Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-18 / 240. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 18. VENDÉGKOMMENTÁR Szavak, csak szavak... Ezen a héten az euroatlanti szervezetek vezetői közül annyian jártak nálunk, s olyan sokszor találkoztak a szlovákiai politikai elit kép­viselőivel, hogy már alig tud­tuk követni: ki, kivel találko­zott, és miket nyi­latkozott. Nagy kérdés, hogy a nyilatkozatzuha- ­tag után megvál­tozik-e valami Szlovákiában, vagy Hamlettel együtt sóhajthatjuk le­mondóan: szavak, szavak, szavak...Sajnos, e diplomáciai csúcsforgalom után semmi sem utal arra, hogy rendeznék végre a szlo­vákiai belpolitikának azt a három adósságát, amelyet a szlovák parlament múlt heti nyilatkozata is elismert. Te­hát végre igazi párbeszéd kezdődik a kormánykoalíció és az ellenzék között, meg­oldják a titkosszolgálatok megfelelő parlamenti fel­ügyeletét és megalkotják a kisebbségi nyelvtörvényt.. Az európai politikusok nem te­kintik lezártnak a Gaulieder­ügyet sem, mert nem értik, hogy a kormánykoalíció mi­ért nem tartja tiszteletben az Alkotmánybíróság egyértel­mű döntését. Tettek helyett a kormánykoa­líció inkább hajuknál fogva előrángatott érveket fabrikál annak magyarázására, hogy miért nem tesz eleget a jogos Július P. Lőrincz elvárásoknak. Jól jellemzi a jelenlegi helyzetet a kisebb­ségi nyelvtörvény megalkotá­sa körüli huzavona. Katarína Tóthová miniszterelnök-he­lyettes most azt állította Max van der Stoelnak, hogy jelen­leg 12 hatályos törvény rendelke­zik erről. Nemrég 18 ilyen törvény­ről beszélt, de mondott már har­minckettőt is. Tulajdonképpen senki sem tudja valójában, mennyi törvény is van valójában, hi­szen olykor olyan dokumentumokra hivatkoznak, amelyek nem a szlovákiai nemzetiségek hivatali nyelv­használatáról rendelkeznek. Ezért kellene mielőbb az al­kotmány betűje és szelleme szerint megalkotni a kisebb­ségi nyelvtörvényt. A Magyar Koalíciónak van már egy ter­vezete, amelyet azonban a miniszterelnök elutasított. Akkor vajon a kormánykoalí­ció miért nem készítette el a saját verzióját? Miért nem lépnek végre más téren is? Társadalmunk veszélyes zsákutcába került, s innen csak érzelmektől és agresszív propagandatámadásoktól mentes párbeszéd révén le­het kijutni. Csak akkor, ha er­re mindkét fél képes és haj­landó. A szerző a Pravda főszer­kesztő-helyettese. ÍMMSÍHHÍH Mit érdemel az a ...? KERTÉSZ GÁBOR Nem akarom védelmezni a nyakleveseket osztogató tanítókat, én általában hálával gondolok vissza jónéhányukra, akik épülé­semnek ezt a módját alkalmazták velem szemben egykoron. Nem haragszom, már akkor sem haragudtam - pedig ha mond­juk a Leczo Öcsi bá' lekent egyet, akkor a másikat a tábla adta­mert tudtam: az esetek százhárom százalékában nekik volt iga­zuk. (Amaradékon meg így utólag minek vitatkozzunk...?) Tudom, vannak tudományos szempontból jobb módszerek is, mint a zuhé, de azt is tudom, hogy e módszerek alkalmazása mindig a pedagógus túlhajszoltságától és a gyermek pillanat­nyi elmeállapotától függ, s hogy ez a konstelláció szerencséden esetben csattan egyet. Esetleg kettőt... De miért is foglalkozom én most - amikor sem pedagógus-, sem gyermeknap veszélye nem fenyeget - a tanár-diák viszony árnyas oldalával. Az ok: az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség... Ha mondjuk egy zólyo­mi nyugdíjas, büntetlen előéletű tanítónő ad egy nyaklevest egy tizennégy éves diáklánynak - minek