Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-15 / 237. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KULTÚRA 9 Az 1997-1998-as évad első bemutatója a Kassai Thália Színházban: Kakukkfészek Heveny kórismék és idült állapotok Az egyetlen színházi történés az a pillanat volt, amikor egy magán uralkodni nem tudó néző őszinteségi rohamában az előadás első részének a fele tájékán, hangos szitkozódás közepette elhagyta a nézőteret. DUŠZA ISTVÁN Lelkiismeretes munkavállalóként én. nem tehettem meg ugyanezt. Igaz az is, hogy-a felháborodott néző töredékmondataiból kiszűrve - ő másért háborodott fel, mint ami engem felháborított. Mert magam is nagy-nagy késztetést éreztem hasonló hangos távozásra, csakhát a „mundér becsülete", a szakmai fegyelem és a színészek tisztelete, mindvégig visszatartott az effajta meggondolatlan cselekvéstől. A nézőnek jogában áll felháborodnia, jogában áll távoznia. Kérdés: mennyiben teheti ezt úgy a néző, hogy hangos megjegyzéseivel zavarja a többieket? Sajnos, korunk színházi nézője minden létező szélsőge ellenére is, csak ritkán teszi meg, hogy a neki nem tetsző előadással szemben hangosan vagy halkan már az előadás alatt kifejezze ellenvéleményét. Ezért is volt számomra szimpatikus ez a nézői gesztus - nézőtéri reakció a színpadi akciókra. A dolog ezzel felejthetővé is vált számomra, hiszen a felháborodást kiváltó színpadi szabadszájúság csak legritkább esetben függvénye az előadás minőségének. írói és rendezői eszköz, amely éppen azzal hat, hogy valakit felháborít, valakit rádöbbent, de meszszemenő következtetéseket ennek alapján nem kellene levonni. Ráadásul a Ken Keseyregényből (Száll a kakukk fészkére) Dale Wasserman írta Kakukkfészek című színmű egy az emberi lét perifériájának is tekinthető elmegyógyintézet keretei között játszódik, ahová beteg és deviáns embereket zár a társadalom. Az a társadalom, amely igazából nem mer szembenézni saját valóságával, amely megbetegíti a más körülmények között halálukig normálisan élő embereket, s ezért kirekeszti őket. Ebben a gondolati modellben fölösleges erőszakoltan aktualizálható elemeket keresni, hiszen ha van a Kesey-Wasserman színpadi szövegnek a „mindenkori" mához szóló üzenete, akkor az nem más, mint a történet és a figurák időfölöttisége. Ha Koncz Gábor m.v. rendezésében nem a bohózati elem, a jópofa bemondások és az így felhabosított helyzetkomikum dominálnának, színészileg bizonyára kidolgozottabbak lennének a központi figurák McMurphy (Tóth Tibor) és Ratched nővér (Kövesdi Szabó Mária) - karakterei. Akkor aligha lennének ennyire elnagyoltak az ápoltak elitcsapatába tartozók sem. Benkő Géza (Billy) és Pólós Árpád (Bromden) ziccerszerepei sem simulnának bele a Petrik Szilárd (Ches.. .diagnózispéldatárként álltak össze egésszé a színpadon... wick), Dudás Péter (Harding), Fabó Tibor (Martini), Illés Oszkár (Scanlon) alkotta heveny beteg csapatba, amely színészi játékával csupán illusztrálta a kinek-kinek orvosilag meghatározott kórképet. Tőlük olyan dolgokat láttam, amelyek elsősorban valamifajta képes, mozgó diagnózispéldatárként álltak össze egésszé a színpadon, s azok is az elmebetegségek közhelyes megnyilvánulásainak a szintjén születtek meg. Nem kevésbé volt ilyen a Várady Béla (Ruckly), Gyurkovics Mihály (Matterson) és Balázsy László (Ellis) alkotta idült állapotú betegcsapat. Ők voltak azok a figurák, akik legfeljebb poentírozott közbeszólásaikkal voltak jelen a játékban akkor, ha éppen nem élő díszletelemként funkcionáltak a hevenyek játékához. Nehéz volt felfedezni másfajta rendezői tudatosságot, mint amiről a bohózati játékstílus szólt. Ennek következtében nem volt a színészi játékban jellemformálás, a Ratched főnővér és a nővérek (Molnár Xénia, Tóth Éva) közötti viszony kurtán-furcsán volt elintézve, s nem derült ki az sem, mitől ennyire vadak Warren (Bocsárszky Attila) és Williams (László Géza) ápolók, de a Turkle ápoló (Bocsárszky Pál) három éjszakai magánszámának a dramaturgiai funkciója is tisztázatlan maradt. Nem is szólva Dr. Spivey (Érsek György) statisztává való degradálásáról. Candy Starr (Bandor Éva) és Sandra (Szvrcsek Anita) jelenete is a bulizás tényére korlátozódott, pedig Billy meggyógyítása mindenképpen Candy utcalányi emberségének tudható be. Igaz, ennek hitelességét ugyancsak lerontotta, hogy a szexuális előjátékot