Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-20 / 241. szám, hétfő

12 TÉvÉ ÉS rÁdió/vasáRnap ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 18. KOMMENTÁR Sanda gesztus TÓTH MIHÁLY A múlt hét második felének nagy belpolitikai meglepetése volt, hogy közzétették a köztársasági elnök és a kormányfő közös nyilatkozatát. A legborúlátóbb ellenzékiek úgy értel­mezik az eseményt, hogy ezzel, ki tudja, milyen indítékból, kezdetét vette Michal Kováč visszatáncolása a közös, primití­ven nemzeti akolba. A realisták viszont úgy látják, hogy az államfő magatartásában nem történt semmi különös, hiszen továbbra "s az európai struktúrákba való integrálódásunkat szorgalmazza, és az sem elítélendő, sőt örvendetes, hogy amikor minden kötél szakadni látszik, a „csendes háztartás­ban" élő két politikus elássa a csatabárdot. Még nagyobb meglepetésben is részesíthette volna Mečiar a világot. Kezdeményezhette volna, hogy a kormánykoalíció három pártja adjon ki közös nyilatkozatot arról, hogy mind a három egyetért a külpolitikai teendőket illetően. A nyugati demokráciákban más-más módon reagált volna erre a politi­kai elit Szlovákiáról kevésbé tájékozott, illetve naprakészen tájékozott része. A kevésbé tájékozottak elcsodálkoztak vol­na azon, hogy Szlovákia három kormánypártja közül kettő nem ért egyet saját kormányprogramjával. A tájékozottab­bak azon csodálkoztak volna, hogy Slota és Ľupták, fogcsi­korgatva bár, de végül mégis hagyta magát rábeszélni a Nyu­gat felé orientálódásra. Miniszterelnökünk még csak meg sem próbálta rábeszélni koalíciós partnereit a világ legtermészetesebb nyilatkozatá­ra, a kormányon belüli egyetértésről szóló nyilatkozat aláírá­sára. Vagy megpróbálta, de kísérlete kudarcot vallott. Michal Kováč, aki Slotától és Ľuptáktól eltérően felelősséget érez tetteiért, nem utasíthatta vissza a miniszterelnök kezdemé­nyezte nyilatkozat aláírását. Semmit sem kockáztatott azzal, hogy ismét aláírását adta annak támogatására, amit megvá­lasztása óta mindig is támogatott. Vitatkozhatunk azon, va­jon a történtek után nem volt-e naivság a köztársaság elnö­kétől, hogy aláírta a miniszterelnök által fogalmazott, általa csak „megfésült" dokumentumot. Szlovákia szükséghelyzet­ben van, hosszú időre kieshet a NATO-ba és az EU-ba felve­endők köréből. Ha Michal Kováč aláírása eredményeként csak kismértékben is javul e téren a helyzet, indokolt volt, hogy igent mondott a kihívásra. i r /• y 7 CT JCu I£CI Távol Japántól GAÁL LÁSZLÓ A minap szembesülhettem a szlovák és a japán gazdaság közötti különbséggel. Az ösz­szehasonlításra az adott le­hetőséget, hogy megismer­kedtem egy tokiói és egy po­zsonyi egyetemi tanárral. Az előbbi, Mamoru Kawaguchi világhírű japán építész, aki egyebek mellett a barcelonai olimpiai stadiont is tervezte, a másik Agócs Zoltán, a po­zsonyi műszaki egyetem tan­székvezetője, aki olimpiai stadiont ugyan nem mond­hat magáénak, de szlovákiai viszonylatban legalább olyan jelentős hídtervező, mint Kawaguchi Japánban. Társa­dalmilag és szakmailag tehát körülbelül azonos szinten áll­nak. Gazdasági helyzetük azonban már nehezebben hasonlítható össze. Amikor Agócs úr szakmai találkozón vett részt Japánban, Kawaguchi professzor a saját repülőgépébe ültette szlová­kiai vendégét, és körberepül­te vele Japánt, hogy megmu­tassa neki az általa tervezett hidakat. Ott egy magánegye­temen tanító építész megen­gedheti magának, hogy saját repülőgépe