következtében az ille­tő leányka maradandó károsodás nélkül huszonkét napig gyen­gélkedik - és ezzel a tettével a tanítónő bűncselekményt követ el, akkor tessék őt le is csukni akár. Megérdemli - miért nem kérdezte meg a leánykát, hogy ki fia-borja vagy te, aranyom. Mert egy pedagógus legyen körültekintő. Viszont ha a zólyomi tanító néni akár két évet is kaphat a nyaklevesért, milyen bün­tetésre számíthatnak azok, akikre egy ország épülését bízták, s akik - nem nyaklevesileg - több évtizeden túl sem nagyon gyógyuló, maradandó károsodást okoznak kicsiny honunknak. Okét milyren módszerekkel nevelték? Két eset lehetséges: vagy nem kaptak soha egyeden nyaklevest sem, és az baj, vagy túl sokat kaptak, s akkor az már kormánykoalíció... r . . . . ... . : • I 3...I.I •>•>.••. ŕ IF Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szezonzárás (Barát József karikatúrája) A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alulról építkező civil szervezet Tények és megoldások A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége nem szakszervezet, hanem ci­vil, polgári szerveződés. A szakszervezetté válás az elmúlt hat évben három alkalommal került teríték­re (országos közgyűlések előtt), a tagság minden esetben döntő többséggel utasította el. FODOR ATTILA Egyébként, véleményem sze­rint, erősen vitatható az az el­képzelés, hogy amennyiben az SZMPSZ szakszervezetté válna, eredményesebben védhetné a magyar pedagógusok érdekeit. Egy olyan országban, ahol nem veszik figyelembe az alkot­mányt, az alkotmánybíróság döntéseit, meghiúsítják a nép­szavazást, elrabolják a köztársa­sági elnök fiát, szétlopják a nemzeti vagyont, a három és félezer magyar pedagógus szak­szervezete nem jelentene aka­dályt a gőzhenger útjában. Gaál Lászlónak elmondhatom, senki sem faxolt Komáromból, s feltehetően Pozsonyból sem Brüsszelbe. Viszont július elején - néhány nappal azután, hogy elbocsátották Tóth Sándort ­Brüsszelben tanácskozott a Nem a pártjuk delegál­ta, kollégáik választot­ták meg. szakszervezetek nemzetközi szövetsége, s azon részt vettek a magyarországi pedagógus-szak­szervezetek képviselői is. Ők hívták fel a figyelmet a lehetsé­ges veszélyre. Talán ha a szer­kesztő úr érdeklődik, a cikkében felvetett meglepetések és meg­hökkenések egy részére választ kaphatott volna. Abban igaza van, hogy az elnök urat (értsd: Sidó Zoltánt) a járási hivatal elöljárója nem válthatja le, ezért OLVASÓI LEVELEK „Bűn" ás bűnhődés Amint az várható volt, a hata­lom lesújtott a kétnyelvű bizo­nyítványok kiállítóira. Az egyé­ni büntetéseken túl (elbocsájtás, igazgatóleváltás) a kollektív büntetés módszerét is bevetette. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban szep­tembertől az iskolák döntő többségében a pedagógusok nem kapnak személyi pótlékot. Azok sem, akik nem is állítottak ki bizonyítványt (a nem osztály­főnök pedagógusok, a nevelők). „bátran nyilatkozgathat". Ezzel más is van így, ugyebár? Tóth Mihály írásáról fontos megjegyezni, hogy kommentár: azaz olyan újságírói műfaj, amelyben a szerző saját, szub­jektív véleményét fogalmazza meg egy adott témában. Eköz­ben tényekre is támaszkodhat, ha akar... Neves hazai publicistánk - több írásából ítélve - szentül meg van győződve arról, hogy az SZMPSZ az egyik hazai magyar politikai mozgalom vazallusa. „... az hogy az SZMPSZ döntő mértékben annak a hazai ma­gyar politikai pártnak az ízlése szerint alakította ki struktúráját, amely