Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)
1997-10-11 / 234. szám, szombat
ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 9. S PORT / TÉ VÉ ÉS RÁ DIÓ - SZ OM BA T | || Világpremier Bécsben. Roman Polanski friss „vámpírvérrel" itatja nézőit. Kapós a portéka Vérszívók tündöklése Agyafúrt fiekó ez a Polanski. Pontosan húsz évvel azután, hogy filmre vitte a Vámpírok bálját, ezt a hátborzongató, ugyanakkor sziporkázóan szellemes „Piroska és a farkast", Bécsben, a " Raimund Theaterben musicalt faragott belőle. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mintha érezte volna: időközben kihűl Amerika haragja, s egy világraszóló siker kíséretében könnyebb lesz a visszaút oda, ahol mindig is jól érezte magát. Túl az Óperencián ugyanis mélyen meghajoltak kivételes tehetsége előtt. Lengyelországban forgatott 1962-es filmje, a Kés a vízben az amerikai nézőket is alaposan fejbekólintotta, így semmi akadálya nem volt annak, hogy pár éves nyugat-európai ^portyázása" után az Egyesült Államokban folytassa rendezői pályafútását. Ment is minden a legnagyobb rendben - egy ideig. Filmjeivel (Iszonyat, Rosemary gyermeke, Macbeth, Kínai negyed) újra és újra kasszasikert döntött, magánéléte azonban kellemetlen fejezetekkel bővült. Felesége, a szépséges Sharon Tate brutális gyilkosság áldozatává vált: fürdés közben, terhesen ölték meg Los Angeles-i villájukban. Évekkel később Polanski-botránytól hangos a világsajtó: a negyvenvalahány éves fenegyereket kiskorú lányok megrontásával vádolják, és kiutasítják az Államokból. Mi is következhetne ezután, mint Thomas Hardy remekműve, az Egy tiszta nő Nastassja Kinskivel a címszerepben, majd jó néhány rendezés után a Rettenthetetlen Vámpír tmwjjS f" , 1 BB % < p' B * ) WLS3 UM^. H fch RnaKB >< -i JS.'CK acWi^BP 1 •-iľáEäÄ i r Jlmt j ,", ^jp^^H^k f ^^H V j ISjk Bj Roman Polanski és ifjú vámpírja: Kamarás Máté Fotó: FODOR Gyilkosok, avagy: Bocsánat, de a fogsora a nyakamban maradt alcímmel forgatott Vámpírok bálja fergeteges musicalváltozata. Egy igazi, látványos horrorparódia. Polanski, túl a hatvanon, még mindig fiatalos lendülettel, lobogó szenvedéllyel rendez. Maga mellé gyűjt egy zseniális csapatot, élén Jim Steinman zeneszerzővel és a végeredmény: bombasztikus siker. Hol egy vidéki fogadóba, hol egy hatalmas kastélyba, hol egy éjszakai temetőbe csalogatja nézőit, ahol a humor és a horror legfinomabb eszközeit váltogatva órákon át könnyedén szórakoztat. Ódeteiről, szellemességéről, színpadi mindentudásáról oldalakat lehetne írni, akárcsak azokról az apró mozzanatokról, amelyekkel a feszültséget és a hatást fokozza. Mintha csak egy matematikus agyával gondolkozna: ebből ennyit, abból annyit, egy picivel sem többet. Finom eszközökkel mindenből a legjobbat. Jim Steinman, aki az elmúlt évek során Barbra Streisand házi szerzőjeként szerzett (világ)hírnevet, most is hozza a tőle megszokott magas nívót. A Vámpírok bálja nem négy-öt slágerre épül. Itt kivétel nélkül minden dal fülbemászó és kifejező. Az elsőtől az utolsóig felemelő. Kosztümökben, színpadképekben a tökéletes illúziót kapja a néző. Ilyen díszleteket, ilyen jelmezeket Közép-Európa musicalszínpadain nem is láttam ez idáig soha. Bécsben ugyanis van pénz a műfajra. A császárváros másutt spórol. A Raimund Theaterben nem számít nagy kunsztnak, hogy a színpad alól tíz méter magas, pompás csigalépcső emelkedik a magasba, mint ahogy az sem, hogy a temetőbeli jelenetben tizenhat koporsó száll alá, amelyből majd harminckét vámpír mászik elő. Még egyszer mondom: kápráztató látvány, páratlan élmény részese a közönség. S akkor még nem is szóltam az előadókról. Steve Bartonról, a „fővámpírról" vagy az orvostanhallgató Alfred megformálójáról, Aris Sasról. Énekesi és színészi kvalitásaikkal egyik ámulatból a másikba viszik a nézőket. De sorolhatnám a többieket is. Kivétel nélkül mindenkit. Itt még a kar is olyan teljesítményt nyújt, hogy bármelyik előadó szólószerepre is alkalmas lenne. Egyvalakit kell még kiemelni a szereplők sorából. Egy huszonegy éves magyar musicalszínészt, aki Budapestről, a színművészeti főiskola padjából került e nagyszabású produkcióba. Kamarás Máté az előadás legnehezebb tenorszólóját kapta, s mint