Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-16 / 238. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KOMMENTÁR Kigondolni és... TUBA LAJOS Kigondoltuk, megterveztük, megpályáztuk, valóra váltottuk ­ežt a modellt tapasztalhattuk a HTMH által szervezett leg­utóbbi konferencián bemutatott mindhárom konkrét telepü­lésfejlesztési példa esetében. Ez érvényes volt a munkahelyte­remtésre éppen úgy, mint a szociálpolitikára, vagy a nálunk éppen húsbavágóan aktuális hulladékkezelésre és szennyvíz­tisztításra. Megpályáztuk - ez volt az a szó, amely hallatán a hazai pol­gármesterek elkeseredetten legyintettek. Nem is tehettek mást, hiszen ez az elem nálunk úgyszólván ismeretlen. Illetve források akadnak," csak éppen pályázat helyett pártkönywel lehet hozzájuk jutni. A közvélemény jórészt csak az állami környezetvédelmi alappal kapcsolatos gyanús döntéseket is­meri. A hazai önkormányzati szervezetek azonban összesen hatmilliárd koronára becsülik azt az összeget, amelyet külön­féle állami tartalékalapokból kaptak a hűségesek (például egyre több bizonyíték van arra, hogy egy bizonyos új mozga­lom számára is így vásárolják a polgármestereket). Ez a jelen­ség a legutóbbi országos önkormányzati konferencián olyan nyílt ellenszenvbe csapott át, amelyre a DSZM jelen lévő mi­niszterei csak hisztérikus teremelhagyással tudtak reagálni. Hiba lenne azonban, ha a bevezetőben emlegetett modellről csak azért mondanánk le, mert nálunk nem lehet támogatá­sért pályázni. Néhány hónappal ezelőtt Tabajdi Csaba állam­titkár még általános megdöbbenést váltott ki, amikor a hatá­ron túli magyarok konferenciáin azt hangoztatta: a legna­gyobb problémát nem a pénz, hanem az újszerűen gondolko­dó emberek hiánya jelenti. A tatabányai konferenciához ha­sonló rendezvények is azt bizonyítják, hogy ebben sok igazság van. Ahhoz ugyanis, hogy a modell alkalmazása során eljus­sunk a „megpályáztuk" fázisig, először az első két lépésen kell túljutnunk. A hazai önkormányzati gyakorlatot ismerve egy­általán nem lehetünk biztosak abban, hogy egy magyarorszá­gihoz hasonló - esélyegyenlőségen alapuló - pályázati rend­szer megjelenése esetén a magyarok a legrugalmasabban rea­gálók közé tartoznának. Márpedig ez nem feltétlenül a belát­hatatlan jövő zenéje. Ezért is kellene nagyobb figyelmet szen­telnünk annak, ki is lehetne, aki „kigondolná és megtervez­JEOYZET Góg, Magóg, meg a fiai POLÁK LÁSZLÓ Könnyű volt, kérem, Adynak. Ő minden habozás nélkül le­írta, hogy Góg és Magóg fia, s megkockáztathatta azt a kér­dést is, hogy szabad-e sírni a Kárpátok alatt. A kérdést 1906-ban tette fel, a választ is megkapta 1997-ben. Szabad sírni a Kárpátok alatt, sőt lassan itt mást sem lehet, mint pityeregni. Na persze arra a kérdésére, hogy sza­bad-e betörnie Dévénynél, holmi új idők új dalaival, a válasz 90 év távlatából egy­értelműen: nem. Még ha Bős­nél tervezte volna a betörést, akkor talán lett volna esélye, de azt is kifújta neki a hágai Nemzetközi Bíróság. Kaput és falat sem kellene dönget­nie immár, részben azért, mert a kapu, mármint a zsi­lipkapu, olykor-olykor magá­tól is beszakad, a falat meg a gátat is hiába döngetné, mert azt Binder mester olyan erős­re fabrikálta, hogy azon egy­előre nem fog sem Góg, sem Magóg. Közben, folytatva a verselemzést, felteszem a kérdést: érdemes volt-e