Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-10 / 208. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 10. KOMMENTÁR A kakasülő felé TÓTH MIHÁLY Á közvélemény-kutatási eredmények egyértelműen mutatják, hogy csökkenőben a három kormánypárt támogatottsága. Lehetetlen megállapítani, hogy a politikai ízlés módosulásában mekkora szerepe van a gazdaság egyre érezhetőbb pangásának, illetve miként hat e tekintetben az, hogy Szlovákia nem bizonyult kívánatosnak sem a NATO, sem az Európai Unió számára. M Egyvalamivel viszont tisztában van Vladimír Mečiar. Az ország önállósulása óta eltelt idestova öt év alatt kirajzolódott, hogy pártja mennyit profitálhat, ha olyan mértékben magyarellenes, amilyen mértékben eddig magyarellenes volt. Ebből következik, hogy felismerte, ha továbbra is „csak" annyira lesz magyarellenes, amennyire eddig volt, a nacionalista radikalizmusból továbbra is elsősorban Slotáék fölözik le a hasznot. Aligha arról van szó, hogy a miniszterelnök agya megvilágosodott, és ennek következtében ajándékozta meg a téglamezei stadionban összesereglett híveit a magyarok önkéntes(l) áttelepítésének ötletével. Inkább arról van szó, hogy érzi: pozíciója romlásának megakadályozására most már apait-anyait mozgósítania kell. A gazdaságban, az életszínvonal alakításában nincs mit mozgósítania. A makroökonómiai csodáról szóló történet egyre inkább dajkamesévé silányul. A nyugati struktúrákhoz fűződő viszony javítása nagyjából olyan színvonalú, mint amilyenen az ország külügyminiszter asszonya dolgozik. Tehát úgyszólván minden kötél szakadt; az utolsó szalmaszál, amelybe még Mečiar belekapaszkodhat, az a magyarok iránti gyűlölet fokozása. Tehát placcra dobja a magyarok áttelepítésének gondolatát. Tisztában volt vele, hogy erre minden magyar párt, minden demokratikus újság, minden ellenzéki politikus csak felháborodottan reagálhat. Mečiar a politikai színház kakasülőjére vetette tekintetét. Már csak abban bízhat, hogy növekszik azok száma, akiket a dél-szlovákiai magyarok vagyonának megkaparintására még képes lesz mozgósítani. Már csak az arizátorok unokáiban bízhat. JEGYZET A döntés és okai FEKETE MARIAN A tegnap kihirdetett határozat döbbenetes. A tegnap kihirdetett határozat nagyon kijózanító. A tegnap kihirdetett határozat teljes mértékben igazolta aggodalmainkat, hogy az alkotmánybíróság végül is nem tudja magát kivonni a jelenlegi társadalmi légkörből, nem képes felülemelkedni a kormánykoalíciós politikusok szüntelen támadásain, a kormánypárti média meg-megújuló hecckampányain és nyomásgyakorló megnyilvánulásain. Mindez a tegnapi döntésben is megnyilvánult, amikor a legfelsőbb bírói testület csak azt szögezte le, hogy az alkotmánnyal nincs összhangban, ha a törvény megállapítja: „A polgárok a közjogi intézményeknek szóló beadványaikat államnyelven terjesztik elő." Igazából nem is lehet tudni, miről van szó. A szlovák jogrend nem határozza meg a közjogi intézmények körét, illetve közjoginak határoz meg olyan szervezeteket is, amelyek külföldön közszolgálati intézménynek minősülnek. A káosz teljes és tökéletes lesz. Mindezen, bármennyire is fáj, nem nagyon csodálkozhatunk, hiszen az alkotmánybíróság egyes tagjainak soviniszta, magyarellenes nézeteit még a megválasztásuk előtti időszakukból ismerhetjük és ismerjük. A várhatóan szinte napról napra romló