Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-15 / 237. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 16. KULTÚRA 9 Az 1997-1998-as évad első bemutatója a Kassai Thália Színházban: Kakukkfészek Heveny kórismék és idült állapotok Az egyetlen színházi törté­nés az a pillanat volt, ami­kor egy magán uralkodni nem tudó néző őszinteségi rohamában az előadás el­ső részének a fele tájékán, hangos szitkozódás köze­pette elhagyta a nézőteret. DUŠZA ISTVÁN Lelkiismeretes munkavállaló­ként én. nem tehettem meg ugyanezt. Igaz az is, hogy-a fel­háborodott néző töredékmon­dataiból kiszűrve - ő másért há­borodott fel, mint ami engem felháborított. Mert magam is nagy-nagy késztetést éreztem hasonló hangos távozásra, csakhát a „mundér becsülete", a szakmai fegyelem és a színészek tisztelete, mindvégig visszatar­tott az effajta meggondolatlan cselekvéstől. A nézőnek jogában áll felháborodnia, jogában áll távoznia. Kérdés: mennyiben te­heti ezt úgy a néző, hogy hangos megjegyzéseivel zavarja a többi­eket? Sajnos, korunk színházi nézője minden létező szélsőge ellenére is, csak ritkán teszi meg, hogy a neki nem tetsző előadással szemben hangosan vagy halkan már az előadás alatt kifejezze el­lenvéleményét. Ezért is volt szá­momra szimpatikus ez a nézői gesztus - nézőtéri reakció a színpadi akciókra. A dolog ezzel felejthetővé is vált számomra, hiszen a felháborodást kiváltó színpadi szabadszájúság csak legritkább esetben függvénye az előadás minőségének. írói és rendezői eszköz, amely éppen azzal hat, hogy valakit felhábo­rít, valakit rádöbbent, de mesz­szemenő következtetéseket en­nek alapján nem kellene levon­ni. Ráadásul a Ken Kesey­regényből (Száll a kakukk fész­kére) Dale Wasserman írta Ka­kukkfészek című színmű egy az emberi lét perifériájának is te­kinthető elmegyógyintézet ke­retei között játszódik, ahová be­teg és deviáns embereket zár a társadalom. Az a társadalom, amely igazából nem mer szem­benézni saját valóságával, amely megbetegíti a más körül­mények között halálukig nor­málisan élő embereket, s ezért kirekeszti őket. Ebben a gondo­lati modellben fölösleges erő­szakoltan aktualizálható eleme­ket keresni, hiszen ha van a Kesey-Wasserman színpadi szö­vegnek a „mindenkori" mához szóló üzenete, akkor az nem más, mint a történet és a figurák időfölöttisége. Ha Koncz Gábor m.v. rendezé­sében nem a bohózati elem, a jó­pofa bemondások és az így fel­habosított helyzetkomikum do­minálnának, színészileg bizo­nyára kidolgozottabbak lenné­nek a központi figurák ­McMurphy (Tóth Tibor) és Ratched nővér (Kövesdi Szabó Mária) - karakterei. Akkor alig­ha lennének ennyire elnagyol­tak az ápoltak elitcsapatába tar­tozók sem. Benkő Géza (Billy) és Pólós Árpád (Bromden) ziccerszerepei sem simulnának bele a Petrik Szilárd (Ches­.. .diagnózispéldatár­ként álltak össze egésszé a színpadon... wick), Dudás Péter (Harding), Fabó Tibor (Martini), Illés Osz­kár (Scanlon) alkotta heveny beteg csapatba, amely színészi játékával csupán illusztrálta a kinek-kinek orvosilag meghatá­rozott kórképet. Tőlük olyan dolgokat láttam, amelyek első­sorban valamifajta képes, moz­gó diagnózispéldatárként álltak össze egésszé a színpadon, s azok is az elmebetegségek köz­helyes megnyilvánulásainak a szintjén születtek meg. Nem ke­vésbé volt ilyen a Várady Béla (Ruckly), Gyurkovics Mihály (Matterson) és Balázsy László (Ellis) alkotta idült állapotú be­tegcsapat. Ők voltak azok a figu­rák, akik legfeljebb poentírozott közbeszólásaikkal voltak jelen a játékban akkor, ha éppen nem élő díszletelemként funkcionál­tak a hevenyek játékához. Ne­héz volt felfedezni másfajta ren­dezői tudatosságot, mint amiről a bohózati játékstílus szólt. En­nek következtében nem volt a színészi játékban jellemformá­lás, a Ratched főnővér és a nővé­rek (Molnár Xénia, Tóth Éva) közötti viszony kurtán-furcsán volt elintézve, s nem derült ki az sem, mitől ennyire vadak Warren (Bocsárszky Attila) és Williams (László Géza) ápolók, de a Turkle ápoló (Bocsárszky Pál) három éjszakai magánszá­mának a dramaturgiai funkciója is tisztázatlan maradt. Nem is szólva Dr. Spivey (Érsek György) statisztává való degra­dálásáról. Candy Starr (Bandor Éva) és Sandra (Szvrcsek Anita) jelenete is a bulizás tényére kor­látozódott, pedig Billy meggyó­gyítása mindenképpen Candy utcalányi emberségének tudha­tó be. Igaz, ennek hitelességét ugyancsak lerontotta, hogy a szexuális előjátékot a színpad rendezői jobbján elöl exponál­ták. Kétségtelen, hogy a