ifjú vámpír nemcsak foga fehérjét, fényes tehetségét is kimutathatja. Nyugat-Európa kapuja most Bécsben nyílt meg előtte, s hogy merre indul ezután, ez már csak tőle függ. Szerződése egy évre szól, a „vámpírok" ugyanis ennyi időre vették birtokukba Bécs híres musicalszínházát. Az előadás szünetében egyébként „friss vért" kínálnak a nézőknek. Kémcsőben, de nem potom áron. Polanski pedig boldogan lubickol a sikerben. Nem sokkal a bemutató előtt ő maga is a lapokból tudta meg: Amerika megbocsátott neki, és újra befogadja. A Lolitáktól persze óvakodnia kell. Olykor ők is „vérszívókká" válnak. A Régi Zene Napjai '97. A fesztivál fontos üzenete: a múlt megismerése jelenünket szolgálja Világhírességek vezetnek a rejtelmekbe AICH PÉTER A régi zene korhű interpretációjának ma már egyre bővülő, igényes közönsége van. A „korhű" jelző persze viszonylagos, hiszen annak idején korabeli érzelmekkel, életfölfogással muzsikáltak, ami ma már lehetetlen. Ám a hangszerek és az előadásmód rekonstruálhatók, s ennek eredményeként szinte teljesen más zenét hallunk. A tavalyi nagy siker után az idén október 13-19. között újra megrendezik a Régi Zene Napjai fesztivált. Peter Zajíček, a Musica Aeterna művészeti vezetője azért is tartja fontosnak fesztivált, mert a múlt megismerése jelenünknek szolgál. A kiváló hazai és külföldi muzsikusok hangversenyei mellett ezért fontos szerepet kapnak az ún. workshopok is, amelyeken többek között olyan világhírességek, mint Andrew Parrott vezetik be a közönséget a régi zene rejtelmeibe. Hiszen a régi zene nem Bachnál kezdődik - voltak gazdag előzmények és kiváló kortársak is, akik szintén nagyszerű muzsikát szereztek. A hangversenyek dramaturgiája - Rajter Erzsébet elmondása szerint - átgondolt koncepció eredménye. Gyakran konfrontáción alapszik, hogy összehasonlíthassuk a neves és alig ismert komponisták műveit, pl. a hazai Ján Simbrackýt német kortársaival. Ehhez fűzte hozzá Albert Černý, a Cseh Centrum igazgatója, hogy a szlovákiai kulturális hagyományokért nem kell szégyenkezni, csak megismerni kéne. Rajter Erzsébet elmondta, a program előkészítésénél az is fontos szerepet játszott, hogy minden szempontból megtartsák a magas professzionális szintet, s erre a helyszínek kiválasztásakor is ügyeltek (tehát egyházi zenét templomban, udvari zenét palotában játszanak.) A Francia Intézet jóvoltából franciaországi mesterkurzusok több résztevője is fellép a fesztiválon. Bizonyos gondot jelent a korhű hangszer: nemcsak kevés az erre szakosodott muzsikus nem egyszer problémát okoz, hogy hiányzik a megfelelő hangszer is. A fesztivál záróakkordja Vivaldi La Sena festiggiante c. művének előadása lesz az immár világhírű Musica Aeternával Stephen Stubbs vezényletével, amelyen Kiss Noémi, a régi zene kiváló magyarországi szopranistája is közreműködik. Vivaldi serenátája azért is érdekes, mert ez a kantáta és opera közti műfaj ritkán szerepel műsoron. A vár zenetermében hallhatjuk. Október tizenhetedikétől a cseh főváros közönsége is láthatja Szabó Gyula néhány alkotását Kevésből jellegzetesei ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Losonc, Dunaszerdahely és Kassa után a cseh főváros közönsége is betekinthet Szabó Gyula munkásságába azon a kiállításon, amelyet október tizenhetedikén nyitnak a Magyar Köztársaság prágai Kulturális Intézetében. A tárlatot Kubička Kucsera Klára rendezi, akitől megtudtuk, hogy a prágai bemutatón nem ugyanaz az anyag szerepel, amelyet az előző kiállításokra gyűjtött össze, vagyis amelyet Losoncon a Nógrádi vagy Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában láthattak az érdeklődők. „Szabó Gyula képei eddig még nem voltak bemutatva Prágában, holott elég szorosan kötődött a városhoz, ott élt a bátyja, akit elég gyakran látogatott. És mint tudjuk, ott halt meg - mondta a művészettörténész. - Mivel elég kevés kép fér el a prágai teremben, s egy olyan jelentőségű művészt, mint Szabó Gyula, nagyon nehéz húsz-egynéhány képpel bemutatni, úgy kellett összeválogatni az anyagot, hogy annak súlya legyen, hogy nagyon jellegzetes legyen. Ezért aztán néhány képet kihagytam abból a kollekcióból, amely Dunaszerdahelyről Kassára ment, és azokat egészítettem ki monotípiákkal az