Verecke híres útján jönni ? Ezt a dilemmát én, az új, énekes Vazul nem tudom el­dönteni, tény viszont, hogy tipornak reám durván, gazul. Hiába vagyok Vazul. Bős, Gaulieder, nyelvtörvény, Popély Gyula, Kovács Péter ­új idők új dalai. Disszonán­sak, hamisak, tele a hócipőm. Fülembe forró ólmot öntse­tek, ne halljam az új idők új dalait. Mert debilek, felesle­gesek, primitívek. Egyébként sokszor jut mosta­nában eszembe Kosáry Do­mokos egy rendkívül szelle­mes mondása. Plágium kö­vetkezik: azt mondta a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, aki egy jó fej, hogy Bős, a kétnyelvű bizonyít­vány, a nyelvtörvény mind­mind olyan, mint a műtyúk­szem: teljes egészében feles­leges, de ugyanúgy fáj, mint az igazi. Sok minden fáj, sok a műtyúkszem. Persze le­gyünk optimisták Adyval: mégis győztes, mégis új és magyar. Értitek a szót, Góg és Magóg fiai ? Mégiscsak száll új szárnyakon a dal. Hogy milyen ? Egyelőre ilyen. i i : Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (S238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývozdače, Koäická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten fs megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Jövőre nem kampányolok az érdekedben, mert már nemcsak a parlamentben vagy tehetetlen, hanem az ágyban is! (Gossányi Péter karikatúrája) Pöstyén után a jelenlegi cseh-szlovák politikai kapcsolatokról és a közeljövőről Havel és Klaus gesztusa Sokan még néhány nap­pal a pöstyéni szlovák­cseh kormányfői találkozó után sem ocsúdtak fel ab­ból a meglepetésből, ame­lyet Mečiar és Klaus oko­zott nekik. ĽUBOŠ PALATA A két miniszterelnök ugyanis a várakozással ellentétben nem tért haza üres kézzel. A cseh Ke­reskedelmi Bank és a szlovák Ál­talános Hitelbank részvénycso­magjainak a cseréje létfontossá­gú volt Prága számára, elsősor­ban a pénzintézet minél sikere­sebb privatizációja érdekében. Ez a megegyezés hozzájárult ahhoz,, hogy Klaus minden po­litikai presztízsveszteség nélkül beleegyezhessen abba, amire vi­szont Mečiar áhítozott: így az­tán a Cseh Nemzeti Bankban le­tétben maradt szlovák aranyat az év végéig vagy legkésőbb a következő esztendő első hónap­Ha szemet huny a szlovákiai demokrácia mai állapota fölött. jaiban kiadják. A föderális va­gyon kettéosztásából keletke­zett többmilliárdos pozsonyi tartozásról hivatalosan nem esett szó. Mečiarnak úgy kellett ez a siker, mint egy falat kenyér, hiszen az arany hazatérése jói érzékelhető tény lesz, ugyanis az integrációs kudarcok követ­kezményeit a szlovák állampol­gárok jelentős része ma még közvetlenül nem érzi a saját bő­rén. Mečiar a választási kam­pány, előtte pedig a köztársasá­gielnök-választás előtt majd OLVASÓI LEVELEK Ellopták a Dunát A Duna elterelését hivatalosan C változatnak nevezik. Én lopás­nak. A hágai bíróság ítéletét egyesek teljes győzelemként ál­lítják be. Ki felett? Már megint a magyarok felett. Csak azt nem tudom, hogy hogyan tapsolhat valaki a másik megkárosításá­nak. Milyen erkölcs lehet ott, ahol ilyen rablást ünnepelnek? Az építkezéshez elvett 40 ezer hektár kárpótlása nevetséges; büszkén mondhatja: „Megígér­tem, hogy visszaszerzem a szlo­vák aranyat, s lám, itt van." Klaus Pöstyénben is fényesen igazolta, hogy a lehetséges mű­vészetének nagymestere. Az egyezséggel kemény csapást mért pártbeli riválisára, Josef