Wasser­man-féle színpadi adaptációnak ezek olyan írói ügyetlenségei és dramaturgiai esetlegességei, amelyeket a rendezők a lehető legteljesebb mértékben igyekez­nek kiküszöbölni. Nem véletle­nül, hiszen bírálói ezek alapján vonják kétségbe ennek a válto­zatnak a játszhatóságát. Az adaptáló színpadi nagyvonalú­XXVII. Fábry Napok, Kassa: ma is időszerű az író szellemi hagyatéka Az életműtől a jövő Európájáig MISLAY EDIT „Kedves Kollegám, könyvét, me­lyet Remenyik barátomtól kap­tam kölcsön, mérhetetlen gyö­nyörűséggel olvastam; már he­tek óta barátom és vigasztalóm. Engedje meg, hogy így ismeret­lenül is köszöntsem azért a gyö­nyörűségért, melyet a reakció bűzljpdött posványában, hála pompás tollának, éreznem enge­dett. Sok szeretettel üdvözli: Faludy György." A számos fény­kép és dokumentum között a ki­váló költő rövid, a harmincas évekből származó levele is olvas­ható volt a száz éve született Fábry Zoltán tiszteletére rende­zett emlékkiállításon. Szemé­lyes, meleg hangú sorok. Hason­ló közvetlenséget tapasztalhat­tunk a Fábry Napok keretében zajlott konferencia nem egy elő­adásán is. Az ember, az író, a közéleti személyiség elevenedett meg a személyes emlékek nyo­mán: vitathatatlan érdemeivel, felismeréseivel, hibáival és téve­déseivel együtt. Fábry életművének felülvizsgá­lata elkerülhetetlen, hangzott el, de a rostán mindenképpen fenn­maradnak azok az értékek, az a Fábry Zoltán (Fotó: archív) magatartásforma, amely a téve­déseknéljóval többet nyom a lat­ban. S ezek az értékek amellett, hogy időtállóak, napjainkban fájdalmasan aktuálisak is. (Pe­dig mennyivel jobb lenne, ha A vádlott megszólal sorai történel­mi dokumentummá homályo­sodtak volna...) Ugyancsak szó esett arról a fur­csa ellentmondásról, hogy aktu­alitása ellenére Fábry Zoltán műveit ma alig ismeri a hazai ol­vasóközönség. Majdhogynem szlovákiai magyar legenda lett belőle. Talán részben ennek is volt köszönhető az a, hazai iro­dalmi berkekben pár éve fellán­golt heves vita, melyben a fiata­labb írói nemzedék megkérdője­lezte Fábry szerepét. Végül is, a nagy felháborodás ellenére, egy­értelmű, hogy ennek be kellett következnie: „majdnem-legen­daként" Fábry sem kerülhette el a sorsát, s ez a vita is szervesen il­leszthető az irodalmi nemzedék­váltások hozta átértékelések, a hagyománnyal való szembefor­dulás századok óta rendszeresen ismétlődő folyamatába. Azzal pedig már a kortársak közül is sokan tisztában voltak, hogy az osztályharc hangsúlyozása, az esztétikai szempontok, értékek ...műveit ma alig isme­ri az olvasóközönség. háttérbe szorítása nem egyértel­műen követendő irány. Az el­múlt negyven év „nagy ábránd­jának", az egyenlő esélyekkel ke­csegtető, vakvágányra futott esz­mének sem Fábry volt errefelé az egyedüli híve. Szerződése a párt­tal, hangzott el a konferencián az író szavait idézve, olyan volt, mint két házastárs között kötött szerződés, amely az egyik vagy a másik fél félrelépése esetén fel­bontható. Csalódásának, a szer­ződésfelbontást indokló tények­nek, ma már köztudott, naplójá­ban is hangot adott, akárcsak kö­zeli barátai, ismerősei körében. Mindenképpen a józan közép­utat kell keresni a legendásítás és a teljes tagadás között, cseng­tek egybe az idei, XXVII. Fábry Napokon, Kassán elhangzott elő­adások végkövetkeztetései. Fáb­ry sokszor hangsúlyozott „műfa­ja", az antifasizmus, valamint a humánum és az Európa-közpon­túság az, amit életművéből min­den helyzetben, bármiféle ódz­kodás nélkül vállalhatunk. Jó érzékkel kapcsolták a szerve­zők az életművet elemző előadá­sokhoz Fábry Európa-képétől el­indulva (amely már akkor is „a szellem Európája" volt: a görög kultúra, a római jogrend és a ke­resztényerkölcsiség ideálja) a je­lenlegi európai helyzettel és a jö­vőbeli esélyekkel foglalkozó elő­adásokat, s így tapinthatóan idő­szerűvé tették a Fábry-hagya­tékot. Ezzel egyben fel is vázolták a rendezvénysorozat szempont­jából egyáltalán nem lényegte­len, jövőben is járható utat. Házsongárdi séta Szene. A Csemadok országos tanácsa, terülti választmánya és szenei alapszervezete szervezésében, a Szeczi Molnár Albert Napok keretében ma délután 18.45 órakor fotókiállítás nyílik és irodalmi összeállítás hangzik el Házsongárdi séta címmel a szenei művelődési ház kiállítótermében. Ezt megelőzően 18.00 órakor kerül sor Szenczi Molnár Albert szobrának meg­koszorúzására a városháza előtti téren, (ú) A Böngésző nyertese Zajlik az elmegyógyintézeti demokrácia „parlamenti ülése". Balról jobbra: Kövesdi Szabó