társadalmi légkör végül a szélsőségesek, vagyis a szlovák nacionalisták pozícióit erősítheti, akik mától már az alkotmánybíróság döntését is lobogtathatják legkülönbözőbb túlkapásaik megideologizálásakor. Az európai alkotmánybíróságok, az európai emberi jogi bizottság és a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság határozatait olvasgatva talán nevetséges lehetne mindez. Szlovákiában viszont ez is már-már vérre megy. Ezért végül is nincs más megoldás, mint a megfelelő európai fórumokhoz fordulni. Idehaza megpróbálkoztunk minden lehetséges jogállami eszközzel. Kihasználtuk valamennyi alkotmányos lehetőségünket. Nincs más választásunk, mint jogorvoslatért, a mainál is nagyobb tragédiák megelőzése érdekében Strasbourghoz fordulni. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, láx: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Krajči: - Nagyfőnök, őrá bíztuk a törvénytelen magánosítás és más nagy bűnügyek felgöngyölítését! (Szalay Zoltán karikatúrája) „Nyomorult, ki eljött hazulról, nyomorult, ki otthon maradt" Emigrációban szülőföldemen? Faludy György Tibet című, 1959-ben Londonban írt versének utolsó két szakaszában olvasom: „Nyugaton virágzik az üzlet,/zabál, tipródik és röfög az öngyükos jólét./Őrlődünk a kettős malomkő között." „Ülök az éjben. Hol találok/vigasztalást az ég alatt?/Nyomorult, ki eljött hazulról,/nyomorult, ki otthon maradt." DUSZA ISTVÁN Úgy lettek újra menedékeim a versek, hogy igazából észre sem vettem. Letaglózott a hír, s kapaszkodnom kellett a hit és a szellem erős cölöpeibe, hogy ne sodorjon el magával az információ áradása. Elbocsátanának, mint megúnt rabszolgát, kinek miután elvették szabadságát, pénzét, házát, kitessékelik: vigye már valaki, ki érti nyelvét a makacsnak. Még szabadítólevelet is ad, csak ne lássa, ne hallja az érthetetlen nyelvűt. Maradok. Nincs kényszer, semmi erőszak. Erre esküszik, és szeme felnevet. Nem kell pogrom, nem kell halálos ítélet, nem kell vagyonelkobzás. Elegendő a világútlevél, a demokrácia, a szabadság, melynek nevében mindenki mehet, amerre lát. Amerre lát? Lám, még egyezkedni is akar: ha már az önként távozót rávette, majdcsak ráveszi a szavát értőt is a befogadásra. Másra nem számíthat, mert a Nyugat bezárkózott. Legfeljebb vízumot ad Faludy szerint „a nyugati rossz lelkiismeret". Mint 1956-ban a magyar emigránsoknak, 1959ben a tibetieknek, 1968-ban a csehszlovákiaiaknak, 1980-ban a lengyeleknek, mert akkor még megosztott volt a világ. Ma már állítólag nem az, hiszen Kínában is a kommunista piacgazdaságot építik, Csehországban a fehér bőr paradicsomát, Szlovákiában a zsidók aranyából a szlovák nyelv Svájcát, s hamarosan a kicserélt magyarok vagyonából is. Én maradok. OLVASÓI LEVÉL Elfuserált Honfoglalás II. Egészen mást vártam a filmtől. Inkább színdarabnak mondható, mint történelmi filmnek. A szereplők inkább jelképesen, mintsem élethűen viselkedtek. Logikátlan, hogy Árpád apánk Rajtunk nem segít a NATO, nem segít az Unió, ha a tolvaj és az orgazda kalmárokként egymás kezébe csapnak. Nem téved az, ki a tanítóikra gondol, kiknek Európa csupán rendezópályaudvar volt, s az országok, otthonok tehervagonokkal akár át is helyezhetők. Barakkokhoz könnyű kivágni az erdőt, mészégetéshez még adnak követ a hegyek. Csupán megegyezni kell, favágó és mészégető is akad. Az első meglepetés