Új Szó, 1997. október (50. évfolyam, 225-251. szám)

1997-10-11 / 234. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. OKTÓBER 9. S PORT / TÉ VÉ ÉS RÁ DIÓ - SZ OM BA T | || Világpremier Bécsben. Roman Polanski friss „vámpírvérrel" itatja nézőit. Kapós a portéka Vérszívók tündöklése Agyafúrt fiekó ez a Polanski. Pontosan húsz évvel azután, hogy filmre vitte a Vámpírok bálját, ezt a hátborzongató, ugyanakkor sziporkázóan szellemes „Piroska és a farkast", Bécsben, a " Raimund Theaterben mu­sicalt faragott belőle. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mintha érezte volna: időközben kihűl Amerika haragja, s egy vi­lágraszóló siker kíséretében könnyebb lesz a visszaút oda, ahol mindig is jól érezte magát. Túl az Óperencián ugyanis mé­lyen meghajoltak kivételes tehet­sége előtt. Lengyelországban for­gatott 1962-es filmje, a Kés a víz­ben az amerikai nézőket is alapo­san fejbekólintotta, így semmi akadálya nem volt annak, hogy pár éves nyugat-európai ^portyá­zása" után az Egyesült Államok­ban folytassa rendezői pályafútá­sát. Ment is minden a legna­gyobb rendben - egy ideig. Film­jeivel (Iszonyat, Rosemary gyer­meke, Macbeth, Kínai negyed) újra és újra kasszasikert döntött, magánéléte azonban kellemet­len fejezetekkel bővült. Felesége, a szépséges Sharon Tate brutális gyilkosság áldozatává vált: für­dés közben, terhesen ölték meg Los Angeles-i villájukban. Évek­kel később Polanski-botránytól hangos a világsajtó: a negyvenvalahány éves fenegye­reket kiskorú lányok megrontá­sával vádolják, és kiutasítják az Államokból. Mi is következhetne ezután, mint Thomas Hardy re­mekműve, az Egy tiszta nő Nastassja Kinskivel a címszerep­ben, majd jó néhány rendezés után a Rettenthetetlen Vámpír tmwjjS f" , 1 BB % < p' B * ) WLS3 UM^. H fch RnaKB >< -i JS.'CK acWi^BP 1 •-iľáEäÄ i r Jlmt j ,", ^jp^^H^k f ^^H V j ISjk Bj Roman Polanski és ifjú vámpírja: Kamarás Máté Fotó: FODOR Gyilkosok, avagy: Bocsánat, de a fogsora a nyakamban maradt al­címmel forgatott Vámpírok bálja fergeteges musicalváltozata. Egy igazi, látványos horrorparódia. Polanski, túl a hatvanon, még mindig fiatalos lendülettel, lobo­gó szenvedéllyel rendez. Maga mellé gyűjt egy zseniális csapa­tot, élén Jim Steinman zeneszer­zővel és a végeredmény: bom­basztikus siker. Hol egy vidéki fo­gadóba, hol egy hatalmas kas­télyba, hol egy éjszakai temetőbe csalogatja nézőit, ahol a humor és a horror legfinomabb eszköze­it váltogatva órákon át könnye­dén szórakoztat. Ódeteiről, szel­lemességéről, színpadi minden­tudásáról oldalakat lehetne írni, akárcsak azokról az apró mozza­natokról, amelyekkel a feszültsé­get és a hatást fokozza. Mintha csak egy matematikus agyával gondolkozna: ebből ennyit, ab­ból annyit, egy picivel sem töb­bet. Finom eszközökkel minden­ből a legjobbat. Jim Steinman, aki az elmúlt évek során Barbra Streisand házi szer­zőjeként szerzett (világ)hírne­vet, most is hozza a tőle megszo­kott magas nívót. A Vámpírok bálja nem négy-öt slágerre épül. Itt kivétel nélkül minden dal fül­bemászó és kifejező. Az elsőtől az utolsóig felemelő. Kosztümökben, színpadképek­ben a tökéletes illúziót kapja a néző. Ilyen díszleteket, ilyen jel­mezeket Közép-Európa musical­színpadain nem is láttam ez idáig soha. Bécsben ugyanis van pénz a műfajra. A