legyen. A napok­ban Kawaguchi úr járt Po­zsonyban, ahol a műegyetem díszdoktorává avatták. Ezút­tal Agócs professzor volt a vendéglátó, de ugyancsak bajban lett volna, ha saját re­pülőgépéről a saját hídjait akarta volna megmutatni vendégének. Mert nálunk egy egyetemi tanszékvezető­nek nemhogy repülőre, ha­nem gyakran még új autóra sem telik. Egy sehol másutt nem látható „attrakciót" azonban mutathatott a japán építésznek: a párkányi cson­ka hidat. Mert nincs Európá­ban még egy olyan felrob­bantott híd, amelyet fél év­század alatt ne építettek vol­na újjá. És ennek nem szak­mai akadálya van, hiszen ép­pen Agócs Zoltán vezetésével dolgoztak ki több variációt a híd újjáépítésére. Még csak anyaginak sem mondható a probléma, hiszen az Európai Unió tálcán kínált ötmillió ecut a kivitelezéshez. Más­ban keresendő a probléma. Lehet, hogy ebben a bizonyos másban is olyan messze va­gyunk Japántól, mint a gaz­daságban? ÜRUl • •I Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, yalamint a PNS irodáiban. Teljeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Horn Gyula: Mečiar úr, hiába a győzelmi mámor, újra csak tárgyalóasztalhoz kell ülnünk... (Szűcs Béla karikatúrája) A diktatúra agonizálása akkor kezdődik, amikor a bátrak nemet kiáltanak Válasz Ecsedi Péternek Ecsedi Péter bakai tanulót Miroslav Šimek igazgató kizárta a dunaszerdahelyi gépipari szaktanintézet el­ső osztályából, mert sze­rinte nem igazolta törvé­nyes dokumentummal, hogy elvégezte a nyolcadik osztályt, vagyis kétnyelvű bizonyítványt mutatott be. SZILVÁSSY JÓZSEF A fiú az alábbi levelet küldte szerkesztőségünkbe: „Tisztelt újságíró hölgyek és urak! A fel­nőttek óriási hibát követtek el, amikor elhitték a politikusok­nak, hogy a nyelvtörvény nem csorbítja a kisebbségek nyelv­használati jogát. De milyen hi­bát követtem el én, és miért ne­kem, a tizennégy éves fiúnak kell bűnhődnöm? Én utálom a politikát. Én csak tanulni akar­tam, jó mesterember akartam lenni, és hasznos polgára ha­zánknak. Ha lesz egy kis idejük, gondolkodjanak el ezen." Kedves ifjú barátom, a sokkal idősebb ember jogán hadd te­gezzelek. Hidd el, nagyon jól tu­dom, ha nagy bánat éri az em­bert, az együttérző, őszinte szó is csekély vigasz. Megértem, mélységesen átérzem csaló­dottságodat. Te is vétlen áldo­zata vagy egy lelketlen rezsim­nek, miként sok millió bűntelen gyermek ebben a században. Akiket csecsemőként is gáz­kamrákba hurcoltak, mert zsi­dók voltak, akiket háborúkban öltek meg, akiket marhavago­nokban, farkasordító hidegben Csehországba kergettek, nem sokkal azután pedig a Duna túl­só partjára, mert magyar szüle­ik voltak, s akiket nem vettek föl egyetemekre, mert kulákcseme­OLVASÓI LEVELEK A fáradt lovakat... 1995 áprilisában a kormányzó koalíciós többség megszavazta az 542/1990-es törvény módo­sítását, és ezzel megszüntette az állami alkalmazottak, illet­ve tanítók, szülők és diákok al­kotta iskolatanácsok működé­sét. Az állami szervek ezáltal korlátlan hatalomra tettek szert. Amint az várható volt, a magyar gimnáziumok „enge­detlen" igazgatói után a szlo­vák gimnáziumok vezető pe­dagógusai is sorra kerültek, hi­szen a „fáradt lovakat cserélni kell." Megemlíteném a vágúj­téknek káderezték őket. Aki­ket... nem folytatom, mert tra­gikusan hosszú e század bűnlis­tája... Nem túlzás, hogy Te is közéjük tartozol, habár nem az életedre törtek, „csak" a megfé­lemlítés eszközévé szemeltek ki. Mert szüleid gerinces embe­rek