sokkja, majd szépen elmúlik. Már kitelnek a tizenötmilliószor három hetek. Mennyi is az? Legfeljebb negyvenöt millió hét. Micsoda csekélység az örökkévalósághoz képest! Elröppen, s a gondolat itt marad. Megemészthető és megemészt. Emberséget, szabadságvágyat. Elvégre zsebünkben a világúdevél. Meg aztán nem is kellene oly messzire futni, csak ide „za Dunaj". Én mégis maradok. Vannak, akik tiltakoznak. Tiltakozni szabad. Ez a játszma stratégiájának az alapeleme. Ugyanúgy, mint a döntés szabadsága, miután bezárják a magyar iskolákat, kiéheztetik a magyar Mehetünk, ahová akarunk. Mi, magyarok. Eddig is mentünk... kultúrát, betiltják a magyar sajtót. A hatalom elképzelése szerint dönteni mindig szabad. Most éppen el kellene menni. De én mégis maradok. Soha nem fogom elfelejteni szelíd és halk szavú szlovák barátnőm hangos felháborodását annak hallatán, hogy én ebben az országban minden rosszat el tudok képzelni. Csak azután csitult haragja, miután elmondtam neki, hogy csupán egyeden éjszaka elegendő annak a mintegy ötezer ellenzéki politikusnak, újságírónak, művésznek, hangadó értelmiséginek a begyűjtésére, akik még élesztgetik a demokrácia egyre halványuló parazsát. A begyűjtöttek negyede minden probléma nélkül szót értett Metóddal. Mindig gyenge voltam történelemből, de abban biztos vagyok, hogy őseink nagyon meg voltak szépítve. Ók voltak a szépek, a jók, az életrevalók, a többiek pedig egyhén szólva az egyebek Úgy jöttek be a Kárpát-medencébe, hogy egyeden haragost sem szereztek. Holott a valóság az, hogy területfoglalás nem létezhet vér élne a felkínált lehetőséggel és nyomban emigrálna, a másik negyede vállalná a börtönt, s a maradék valamilyen módon kollaboránssá lenne. Némelyek még a többség megfigyelését is elvállalnák. Erről szól a történelem. Ellenére én mégis maradok. Közvetve fel lett nekünk ajánlva, ha kedvünk szottyan rá, mehetünk, ahová akarunk. Mi, magyarok. Eddig is mentünk mentek - jópáran. Ki Amerikába, ki Nyugat-Európába. Pénzük több van, mint nekünk, de máskülönben nem cserélnék velük. Tudom, mindezt csak azért írom, mert lassan megöregszem, de a gyerekem még nem tud eltartani. Attól tartok, ott őt én se tudnám. Talán majd egyszer megfordítva. De addig is valahol ITT keli maradni. Magyarország — komolyan mondom - csak akkor lenne megoldás, ha a földet, a falut, a temetőt, a kertet, a házat is vihetném. Persze akkor aiigha férnénk el a mai határain belül. Úgy meg aligha lehetne szalonképes a dolog senkinek Legkevésbé Európának Ezért maradok. Tóth László Úgy néznének ránk című verse kísérti életemet, melyet Csiki Lászlónak ajánlott. Jóideje őrizgetem, hogy maradjon örök marasztalóm: jöttünk külhonból mind a ketten/egyenes derékkal térdre esten/peckes léptekkel csúszva porban/hontalanul mennyben pokolban/ házunk ágyunk immár ideköt minket/de hogy szakíthatnánk el onnan idegeinket/ami innen külhonnak látszik/míg otthon voltunk ez volt külhon ez a másik/hol befejeznünk is nekünk kell/amit még odaát kezdtünk el". És ideidézhetném a verset teljes egészében, mely nekem Radnóti Miklós Nem tudhatom, Dsida Jenő Psalmus hungaricus, Márai Sándor Halotti beszéd és Faludy György Óda a magyar nyelvhez című szellemi cölöpeimhez tartozik Bele tudok ka paszkodni ebben a fene nagy információ-áradásban. így maradok, s talán megmaradok nélkül (főleg azokban az