otthoni hagyatékból. Ám ez alkalommal is Szabó Gyula életpályájának utolsó tíz-tizenkét esztendejéből, vagyis az utolsó évek alkotásaiból válogattam a képeket, mert a kiállítást Prágába is ugyanaz a katalógus kíséri, amely a losonci jubileumi kiállításhoz jelent meg." (tallósi) Mikszáth művészi világa Losonc. Október 31-ig tekinthető meg a losonci Nógrádi Múzeumban a Mikszáth Művészi világa című kiállítás, melyet a salgótarjáni Nógrádi Történelmi Múzeum és a pozsonyi Egyetemi Könyvtár anyagából állított össze a Magyar Intézet, (mi) XXVII. Fábry Napok - hétvégi műsor Kassa, szombat: 9.00 - A gondolat igaza - előadássorozat, II. rész Előadók: Dobos László (Pozsony), Fónod Zoltán (Pozsony), Duba Gyula (Pozsony), Tóth Lászió (Budapest) 11.30 Vita 14.00 - A Fábry Díj átadása 14.30 Hazánk, Európa - előadássorozat, III. rész Előadók: Pomogáts Béla (Budapest), Lengyel László (Budapest), Kötő József (Kolozsvár) 16.30 Vita Vasárnap 9.00 - autóbusz indulása Stószra a Thália Színháztól 10.00 Koszorúzás az író szülőházán elhelyezett emléktáblánál és a temetőben Quasimodo kazettán Folytatja mesesorozatát a Hollywood Classic Entertainment, amely a hazai piacot látja el videokazettákkal. Pocahontas, az indián hercegnő nyitotta a sort, aztán Aladdin következett az egész estés rajzfilmek közül, s most már Quasimodo romantikus történetéért sem kell a moziba menni. A Victor Hugo regénye nyomán készült Disney-változat ugyanis már szintén kapható kazettán, (ú) SZÍNH SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Örült nap (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (19 Perbenyik) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: A szerelem rabjai (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zűr az űrben (am.) 15 Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 Valdez visszatér (am.) 19.30 KASS A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Az elveszett világ (am.) 15,17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Fészkes fenevadak (am.) 17, 19 GALÁNTA-MOZI: Két nap a völgyben (am.) 17.30,20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Ketten áldott állapotban (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Al Pacino - III. Richárd (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Ál/arc (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Vér és bor (am.) 19 A Szlovák Tévétanács sajtótájékoztatója Egyesek kivonultak Szabó Gyula: Angyal (1969) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Új vezetőséggel az élen dinamikusan fejlődő rovat az SZTV publicisztikai rovata, amely - a hazai tévécsatornákkal összevetve - a legkiegyensúlyozottabb, és a legprofesszionálisabb szinten műveli a publicisztikát, hallhattuk tegnap a Szlovák Tévétanács sajtótájékoztatóján. Bár a tanács azért hívta össze a sajtó képviselőit, hogy előző napi tanácskozásának egyes programpontjairól tájékoztasson, sok konkrétumot nem tudtunk meg sem az 1998-as évre szóló kölcségvetési tervezetről, sem a műsorstruktúráról. Mert, mint elhangzott, sem pontosított gazdasági mutatókról, sem részleteiben kidolgozott műsortervről nem tudtak határozni addig, amíg nem született parlamenti döntés az SZTV 2 privatizációjának az ügyében. A műsortervezéssel kapcsolatban hallhattuk, a tévétanács fontosnak tartja, hogy a közeljövőben az SZTV Dél-Szlovákia felé irányítsa a kameráit, illetve foglalkozzon a romakérdéssel. A tanács alelnöke, Jerguš Ferko szerint ugyanis publicisztikailag fel kell térképezni Dél-Szlovákiát, rá kell mutatni e régió problémáira, a szlovákok asszimilációjára, a kulturális szeparatizmusra stb. Mivel gazdasági helyzetét tekintve az SZTV európai viszonylatban a legrosszabbak között szerepel, racionalizácós tervezet kidolgozásába kezdtek. Intermezzóként némi etikai, erkölcsi konklúzió megvonására is alkalmat adott a sajtótájékoztató. Ugyanis amikor az újságírók megkapták a kérdezés jogát, a Markíza munkatársa Igor Kubišhoz, a tévé központi igazgatójához fordult; „Megenged egy kérdést?" „Nem" - hangzott a felelet. Miután egy másik újságíró sem kapott választ, a Markíza munkatársával együtt kivonultak a teremből. Néhány perccel később Igor Kubiš is felállt, és elhagyta a helyiséget, (tallósi)