császárváros másutt spórol. A Raimund Theaterben nem számít nagy kunsztnak, hogy a színpad alól tíz méter ma­gas, pompás csigalépcső emelke­dik a magasba, mint ahogy az sem, hogy a temetőbeli jelenet­ben tizenhat koporsó száll alá, amelyből majd harminckét vám­pír mászik elő. Még egyszer mon­dom: kápráztató látvány, párat­lan élmény részese a közönség. S akkor még nem is szóltam az előadókról. Steve Bartonról, a „fővámpírról" vagy az orvostan­hallgató Alfred megformálójáról, Aris Sasról. Énekesi és színészi kvalitásaikkal egyik ámulatból a másikba viszik a nézőket. De so­rolhatnám a többieket is. Kivétel nélkül mindenkit. Itt még a kar is olyan teljesítményt nyújt, hogy bármelyik előadó szólószerepre is alkalmas lenne. Egyvalakit kell még kiemelni a szereplők sorából. Egy huszon­egy éves magyar musicalszí­nészt, aki Budapestről, a színmű­vészeti főiskola padjából került e nagyszabású produkcióba. Ka­marás Máté az előadás legnehe­zebb tenorszólóját kapta, s mint ifjú vámpír nemcsak foga fehér­jét, fényes tehetségét is kimutat­hatja. Nyugat-Európa kapuja most Bécsben nyílt meg előtte, s hogy merre indul ezután, ez már csak tőle függ. Szerződése egy évre szól, a „vámpírok" ugyanis ennyi időre vették birtokukba Bécs híres musicalszínházát. Az előadás szünetében egyébként „friss vért" kínálnak a nézőknek. Kémcsőben, de nem potom áron. Polanski pedig boldogan lubickol a sikerben. Nem sokkal a bemu­tató előtt ő maga is a lapokból tudta meg: Amerika megbocsá­tott neki, és újra befogadja. A Lolitáktól persze óvakodnia kell. Olykor ők is „vérszívókká" vál­nak. A Régi Zene Napjai '97. A fesztivál fontos üzenete: a múlt megismerése jelenünket szolgálja Világhírességek vezetnek a rejtelmekbe AICH PÉTER A régi zene korhű interpretáció­jának ma már egyre bővülő, igé­nyes közönsége van. A „korhű" jelző persze viszonylagos, hi­szen annak idején korabeli ér­zelmekkel, életfölfogással mu­zsikáltak, ami ma már lehetet­len. Ám a hangszerek és az elő­adásmód rekonstruálhatók, s ennek eredményeként szinte teljesen más zenét hallunk. A ta­valyi nagy siker után az idén ok­tóber 13-19. között újra megrendezik a Régi Zene Napjai fesztivált. Peter Zajíček, a Musica Aeterna művészeti veze­tője azért is tartja fontosnak fesztivált, mert a múlt megisme­rése jelenünknek szolgál. A ki­váló hazai és külföldi muzsiku­sok hangversenyei mellett ezért fontos szerepet kapnak az ún. workshopok is, amelyeken töb­bek között olyan világhíressé­gek, mint Andrew Parrott veze­tik be a közönséget a régi zene rejtelmeibe. Hiszen a régi zene nem Bachnál kezdődik - voltak gazdag előzmények és kiváló kortársak is, akik szintén nagy­szerű muzsikát szereztek. A hangversenyek dramaturgiája - Rajter Erzsébet elmondása szerint - átgondolt koncepció eredménye. Gyakran konfrontá­ción alapszik, hogy összehason­líthassuk a neves és alig ismert komponisták műveit, pl. a hazai Ján Simbrackýt német kortársa­ival. Ehhez fűzte hozzá Albert Černý, a Cseh Centrum igazga­tója, hogy a szlovákiai kulturális hagyományokért nem kell szé­gyenkezni, csak megismerni ké­ne. Rajter Erzsébet elmondta, a program előkészítésénél az is fontos szerepet játszott, hogy minden szempontból megtart­sák a magas professzionális szintet, s erre a helyszínek kivá­lasztásakor is ügyeltek (tehát