Új Szó, 1997. szeptember (50. évfolyam, 201-224. szám)

1997-09-06 / 205. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1997. SZEPTEMBER 4. PanoRámA Q A költő hetvenötödik születésnapjára Štítnický és a magyarok Emlékszem arra a jelenetre, még 1965-ből, amikor Forbáth Imre, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom és az egyetemes avantgarde egyik legjelentősebb poétája kézbevehette verseinek Ctibor Štítnický által fordított kötetét, a Na zázrak čakajúci-t, Ladislav Novomeský előszavával. E. FEHÉR PÁL Fábry Zoltán 1958-as tanulmánya után - Forbáth ezt tartotta igazi rehabilitációjának ama hosszú évtizedek után, amikor a sztálinizmus némaságra és elfelejtettségre akarta kárhoztatni őt. És korántsem ez volt Štítnický egyetlen olyan tette, amellyel az igazi értékeket új életre kívánta támasztani egy olyan korszakban, amikor ez nemcsak komoly erőfeszítést jelentett, hanem a szó legszorosabb értelmében veszélyes volt. Még egy „összeesküvésünkről" is be kell számolnom. Ctibor akkor a Slovenský Spisovateľ igazgatója volt és Novomeský nagyszerű poémáját, a Tereza villát csak azzal a feltétellel engedé... felfedezi a szlovák olvasók számára Ady prózáját... lyezték azok az illetékesek, akiknek az irodalomról ugyan fogalmuk sem volt, viszont Novomeskýt mérhetetlenül gyűlölték, hogy a szlovák sajtó nem írhat a megjelenésről. Štítnický ekkor az Élet és Irodalmat kérte meg, hogy hírt adjon a kötetről. Terjedelmes tanulmányt igényelne, hogy Štítnický és a magyar irodalom s különös tekintettel a szlovákiai magyar írástudók kapcsolatairól be akarnék számolni, kivált a teljesség igényével. Kezdve attól, hogy még a szlovák fasiszta állam 1955-ben Budapesten a Csehszlovák Kultúrában, Szabó Lőrinc, Veres Péter, Illyés Gyula és Méray Tibor társaságában. Még ifjan... (Archív felvétel) idején, ifjú poétaként magyar költőket fordított abba a nevezetes antológiába, amely (a Na čierných vőd címmel jelent meg) az akkori hivatalosság veszélyes figyelmeztetését provokálta ki. Aztán logikusan vezetett az útja a Szlovák Nemzeti Felkelés partizánjai közé. 1949ben pedig már Balázs Béla könyvét fordította le, később felfedezi a szlovák olvasók számára Ady prózáját (Desaťmiliónová Kleopatra), megszólaltatta Illyés népmeséit. Közben pedig még az Irodalmi Szemle szerkesztő bizottságának is tagja. Közismert, hogy mennyit tett Fábry Zoltán szlovák elismertetéséért. Budapesti látogatásain pedig Illyés Gyulával, Veres Péterrel, Illés Bélával, Szabó Lőrinccel, Juhász Ferenccel tárgyalt. (Különben egyik műfordítói remeklése Juhász Ferenc annak idején hatalmas vihart kavart versének, a József Attila sírjának a szlovák szövege...) A megértés szellemében. Nem ... nem óhajtja elfogadni a nemzeti előítéleteket. akarta, nem óhajtja elfogadni a nemzeti előítéleteket. Népeink egymásrautaltságának volt és maradt elkötelezett híve. Akkor is, amikor Madáchot fordította (Az ember tragédiáját és a Mózest), vagy ha Radnóti válogatott költeményeit adta ki, netán esszét írt József Attiláról. S miSZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) KELET-SZLOVÁKIAI SZÍNHÁZ: Sweet Charity (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Mágnás Miska (19 - Kecső; vasárnap: 19 - Debrőd) MOZI POZSONY HVIEZDA: Anakonda (am.) 15.30,18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Az ellenfél arca (am.) 16.30, 20.30 Gyilkosság a Fehér Házban (am.) 20.30 A kert (szlov.