csák Gyula. Pénteken Gömör néprajza a té­ma, vasárnap pedig Mikszáth Kálmán életműve. A cserkészek a hét folyamán megkoszorúz­zák Hatvani István, Szentpétery József, Győry Dezső és Szombathy Viktor emléktáblá­ját. (farkas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents