Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-10 / 208. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 10. KOMMENTÁR A kakasülő felé TÓTH MIHÁLY Á közvélemény-kutatási eredmények egyértelműen mutatják, hogy csökkenőben a három kormánypárt támogatottsága. Le­hetetlen megállapítani, hogy a politikai ízlés módosulásában mekkora szerepe van a gazdaság egyre érezhetőbb pangásá­nak, illetve miként hat e tekintetben az, hogy Szlovákia nem bizonyult kívánatosnak sem a NATO, sem az Európai Unió számára. M Egyvalamivel viszont tisztában van Vladimír Mečiar. Az or­szág önállósulása óta eltelt idestova öt év alatt kirajzolódott, hogy pártja mennyit profitálhat, ha olyan mértékben magyar­ellenes, amilyen mértékben eddig magyarellenes volt. Ebből következik, hogy felismerte, ha továbbra is „csak" annyira lesz magyarellenes, amennyire eddig volt, a nacionalista radi­kalizmusból továbbra is elsősorban Slotáék fölözik le a hasz­not. Aligha arról van szó, hogy a miniszterelnök agya megvilágo­sodott, és ennek következtében ajándékozta meg a téglame­zei stadionban összesereglett híveit a magyarok önkéntes(l) áttelepítésének ötletével. Inkább arról van szó, hogy érzi: po­zíciója romlásának megakadályozására most már apait-anyait mozgósítania kell. A gazdaságban, az életszínvonal alakításá­ban nincs mit mozgósítania. A makroökonómiai csodáról szó­ló történet egyre inkább dajkamesévé silányul. A nyugati struktúrákhoz fűződő viszony javítása nagyjából olyan szín­vonalú, mint amilyenen az ország külügyminiszter asszonya dolgozik. Tehát úgyszólván minden kötél szakadt; az utolsó szalmaszál, amelybe még Mečiar belekapaszkodhat, az a ma­gyarok iránti gyűlölet fokozása. Tehát placcra dobja a magya­rok áttelepítésének gondolatát. Tisztában volt vele, hogy erre minden magyar párt, minden demokratikus újság, minden ellenzéki politikus csak felhábo­rodottan reagálhat. Mečiar a politikai színház kakasülőjére vetette tekintetét. Már csak abban bízhat, hogy növekszik azok száma, akiket a dél-szlovákiai magyarok vagyonának megkaparintására még képes lesz mozgósítani. Már csak az arizátorok unokáiban bízhat. JEGYZET A döntés és okai FEKETE MARIAN A tegnap kihirdetett határo­zat döbbenetes. A tegnap ki­hirdetett határozat nagyon kijózanító. A tegnap kihirde­tett határozat teljes mérték­ben igazolta aggodalmain­kat, hogy az alkotmánybíró­ság végül is nem tudja magát kivonni a jelenlegi társadalmi légkörből, nem képes felül­emelkedni a kormánykoalíci­ós politikusok szüntelen tá­madásain, a kormánypárti média meg-megújuló hecc­kampányain és nyomásgya­korló megnyilvánulásain. Mindez a tegnapi döntésben is megnyilvánult, amikor a legfelsőbb bírói testület csak azt szögezte le, hogy az al­kotmánnyal nincs összhang­ban, ha a törvény megállapít­ja: „A polgárok a közjogi in­tézményeknek szóló beadványaikat államnyelven terjesztik elő." Igazából nem is lehet tudni, miről van szó. A szlovák jogrend nem hatá­rozza meg a közjogi intézmé­nyek körét, illetve közjoginak határoz meg olyan szerveze­teket is, amelyek külföldön közszolgálati intézménynek minősülnek. A káosz teljes és tökéletes lesz. Mindezen, bármennyire is fáj, nem na­gyon csodálkozhatunk, hi­szen az alkotmánybíróság egyes tagjainak soviniszta, magyarellenes nézeteit még a megválasztásuk előtti idő­szakukból ismerhetjük és is­merjük. A várhatóan szinte napról napra romló társadal­mi légkör végül a szélsősége­sek, vagyis a szlovák naciona­listák pozícióit erősítheti, akik mától már az alkot­mánybíróság döntését is lo­bogtathatják legkülönbözőbb túlkapásaik megideologizálá­sakor. Az európai alkotmánybírósá­gok, az európai emberi jogi bizottság és a strasbourgi Eu­rópai Emberi Jogi Bíróság ha­tározatait olvasgatva talán nevetséges lehetne mindez. Szlovákiában viszont ez is már-már vérre megy. Ezért végül is nincs más megoldás, mint a megfelelő európai fó­rumokhoz fordulni. Idehaza megpróbálkoztunk minden lehetséges jogállami eszköz­zel. Kihasználtuk valamennyi alkotmányos lehetőségünket. Nincs más választásunk, mint jogorvoslatért, a mainál is nagyobb tragédiák megelőzé­se érdekében Strasbourghoz fordulni. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, láx: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Krajči: - Nagyfőnök, őrá bíztuk a törvénytelen magánosítás és más nagy bűnügyek felgöngyölítését! (Szalay Zoltán karikatúrája) „Nyomorult, ki eljött hazulról, nyomorult, ki otthon maradt" Emigrációban ­szülőföldemen? Faludy György Tibet című, 1959-ben Londonban írt versének utolsó két szaka­szában olvasom: „Nyuga­ton virágzik az üzlet,/za­bál, tipródik és röfög az öngyükos jólét./Őrlődünk a kettős malomkő között." „Ülök az éjben. Hol talá­lok/vigasztalást az ég a­latt?/Nyomorult, ki eljött hazulról,/nyomorult, ki otthon maradt." DUSZA ISTVÁN Úgy lettek újra menedékeim a versek, hogy igazából észre sem vettem. Letaglózott a hír, s ka­paszkodnom kellett a hit és a szellem erős cölöpeibe, hogy ne sodorjon el magával az informá­ció áradása. Elbocsátanának, mint megúnt rabszolgát, kinek miután elvették szabadságát, pénzét, házát, kitessékelik: vi­gye már valaki, ki érti nyelvét a makacsnak. Még szabadítóleve­let is ad, csak ne lássa, ne hallja az érthetetlen nyelvűt. Mara­dok. Nincs kényszer, semmi erő­szak. Erre esküszik, és szeme felnevet. Nem kell pogrom, nem kell halálos ítélet, nem kell va­gyonelkobzás. Elegendő a világ­útlevél, a demokrácia, a szabad­ság, melynek nevében mindenki mehet, amerre lát. Amerre lát? Lám, még egyezkedni is akar: ha már az önként távozót rávette, majdcsak ráveszi a szavát értőt is a befogadásra. Másra nem számíthat, mert a Nyugat bezár­kózott. Legfeljebb vízumot ad Faludy szerint „a nyugati rossz lelkiismeret". Mint 1956-ban a magyar emigránsoknak, 1959­ben a tibetieknek, 1968-ban a csehszlovákiaiaknak, 1980-ban a lengyeleknek, mert akkor még megosztott volt a világ. Ma már állítólag nem az, hiszen Kínában is a kommunista piacgazdaságot építik, Csehországban a fehér bőr paradicsomát, Szlovákiában a zsidók aranyából a szlovák nyelv Svájcát, s hamarosan a ki­cserélt magyarok vagyonából is. Én maradok. OLVASÓI LEVÉL Elfuserált Honfoglalás II. Egészen mást vártam a filmtől. Inkább színdarabnak mondha­tó, mint történelmi filmnek. A szereplők inkább jelképesen, mintsem élethűen viselkedtek. Logikátlan, hogy Árpád apánk Rajtunk nem segít a NATO, nem segít az Unió, ha a tolvaj és az orgazda kalmárokként egymás kezébe csapnak. Nem téved az, ki a tanítóikra gondol, kiknek Európa csupán rendezópálya­udvar volt, s az országok, ottho­nok tehervagonokkal akár át is helyezhetők. Barakkokhoz könnyű kivágni az erdőt, mész­égetéshez még adnak követ a he­gyek. Csupán megegyezni kell, favágó és mészégető is akad. Az első meglepetés sokkja, majd szépen elmúlik. Már kitelnek a tizenötmilliószor három hetek. Mennyi is az? Legfeljebb negy­venöt millió hét. Micsoda cse­kélység az örökkévalósághoz képest! Elröppen, s a gondolat itt marad. Megemészthető és megemészt. Emberséget, sza­badságvágyat. Elvégre zsebünk­ben a világúdevél. Meg aztán nem is kellene oly messzire fut­ni, csak ide „za Dunaj". Én még­is maradok. Vannak, akik tiltakoznak. Tilta­kozni szabad. Ez a játszma stra­tégiájának az alapeleme. U­gyanúgy, mint a döntés szabad­sága, miután bezárják a magyar iskolákat, kiéheztetik a magyar Mehetünk, ahová aka­runk. Mi, magyarok. Eddig is mentünk... kultúrát, betiltják a magyar saj­tót. A hatalom elképzelése sze­rint dönteni mindig szabad. Most éppen el kellene menni. De én mégis maradok. Soha nem fogom elfelejteni sze­líd és halk szavú szlovák barát­nőm hangos felháborodását an­nak hallatán, hogy én ebben az országban minden rosszat el tu­dok képzelni. Csak azután csi­tult haragja, miután elmondtam neki, hogy csupán egyeden éj­szaka elegendő annak a mintegy ötezer ellenzéki politikusnak, újságírónak, művésznek, han­gadó értelmiséginek a begyűjté­sére, akik még élesztgetik a de­mokrácia egyre halványuló pa­razsát. A begyűjtöttek negyede minden probléma nélkül szót értett Metóddal. Mindig gyenge voltam történelemből, de abban biztos vagyok, hogy őseink na­gyon meg voltak szépítve. Ók voltak a szépek, a jók, az életre­valók, a többiek pedig egyhén szólva az egyebek Úgy jöttek be a Kárpát-medencébe, hogy egyeden haragost sem szerez­tek. Holott a valóság az, hogy területfoglalás nem létezhet vér élne a felkínált lehetőséggel és nyomban emigrálna, a másik negyede vállalná a börtönt, s a maradék valamilyen módon kollaboránssá lenne. Némelyek még a többség megfigyelését is elvállalnák. Erről szól a történe­lem. Ellenére én mégis mara­dok. Közvetve fel lett nekünk ajánl­va, ha kedvünk szottyan rá, me­hetünk, ahová akarunk. Mi, ma­gyarok. Eddig is mentünk ­mentek - jópáran. Ki Ameriká­ba, ki Nyugat-Európába. Pénzük több van, mint nekünk, de más­különben nem cserélnék velük. Tudom, mindezt csak azért írom, mert lassan megöreg­szem, de a gyerekem még nem tud eltartani. Attól tartok, ott őt én se tudnám. Talán majd egy­szer megfordítva. De addig is valahol ITT keli maradni. Ma­gyarország — komolyan mon­dom - csak akkor lenne megol­dás, ha a földet, a falut, a teme­tőt, a kertet, a házat is vihetném. Persze akkor aiigha férnénk el a mai határain belül. Úgy meg aligha lehetne szalonképes a do­log senkinek Legkevésbé Euró­pának Ezért maradok. Tóth László Úgy néznének ránk című verse kísérti életemet, me­lyet Csiki Lászlónak ajánlott. Jóideje őrizgetem, hogy marad­jon örök marasztalóm: jöttünk külhonból mind a ketten/egye­nes derékkal térdre esten/peckes léptekkel csúszva porban/honta­lanul mennyben pokolban/ há­zunk ágyunk immár ideköt min­ket/de hogy szakíthatnánk el on­nan idegeinket/ami innen kül­honnak látszik/míg otthon vol­tunk ez volt külhon ez a má­sik/hol befejeznünk is nekünk kell/amit még odaát kezdtünk el". És ideidézhetném a verset teljes egészében, mely nekem Radnóti Miklós Nem tudhatom, Dsida Jenő Psalmus hungaricus, Márai Sándor Halotti beszéd és Faludy György Óda a magyar nyelvhez című szellemi cölö­peimhez tartozik Bele tudok ka paszkodni ebben a fene nagy in­formáció-áradásban. így mara­dok, s talán megmaradok nélkül (főleg azokban az idők­ben). A magyarok bejövetelekor sem lehetett ez másképp. Olya­nok voltunk, mint mások. Se jobbak se rosszabbak. Ennek a filmnek csak a nacionalisták dőlnek be. A honfoglalásra, mint történelmi tényre, semmi okunk büszkének lenni, de szé­gyenkezni sem kell miatta. így volt - és kész. Arra természete­sen büszkék lehetünk, hogy az MLADA FRONTA Rendkívül élesen bírálják a cseh lapok Vladimír Mečiar lakos­ságcserére tett javaslatát. „Me­čiar a tűzzel játszik és elképze­lései kezdenek veszélyessé vál­ni. A magyarok most teljes jog­gal állíthatják, hogy a kormány alsóbbrendűnek tekinti őket. Mečiar olyan lépéseket tesz, amelyek azt a benyomást keltik hogy egyenesen örömmel vátja a lehető legélesebb szlovák­magyar összecsapást. Amikor veszélyben érezte magát, min­dig előhúzta a „magyar kártyát", tehát a módszer régi, de tovább­ra is hatásos. A szlovák kor­mányfő egyre közelebb csúszik a szélsőségekhez" - írja a lap. DENNÍ TELEGRAF Vladimír Mečiar eddigi legve­szélyesebb kijelentéséről van szó, ezt nem lehet másnak tekin­teni, mint tömeges nemzetiség­ellenes uszításnak - írja a kor mánypárti cseh lap és így foly­tatja: Teljes felelősséggel kije­lenthető, hogy ilyen nézeteket hangoztató személynek nem miniszterelnöki, de még egy fa­lusi testnevelő tanári állást sem szabad betöltenie. A Telegraf szerint a szlovák választások előestéjén a magyar kisebbség elleni hatalmas támadás előké­szítéséről van szó, és ezután a teljes káosz előidézése követke­zik Márpedig történelmi ta­pasztalat, hogy a diktátorok a kaotikus időszakokban, a felfor­dulások idején szereztek teljha talmat. SLOVO Mečiar javaslatának Hider és Sztálin is örülne írja a liberális cseh lap és rámutat: Mečiarnak eddig is számos beteges kijelen­tése volt, de ezek az elképzelé­sek beláthatlan következmé­nyekkel járhatnak Szlovákiá­ban; ott ahol a rasszizmusnak, az idegengyűlöletnek és a gyű­löletnek mély gyökerei vannak legalábbis a DSZM egymillió vá­lasztójának körében. Mečiar ha­zárdjátékot folytat mindennel, ami a keze ügyébe kerül, ezt te­szi az emberi életekkel is, mert nem kizárt, hogy Szlovákiában rövidesen erről lesz szó. FAZ Módszeres őrültség címmel kö­zöl kommentárt Vladimír Me­čiar „ötletéről" a német Frank furter Ailgemaine Zeitung, s úgy véli, emögött valami ször­nyűségnek kell meghúzódnia. „Mečiar javaslatát a korábbi időkben kiüldözésnek nevez­ték. A szlovák kormányfő azok­ra a magyarokra támad, akik­nek ősei már évszázadok óta ugyanott éltek mint most ók. Az a tény, hogy ez a föld most Magyarország határain kívül van, nem annak számlájára ír­ható, hogy a magyarok ideván­doroltak volna, ezt az I. világhá­borút követő határkijelölések idézték elő. Nem spontán ödet­ről van szó, hanem nagyon is módszeres elgondolásról. Azt követően, hogy Mečiar őrültsé­gei kizárták Szlovákiát az euroatlanti integrációból, a ma­gyar kisebbség ellen intézett tá­madásokkal akarja népét maga mögé állítani, de ezzel a további izoláció felé taszítja nemzetét. Mečiar egy tragikus eset" - írja a tekintélyes német lap. azóta eltelt évezredben kinőt­tük barbár mivoltunkat. Megve­tés a kivételnek! Éljük be, hogy vadak és tudadanok voltunk de ne tűijük hogy más nemzet fiai mindezt merő rosszindulatból a fejünkhöz vágják Mint ahogy például Anna Malíková, a Szlo­vák Nemzeti Párt vezető politi­kusa tette. Futó Ferenc Komárom HMM . Mi: H HHÜ

Next

/
Thumbnails
Contents