Zieleniec külügyminiszterre, aki több mint egy éve minden kínál­kozó alkalmat megragadva szer­vezkedik párt- és miniszterelnö­ke ellen. Most azonban csatta­nós választ kapott, hiszen a pöstyéni alku tükrében még szembetűnőbb a cseh külügymi­niszter sikertelensége. Ő ugyan­is képtelen volt komozdítani a mélypontról a cseh-szlovák po­litikai kapcsolatokat. Klaus vi­szont a jelek szerint igen. A cseh kormányfő még egy gesztust tett Mečiar felé, mert egy szóval sem célzott a szlovákiai demok­rácia jelenlegi gondjaira, követ­kezetesen tartva magát korábbi kijelentéséhez, miszerint „Szlo­vákia szuverén ország, amely teljes mértékben felelős belpoli­tikájáért, de annak következmé­nyeiért is." Prága valószínűleg rájött arra, hogy Mečiar kor­mánygarnitúrájával csak akkor tarthat fenn viszonylag normá­lis kapcsolatokat, ha szemet huny a szlovákiai demokrácia mai állapota fölött. Ezt a takti­kát igazolja Václav Havel pálfor­dulása is, aki az Európa Tanács csúcstalálkozóján Michal Ko­váčcsal való eszmecseréje során kijelentette, hogy „Szlo­vákiában szabad választásokat tartanak, az országnak szabad a sajtója, van alkotmánybírósága, amely a döntéseivel olykor nem­csak a kormány, hanem a parla­ment határozatait is felülbírálja. A jogállami rendszer szem­pontjából tehát nincs baj a de­mokráciával Szlovákiában." A egy hektárért 4 ezer koronát fi­zettek ki csak a csallóközieknek. Az a legszomorúbb az egészben, hogy az egyház is hallgat, vagyis jónak ítéli a lopást. Lukács Fr. József Pozsony Egy emléktábla kapcsán „Nem csodálkozva már - és cso­dálkozva mégis/Hogy rajtunk ez is az is megesett..." (Reményik Sándor) - olvastam a megdöbbentő és felháborító tudósítást a szliácsfürdői „etni­letűnt kommunista rezsim egyik legjelentősebb máskéntgon­dolkodója ezzel a véleményével veszélyes útra lépett, hiszen ő aztán igazán tudja, hogy ugyan­ezt a propagandaszöveget har­sogták a pártállamban is, amely­nek ugyancsak volt papíron sok­félejogot szavatoló alkotmánya, látszólag szabad választásokat tartottak, sőt nálunk hivatalo­san többpártrendszer is volt. Klaus és Havel megnyilatkozá­sai jelzik, hogy Prágának dilem­Megpróbál az előbbi forgatókönyv szerint cselekedni. mát jelent Szlovákia elszigetelt­sége. Az egyik cseh elképzelés szerint a valóságosnál sokkal ró­zsásabbra kell festeni a jelenlegi szlovákiai helyzetet, és Szlová­kiát ilyen áron is, s ha másként nem megy, hát a Mečiar-féle de­mokráciával együtt, be kell kap­csolni az eurointegrációs folya­matokba. Más taktikai verzió alapján viszont arra kell beren­dezkedni, hogy a Morva leg­alább egy bizonyos ideig olyan határ lesz, amely egymástól el­választja a demokráciát az anti­demokratikus világtól. A cseh elnök és a kormányfő jól érzé­kelhetően megpróbál az előbbi forgatókönyv szerint cseleked­ni. Csak az elkövetkező hetek mutatják meg, mennyire lesz célravezető ez a taktika, hiszen Pöstyénben valójában csak na­gyon keveset oldottak meg a szlovák-cseh viszonyt továbbra is terhelő gondok közül. A szerző a Mladá fronta Dnes rovatvezetője, aki lapunk fel­kérésére írta a fenti cikket. kai tisztogatásról", Kossuth La­jos emléktáblájának, illetve özv. losonczi Szigyártó Sománé „ez áldásos fürdőt" 87 éve háborí­tatlanul dicsérő táblájának eltá­volításáról. A szlovák naciona­lizmus legújabb megnyilvánulá­sa