Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-16 / 238. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KOMMENTÁR Kigondolni és... TUBA LAJOS Kigondoltuk, megterveztük, megpályáztuk, valóra váltottuk ežt a modellt tapasztalhattuk a HTMH által szervezett legutóbbi konferencián bemutatott mindhárom konkrét településfejlesztési példa esetében. Ez érvényes volt a munkahelyteremtésre éppen úgy, mint a szociálpolitikára, vagy a nálunk éppen húsbavágóan aktuális hulladékkezelésre és szennyvíztisztításra. Megpályáztuk - ez volt az a szó, amely hallatán a hazai polgármesterek elkeseredetten legyintettek. Nem is tehettek mást, hiszen ez az elem nálunk úgyszólván ismeretlen. Illetve források akadnak," csak éppen pályázat helyett pártkönywel lehet hozzájuk jutni. A közvélemény jórészt csak az állami környezetvédelmi alappal kapcsolatos gyanús döntéseket ismeri. A hazai önkormányzati szervezetek azonban összesen hatmilliárd koronára becsülik azt az összeget, amelyet különféle állami tartalékalapokból kaptak a hűségesek (például egyre több bizonyíték van arra, hogy egy bizonyos új mozgalom számára is így vásárolják a polgármestereket). Ez a jelenség a legutóbbi országos önkormányzati konferencián olyan nyílt ellenszenvbe csapott át, amelyre a DSZM jelen lévő miniszterei csak hisztérikus teremelhagyással tudtak reagálni. Hiba lenne azonban, ha a bevezetőben emlegetett modellről csak azért mondanánk le, mert nálunk nem lehet támogatásért pályázni. Néhány hónappal ezelőtt Tabajdi Csaba államtitkár még általános megdöbbenést váltott ki, amikor a határon túli magyarok konferenciáin azt hangoztatta: a legnagyobb problémát nem a pénz, hanem az újszerűen gondolkodó emberek hiánya jelenti. A tatabányai konferenciához hasonló rendezvények is azt bizonyítják, hogy ebben sok igazság van. Ahhoz ugyanis, hogy a modell alkalmazása során eljussunk a „megpályáztuk" fázisig, először az első két lépésen kell túljutnunk. A hazai önkormányzati gyakorlatot ismerve egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy egy magyarországihoz hasonló - esélyegyenlőségen alapuló - pályázati rendszer megjelenése esetén a magyarok a legrugalmasabban reagálók közé tartoznának. Márpedig ez nem feltétlenül a beláthatatlan jövő zenéje. Ezért is kellene nagyobb figyelmet szentelnünk annak, ki is lehetne, aki „kigondolná és megtervezJEOYZET Góg, Magóg, meg a fiai POLÁK LÁSZLÓ Könnyű volt, kérem, Adynak. Ő minden habozás nélkül leírta, hogy Góg és Magóg fia, s megkockáztathatta azt a kérdést is, hogy szabad-e sírni a Kárpátok alatt. A kérdést 1906-ban tette fel, a választ is megkapta 1997-ben. Szabad sírni a Kárpátok alatt, sőt lassan itt mást sem lehet, mint pityeregni. Na persze arra a kérdésére, hogy szabad-e betörnie Dévénynél, holmi új idők új dalaival, a válasz 90 év távlatából egyértelműen: nem. Még ha Bősnél tervezte volna a betörést, akkor talán lett volna esélye, de azt is kifújta neki a hágai Nemzetközi Bíróság. Kaput és falat sem kellene döngetnie immár, részben azért, mert a kapu, mármint a zsilipkapu, olykor-olykor magától is beszakad, a falat meg a gátat is hiába döngetné, mert azt Binder mester olyan erősre fabrikálta, hogy azon egyelőre nem fog sem Góg, sem Magóg. Közben, folytatva a verselemzést, felteszem a kérdést: érdemes volt-e Verecke híres útján jönni ? Ezt a dilemmát én, az új, énekes Vazul nem tudom eldönteni, tény viszont, hogy tipornak reám durván, gazul. Hiába vagyok Vazul. Bős, Gaulieder, nyelvtörvény, Popély Gyula, Kovács Péter új idők új dalai. Disszonánsak, hamisak, tele a hócipőm. Fülembe forró ólmot öntsetek, ne halljam az új idők új dalait. Mert debilek, feleslegesek, primitívek. Egyébként sokszor jut mostanában eszembe Kosáry Domokos egy rendkívül szellemes mondása. Plágium következik: azt mondta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki egy jó fej, hogy Bős, a kétnyelvű bizonyítvány, a nyelvtörvény mindmind olyan, mint a műtyúkszem: teljes egészében felesleges, de ugyanúgy fáj, mint az igazi. Sok minden fáj, sok a műtyúkszem. Persze legyünk optimisták Adyval: mégis győztes, mégis új és magyar. Értitek a szót, Góg és Magóg fiai ? Mégiscsak száll új szárnyakon a dal. Hogy milyen ? Egyelőre ilyen. i i

: Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (S238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývozdače, Koäická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten fs megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Jövőre nem kampányolok az érdekedben, mert már nemcsak a parlamentben vagy tehetetlen, hanem az ágyban is! (Gossányi Péter karikatúrája) Pöstyén után a jelenlegi cseh-szlovák politikai kapcsolatokról és a közeljövőről Havel és Klaus gesztusa Sokan még néhány nappal a pöstyéni szlovákcseh kormányfői találkozó után sem ocsúdtak fel abból a meglepetésből, amelyet Mečiar és Klaus okozott nekik. ĽUBOŠ PALATA A két miniszterelnök ugyanis a várakozással ellentétben nem tért haza üres kézzel. A cseh Kereskedelmi Bank és a szlovák Általános Hitelbank részvénycsomagjainak a cseréje létfontosságú volt Prága számára, elsősorban a pénzintézet minél sikeresebb privatizációja érdekében. Ez a megegyezés hozzájárult ahhoz,, hogy Klaus minden politikai presztízsveszteség nélkül beleegyezhessen abba, amire viszont Mečiar áhítozott: így aztán a Cseh Nemzeti Bankban letétben maradt szlovák aranyat az év végéig vagy legkésőbb a következő esztendő első hónapHa szemet huny a szlovákiai demokrácia mai állapota fölött. jaiban kiadják. A föderális vagyon kettéosztásából keletkezett többmilliárdos pozsonyi tartozásról hivatalosan nem esett szó. Mečiarnak úgy kellett ez a siker, mint egy falat kenyér, hiszen az arany hazatérése jói érzékelhető tény lesz, ugyanis az integrációs kudarcok következményeit a szlovák állampolgárok jelentős része ma még közvetlenül nem érzi a saját bőrén. Mečiar a választási kampány, előtte pedig a köztársaságielnök-választás előtt majd OLVASÓI LEVELEK Ellopták a Dunát A Duna elterelését hivatalosan C változatnak nevezik. Én lopásnak. A hágai bíróság ítéletét egyesek teljes győzelemként állítják be. Ki felett? Már megint a magyarok felett. Csak azt nem tudom, hogy hogyan tapsolhat valaki a másik megkárosításának. Milyen erkölcs lehet ott, ahol ilyen rablást ünnepelnek? Az építkezéshez elvett 40 ezer hektár kárpótlása nevetséges; büszkén mondhatja: „Megígértem, hogy visszaszerzem a szlovák aranyat, s lám, itt van." Klaus Pöstyénben is fényesen igazolta, hogy a lehetséges művészetének nagymestere. Az egyezséggel kemény csapást mért pártbeli riválisára, Josef Zieleniec külügyminiszterre, aki több mint egy éve minden kínálkozó alkalmat megragadva szervezkedik párt- és miniszterelnöke ellen. Most azonban csattanós választ kapott, hiszen a pöstyéni alku tükrében még szembetűnőbb a cseh külügyminiszter sikertelensége. Ő ugyanis képtelen volt komozdítani a mélypontról a cseh-szlovák politikai kapcsolatokat. Klaus viszont a jelek szerint igen. A cseh kormányfő még egy gesztust tett Mečiar felé, mert egy szóval sem célzott a szlovákiai demokrácia jelenlegi gondjaira, következetesen tartva magát korábbi kijelentéséhez, miszerint „Szlovákia szuverén ország, amely teljes mértékben felelős belpolitikájáért, de annak következményeiért is." Prága valószínűleg rájött arra, hogy Mečiar kormánygarnitúrájával csak akkor tarthat fenn viszonylag normális kapcsolatokat, ha szemet huny a szlovákiai demokrácia mai állapota fölött. Ezt a taktikát igazolja Václav Havel pálfordulása is, aki az Európa Tanács csúcstalálkozóján Michal Kováčcsal való eszmecseréje során kijelentette, hogy „Szlovákiában szabad választásokat tartanak, az országnak szabad a sajtója, van alkotmánybírósága, amely a döntéseivel olykor nemcsak a kormány, hanem a parlament határozatait is felülbírálja. A jogállami rendszer szempontjából tehát nincs baj a demokráciával Szlovákiában." A egy hektárért 4 ezer koronát fizettek ki csak a csallóközieknek. Az a legszomorúbb az egészben, hogy az egyház is hallgat, vagyis jónak ítéli a lopást. Lukács Fr. József Pozsony Egy emléktábla kapcsán „Nem csodálkozva már - és csodálkozva mégis/Hogy rajtunk ez is az is megesett..." (Reményik Sándor) - olvastam a megdöbbentő és felháborító tudósítást a szliácsfürdői „etniletűnt kommunista rezsim egyik legjelentősebb máskéntgondolkodója ezzel a véleményével veszélyes útra lépett, hiszen ő aztán igazán tudja, hogy ugyanezt a propagandaszöveget harsogták a pártállamban is, amelynek ugyancsak volt papíron sokfélejogot szavatoló alkotmánya, látszólag szabad választásokat tartottak, sőt nálunk hivatalosan többpártrendszer is volt. Klaus és Havel megnyilatkozásai jelzik, hogy Prágának dilemMegpróbál az előbbi forgatókönyv szerint