és ragaszkodnak alkotmá­nyosjogaikhoz. Minden normá­lis elemző szerint a pedagógu­sok eleget tettek a törvény betű­jének és szellemének, hiszen ál­lamnyelven tüntették fel az adatokat. A sokat idézett állam­nyelv-törvény azt nem tünteti föl, hogy ezeket a dokumentu­mokat kizárólag szlovákul kell kitölteni. Demokratikus orszá­gokban évszázadok óta termé­szetes, hogy amit a törvény nem tilt, azt engedélyezi. Szüleid, pedagógusaid ebben az európai szellemben cselekedtek. Bárki elolvashatta államnyelven azt, hogy eredményesen elvégezted a nyolcadik osztályt. Simek igazgatót és a többi hasonszőrű szlovák nacionalistát a bizonyít­ványon meghúzódó néhány Nem az életedre tör­tek, „csak" megfélem­lítettek. magyar szó hergeli. Tudod, ők minden hivatalos helyről, doku­mentumból ki akarják tiltani a magyar nyelvet, legfeljebb azt tűrnék meg ideiglenesen, hogy odahaza, esetleg az utcán ma­gyarul suttoghassunk egymás­sal. Ha hangosabban szólunk, egyre gyakrabban odavakkant­ják, hogy „Na Slovensku, po slovensky!" A szlovák naciona­listák a Te kizárásoddal is sze­retnék megfélemlíteni a tör­vénytisztelő szlovákiai magyar polgárokat, mert ez a rezsim, helyi gimnázium már koráb­ban leváltott igazgatóját vagy a napokban megkísérelt, sze­rencsére meghiúsult Metód ut­cai „puccsot". Mindenképpen meglepő, hogy első ízben kényszerült kapitulálni a meg­lehetősen primitív érveket hangoztató, a gimnazistákat kiskorúsítani akaró Slavkovská vezette oktatási tárca. No per­sze azonnal jelentkeztek a „megmentők" is, akik állítólag kivívták a Metód utcai győzel­met: a DSZM-ről van szó, amit annak magyar segédcsapata, a Gyimesi vezette párt is megtett az ipolysági gimnázium „meg­mentése" érdekében. Remél­jük, nem egyedi esetről van szó, és talán a magyar gimná­ziumok igazságtalanul levál­mint minden diktatúra, betege­sen félti a hatalmát, amelynek agóniája akkor kezdődik, ami­kor akadnak bátrak, jellemesek, akik egzisztenciájukat, gyerme­keik boldogulását, akár életüket is feláldozva kiáltanak nemet a könyörtelen parancsuralomra. Péter, a szüleid is ilyen embe­rek. Hidd el, nincsenek egyedül, mert sok ilyen magyar szülőt és pedagógust ismerek. Az is rend­kívül fontos, hogy nem minden szlovák ember elfogult, sőt leg­többen közülük igazán rendes emberek. Hozzánk hasonlóan ők is szeretnének demokratikus szlovák államban élni. Ezért sze­retnélek biztatni, kedves Péter. Csalódásod rövidesen elmúlik, és csakhamar felismered, hogy szüleid kiállása, a Te megalázta­tásod, sok szülő és pedagógus jellemes magatartása a megtor­lások ellenére sem hiábavaló. Talán már Te is sejted, hogy a történelem arra tanít bennün­ket, hogy minden sunyiságra, igazságtalanságra és törvényte­lenségre egyszer fény derül! Ma­napság már nem is évszázadok múlva! S ekkor, a mostaninál érettebb fejjel, büszke leszel szüleid jellemes magatartására. A bátor emberek ugyanis nem­csak a mesében nyerik el méltó erkölcsi jutalmukat. Meglásd, nem is olyan sokára, véget ér a mai diktátorok és talpnyalóik dáridózása ebben az országban is. Akkor majd megvetően szem­benézhetsz a lelketlen volt igaz­gatóddal, és törvényes elégtétel­re kényszerítheted. S azt is hidd el, kedves Péter, hogy az általad választott iskolát ideiglenesen elvehették tőled, de a célodat semmiképp. Ha esik, ha fúj, bár­milyen zord is a helyzet, Te azért jó mesterember lehetsz, s leszel is, ha igazán akarod. Fel a fejjel, kedves Péter! tott igazgatói, tanarai