időkben). A magyarok bejövetelekor sem lehetett ez másképp. Olyanok voltunk, mint mások. Se jobbak se rosszabbak. Ennek a filmnek csak a nacionalisták dőlnek be. A honfoglalásra, mint történelmi tényre, semmi okunk büszkének lenni, de szégyenkezni sem kell miatta. így volt - és kész. Arra természetesen büszkék lehetünk, hogy az MLADA FRONTA Rendkívül élesen bírálják a cseh lapok Vladimír Mečiar lakosságcserére tett javaslatát. „Mečiar a tűzzel játszik és elképzelései kezdenek veszélyessé válni. A magyarok most teljes joggal állíthatják, hogy a kormány alsóbbrendűnek tekinti őket. Mečiar olyan lépéseket tesz, amelyek azt a benyomást keltik hogy egyenesen örömmel vátja a lehető legélesebb szlovákmagyar összecsapást. Amikor veszélyben érezte magát, mindig előhúzta a „magyar kártyát", tehát a módszer régi, de továbbra is hatásos. A szlovák kormányfő egyre közelebb csúszik a szélsőségekhez" - írja a lap. DENNÍ TELEGRAF Vladimír Mečiar eddigi legveszélyesebb kijelentéséről van szó, ezt nem lehet másnak tekinteni, mint tömeges nemzetiségellenes uszításnak - írja a kor mánypárti cseh lap és így folytatja: Teljes felelősséggel kijelenthető, hogy ilyen nézeteket hangoztató személynek nem miniszterelnöki, de még egy falusi testnevelő tanári állást sem szabad betöltenie. A Telegraf szerint a szlovák választások előestéjén a magyar kisebbség elleni hatalmas támadás előkészítéséről van szó, és ezután a teljes káosz előidézése következik Márpedig történelmi tapasztalat, hogy a diktátorok a kaotikus időszakokban, a felfordulások idején szereztek teljha talmat. SLOVO Mečiar javaslatának Hider és Sztálin is örülne írja a liberális cseh lap és rámutat: Mečiarnak eddig is számos beteges kijelentése volt, de ezek az elképzelések beláthatlan következményekkel járhatnak Szlovákiában; ott ahol a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek és a gyűlöletnek mély gyökerei vannak legalábbis a DSZM egymillió választójának körében. Mečiar hazárdjátékot folytat mindennel, ami a keze ügyébe kerül, ezt teszi az emberi életekkel is, mert nem kizárt, hogy Szlovákiában rövidesen erről lesz szó. FAZ Módszeres őrültség címmel közöl kommentárt Vladimír Mečiar „ötletéről" a német Frank furter Ailgemaine Zeitung, s úgy véli, emögött valami szörnyűségnek kell meghúzódnia. „Mečiar javaslatát a korábbi időkben kiüldözésnek nevezték. A szlovák kormányfő azokra a magyarokra támad, akiknek ősei már évszázadok óta ugyanott éltek mint most ók. Az a tény, hogy ez a föld most Magyarország határain kívül van, nem annak számlájára írható, hogy a magyarok idevándoroltak volna, ezt az I. világháborút követő határkijelölések idézték elő. Nem spontán ödetről van szó, hanem nagyon is módszeres elgondolásról. Azt követően, hogy Mečiar őrültségei kizárták Szlovákiát az euroatlanti integrációból, a magyar kisebbség ellen intézett támadásokkal akarja népét maga mögé állítani, de ezzel a további izoláció felé taszítja nemzetét. Mečiar egy tragikus eset" - írja a tekintélyes német lap. azóta eltelt évezredben kinőttük barbár mivoltunkat. Megvetés a kivételnek! Éljük be, hogy vadak és tudadanok voltunk de ne tűijük hogy más nemzet fiai mindezt merő rosszindulatból a fejünkhöz vágják Mint ahogy például Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt vezető politikusa tette. Futó Ferenc Komárom HMM . Mi: H HHÜ