a színpad rendezői jobbján elöl exponálták. Kétségtelen, hogy a Wasserman-féle színpadi adaptációnak ezek olyan írói ügyetlenségei és dramaturgiai esetlegességei, amelyeket a rendezők a lehető legteljesebb mértékben igyekeznek kiküszöbölni. Nem véletlenül, hiszen bírálói ezek alapján vonják kétségbe ennek a változatnak a játszhatóságát. Az adaptáló színpadi nagyvonalúXXVII. Fábry Napok, Kassa: ma is időszerű az író szellemi hagyatéka Az életműtől a jövő Európájáig MISLAY EDIT „Kedves Kollegám, könyvét, melyet Remenyik barátomtól kaptam kölcsön, mérhetetlen gyönyörűséggel olvastam; már hetek óta barátom és vigasztalóm. Engedje meg, hogy így ismeretlenül is köszöntsem azért a gyönyörűségért, melyet a reakció bűzljpdött posványában, hála pompás tollának, éreznem engedett. Sok szeretettel üdvözli: Faludy György." A számos fénykép és dokumentum között a kiváló költő rövid, a harmincas évekből származó levele is olvasható volt a száz éve született Fábry Zoltán tiszteletére rendezett emlékkiállításon. Személyes, meleg hangú sorok. Hasonló közvetlenséget tapasztalhattunk a Fábry Napok keretében zajlott konferencia nem egy előadásán is. Az ember, az író, a közéleti személyiség elevenedett meg a személyes emlékek nyomán: vitathatatlan érdemeivel, felismeréseivel, hibáival és tévedéseivel együtt. Fábry életművének felülvizsgálata elkerülhetetlen, hangzott el, de a rostán mindenképpen fennmaradnak azok az értékek, az a Fábry Zoltán (Fotó: archív) magatartásforma, amely a tévedéseknéljóval többet nyom a latban. S ezek az értékek amellett, hogy időtállóak, napjainkban fájdalmasan aktuálisak is. (Pedig mennyivel jobb lenne, ha A vádlott megszólal sorai történelmi dokumentummá homályosodtak volna...) Ugyancsak szó esett arról a furcsa ellentmondásról, hogy aktualitása ellenére Fábry Zoltán műveit ma alig ismeri a hazai olvasóközönség. Majdhogynem szlovákiai magyar legenda lett belőle. Talán részben ennek is volt köszönhető az a, hazai irodalmi berkekben pár éve fellángolt heves vita, melyben a fiatalabb írói nemzedék megkérdőjelezte Fábry szerepét. Végül is, a nagy felháborodás ellenére, egyértelmű, hogy ennek be kellett következnie: „majdnem-legendaként" Fábry sem kerülhette el a sorsát, s ez a vita is szervesen illeszthető az irodalmi nemzedékváltások hozta átértékelések, a hagyománnyal való szembefordulás századok óta rendszeresen ismétlődő folyamatába. Azzal pedig már a kortársak közül is sokan tisztában voltak, hogy az osztályharc hangsúlyozása, az esztétikai szempontok, értékek ...műveit ma alig ismeri az olvasóközönség. háttérbe szorítása nem egyértelműen követendő irány. Az elmúlt negyven év „nagy ábrándjának", az egyenlő esélyekkel kecsegtető, vakvágányra futott eszmének sem Fábry volt errefelé az egyedüli híve. Szerződése a párttal, hangzott el a konferencián az író szavait idézve, olyan volt, mint két házastárs között kötött szerződés, amely az egyik vagy a másik fél félrelépése esetén felbontható. Csalódásának, a szerződésfelbontást indokló tényeknek, ma már köztudott, naplójában is hangot adott, akárcsak közeli barátai, ismerősei körében. Mindenképpen a józan középutat kell keresni a legendásítás és a teljes tagadás között, csengtek egybe az idei, XXVII. Fábry Napokon, Kassán elhangzott előadások végkövetkeztetései. Fábry sokszor hangsúlyozott „műfaja", az antifasizmus, valamint a humánum és az Európa-központúság az, amit életművéből minden helyzetben, bármiféle ódzkodás nélkül vállalhatunk. Jó érzékkel kapcsolták a szervezők az életművet elemző előadásokhoz Fábry Európa-képétől elindulva (amely már akkor is „a szellem Európája" volt: a görög kultúra, a római jogrend és a keresztényerkölcsiség ideálja) a jelenlegi európai helyzettel és a jövőbeli esélyekkel foglalkozó előadásokat, s így tapinthatóan időszerűvé tették a Fábry-hagyatékot. Ezzel egyben fel is vázolták a rendezvénysorozat szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, jövőben is járható utat. Házsongárdi séta Szene. A Csemadok országos tanácsa, terülti választmánya és szenei alapszervezete szervezésében, a Szeczi Molnár Albert Napok keretében ma délután 18.45 órakor fotókiállítás nyílik és irodalmi összeállítás hangzik el Házsongárdi séta címmel a szenei művelődési ház kiállítótermében. Ezt megelőzően 18.00 órakor kerül sor Szenczi Molnár Albert szobrának