a magunkrautaltságot, tehát a szlovákiai demokratikus erőktől való elzárkózás célsze­rűségét sugallta" - írja. Az SZMPSZ struktúrája (alulról építkező, háromlépcsős civil szervezet) és programjának alappillérei (a magyar iskolák és pedagógusok kollektív érdekvé­delme és szakmai innováció tá­mogatása) is gyakorlatilag 1990. januárjában (nyitrai pe­dagógusfórum) alakultak ki. Melyik hazai magyar párthoz is lehetett akkor igazodni? Talán meglepő, de az SZMPSZ elnök­ségében az Együttélés oszágos alelnöke egy-egy döntéshoza­talkor ugyanúgy csak az egyik kezét emelheti fel, mint a Ma­gyar Polgári Párt tisztségviselő­je. Méghozzá azért, mert egyi­küket sem a pártjuk delegálta, hanem a kollégák választották meg. Miért feltételezi Tóth Mi­hály, hogy a pedagógustársada­lom ennyire naiv és manipulál­ható? Miért nem tud írásaiban elszakadni a pártcentrumok bű­vös erejének az ideológiájától? Kizártnak tartja, hogy sokan vannak olyanok, akik úgy vé­geznek közszolgálatot, hogy reggel nem pártideológiával kelnek, napközben nem azért dolgoznak és éjjel nem azzal ál­modnak? A szlovák demokratikus erőktől való elzárkózásra utalást még azzal sem lehet elfogadni, hgy Tóth úr nem ismeri az SZMPSZ tevékenységét. Hiszen csak az Új Szót olvasva tudnia kéne, hogy a Szövetség kapcsolatot tartott fenn Kováč, Pisút és Harach ok­tatási miniszterekkel, Hejný és Komárik államtitkárokkal. Együttműködött az Učiteľské fó­rummal, 1995 tavaszán, az isko­latanácsokról szóló törvény mó­dosítása előtt együtt keresték fel valamennyi (szlovák és magyar) ellenzéki politikai mozgalom képviselőit. A Szövetség rendez­vényein olyan szlovák szakem­berek vettek részt és adtak elő, mint Vladislav Rosa, Emil Komárik, Michal Kovačič, Miron Zelina és mások! Az alterntív ok­tatás elleni küzdelem során a Szövetség kapcsolatba került a Helsinki Polgári Társulás tagjai­A szövetség vezetői együttműködést kez­deményeznek. val, az ellenzéki sajtó képviselői­vel. Alig egy hónapos az a dunaszerdahelyi határozat, amelynek értelmében a Szövet­ség vezetői együttműködést kez­deményeznek a demokratikus szlovák pártok képviselőivel a jövő évi választásokra készülő program oktatásügyi részének közös kidolgozása érdekében. A pedagósszövetség elemi érde­ke, hogy a kialakult helyzetre megoldásokat keressen és talál­jon. A maga módján, eszközei­vel és lehetőségeivel. Ezek eltér­nek a politikai mozgalmak, a szakszervezetek, az iskolataná­csok stb. lehetőségeitől. De együtt kerek egészet alkotnak. A független, szabad sajtót is bele­értve, amelynek munkánkra odafigyelő törődését a jövőben is köszönettel vesszük. A szerző a Szlovákiai Magyar pedagógusok Szövetségének tagja. Cikkének első részét tegnap közöltük. S hogy a pedagógusok megaláz­tatása teljes legyen, sok iskolá­ban csak egyetlen csoport talál­tatott méltónak a jutalomra - a technikai dolgozók. A jelenlegi politikai vezetés ezzel a dönté­sével újfent bebizonyította, hogy szerinte a társadalom szempontjából az igazi veszélyt nem a klasszikus értelemben vett bűnözés jelenti, hanem a jogait védő állampolgár. Mert amíg ebben az országban politi­kai színezetű bűncselekmények iratai kerülhetnek felderítetle­nül ad acta, amíg spekulánsok gazdagodhatnak meg kétes üz­letek révén egyik pillanatról a másikra, amíg maffiózók szá­molhatnak le egymással a rend­őrség szeme láttára, és különö­sebb következmények nélkül, addig a becsületesen dolgozó, de a korábban szerzett jogaihoz