Mária (Ratched főnővér), Érsek György (Dr.Spivey), Fabó Tibor (Martini), Petrik Szilárd (Cheswick), Benkő Géza (Billy), Dudás Péter (Harding) Tóth Tibor (McMurphy) és Illés Oszkár (Scanlon). (Rózsavölgyi felvétele) ságait elkerülendő, a rendezők a „hevenyek" és „idültek" közötti viszonyt mindkét csapat emberi arcéleinek hangsúlyozásával hozzák az előtérbe, s a McMurp­hy és Ratched főnővér közötti konfliktust plasztikus, aprólé­kos lélektani alapozottságú szí­nészi játékkal emelik az előadá­sok domináns elemévé. Máshol Bromden, az indián volt a másik normális figura McMurphyval együtt, s nem véletlenül maradt kétség a nézőben a főhős halálá­val kapcsolatban, amikor a mű­tét után McMurphyt a karjaiba véve szökik meg az intézetből. De nem a kassai előadásban. Koncz Gábor rendezésében ­képletesen szólva - mintha a szí­nészek számára nem lenne ele­gendő hely a szerepek megfor­málásához. Minden a bohózati hangütést és a helyzetkomiku­mot szolgálja, ami kétségtelenül meg is jelenik az előadás egészé­ben. Olyan szélsőségekig hagyja elmenni a színészeket, mint a McMurphy által magyarul paro­dizált Mečiar, vagy a kinéze­tében és gesztusaiban Hitlert idéző Cheswik. Ennek az első sí­kon megjelenő réndezői (vagy tán színészi?) ötletsornak a csú­csát mindemképpen az intézeti buli kezdetekor a shakerként funkcionáló kórházi „kacsa" be­vetése képezi. Ennyire betegek­nek a „hevenyek" és velük együtt McMurphy sem tekinthe­tő, hacsak az egész Kakukkfész­ket Ken Kesey-stől, Wasser­manostól, Koncz Gáborostól és Tháliástól együtt tényleg nem vesszük komolyan. A Vasárnap 41. számában feltett kérdésre a héten 1104 he­lyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap P. Vonyik Érzsébet a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sor­solta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Szabó Irén lévai ölvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 6. (v) Régi Zenei Napok Pozsony. Október 19-éig zajlik a Régi Zenei Napok című nemzetközi fesztivál. A rendezvény október 19-én 19.00 óra­kor a pozsonyi vár hangversenytermében tartandó záróhang­versenyén fellép Kiss Noémi budapesti művésznő, aki Vivaldi La Sena festeggiante serenat-jának egyik - szoprán - fősze­repét alakítja majd. (mki) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét verseny­ző (11) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos(19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Armaggedon (19.30) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfé­szek (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Magánbűnök (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Anakonda (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 Butch Cassidy és Sundabce kö­lyök (am.) 19.30 Hóvihar (cseh) 19.15 KASSA ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az elveszett világ (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Francia csók (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Nadja (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Az an­gol beteg (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dan­te pokla (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Magán­bűnök (am.) 19 Két táncjáték és egy opera videofilmen Bartók-előadások Somorján ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Két érdekes előadást hallhatnak a zenekedvelők Somorján, októ­ber 17-én, pénteken a művésze­ti alapiskola (Park u. 4) koncert­termében. Bartók zongoramű­veit 13.00 órakor Szabó Orso­lya, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet tanára elemzi, Bartók zenekari műveit pedig 14.30-kor Nemes Klára, aki ugyancsak a neves kecske­méti intézet pedagógusa. Ugyanaznap a nagy zeneszerző színpadi műveit bemutató vide­ofilm tekinthető meg d.e. 11 órakor a magyar gimnázium­ban. A rendező, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­ge Pedagógiai Intézete minden érdeklődőt szeretettel vár. Vasárnap "í nvugy mivtJ rKflrti­j ;••.,< -..-.U­3 somorjai "1 (L * ikli.h? J-O A VASARNAP 42. számának tartalmából: > Turner milliárdja - Kövesdi Károly írása > „Közös program kell" - Polák László interjúja Bugár Bélá­val, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével !• Újjáéledő kisiskola - Vrabec Mária riportja az újranyílt kálazi magyar iskoláról > Hazatért Márai (?) -Lőcsei Gabriella írása > Sportághonosítók a csölösztői tónál - Zsigárdi Lászó interjúja Öry Péterrel, a somorjai 3D vadász-íjász klub vezetőségi tagjával

Next

/
Thumbnails
Contents