önmagáért beszél. Várhatjuk, hogy majd egy bölcs orvos meg­magyarázza: a magyar szöveg rossz hatással van a betegek gyógyulására. Szigyártó Sománé a hálátlan Szliácsfürdő egykori hálás vendége egy bé­kebeli nagyasszony volt a szá­zadvégi, század eleji Losoncon. Férje, losonczi Szigyártó Sámu­el, ügyvéd, városi tanácsnok, TALLÓZÓ PRAVDA Nemcsók János, a hágai döntést követő szlovák-magyar kétol­dalú tárgyalások magyar szak­értői küldöttségének vezetője szerint már e hónap végén meg­kezdődhetnek az egyeztető tár­gyalások. Nemcsók a lapnak adott interjúban elmondta, hogy Magyarország többféle változatra is felkészült, őszin­tén törekszik a megegyezésre, és várhatóan két-három tárgya­lási fordulóra lesz szükség az ál­láspontok közelítéséhez. Szava­iból az is kiderült, hogy az anya­gi kompenzáció kérdésében a nullaváltozatot, vagy az ehhez közelítő megoldást tartaná elfo­gadhatónak. A magyar államtit­kár bizakodóan válaszolt arra a kérdésre, lát-e esélyt arra, hogy a döntés értelmében a két fél hat hónapon belül megegyez­zen. „Hiszem, hogy Magyarország és Szlovákia bebizonyítja Európá­nak, hogy a kontinens közepén két kultúrnemzet él egymás mellett, és képes egymással tár­gyalni." Nemcsók elmondta, hogy Magyarország a duna­csúnyi objektum működtetésé­re több konkrét ajánlást kapott, viszont úgy véli, hogy a nagy­marosi vízlépcsőt nem kell meg­építeni. A folyam hajózható­sága érdekében viszont szükség lesz a Duna alsó szakaszának duzzasztására. A legolvasottabb cseh napilap szerdai száma interjút közöl a hivatalos prágai látogatáson tartózkodó Göncz Árpád ma­gyar köztársasági elnökkel. Ar­ra a kérdésre, van-e valami, ami esetleg még megakadályozhat­ja Magyarország csatlakozását a NATO-hoz és az Európai Uni­óhoz, Göncz megjegyezte: „Igen, ilyen dolgok vannak. Nem vagyok jós, de ami Ma­gyarországot illeti, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozást az egész társadalom támogat­ja."A határon túli kisebbségek­kel kapcsolatban az államfő úgy véli, hogy Budapest csatlakozá­sa az EU-hoz az ő szempontjuk­ból is kedvező lenne, mert a ha­tárok átjárhatókká válnának, és csak papíron léteznének. Göncz szerint a szlovákiai magyar ki­sebbség védelme nem mond el­lent annak, hogy Magyaror­szágnak Szlovákia EU-hoz tör­ténő csatlakozása is érdeke. DIE PRESSE Ismét kérdésessé vált, hogy tartható-e Magyarország NA­TO-csatlakozásának menet­rendje - véli szerdai cikkében az osztrák lap. A szerző megítélése szerint a magyar ellenzék azért utasította el a kormány azon ja­vaslatát, hogy november 16-án csak a NATO-csatlakozás kérdé­sében legyen népszavazás, és azért ragaszkodik a földtulaj­donlásról szóló referendumhoz is, mert ez a probléma erős emóciókat vált ki a lakosság kö­rében, és ezt a közelgő választá­sokra való tekintettel ki akarja használni. később királyi tanácsos, egy ré­gi losonci család utolsó férfi tagjaként halt meg 1895-ben. Vagyonát bőkezűen osztotta szét egyháza és városa között. Hajdani házában működött 1925 és 1938 között a Reformá­tus Theológiai Szeminárium. Az épületet a múlt nyáron bontot­ták le... Számos alapítványa ré­vén a Szigyártó család neve még mintegy fél évszázadig is­mert volt Losoncon, és a szliácsi emléktábla egészen napjainkig őrizte a nevüket. Mára ennek is vége... Böszörményi István Losonc

Next

/
Thumbnails
Contents