megkoszorúzására a városháza előtti téren, (ú) A Böngésző nyertese Zajlik az elmegyógyintézeti demokrácia „parlamenti ülése". Balról jobbra: Kövesdi Szabó Mária (Ratched főnővér), Érsek György (Dr.Spivey), Fabó Tibor (Martini), Petrik Szilárd (Cheswick), Benkő Géza (Billy), Dudás Péter (Harding) Tóth Tibor (McMurphy) és Illés Oszkár (Scanlon). (Rózsavölgyi felvétele) ságait elkerülendő, a rendezők a „hevenyek" és „idültek" közötti viszonyt mindkét csapat emberi arcéleinek hangsúlyozásával hozzák az előtérbe, s a McMurphy és Ratched főnővér közötti konfliktust plasztikus, aprólékos lélektani alapozottságú színészi játékkal emelik az előadások domináns elemévé. Máshol Bromden, az indián volt a másik normális figura McMurphyval együtt, s nem véletlenül maradt kétség a nézőben a főhős halálával kapcsolatban, amikor a műtét után McMurphyt a karjaiba véve szökik meg az intézetből. De nem a kassai előadásban. Koncz Gábor rendezésében képletesen szólva - mintha a színészek számára nem lenne elegendő hely a szerepek megformálásához. Minden a bohózati hangütést és a helyzetkomikumot szolgálja, ami kétségtelenül meg is jelenik az előadás egészében. Olyan szélsőségekig hagyja elmenni a színészeket, mint a McMurphy által magyarul parodizált Mečiar, vagy a kinézetében és gesztusaiban Hitlert idéző Cheswik. Ennek az első síkon megjelenő réndezői (vagy tán színészi?) ötletsornak a csúcsát mindemképpen az intézeti buli kezdetekor a shakerként funkcionáló kórházi „kacsa" bevetése képezi. Ennyire betegeknek a „hevenyek" és velük együtt McMurphy sem tekinthető, hacsak az egész Kakukkfészket Ken Kesey-stől, Wassermanostól, Koncz Gáborostól és Tháliástól együtt tényleg nem vesszük komolyan. A Vasárnap 41. számában feltett kérdésre a héten 1104 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap P. Vonyik Érzsébet a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Szabó Irén lévai ölvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 6. (v) Régi Zenei Napok Pozsony. Október 19-éig zajlik a Régi Zenei Napok című nemzetközi fesztivál. A rendezvény október 19-én 19.00 órakor a pozsonyi vár hangversenytermében tartandó záróhangversenyén fellép Kiss Noémi budapesti művésznő, aki Vivaldi La Sena festeggiante serenat-jának egyik - szoprán - főszerepét alakítja majd. (mki) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző (11) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos(19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Magánbűnök (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Anakonda (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 Butch Cassidy és Sundabce kölyök (am.) 19.30 Hóvihar (cseh) 19.15 KASSA ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az elveszett világ (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Francia csók (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Nadja (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Az angol beteg (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dante pokla (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Magánbűnök (am.) 19 Két táncjáték és egy opera videofilmen Bartók-előadások Somorján ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Két érdekes előadást hallhatnak a zenekedvelők Somorján, október 17-én, pénteken a művészeti alapiskola (Park u. 4) koncerttermében. Bartók zongoraműveit 13.00 órakor Szabó Orsolya, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet tanára elemzi, Bartók zenekari műveit pedig 14.30-kor Nemes Klára, aki ugyancsak a neves kecskeméti intézet pedagógusa. Ugyanaznap a nagy zeneszerző színpadi műveit bemutató videofilm tekinthető meg d.e. 11 órakor a magyar gimnáziumban. A rendező, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Pedagógiai Intézete minden érdeklődőt szeretettel vár. Vasárnap "í nvugy mivtJ rKflrtij ;••.,< -..-.U3 somorjai "1 (L * ikli.h? J-O A VASARNAP 42. számának tartalmából: > Turner milliárdja - Kövesdi Károly írása > „Közös program kell" - Polák László interjúja Bugár Bélával, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével !• Újjáéledő kisiskola - Vrabec Mária riportja az újranyílt kálazi magyar iskoláról > Hazatért Márai (?) -Lőcsei Gabriella írása > Sportághonosítók a csölösztői tónál - Zsigárdi Lászó interjúja Öry Péterrel, a somorjai 3D vadász-íjász klub vezetőségi tagjával