cselekedni. mát jelent Szlovákia elszigeteltsége. Az egyik cseh elképzelés szerint a valóságosnál sokkal rózsásabbra kell festeni a jelenlegi szlovákiai helyzetet, és Szlovákiát ilyen áron is, s ha másként nem megy, hát a Mečiar-féle demokráciával együtt, be kell kapcsolni az eurointegrációs folyamatokba. Más taktikai verzió alapján viszont arra kell berendezkedni, hogy a Morva legalább egy bizonyos ideig olyan határ lesz, amely egymástól elválasztja a demokráciát az antidemokratikus világtól. A cseh elnök és a kormányfő jól érzékelhetően megpróbál az előbbi forgatókönyv szerint cselekedni. Csak az elkövetkező hetek mutatják meg, mennyire lesz célravezető ez a taktika, hiszen Pöstyénben valójában csak nagyon keveset oldottak meg a szlovák-cseh viszonyt továbbra is terhelő gondok közül. A szerző a Mladá fronta Dnes rovatvezetője, aki lapunk felkérésére írta a fenti cikket. kai tisztogatásról", Kossuth Lajos emléktáblájának, illetve özv. losonczi Szigyártó Sománé „ez áldásos fürdőt" 87 éve háborítatlanul dicsérő táblájának eltávolításáról. A szlovák nacionalizmus legújabb megnyilvánulása önmagáért beszél. Várhatjuk, hogy majd egy bölcs orvos megmagyarázza: a magyar szöveg rossz hatással van a betegek gyógyulására. Szigyártó Sománé a hálátlan Szliácsfürdő egykori hálás vendége egy békebeli nagyasszony volt a századvégi, század eleji Losoncon. Férje, losonczi Szigyártó Sámuel, ügyvéd, városi tanácsnok, TALLÓZÓ PRAVDA Nemcsók János, a hágai döntést követő szlovák-magyar kétoldalú tárgyalások magyar szakértői küldöttségének vezetője szerint már e hónap végén megkezdődhetnek az egyeztető tárgyalások. Nemcsók a lapnak adott interjúban elmondta, hogy Magyarország többféle változatra is felkészült, őszintén törekszik a megegyezésre, és várhatóan két-három tárgyalási fordulóra lesz szükség az álláspontok közelítéséhez. Szavaiból az is kiderült, hogy az anyagi kompenzáció kérdésében a nullaváltozatot, vagy az ehhez közelítő megoldást tartaná elfogadhatónak. A magyar államtitkár bizakodóan válaszolt arra a kérdésre, lát-e esélyt arra, hogy a döntés értelmében a két fél hat hónapon belül megegyezzen. „Hiszem, hogy Magyarország és Szlovákia bebizonyítja Európának, hogy a kontinens közepén két kultúrnemzet él egymás mellett, és képes egymással tárgyalni." Nemcsók elmondta, hogy Magyarország a dunacsúnyi objektum működtetésére több konkrét ajánlást kapott, viszont úgy véli, hogy a nagymarosi vízlépcsőt nem kell megépíteni. A folyam hajózhatósága érdekében viszont szükség lesz a Duna alsó szakaszának duzzasztására. A legolvasottabb cseh napilap szerdai száma interjút közöl a hivatalos prágai látogatáson tartózkodó Göncz Árpád magyar köztársasági elnökkel. Arra a kérdésre, van-e valami, ami esetleg még megakadályozhatja Magyarország csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, Göncz megjegyezte: „Igen, ilyen dolgok vannak. Nem vagyok jós, de ami Magyarországot illeti, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozást az egész társadalom támogatja."A határon túli kisebbségekkel kapcsolatban az államfő úgy véli, hogy Budapest csatlakozása az EU-hoz az ő szempontjukból is kedvező lenne, mert a határok átjárhatókká válnának, és csak papíron léteznének. Göncz szerint a szlovákiai magyar kisebbség védelme nem mond ellent annak, hogy Magyarországnak Szlovákia EU-hoz történő csatlakozása is érdeke. DIE PRESSE Ismét kérdésessé vált, hogy tartható-e Magyarország NATO-csatlakozásának menetrendje - véli szerdai cikkében az osztrák lap. A szerző megítélése szerint a magyar ellenzék azért utasította el a kormány azon javaslatát, hogy november 16-án csak a NATO-csatlakozás kérdésében legyen népszavazás, és azért ragaszkodik a földtulajdonlásról szóló referendumhoz is, mert ez a probléma erős emóciókat vált ki a lakosság körében, és ezt a közelgő választásokra való tekintettel ki akarja használni. később királyi tanácsos, egy régi losonci család utolsó férfi tagjaként halt meg 1895-ben. Vagyonát bőkezűen osztotta szét egyháza és városa között. Hajdani házában működött 1925 és 1938 között a Református Theológiai Szeminárium. Az épületet a múlt nyáron bontották le... Számos alapítványa révén a Szigyártó család neve még mintegy fél évszázadig ismert volt Losoncon, és a szliácsi emléktábla egészen napjainkig őrizte a nevüket. Mára ennek is vége... Böszörményi István Losonc