-cseh) 18.30 Osztály, vigyázz! (am.) 19 Hogyan tovább, Baltazár (fr.-svéd) 18 Mackenna aranya (am.) 20 Utazás a diák lelkébe (cseh) 20.15 KASSA ÚSMEV: Féktelenül 2 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Könynyek az esőben (am.) 16.15,19.15 DRUŽBA: Anakonda (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csak a bolondok sietnek (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Fedőneve: Donnie Brasco (am.) 15.45,18, 20.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - PANORÁMA: A fegyencjárat (am.) 18, 20 GALÁNTA - MOZI: Jerry Maguire (am.) 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Alagút a halálba (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: A brooklyni vámpír (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Az ellenfél arca (am.) 16.30, 19.30 A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége Javaslatokat vár a Fábry Zoltán Díjra ért is feledkeznék meg 1956ban napvilágot látott könyvéről, a Maďarské rapsódie-ról?... Kiadta Garai Gábor válogatott verseit, s úgy szólaltatta meg Illyés nevezetes Petőfi-biográfiáját, hogy közben többszáz sornyi, addig szlovákul ismeretlen Petőfi-verset is le kellett fordítania. Nem volt könnyű a sorsa Ctibor Štítnickýnek... 1970-ben a „normalizálás" bajnokai hoszszú-hosszú évekre elhallgattatták. Szelleme azonban töretlen maradt, eszményeit nem adta fel. Optimista alkat: elegendő egy sörre leülni vele, hogy tudjuk, sem a mellőzés, sem a betegség, sem az életkor nem törte meg. Igaz szlovák barátunk ő. Ezért is köszöntsük tisztelettel mai, 75. születésnapján. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége felhívással fordul a szlovákiai magyar társadalmi szervezetekhez, intézményekhez és egyénekhez, hogy 1997. szeptember 30-ig juttassák el a Fábry Zoltán Díjra javasolt egyének és alkotó közösségek nevét a Csemadok Országos Tanácsának címére (Nám. 1. mája 1012., 815 57 Bratislava). A Fábry Zoltán Díj küldetése: „...támogatni a szlovákiai magyar irodalmat, a szlovákiai magyarsággal foglalkozó történelmi és társadalmi írásbeliséget, főleg az olyan alkotásokat, amelyek a Fábry-életműhöz, a szlovákiai magyarság életéhez és az író törvényes örököse, a Csemadok tevékenységéhez kötődnek." A Fábry Zoltán Díj odaítélhető: 1. Szépirodalmi vagy irodalomtudományi művekért, amelyek hűen ábrázolják a szlovákiai magyarság életét, hozzájárulnak önismeretünkhöz és a szülőföld szeretetének az elmélyítéséhez. 2. Társadalomtudományi, publicisztikai és helytörténeti művekért, amelyek a szlovákiai magyarság történelmi, néprajzi, kultúrtörténeti, nyelvtudományi és szociológiai vonatkozású kérdéseivel foglalkoznak. 3. Politikai, közéleti, pedagógiai, tudományos és egyéb tevékenységért, amely hozzájárul a szlovákiai magyarság társadalmi, kulturális, oktatásügyi érdekeinek teljesebb megfogalmazásához, illetve helyzetének a javításához. (c) REGENY A

pozsonyi szám a nyomozókat is érdekelné. Sober az én áldozatom is! Ha nem vagyok, élhetne! Nekem, nekünk kell a gyilkosra rábizonyítani a vétket! A kis papírcetlit a zsebébe dugja. A fiatal magándetektív a falusi vendéglőből felhívja az Éber Szem detektívirodát. Stir Viktorral beszél. - Sasfalui barátunkat komoly baleset érte az erdőháti erdőben. - Halott? - Igen. A falusi vendéglőből telefonálok. - Értem, nem részletezheted. - Velem van a bajszos barátunk is. - Legalább olyasmit látott, amit eddig nem láthatott. - Érdekes felvételeket sikerült készítenem. - A tettesről? - Más nem lehetett. - Mielőbb az asztalomon szeretném látni a fényképeket! - Nem ismersz senkit, nem láttál semmit! Jó, hogy veled van a riporter. A fényképezőgépet akaszd a melledre, az újság számára készítesz felvételeket Erdőhát szépségeiről... -De... - Ne akadékoskodj! Mindent jelenteni fogunk. Ha jól megy, még ma, estefelé. De előbb a fényképeidet megmutatjuk azoknak, tudod, hogy kiknek.. .Csak arra vigyázz, hogy Péti el ne szólja magát! - Lehet, hogy a takarékból éppen ezekben a percekben veszi ki a barátunk pénzét a jeligés személy. Fekete hajú, de most szőke paróka van a fején, ő vezette az autót, lásd Kürthykastély... - Nagyszerű, Fiú! Most gyorsan intézd el a hivatalos dolgokat. - Csak le ne késsünk a négy órai randevúról! - Azt nem lenne jó. A Fortuna előtti képekre is szükségünk lenne. Ismered a dörgést, tudod, hogy mit kell csinálnod. Én meg megyek a takarékpénzRiporterkaland PETRŐCI BÁLINT 70. rész tárba... Peti és a fiatal detektív csak egy óra körül hagyhatta el a tett színhelyét, ahonnét még Malackára kellett menniük, hogy a rendőrség épületében aláírhassák a jegyzőkönyvet. Az egyenruhás rendőrhadnagy rámosolygott a detektívre, amikor a személyazonossági igazolványában megpillantotta a munkaadó pecsétjét: Éber Szem detektíviroda. - Kollégák vagyunk? - Éppen nem volt semmi dolgunk - magyarázta a Fiú. - A főnököm és a szerkesztő úr régi jó barátok, megengedte, hogy vele együtt barangoljam be Erdőhát vidékét, hogy felvételeket készíthessek neki. A véletlen úgy hozta, hogy belebotlottunk a halottba... - Életemben nem láttam még agyonlőtt embert... - kesergett Peti. - Erről is írni fog? - Erről muszáj írnom, ilyen esetem még nem volt! Valamivel fél három előtt már Pozsony külvárosában robognak. A fiatal detektív autójával nem hajt a Fortuna Szálló előtti térre, hanem az élelmiszerüzlet előtt levő Trencséni utca sarkán hagyja a kocsiját. Háromnegyed négykor betérnek a szállodába. Az első emeleten a kávéház és az étterem. Onnan nem leselkedhetnek. A Fiú gimnáziumi osztálytársnője felvezeti őket a második emeltre. Két szoba is üres a térre nyíló oldalon. A magándetektív a „távcsöves" fényképezőgépével a nyitott ablakhoz áll. Öt perccel négy előtt egy régebbi típusú Škoda áll meg a tér bal oldalán, a virágüzlet előtt. A fekete hajú Ria kilép a kocsiból. Ugyanaz a ruha van rajta, amelyben délelőtt az erdőbenjárt. A volán mögött ülő férfi az autóban marad. Ria ide-oda lépked a szálloda előtti járdán. Négy óra után már izgatottan pillantgat a karórájára. A Fiú itt is néhány felvételt készít róla. Négy óra után tíz perccel az autóban várakozó férfi kiugrik a kocsiból. Kattog a fényképezőgép. A magas, karcsú férfi hosszúkás arcát már nem ékesíti a szakáll és a bajusz. Ria jobbra-balra tekintget. Hogy is tűnhetne fel itt a kopott, piros Spartak, amikor idejövetelükkor is a presszó utcájában rostokolt?! Az újságíró szerkesztőségi kocsival is ideroboghat! Vagy meggondolta magát? Az a fontos, hogy a pénzt már felvette! Amikor a takarékból visszatért a lakásába, a Diák úr nagy borítékba tette a négyszázezret, s a bárszekrénybe dugta. Még meggondoljuk, mit csináljunk a pénzzel - mondta Riának. Megígértük, hogy magammal viszem a víkendházba! Minek erőlteted, Ria? Kétszer, háromszor is megmondta, nem kell neki a pénz! Inkább megfelezném veled... Milyen aranyos vagy! - Riának nagy megerőltetésébe került, hogy mosolyfélét csaljon az arcára, mert meglopottnak érezte magát. A Diák úrnak eszébe jutott, hogy a Sobertől átvett százezres csomag a kék raglánban talált két ezressel együtt még a belső zsebében van. Azt is begyömöszölte a nagy borítékba... Ha már itt a pénz, minek menjek a Fortunához? - kérdezte Ria. Nem a pénz a fontos, hanem ő, mert bajba sodorhat bennünket! Beszélnem kell azzal a bajszos firkásszal! Egy csomó pénzt is adhatok neki, csak ne foglalkozzon Soberra! Ülj be a kocsijába, és csalogasd az erdőháti erdőbe. A kidőlt fánál fogok rátok várni, s onnan üzletkötési célból elvezetem a víkendházamba... És én? A kidőlt fánál fogsz ránk várni, mint délelőtt. Csak annyi ideig tárgyalhatunk, míg megisszunk egy-két pohár konyakot, s te leszel majd a sofőr... S ha Ria csodálkozna, hol hagyta az újságírót, majd azt mondja, hogy Soberral hagyta, csak beszéljék ki magukat, visszatérhet egyedül is. Büszke magára a Séf, hogy milyen okosan kigondolta. Nem hazudott. A bajkeverő újságírót valóban Soberral hagyja. Eltökélte magában, hogy annál a bokornál végez vele, ahol Sober fekszik. A letörölgetett pisztolyt a kezébe teszi, azt a látszatot keltve, hogy ő lőtte le Sobert, s aztán végzett önmagával! És foroghat tovább a kerék! Ria nem értette, hogy egyszerre mi mosolyogtatta meg a Diák urat. Szokása szerint nem kíváncsiskodott, mert nem szereti a kérdezősködést, amikor a terveivel kapcsolatban utasításokat ad. Ria az ablakhoz lépett. Még mindig ott a piros Spartak! - figyelmeztette a régi barátját. Reggel ótanem leskelődhet - jegyezte meg a Diák úr. Négy előtt biztosan idelohol, s a kocsijába vágja magát, hogy le ne késsen a randevúról. Még csak három óra. Nem lenne jó, ha itt találna téged Háromnegyed négy előtt gyere a Prior mögé. A Kijev Szálló előtt lszek a kocsimmal, s elviszlek a Fortunához... És utána - tette hozzá a Séf - beülsz az autójába, s irány az erdő! Útközben megszomjazol. Legjobb lenne, ha a malackai kávéházba ülnétek be, hogy időt nyerve kimehessek előre az erdőbe, hogy ott várjak az én jó pajtásomra! - kacsintott Ria szemébe a Diák úr. Ria erre a beszélgetésre gondolva a Fortuna Szálló előtt már ki tudja hanyadszor tekint a karórájára. Negyed öt múlt! A virágüzlet előtt, az autójánál álló Remedi Ernő felé fordult, s a karórájára bökött: Meddig várjak még?! A magas, karcsú férfi intett: siessen az autójához. A szálloda előtti útra kanyarodtak, hogy a legrövidebb úton roboghassanak a presszóhoz. Újabb felvétel: megvan a kocsi rendszáma is!... - Jó alakú nő - mondja a Fiú, amikor elhagyják a szállodát, s a téren áthaladva a Trencséni utca felé lépegetnek. - Nem hiszem, hogy tudná, mi történt Soberral. Á betétkönyv már nem érdekelhette, azóta felvehette a pénzt... Peti elmosolyodik - Ha eljött a randevúra, csak a becses személyem érdekelhette. - Akkor nem hozza magával a „kirándulni" szerető pisztolyost! Ő volt kíváncsi rád... - Az a pali valamivel sakkban tarthatja. Kár érte, stramm nő! - Lehet, hogy nem tud mindenről, s olcsón megússza... Ez a megjegyzés ötletet ad Petnek. Még most, frissiben beszélnie kell Riával, hogy kitpuhatolja, szándékosan segített-e az emberölésben? - Hazavigyelek? - kérdezi a Fiú már a Trencséni utcában, és kinyitja az autó ajtaját. (Folytatjuk)