ragaszkodó pedagógust bűnö­zőként kezelik. A pedagógus­szövetség, a politikai reprezen­táció és a Magyar Szülők Szö­vetségének mobilizálása mellett meg lehetne kérdezni a „nem­zetiségileg vegyesen lakott terü­letek" szlovák kollégáit: Tud­ják-e, hogy az utóbbi két hónap­ban miért kaptak jóval maga­sabb személyi pótlékot a meg­szokottnál? S ha igen, megszó­lalt-e legalább egyszer is a lelki­ismeretük? Pelle István Bátorkeszi PRAVDA Cseh barátaimnak azt mond­tam, jó lesz, ha kettőt alszanak, mielőtt döntenek a NATO-tag­ságra vonatkozó népszavazás kiírásáról - mondta Göncz Ár­pád, magyar elnök a Pravdának adott inteijújában. Ebben az esetben nincs szó ad hoc dön­tésről, az ország sorsa a tét a kö­vetkező évtizedekben, sőt év­századokban - vélte Göncz és hozzátette, hogy le kell monda­ni bizonyos hagyományokról, meg kell tanulni másképp élni, más módon tekinteni a nemzet létének alapkérdéseire. Ezért mindent gondosan mérlegelni kell Magyarországon és a NATO-ba meghívott másik két országban is. Nincs szó válasz­tási kampányról, ezt a kérdést nem szabad alávetni az idősze­rű politikai vitáknak. A politikai pártoknak vannak érdekeik, de azok nemegyszer változnak, az adott pillanat befolyásolja őket. Az észak-atlanti integráció nem pillanatnyi kérdés - hangsú­lyozta a magyar államfő. NÁRODNÁ OBRODA Szomorú, amikor egy emberi jo­gokkal foglalkozó nem kor­mányzati szervezet egy olyan panaszt kap, amely inkább se­gélykiáltás a törvényben testet öltött politikai és nemzetiségi elvakultság következményei el­len - írja a lap a bakai Ecsedi Pé­ter esetéről, akit a dunaszerda­helyi szakmunkásképzőből ki­zártak azért, mert kétnyelvű bi­zonyítványt mutatott be. Meg­értem a bizonyítványok, a fel­iratok, az emlékművek ellen folytatott béka-egér harc politi­kai értelmét, mivel valakik a többségi nemzet védelmezői­ként akarnak tetszelegni - álla­pítja meg a szerző, de nyomban hozzáteszi: De egy 14 éves fiú ellen ? Nincs jobb út a polgárok­nak a nemzetiségre, etnikai ho­vatartozásra való tekintet nél­küli együvétartozásának meg­bontására mint az, amit a kor­mánykoalíció választott. Nincs jobb módja a többségi nemzet és a kisebbségek közötti kapcso­latok megszilárdításának, mint a nagyvonalúság, a vitás kérdé­sek megoldása, a társadalom­építés polgári elveinek hangsú­lyozása - állítja a kommentár. LIDOVÉ NOVINY Csehországban egyre jobban el­burjánzik a korrupció. A lakos­ság 77%-a meg van győződve arról, hogy a közélet szereplői­nek többsége korrupt - erre a megállapításra jutott az az or­szágos felmérés, amelyet a Lidové noviny kérésére készített a Társadalmi Kutatások Köz­pontja. A tavalyi hasonló felmé­réssel összehasonlítva 29%-ra nőtt azok aránya, akik meg van­nak győződve arról, hogy gya­korlatilag minden politikus és közéleti személyiség korrupt az országban. A lap adatokat közöl arról, hogy mi mennyibe kerül, ha az ember soron kívül kívánja elérni vagy megszerezni. Többszörös áremelés Még az év elején megkért az egyik nyugdíjas férfi rokonom, hogy vegyek neki ún. barett sap­kát. Ez a fejfedő korábban 20 koronába került, ám rokonom azt se bánta volna, ha 40 koro­náért veszem meg. Az első prob­léma ott kezdődött, hogy ez a sapkafajta egyszerűen hiány­cikk. Hosszú hetek keresése árán bukkantam csak rá. Ekkor jött a második bökkenő, az ára nem 20, nem 40, hanem 110 ko­rona. Ez aztán a biznisz... Hostina Irén Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents