Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-09 / 207. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 9. Összefüggések V. KRASZNICA MELITTA Az utóbbi évtizedek legnehezebb aratását tudhatják maguk mögött a gazdálkodók, de úgy tűnik, azzal, hogy a magtárba került a gabona, még korántsem lélegezhettek fel. Az ugyanis, hogy miként, milyen körülmények között folyik a betakarítás, „csupán" az égieken és a termelők felkészültségén múlik. Az értékesítés azonban a gazdasági helyzet függvénye. Ugyanis hiába takarították be a kilencvenes évek második legnagyobb termését, nincs fizetőképes kereslet gabonájukra. Peter Baco földművelési miniszter közölte: ha a gazdálkodók továbbíta­nák az Állami Piacszabályozási Alappal kötött szerződésükben foglalt mennyiséget - 250 ezer tonnából eddig ugyanis mind­össze 70 ezer tonnát adtak le az alapnak -, rögtön pénzhez jut­nának. Arra az ellenvetésre, hogy az alap keveset fizet a búzá­ért, és valószínűleg ezért nem kapta meg eddig a szerződött mennyiséget, azt válaszolta, hogy „az ár olyan, amilyenben ta­valy megegyeztek a felek". Szerinte a termelők szabad elhatá­rozásától függ, hogy az alappal kötnek-e szerződést, vagy a szabadpiacon értékesítik gabonájukat. A miniszter állításával nehéz egyetérteni, hiszen sok termelő éppen hogy nem szabad akaratából köt számára előnytelen szerződést, hanem azért, hogy tavasszal az előleg révén némi pénzhez jusson. De tekint­sünk most el az alaptól, hiszen a megtermett gabonamennyi­ség 7-8 százalékát vásárolja fel csupán, a többi a piacon kerül értékesítésre. És éppen ott van a nagyobb gond. Á malmoknak, a felvásárlóüzemeknek nincs elegendő pénzük, és a néhány éve bevezetett váltórendszer is csikorogva működik. A Szlovák Nemzeti Banknak még legalább félmilliárd koronát kellene fel­szabadítania erre a célra. Vladimír Masár, a jegybank elnöke kifejtette: noha a pénzintézet a külkereskedelem mellett ki­emelt területként jelölte meg a mezőgazdaságot is, fő felada­tuk mégis a korona stabilitásának megőrzése, nem pedig egy bizonyos ágazat támogatása. Az viszont, hogy valójában miért kénytelen a jegybank óriási erőfeszítéseket tenni a korona ér­tékének megtartására, főleg a kormány koncepciótlan gazdaságpolitikájára, megalomániás építkezéseire, pazarló költségvetésére vezethető vissza. Mint az, hogy a kereskedelmi bankok 20 százalék feletti kamattal nyújtanak hiteleket. A Mečiar-kormány gyakran hangoztatja, hogy agrárbarát, és hogy mennyit tett a mezőgazdaság fellendítéséért. Ezek a po­pulista szólamok a választások előtt csak erősödni fognak. Mi­előtt az agrárszférán belül bárkit is megszédítenének, minden­ki gondoljon a szélesebb összefüggésekre, a magas bankhite­lekre és a magtárban levő gabonára. JEGYZET Beneš babérjai POLÁK LÁSZLÓ Újabban Beneš babéijaira vá­gyik a miniszterelnök, és mi, magyarok és nem magyarok, újságírók és újságolvasók megint lépre mentünk. Mi történt? Csak annyi, hogy Mečiar mondott egy marhasá­got a hírhedt sportcsarnok­ban. Kár is ismételni, csak a rend kedvéért: azt mondta, hogy „a magyarok áttelepül­hetnek Magyarországra, mert megegyezett a Hornnal". Oké, neki szabad ilyesmiket mon­dania, mert neki erre márta­ián cédulája is van, legalábbis egy fél. A sportcsarnokbeli tö­megnek is szabad tombolnia az ilyen félcédulás bejelenté­sen, hiszen azért van ott. Szó ami szó, szakemberek, orvo­sok igazolták, hogy Mečiar azt mond, amit akar. Teszi is. Mi meg mindig lépre megyünk. Egy ilyen pszichiátriailag di­agnosztizálható bejelentés bennünket arra ingerel, hogy reagáljunk. Sajtóban, az elektronikusban és az írott­ban, az Interneten, tacepaón, kocsmában, piacon. Pedig igazán megemberelhetnénk már magunkat, és nem kelle­ne felkapnunk a vizet minden sportcsarnokbeli marhasá­gon. De mi, ha éppenséggel tollfor­gatók vagyunk, kommentárt írunk, ha éppenséggel politi­kusok vagyunk, nyilatkozunk. És szidjuk a mininszter­elnököt a kocsmaasztalnál, ha éppenséggel ott ülünk. Pedig higgyék el, semmi, de semmi értelme. Ez így megy minden hónap első csütörtökje után vagy egy hétig. Mint most is, amikor Mečiar ­nyilván Beneš babérjaira pá­lyázva - bejelentette a lakos­ságcserét. Mintha nem tudná, hogy Beneš dekrétumait an­nak idején ugyan Prágában ír­ta, de Keleten és Nyugaton hagyták jóvá. Persze lehet, hogy nem tudja. Mintha nem tudnánk, hogy Mečiarral Ke­leten még úgy-ahogy, de Nyu gáton már egyáltalán nem áll­nak szóba. Ám mi mégis bele­megyünk a játékba. Nem kellene reagálnunk az ilyen bejelentésekre... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P- O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332. fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Lakosságcsere. - Szlovákiai magyar vagyok. Kérem, vigyen át Magyarországra. Visszafelé is lesz utasa: egy ottani szlovák. (Gossányi Péter rajza) Szlovákiában a lakosságcserének nevezett terror évfordulóját ünnepelték Barátunk, A. M. Húslca Valamelyik nyár végi ün­nepnapon véletlenül bele­pillantottam az Eltitkolt szemtanúk című politikai kabaréjáról elhíresült té­vécsatorna híradójába. S mit láttak szemeim? GRENDEL LAJOS Valahol Szlovákiában a lakos­ságcserének nevezett terror fél évszázados évfordulóját ünne­pelték, méghozzá hivatalos asz­szisztenciával. Igaz, embersé­gesnek látszó igelitbe csomagol­va - mint a magyarországi szlo­vákok hazatérését. Az ismert magyarfaló politikusok közül csupán a szlovák nemzeti ro­mantika huszadik század végi kövületét, Augustín Marián Húskát láttam megvillanni a képernyőn. Ó azonban - ott­hagyva pásztortüzet meg min­dent - beszédet is mondott. A tő­le megszokott színvonalon. Va­gyis hozta a formáját az öregúr, mint kedvenc focicsapatom, a Kispest-Honvéd az utóbbi hetek­ben. Magyarokról - legalábbis abban a rövid bejátszásban, amelybe a tüzet csiholó bácsi né­hány mondatát is belevették ­nem esett szó. Pedig az ismert, ötven éve történt eseményeknek a szlovákiai magyarok voltak a főszereplói. Ami akkoriban tör­tént, azt most etnikai tisztoga­tásnak nevezik, de erről nem be­szélt a jeles politikus. Egy szava sem voit arról, hogy a magyaror­szági szlovákok önként jöttek, ... most etnikai tiszto­gatásnak nevezik, de erről nem beszélt... viszont a kiebrudalt magyarok nem önként távoztak. Arról sem beszélt a DSZM oszlopos tagja, hogy Sztálin és a hősi Szovjet­unió több főkorifeusa erőltette a magyarok kitelepítését , a nyuga­ti nagyhatalmak pedig ellenez­ték. S az sem jutott az eszébe, hogy miközben magyarországi szlovák családok telepedtek le Dél-Szlovákiában, az országból tömegesen hurcoltak el a szovje­tek szlovákokat(l) is szibériai kényszermunkára. Az öregúr emlékezetkiesése finoman szól­va tapintatlanság. Persze egy tűzmestertől mi mást is várhatna az ember, mint parázsfúvást. A kormánypártoknak szemláto­mást nem érdekük, hogy a múlt tragédiáit békévé oldja az emlé­kezés. Választóik nem ezt váiják tőlük. És akkor még csodálkoz­nak is! Hogy az EU és a NATO minden idelátogató küldötte fel­böfögi, amit itt megetetnek ve­lük. És panaszkodnak meg sirán­koznak, hogy az egész világ ös­szeesküdött ellenük. Pedig hát ők - legalábbis itteni értelemben véve - demokraták. S még mie­lőtt elfelejteném: Szőkéék csalá­di lapjának csak azt üzenem, hogy nekem bizony nem tetszik, ha Nemecsek nadrágjából Geréb lába lóg ki. A szerző író, a szlovákiai PEN­klub elnöke. Aranyhomok Vízimentőlc versenye Pozsony. A Szlovák Vöröske­reszt vízimentő-szolgálatának nyolcvan tagja bizonyíthatta a hét végén rátermettségét és bá­torságát a pozsonyi Aranyho­mok strandon megrendezett ne­gyedik országos bajnokságon. A versenyben részt vett a szerve­zet egyik helikopterének a le­génysége is. (TA SR) OLVASÓI LEVELEK Gottwald szelleme Valaki kiengedte a szellemet a palackból! Azt a szellemet, ame­lyet annak idején Beneš, majd Gottwald idézett elő, és amely­nek 70 ezer kitelepített és 50 ezer deportált magyar esett ál­dozatául. A szlovák kormányfő­től csak ez várható el, vagy csu­pán ügyes, választások előtti hú­zással van dolgunk? Sajnos, a szlovák kormányfő győri ajánla­ta után a magyar miniszterelnök Fuldokló helikopteres mentése. (TA SR-felvétel) nem állt fel azonnal az asztaltól, és nem állt az újságírók elé, köz­hírré téve: ő az alapszerződés ügyét akarta továbbvinni, vi­szont szlovák tárgyalópartnere lakosságcserét ajánlott fel neki. A hibát Horn Gyula követte el azzal, hogy Győrben elhallgatta az etnikai tisztogatásra tett ja­vaslatot. Vigyázni kell, mert még meg lehet akadályozni Ma­gyarország NATO- és EU-csatla­kozását! Fejtörést okoz nekem, hogy hol késik a Szlovák Demo­kratikus Koalíció erőteljes tilta­kozása az üggyel kapcsolatban. Agárdy Gábor Szene Felújított templom Deménd községet 1276-ban ala­pították; első katolikus templo­ma 1387-ben készültel. 1750­ben átépítették. Később leégett, de a hívők újjáépítették. Negy­ven éve a mostani plébános, Csudai Sándor lelkiatya irányí­tásával kifestették. Idén újra sort kerítettek a tatarozásra. Először befestették a tornyot, majd villámhárítót szereltek fel, utána pedig kicserélték az elekt­romos vezetékeket. Júliusban négy hét alatt Ján Chovan közis­PRACA „Hogyan akarja biztosítani a szlovák kormány a magyar kisebbség lojalitását, ha hülye kijelentésekkel maga váltja ki a fenyegetettség érzetét a magya­rokban?" - teszi fel a kérdést a lap Vladimír Mečiar lakosság­cserére vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Rámutat arra, hogy ezért még nagyon sokáig szégyenkezni fog Szlovákia, s hogy a külföld ilyen és hasonló kijelentések miatt már-már cse­csen vagy albán típusú „civilizá­cióként" tekint az országra. „Eb­ben a helyzetben fontos, hogy az ellenzék legyőzze a magyar kérdéssel kapcsolatos félelmét, hogy minden jóindulatú ember kinyilvánítsa, nem akarjuk ki­űzni magyar barátainkat, ha­nem megértésben kívánunk ve­lük élni. Hogy Szlovákiát ne holmi otromba bugrisokkal azo­nosítsák. Ki kell mondanunk, szégyeljük magunkat, hogy ilyen a kormányunk" - írja. PRAVDA „Korántsem eredeti, mégis vá­ratlan javaslatot tett Vladimír Mečiar Horn Gyulának, különö­sen ha figyelembevesszük, hogy korábban maga Mečiar nevezte magát a szlovák-magyar ki­egyezés műépítészének" - írja a Végleges megoldás című írásá­ban Rudolf Chmel, Csehszlová­kia utolsó budapesti nagyköve­te. Szerinte Mečiar végleges megoldást talált a szlovák-ma­gyar alapszerződés teljesítésére: az önkéntes lakosságcserét, azoknak a lakosoknak a cseré­jét, akik állítólag nem akarnak ott élni, ahol élnek. „Igazabb ké­pet már nem is alkothatott volna magáról és Szlovákiáról, maga Joszif Visszarionovics is örülne, ha tudná, hogy a Magas-Tátra alatt még mindig milyen vonzó­ak tanai, amelyek leporolására a huszadik század végén senki más nem vállalkozna a világon ­Boszniát kivéve. Tehát kicserél­ni őket, ki velük a Duna mögé, vagy ami még jobb, a Dunába. Sok szlovák hazafi fülének kelle­mes zene ez, a magyar kérdés végleges megoldása." SME „Horn Gyula kényelmetlen hely­zetbe került. Mivel Vladimír Mečiar nyilvánosan eldicseke­dett hívei előtt, hogy milyen ajánlatott tett neki, Hornnak meg kellett erősítenie, hogy Mečiar valóban felajánlotta a la­kosságcserét, s arra is magyará zatot kellett adnia, miért nem tájékoztatta erről a hazai és a külföldi nyilvánosságot. Szlová­kia azonban egyenesen kataszt­rofális helyzetbe került" - írja a lap. Megállapítja, hogy Mečiar részéről nem elszólásról, hanem álcázott rasszizmusról van szó. „Világossá tette: az az óhaja, hogy a szlovákiai magyarok kol­lektíván nyilvánítsák ki, távozni akarnak ebből az országból, ilyen vágyai azonban nem lehet­nek egy igazi államférfinak. Mečiar kijelentése mentális és civilizációs elmaradottságról ta­núskodik". - olvasható a lapban. mert templomfestő elvégezte a belső festést. A plébánia fizette a költségeket, a lakosságnak nem kellett adakoznia. Augusz­tus 23-án szlovák és magyar is­tentiszteletre került sor. Mind­két szentmisén megjelentek a község szlovák és magyar ajkú lakosai. Szlovák nyelven Szakái László zselizi esperes, magyar nyelven Herdics György nádsze­gi plébános celebrálta a szent­misét. Ezt követően Csudai Sán­dor megköszönte a megjelent 12 lelkiatya részvételét a temp­lom felszentelésén. Belányi János Deménd

Next

/
Thumbnails
Contents