egyházi zenét templomban, ud­vari zenét palotában játszanak.) A Francia Intézet jóvoltából franciaországi mesterkurzusok több résztevője is fellép a feszti­válon. Bizonyos gondot jelent a korhű hangszer: nemcsak kevés az erre szakosodott muzsikus nem egyszer problémát okoz, hogy hiányzik a megfelelő hang­szer is. A fesztivál záróakkordja Vivaldi La Sena festiggiante c. művének előadása lesz az immár világhí­rű Musica Aeternával Stephen Stubbs vezényletével, amelyen Kiss Noémi, a régi zene kiváló magyarországi szopranistája is közreműködik. Vivaldi serená­tája azért is érdekes, mert ez a kantáta és opera közti műfaj rit­kán szerepel műsoron. A vár ze­netermében hallhatjuk. Október tizenhetedikétől a cseh főváros közönsége is láthatja Szabó Gyula néhány alkotását Kevésből jellegzetesei ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Losonc, Dunaszerdahely és Kassa után a cseh főváros közönsége is betekinthet Szabó Gyula mun­kásságába azon a kiállításon, amelyet október tizenhetedikén nyitnak a Magyar Köztársaság prágai Kulturális Intézetében. A tárlatot Kubička Kucsera Klára rendezi, akitől megtudtuk, hogy a prágai bemutatón nem ugyan­az az anyag szerepel, amelyet az előző kiállításokra gyűjtött össze, vagyis amelyet Losoncon a Nóg­rádi vagy Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában lát­hattak az érdeklődők. „Szabó Gyula képei eddig még nem vol­tak bemutatva Prágában, holott elég szorosan kötődött a város­hoz, ott élt a bátyja, akit elég gyakran látogatott. És mint tud­juk, ott halt meg - mondta a mű­vészettörténész. - Mivel elég ke­vés kép fér el a prágai teremben, s egy olyan jelentőségű művészt, mint Szabó Gyula, nagyon ne­héz húsz-egynéhány képpel be­mutatni, úgy kellett összeválo­gatni az anyagot, hogy annak sú­lya legyen, hogy nagyon jelleg­zetes legyen. Ezért aztán néhány képet kihagytam abból a kollek­cióból, amely Dunaszerda­helyről Kassára ment, és azokat egészítettem ki monotípiákkal az otthoni hagyatékból. Ám ez alkalommal is Szabó Gyula élet­pályájának utolsó tíz-tizenkét esztendejéből, vagyis az utolsó évek alkotásaiból válogattam a képeket, mert a kiállítást Prágá­ba is ugyanaz a katalógus kíséri, amely a losonci jubileumi kiállí­táshoz jelent meg." (tallósi) Mikszáth művészi világa Losonc. Október 31-ig tekinthető meg a losonci Nógrádi Múzeumban a Mikszáth Művészi világa című kiállítás, melyet a salgótarjáni Nógrádi Történelmi Múzeum és a pozsonyi Egyetemi Könyvtár anyagából állított össze a Magyar Intézet, (mi) XXVII. Fábry Napok - hétvégi műsor Kassa, szombat: 9.00 - A gondolat igaza - előadássorozat, II. rész Előadók: Dobos László (Pozsony), Fónod Zoltán (Pozsony), Duba Gyula (Pozsony), Tóth Lászió (Budapest) 11.30 Vita 14.00 - A Fábry Díj átadása 14.30 Hazánk, Európa - előadássorozat, III. rész Előadók: Pomogáts Béla (Budapest), Lengyel László (Buda­pest), Kötő József (Kolozsvár) 16.30 Vita Vasárnap 9.00 - autóbusz indulása Stószra a Thália Színháztól 10.00 Koszorúzás az író szülőházán elhelyezett emléktáblánál és a temetőben Quasimodo kazettán Folytatja mesesorozatát a Hollywood Classic Entertain­ment, amely a hazai piacot látja el videokazettákkal. Pocahontas, az indián herceg­nő nyitotta a sort, aztán Alad­din következett az egész estés rajzfilmek közül, s most már Quasimodo romantikus törté­netéért sem kell a moziba menni. A Victor Hugo regénye nyomán készült Disney-válto­zat ugyanis már szintén kap­ható kazettán, (ú) SZÍNH SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Örült nap (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (19 ­Perbenyik) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Az elveszett világ (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: A szerelem rabjai (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Zűr az űrben (am.) 15 Sötét zsaruk (am.) 18.30, 20.30 A csilla­gokat az égről (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 Örök szerelem (am.) 17 Valdez visszatér (am.) 19.30 KASS A ÚSMEV: Az elveszett világ (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: A három testőr erotikus kalandjai (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY-LUX: Az elveszett világ (am.) 15,17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Fészkes fenevadak (am.) 17, 19 GALÁNTA-MOZI: Két nap a völgyben (am.) 17.30,20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Ketten áldott állapotban (am.) 19 LÉVA - JUNI­OR: Al Pacino - III. Richárd (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Ál/arc (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az elveszett világ (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Vér és bor (am.) 19 A Szlovák Tévétanács sajtótájékoztatója Egyesek kivonultak Szabó Gyula: Angyal (1969) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Új vezetőséggel az élen dinamikusan fejlődő rovat az SZTV publicisztikai rovata, amely - a hazai tévécsatornákkal összevetve - a legkiegyensúlyo­zottabb, és a legprofesszionáli­sabb szinten műveli a publiciszti­kát, hallhattuk tegnap a Szlovák Tévétanács sajtótájékoztatóján. Bár a tanács azért hívta össze a sajtó képviselőit, hogy előző napi tanácskozásának egyes program­pontjairól tájékoztasson, sok konkrétumot nem tudtunk meg sem az 1998-as évre szóló köl­cségvetési tervezetről, sem a mű­sorstruktúráról. Mert, mint el­hangzott, sem pontosított gazda­sági mutatókról, sem részletei­ben kidolgozott műsortervről nem tudtak határozni addig, amíg nem született parlamenti döntés az SZTV 2 privatizációjá­nak az ügyében. A műsorterve­zéssel kapcsolatban hallhattuk, a tévétanács fontosnak tartja, hogy a közeljövőben az SZTV Dél-Szlovákia felé irányítsa a ka­meráit, illetve foglalkozzon a romakérdéssel. A tanács alelnö­ke, Jerguš Ferko szerint ugyanis publicisztikailag fel kell térké­pezni Dél-Szlovákiát, rá kell mu­tatni e régió problémáira, a szlo­vákok asszimilációjára, a kultu­rális szeparatizmusra stb. Mivel gazdasági helyzetét tekintve az SZTV európai viszonylatban a legrosszabbak között szerepel, racionalizácós tervezet kidolgo­zásába kezdtek. Intermezzóként némi etikai, er­kölcsi konklúzió megvonására is alkalmat adott a sajtótájékozta­tó. Ugyanis amikor az újságírók megkapták a kérdezés jogát, a Markíza munkatársa Igor Ku­bišhoz, a tévé központi igazgató­jához fordult; „Megenged egy kérdést?" „Nem" - hangzott a fe­lelet. Miután egy másik újságíró sem kapott választ, a Markíza munkatársával együtt kivonul­tak a teremből. Néhány perccel később Igor Kubiš is felállt, és el­hagyta a helyiséget, (tallósi)

Next

/
Thumbnails
Contents