is visz­szakerülhetnek oda, ahonnan a hatalommal szembeni bátor kiállásuk miatt távozniuk kel­lett. Szabó Sándor Királyrév Nem dohányzók védelmében Pár hónappal ezelőtt a nem do­hányzók védelme érdekében törvényt hoztak. Eszerint tilos dohányozni például az autó­busz- vagy villamosmegállókon, a tömegközlekedési eszközö­kön. Ám a dohányzók Kassán szinte minden autóbusz- és vil­lamosmegállón továbbra is szemrebbenés nélkül szívják LESOIR Magyarország és Csehország a jelek szerint kissé elkényelme­sedett, amióta Közép-Európa mintaországainak tekintik őket. A népszavazás körüli magyar vita és a cseh katonai elégtelen­ség azt mutatja, hogy az utolsó pillanatokban kavics került a NATO- és az EU-tagság útját egyengető gépezetbe - írta elemzésében a belga napilap. A két ország közül Magyarorszá­got éri mostanság több kritika, az ok a népszavazás. A magyar vezetésnek már így is számolnia kellett egy jelentős távolmara­dási aránnyal - aminek hátrá­nyait a szlovák fiaskó példázza -, és az ügynek nem tesz jót a kö­zelmúltbeli huzavona. A ki­csiny részvétel értéktelenné te­heti a szavazás eredményét, és súlyos csapást jelenthet a veze­tés hitelére - vélekedik a fran­cia nyelvű, független napilap cikkírója, Edouard van Velt­hem. A csehek elleni kifogások inkább technikai jellegűek. A gazdasági reformok közelmúlt­beli akadozása, a nagy banko­kat sújtó és a külföldi befekte­téseknek nem éppen kedvező korrupció mellett a hadsereg felkészületlensége és közöm­bössége aggasztja a Nyugatot ­írta a lap. Ugyanakkor elismer­te, hogy a Nyugat a fejlettebb­nek tartott közép-európai álla­mokkal a többiekhez képest kritikusabb. . F. RANKFURTERRUNDSCHAU A magyar kormány és az ellen­zék közötti belpolitikai indítta­tású éles vita megnehjezítheti Magyarország egyébként aka­dálytalan útját a NATO-ba - írta a német lap a népszavazás kö­rül kialakult vitáról szóló beszá­molójában. A népszavazás kö­rüli csetepaté kifejezetten rossz jelzés kifelé, mert még egyálta­lán nem biztos, hogy az> Egye­sült Államok szenátusában a NATO bővítése a magas költsé­gek miatt megkapja a szükséges többséget - állapította meg a lap. LATIN TRADE Soros György amerikai pénz­mágnás erőteljesen invesztál Latin-Amerikában, birodalmat épít ki Mexikótól egészen Ar­gentínáig - írta a Reuter brit hírügynökség az amerikai üzle­ti magazin legfrissebb számát idézve. Miután éveken keresz­tül Kelet-Európa kötötte le fi­gyelmét, a magyar származású Soros György Dél-Amerikai felé fordult. Mára övé a legnagyobb föld- és marhatulajdon Argentí­nában, ingatlanokat vesz Mexi­kóban, bankokat Kolumbiában és Venezuelában, Brazíliában pedig a távközlésbe fektet pénzt. Emberbaráti lépéseket is tesz: Guatemalában hivatalt hozott létre az indánok jogai­nak védelmére. magukba a füstöt. A földön - a szemétkosarak helyett - szana­szét a sok cigarettacsikk. Ki merne nekik, a túlsúlyban lé­vőknek szólni? Az illetékesek ­rendőrök - se teszik ezt. Szóval törvény van, de ennek végrehaj­tása egyenlő a nullával. A 28-as buszjáraton szinte naponta uta­zom. E járat némelyik gépkocsi­vezetője menet közben rágyújt a cigarettára, füstje áramlik az utasok felé. Szólni senki sem akar, hiszen rá van utalva arra a járművezetőre. Még az ellen­őrök se figyelmeztetik. Mind a két végállomáson rengeteg ide­je van a dohányzásra, de hát ő inkább az autóbuszban füstöl. A törvény ellenére. Iván Sándor Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents